Az ​üvegvár 33 csillagozás

Jeannette Walls: Az üvegvár

Jeannette ​Walls szüleivel nőtt fel, akiknek ötleteik és makacs meg nem egyezésük átok és megváltás volt egyben. Rex és Rose Mary Wallsnak négy gyermeke volt. A kezdetekkor nomádok módjára éltek, ide-oda költözve a délnyugati sivatagi városokban, kempingezve a hegyekben. Rex egy karizmatikus, briliáns férfi volt, aki józanul gyorsan ráérzett gyermekei képzeletére, és fizikát, földrajzot tanított nekik, valamint mindent, ami egy félelemtől mentes élethez kell. Rose Mary, aki festett és írt, azt mondta, hogy ő izgalomfüggő. De sosem szabadult az aggodalomtól, hogy megfelelő életet biztosítson gyermekeinek. Ennek ellenére a művészet iránti szenvedélye mindig felülírta anyai kötelességeit.
Később, amikor kifogytak a pénzből, és megfakult a vándorló élet romantikájáról kialakult kép, a Walls családnak vissza kellett térnie a lehangoló, nyugat-virginiai bányászvárosba. Rex Walls elkezdett inni. Ellopta a félretett pénzt, és napokra eltűnt. Ahogy a család élete egyre jobban… (tovább)

Megjelent Az üvegpalota címmel is.

Eredeti mű: Jeannette Walls: The Glass Castle

Eredeti megjelenés éve: 2005

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2016
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617107 · Fordította: Bozai Ágota, Erdődi Gábor

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Chuck Yeager · Jeannette Walls · Rose Mary Walls


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Jeannette Walls: Az üvegvár

Nagyon erős érzelmeket vált ki a szerző az olvasóból már az első fejezetben, hiszen tanúi vagyunk a jelenetnek, amiben Jeannette 3 évesen súlyosan megégeti magát, azért, mert saját magának kell virslit főznie, ha enni akar, és nem megy neki tökéletesen. Az anyja eközben festeget….. Engem ez különösen mélyen érintett, mert egyetlen dologtól félek, és az a tűz. Átéreztem a fájdalmat, amit ennek a csöpp kislánynak át kellett élnie, és azonnal meggyűlöltem ezt az anyát. Érdekes volt, ahogy a szerző a növekedő gyermeki önmaga szemszögéből írta meg a könyvet, az életkorának megfelelő felfogásban, bár mindig pár évvel koraérettebbnek tűnt a korosztályánál. Tökéletesen visszaadta, hogyan csökken a gyermeki naivság az évek során. Nagyon erős a testvérek közötti kapcsolat is, óvják, vigyázzák egymást, sokszor ki nem mondott szavakkal, de ők nagyon is értik egymást. De minden gyerek felnő, és eljön az a pont, amikor szembeszáll a szüleivel, mert látják, hogy mennyivel jobban élhetnének, ha nem lennének a szüleik ilyen „elvontak”.
Nagyon nehéz volt az olvasás, többször le kellett tennem a könyvet, mert megviseltek a történtek, a tehetetlenségem, mennyiszer megrángattam volna az anyát. Két szóval lehet jellemezni: lusta és önző. Például képes volt megenni az ételt a gyerekek elől, csokit zabálni titokban, képes volt a legnagyobb nyomorban élni, pedig tudott volna változtatni a helyzetükön. Egyszerűen fel nem foghatom, az embertelen szó jut róla az eszembe, főleg annak tudatában, amik a történet végén kiderülnek.
Az apa alkoholista lett, és ezzel mindent elmondtam. Mindenki tudja ez miről szól, vég nélküli hazugságok, pénzlopkodás, ígérgetés, bántalmazás és süllyedés a lejtőn. Néhány helyzetben egyszerűen nem hittem el, hogyan képes a tükörbe nézni.
Voltak olyan részek a könyvben, amikor megcsillanni láttam a reményt, hogy nincs minden veszve, néhány remek gondolat a szülőktől, olyan pillanatok, amiket akár irigyeltem is. Ilyen volt például a csillagválasztás, a közös olvasások, kirándulások. Tetszett, ahogy tanították a gyerekeket, igaz a maguk módján, de megszerettették velük a tanulást, a tudás értékét, és ez nagyon nagy hasznukra vált a későbbiekben. De minden pozitívumot százszorosan felülír a megannyi gyermeki szenvedés. Kit érdekel a saját csillag az égen, amikor a lakásban olyan hideg van, hogy látszik a lehelet, és a gyerekek a kukából esznek az iskolában? És ezek nem a legrosszabb dolgok, azokról képtelen vagyok írni.
Én mindig is vállaltam, hogy a szabadság megszállottja vagyok, de ehhez hozzátartozik a törvények tisztelete is. Ha egy társadalom tagjai vagyunk, akkor el kell fogadni annak játékszabályait, vagy kilőhetjük magunkat a Holdra. Jeannette szülei enyhén szólva nem erre a világra valók, ezt igazolta az egész életük egészen a végkifejletig.
Örülök, hogy a szerző végül elérte a céljait a saját életében, megvalósult az álma az önállóságról és a függetlenségről. Tisztelem benne azt, hogy sosem beszélt gyűlölettel a szüleiről, sosem voltak gyilkos indulatai, holott nekem a karosszékben olvasva voltak.. Van mit tanulni a szerzőtől!

