Az ​üvegvár 91 csillagozás

Jeannette Walls: Az üvegvár

Jeannette ​Walls szüleivel nőtt fel, akiknek ötleteik és makacs meg nem egyezésük átok és megváltás volt egyben. Rex és Rose Mary Wallsnak négy gyermeke volt. A kezdetekkor nomádok módjára éltek, ide-oda költözve a délnyugati sivatagi városokban, kempingezve a hegyekben. Rex egy karizmatikus, briliáns férfi volt, aki józanul gyorsan ráérzett gyermekei képzeletére, és fizikát, földrajzot tanított nekik, valamint mindent, ami egy félelemtől mentes élethez kell. Rose Mary, aki festett és írt, azt mondta, hogy ő izgalomfüggő. De sosem szabadult az aggodalomtól, hogy megfelelő életet biztosítson gyermekeinek. Ennek ellenére a művészet iránti szenvedélye mindig felülírta anyai kötelességeit.
Később, amikor kifogytak a pénzből, és megfakult a vándorló élet romantikájáról kialakult kép, a Walls családnak vissza kellett térnie a lehangoló, nyugat-virginiai bányászvárosba. Rex Walls elkezdett inni. Ellopta a félretett pénzt, és napokra eltűnt. Ahogy a család élete egyre jobban… (tovább)

Megjelent Az üvegpalota címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 2005

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2016
336 oldal · ISBN: 9789634993742 · Fordította: Bozai Ágota, Erdődi Gábor
>!
Maxim, Szeged, 2016
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617107 · Fordította: Bozai Ágota, Erdődi Gábor

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Chuck Yeager · Jeannette Walls · Rose Mary Walls


Kedvencelte 19

Most olvassa 3

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ProKontra>!
Jeannette Walls: Az üvegvár

A történet egy igazi túlélőről, a szerzőről szól, aki gyermekként szembesül a szegénység, az elhanyagoltság és az érzelmi kiszolgáltatottság zsákutcáival, ám megmutatja, hogyan találta meg a belső erőt és bátorságot ahhoz, hogy kilépjen a sötétségből, és új életet kezdjen.

A regény egyszerre szívszorító és inspiráló olvasmány, melynek lapjain keresztül végigkövethetjük Jeanette életének legmeghatározóbb pillanatait. Az Új-Mexikó sivatagjaitól a New York-i fényekig vezető úton sok nehézséggel és próbatételekkel találkozunk.

Jeanette Walls megrázó őszinteséggel és lenyűgöző prózával írja le saját családjának szélsőséges történetét.

4 hozzászólás
Levandra>!
Jeannette Walls: Az üvegvár

Magamhoz mérten és az utóbbi hetek, hónapok olvasási válsága után rekord idő alatt olvastam el ezt a könyvet. Ez a történet nagyon fájt és ahhoz, hogy ne fájjon napokon keresztül igyekeztem a lehető leggyorsabban elolvasni.

Kedves Jeanette! Tudom, hogy szégyellted magad, amiért letagadtad a szüleidet, tudom, hogy vezekelni akartál és elfogadni, elfogadtatni őket a világgal és a környezeteddel. Tudom, hogy ezt a könyvet szántad a nagy vallomásnak, de tudod ugye, hogy van, amit nem lehet elfogadni és a te szüleid sok olyat tettek, amire nincs bocsánat. Bár úgy tűnik megpróbáltál felülkerekedni a múlton, de a sorok között érezni a fájdalmat és a csalódást. Vannak emberek, akiken nem lehet segíteni, mert nem akarják, hogy segítsenek rajtuk, mert ahogy te is rávilágítottál, ők így érzik jól magukat. Nem hiszem, hogy így lenne, inkább azt gondolom, hogy nem voltak elég erősek a változtatáshoz, ezért azt hazudták maguknak, hogy jó ez így.
Te pedig talán a feloldozást keresed számukra. Bátorság volt megírni ezt a könyvet és gondolom, megosztotta az embereket. Azokat, akiket ismertél, akik talán a barátaid voltak és az ismeretlen olvasókat. Ne foglalkozz azzal, mások mit gondolnak, csak emeld fel a fejed és mosolyogj, mert hard módban játszod az élet nevű játékot és ezen a szinten sokan elbuktak volna. Szeretettel ölellek és légy nagyon boldog!