>!
mazsoka MP
Jeannette Walls: Az üvegvár

Csak apró adagokban tudtam olvasni, annyira felháborított a mű tartalma. Hatalmas lelkierő kellett, hogy az írónő ilyen brutális őszinteséggel valljon gyermekkoráról. Aztán meg ahhoz, hogy felelőtlen szülei árnyékából ki tudjon törni, diplomát szerezzen, normális életet éljen. Drukkoltam a gyerekeknek, hogy sikerüljön másfajta életet élniük, mint amilyen példát láttak gyerekkorukban.
Igen, vannak emberek, akik nem tudnak változni, akiknek az önös érekei felülírnak minden mást, szülői gondoskodást, normákat, és élnek bele a nagyvilágba. A Walls szülők ilyenek voltak, és ezzel az önzéssel tették pokollá gyermekeik gyermekkorát.
Szóval, van min gondolkodni. Velem marad még egy ideig ez a könyv is.

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Jeannette Walls: Az üvegvár

Letehetetlen a könyv, nagyon megfogott, elgondolkodtatott, rengeteg érzést átadott. A szülőket egyszerre utáltam és kedveltem, a gyerekeket pedig a végletekig imádtam.

Hihetetlen bátorságra vall az írónőtől, hogy elénk tárta a gyerekkorát, és kertelés nélkül szót ejtett mindenről. Gratulálok hozzá! A könyvből hamarosan film is készül, kíváncsian várom.

http://media-addict.hu/2016/05/22/konyvkritika-jeanette…

>!
zakkant
Jeannette Walls: Az üvegvár

Igazából ne számítson senki sem happy endre a történetben, mert ez a könyv nem arról szól. Ez egy család története, egy nőé, aki megmutatja mindenkinek, hogy lehet nagyon lentről jönni, és hogy mindenkinek sikerülhet kitörnie a szarból. Ez a könyv tanpéldája is lehetne annak, hogy senki se adja fel. Miközben sok-sok nyomorúságot megélhetünk a főszereplőnkkel, közben rengeteget tanulhatunk is. A világról, arról, hogy mások hogyan élnek. Egyszerre elborzasztó és rendkívül érdekes volt belepillantani ebbe a családba, követni őket városról-városra, és megélni ezeknek a gyerekeknek az álmát, a vágyait.

A regény nyelvezete nekem nagyon tetszett, bár tudom, hogy van a könyvnek egy másik kiadása, majd megpróbálom egyszer azzal is összehasonlítani. Az írónő csodás dolgokat ír, és amíg az egyik oldalon az égig emel, a másikon a sötét és depresszív életbe taszít minket. És teszi mindezt egy kislány, vagy éppen kiskamasz szemléletével. Nyugtalanító volt olvasni a szülők nem törődömségét, majd a következő oldalon történt valami olyasmi, ami egy kicsit javított az apa és anya megítélésén, majd újra kiakadtam rajtuk.

Olyan érzelmi hullámvasutazást adott ez a könyv, amit régen nem éltem át. És hogy miért nem 5/5 akkor? Nem tudom megmondani, valami hiányzott… De ez nem a könyv hibája, inkább csak egy minimális negatív érzés van bennem, mert ez a könyv elég keményen megkínzott érzelmileg. Nagyon emlékezetes olvasmány marad számomra Az üvegvár, amiből szerencsére nem csak a rossz történetesek maradtak meg, hanem azok a kedves dolgok is, amik ezeket a gyerekeket, és magát az írónőt jellemezte.

Bővebben itt: http://www.zakkantolvas.hu/2016/05/jeannette-walls-az-u…

>!
MiNiki P
Jeannette Walls: Az üvegvár

Soha nem fogom megérteni, miért kell egy könyvet két címen kiadni. :/

17 hozzászólás
>!
HoneyMimoza
Jeannette Walls: Az üvegvár

Nagyon megható és döbbenetes történet. Mivel egy fejessel ugrottam bele, nem igazán esett le, hogy valós az egész, csak pislogtam, hogy ez így tényleg lehetséges-e. A szülők annyi fontos értéket adtak a gyerekeknek, csak éppen borzalmasan tálalva… Lehetne egész nap fejtegetni, de felesleges, el kell olvasni.

>!
Kameko 
Jeannette Walls: Az üvegvár

Nem is jutok szavakhoz. De tényleg, nem hiszem, hogy épképzláb értékelést tudok erről a könyvről írni.
A könyv után még hatalmas késztetést éreztem arra, hogy megnézzem a filmet is, amiben egyébként utólag bevallom, csak néhány ponton csalódtam. De egészen hű maradt a történethez.
A könyvvel kapcslatban pedig először is azt szeretném leszögezni, hogy hihetetlenül tisztelem az írónőt, és a legszebb éveket, élményeket kívánom neki az életben, hogy minden szenvedéséért kamatostul kapjon boldogságot!
Szörnyű gyermekkora lehetett neki is és a testvéreinek is, hálás vagyok, hogy elmesélte. És köszönöm.
Szépen megírt történet, ahol a szörnyűségek ellenére mindig megmaradt a tisztelet és az írásmód. Kicsit sajnálom, hogy nem ezt a könyvét olvastam előbb, valószínűleg még inkább tetszene az Ezüstcsillag így újra is.
Voltak olyan értékrendek, amikért tiszteltem a szülőket, és elgondolkodtatott, hogy így kellene a gyerekeket tanítani, de aztán annyi borzalom … Nem tudok nekik megbocsátani.
Aztán a „csattanó” … a családi föld. Na ott lett végem, el sem akartam hinni.
Köszönöm a @Maxim_Kiadó-nak is, hogy elhozták nekünk a történetet (a másik fordítást nem tervezem olvasni).

>!
BuMe83
Jeannette Walls: Az üvegvár

Nagyon nehéz volt számomra ezt a könyvet megemészteni, anyaként pedig különösen. Borzasztóan sajnáltam a gyerekeket, és borzasztóan haragudtam szülőkre. Nem is tudom melyik cselekedetük volt a legborzasztóbb, annyi „ merényletet” követtek el a gyerekek ellen.Végig az a kérdés zakatolt bennem, hogy „Hogy teheti ezt valaki a saját gyerekével? ” Hogy rendezheti le egy vállrándítással azt, hogy éhezik, fázik, mosdatlan? Hogyan játszhatja az abuzálók kezére…Nem értem….. Hihetetlen, hogy felnőttként mégis megállták a helyüket az életben, nem süppedtek bele abba a posványba, amit a szülők teremtettek nekik. Sajnos legtöbbször nem így történik.

>!
p_m_linda
Jeannette Walls: Az üvegvár

Izgalmas könyv, megrázó történet. Ilyen borzalmas gyermekkor után sokan alkoholisták vagy öngyilkosok lesznek. Drukkoltam a kis Jeannette-nek hogy ki tudjon törni a nyomorból. Sokszor borzadtam el az eseményeken és a szülők tettein, és amikor azt hittem, na ez a legpokolibb, ami történhetett, még akkor is tudták űberelni a kegyetlenkedésüket… A cím annyira tipikus, olyan sok család tervez „üvegvárat”: tervezgetik, beszélnek, álmodoznak róla, hitegetik, zsarolják egymást vele… A vége lassan lett elvarrva, csendes happy end, de megnyugtató. Ebből a regényből látványos és sokkoló filmet lehet készíteni, várom, hogy moziba kerüljön.