11 hozzászólás
kellyolvas P>!
Jeannette Walls: Az üvegvár

Nagyon erős érzelmeket vált ki a szerző az olvasóból már az első fejezetben, hiszen tanúi vagyunk a jelenetnek, amiben Jeannette 3 évesen súlyosan megégeti magát, azért, mert saját magának kell virslit főznie, ha enni akar, és nem megy neki tökéletesen. Az anyja eközben festeget….. Engem ez különösen mélyen érintett, mert egyetlen dologtól félek, és az a tűz. Átéreztem a fájdalmat, amit ennek a csöpp kislánynak át kellett élnie, és azonnal meggyűlöltem ezt az anyát. Érdekes volt, ahogy a szerző a növekedő gyermeki önmaga szemszögéből írta meg a könyvet, az életkorának megfelelő felfogásban, bár mindig pár évvel koraérettebbnek tűnt a korosztályánál. Tökéletesen visszaadta, hogyan csökken a gyermeki naivság az évek során. Nagyon erős a testvérek közötti kapcsolat is, óvják, vigyázzák egymást, sokszor ki nem mondott szavakkal, de ők nagyon is értik egymást. De minden gyerek felnő, és eljön az a pont, amikor szembeszáll a szüleivel, mert látják, hogy mennyivel jobban élhetnének, ha nem lennének a szüleik ilyen „elvontak”.
Nagyon nehéz volt az olvasás, többször le kellett tennem a könyvet, mert megviseltek a történtek, a tehetetlenségem, mennyiszer megrángattam volna az anyát. Két szóval lehet jellemezni: lusta és önző. Például képes volt megenni az ételt a gyerekek elől, csokit zabálni titokban, képes volt a legnagyobb nyomorban élni, pedig tudott volna változtatni a helyzetükön. Egyszerűen fel nem foghatom, az embertelen szó jut róla az eszembe, főleg annak tudatában, amik a történet végén kiderülnek.
Az apa alkoholista lett, és ezzel mindent elmondtam. Mindenki tudja ez miről szól, vég nélküli hazugságok, pénzlopkodás, ígérgetés, bántalmazás és süllyedés a lejtőn. Néhány helyzetben egyszerűen nem hittem el, hogyan képes a tükörbe nézni.
Voltak olyan részek a könyvben, amikor megcsillanni láttam a reményt, hogy nincs minden veszve, néhány remek gondolat a szülőktől, olyan pillanatok, amiket akár irigyeltem is. Ilyen volt például a csillagválasztás, a közös olvasások, kirándulások. Tetszett, ahogy tanították a gyerekeket, igaz a maguk módján, de megszerettették velük a tanulást, a tudás értékét, és ez nagyon nagy hasznukra vált a későbbiekben. De minden pozitívumot százszorosan felülír a megannyi gyermeki szenvedés. Kit érdekel a saját csillag az égen, amikor a lakásban olyan hideg van, hogy látszik a lehelet, és a gyerekek a kukából esznek az iskolában? És ezek nem a legrosszabb dolgok, azokról képtelen vagyok írni.
Én mindig is vállaltam, hogy a szabadság megszállottja vagyok, de ehhez hozzátartozik a törvények tisztelete is. Ha egy társadalom tagjai vagyunk, akkor el kell fogadni annak játékszabályait, vagy kilőhetjük magunkat a Holdra. Jeannette szülei enyhén szólva nem erre a világra valók, ezt igazolta az egész életük egészen a végkifejletig.
Örülök, hogy a szerző végül elérte a céljait a saját életében, megvalósult az álma az önállóságról és a függetlenségről. Tisztelem benne azt, hogy sosem beszélt gyűlölettel a szüleiről, sosem voltak gyilkos indulatai, holott nekem a karosszékben olvasva voltak.. Van mit tanulni a szerzőtől!