Népszerű idézetek

>!
Kókuszka

– Az élet dráma: csupa tragédia és komédia – mondta nekem anya. – Egy kicsit jobban kéne élvezned a komikus epizódokat.

153. oldal, 28.fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Rose Mary Walls
>!
Kókuszka

A fekete bőrcipőt, amit ötven centért vettem a Dollar General Store-ban, már csak biztosítótűk tartották össze, amiket próbáltam fekete filctollal befesteni, hogy ne legyenek annyira feltűnők. Filctollal festettem színes foltokat a lábamra is; reméltem, hogy így nem veszik észre, hogy lyukak vannak a nadrágomon. Úgy gondoltam, ez így kevésbé feltűnő, mintha foltot varrnék rá. Volt egy zöld és egy kék nadrágom; ha levettem, a lábamon zöld és kék foltok voltak.

263. oldal, 51.fejezet

>!
Valcsa

Lori, Brian és én, de még Maureen is többnyire odamentünk, ahova akartunk, és nagyjából azt csináltunk, amit akartunk. Anyának az volt az elve, hogy a gyerekeket nem szabad túl sok szabállyal és szigorral leterhelni. (…) Az egyetlen szabály az volt, hogy amikor az utcai lámpákat felkapcsolták, haza kellett mennünk.

72. oldal, II. Sivatag - 14. [fejezet]

Kapcsolódó szócikkek: Jeannette Walls
>!
Kameko 

(…) néha az ember rosszabbul lesz, mielőtt jobban lenne.

142. oldal, 26.

Kapcsolódó szócikkek: Rose Mary Walls
>!
Kókuszka

Anya azonban azt mondta nekünk, hogy az FBI nem is keresi apát; csak azért szereti azt mondani, hogy az FBI üldözi, mert az jobban hangzik mintha ki kéne mondania, hogy adósságbehajtók vannak a nyomában.

28. oldal, 5.fejezet

>!
Kókuszka

Mi is megünnepeltük a karácsonyt, de általában csak egy héttel december 25. után, amikor tökéletesen jó állapotban levő díszcsomagoló papírt és szalagot lehetett találni, amiket az emberek kidobtak. Sőt, az út mentén kidobott karácsonyfák is voltak. Ezeken még megvolt minden tűlevél, sőt, némelyiken még ezüst angyalhaj is maradt.

51. oldal, 9.fejezet

>!
Kameko 

– A dolgok a végén egyenesbe szoktak jönni.
– De mi van akkor, ha mégsem?
– Az csak azt jelenti, hogy még nem vagyunk a végén.

59., 303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jeannette Walls · Rose Mary Walls
>!
p_m_linda

Nemigen szeretett főzni.
– Miért tölteném az egész délutánt főzéssel, amikor az étel secperc alatt elfogy? Ennyi idő alatt festményt is alkothatok, ami örökre megmarad – szokta mondogatni nekünk.

69. oldal

>!
p_m_linda

– Mindenkiben van valami jó. Találni kell olyan tulajdonságokat, amelyek kiegyensúlyozzák a rosszat, és ezt kell szeretni bennük.
– Valóban? – kérdeztem. – Na és Hitler? Mi volt az ő jó tulajdonsága?
– Hitler szerette a kutyákat – vágta rá anya szemrebbenés nélkül.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler
>!
p_m_linda

Amíg ott ültem, és Ginnie Sue-val beszélgettem, el is felejtettem, hogy kurva. Magáról a kurválkodásról általánosságban azonban megtudtam valamit: olyan mesterség, amiből csirkét lehet tenni a család asztalára.

193. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kien Nguyen: Amerika hazavár!
Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Cheryl Strayed: Vadon
Joyce Maynard: Otthon a világban
Richard Wright: Feketék és Fehérek
David Weiss: Meztelenül jöttem
John Williams: Stoner
David Wilkerson: Kés és kereszt