kinga133>!
Jeannette Walls: Az üvegvár

Az írónőtől először az „Ezüst csillaggal” ismerkedtem meg. Abban is a család, de legfőképpen az anya karaktere és a két gyerek kapcsolatán volt a hangsúly. A maga módján jó könyv volt, de most „Az üvegvár” elolvasása után értettem meg az előző könyvét, amit régebben olvastam.
Hihetetlen ez a történet. Nem csak Amerikát mutatja be, de bölcs meglátásai segítséget, vagy éppen mankót nyújthatnak az olvasónak, miközben egy család nem „mindennapjaiba” nyer betekintést. Hiszen szinte a létminimum alatt éltek, de mégis erősekké és bátrakká váltak. (Lori, hogy kitette az anyukáját, ezáltal hajléktalanná téve, egy nagyon erős rész, hiszen szembemegy mindennel, de valahol érthető, hiszen ha nem tette volna, akkor elveszett volna.) A második fejezetben ismerhettük meg, hogy mi is történet az apával, és hogy milyen helyről is kellett neki „kiemelkednie”. A maguk módján a szülőket akár hippiknek is nézhetnénk. (Tudom sarkalatos nézőpont.) Nekem nagyon tetszett ez a mű, minden szomorúsága ellenére. Az írónő stílusa nagyon szép, a szomorú tényeket is átjárta a szeretet és a megértés. Örülök, hogy olvashattam. De kíváncsi vagyok a belőle készült filmre is.

Mamosz >!
Jeannette Walls: Az üvegvár

Milyen sok borzalmat kibír egy gyerek, és szívfájdító belegondolni is, hogy igen sok gyereknek ilyen és ehhez hasonló körülmények között megkeményednie, felnőnie.
Az elején voltak a szülőknek szimpatikus dolgai, mikor megmagyaráztak bizonyos dolgokat, mikor kedvességgel próbálták kendőzni szegénységüket. Aztán egy idő után már valahogy sok lett a magyarázat, hogy mindenre van kifogás. Talán a legnagyobb feszültséget az keltette bennem, hogy ebben a történetben nem lett volna nehéz megváltoztatni az életkörülményeket. És mégsem változott semmi.
Az biztos, hogy az alkoholizmus mindent felemésztő betegség, ami a szoros környezet életét is pokollá teszi. Az édesanya egy kortyot sem ivott soha, én mégis olyan nagyon dühös voltam rá is.
Ez a könyv nem vádaskodik, tényszerűen írja le a borzalmakat, illetve azt, hogy hogyan lehet és hogyan nem lehet kitörni belőle.
És nagyon sok hiba van a könyvben, elütések, helyesírási hiba, szó hiba. Sokat rontott az olvasás élményen.

Valcsa P>!
Jeannette Walls: Az üvegvár

Örülök, hogy ez a könyv megszületett, és Jeannette kiírta magából mindezt. Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyi szörnyűség van a világban – főleg zárt ajtók mögött…
Eleinte nem értettem, Jeannette miért hagyja hajléktalanként élni a szüleit, hogy teheti ezt velük; elvégre jól él, simán megtehetné, hogy segít nekik. Aztán amint végigolvastam a könyvet, inkább már azt kérdeztem, hogyan képes mindezek után, ilyen gyerekkor után még egyáltalán szóba állni velük és jó viszonyt ápolni ezzel a két elmebeteggel. Nem tudok rájuk jobb szót használni. Elvégre: miféle szülő, miféle ember az ilyen, aki mindennek (és bárminek!) hajlandó kitenni a gyerekeit, egész életükön át, csak hogy saját önző álomképeit üldözhesse?!
Nagyon sajnáltam a gyerekeket, a rengeteg megaláztatás, éhezés és nélkülözés miatt, amit a szüleik miatt ki kellett állniuk. Akik egyébként tehetséges, okos emberek lennének, ha nem lennének ennyire önzőek, üldözési mániásak, lusták, semmirekellőek és hajlandóak lennének a valóságban élni. De ők inkább elpazarolják az életüket. Kész szerencse, hogy ezek után a 4 gyerek közül 3-nak felnőttként legalább sikerült normális életet kialakítania magának…
Mindezeket elolvasva az ember azt hinné, ilyen nem is létezik (mikor pl. az anyjuk spoiler vagy mikor az apuka spoiler ). És az egészben az a szomorú, hogy ez bizony nem fikció…
A szülők fene nagy szabadságvágya sem normális dolog: a mai világban már óriási luxus (és pl. egészségügyi szempontból jó nagy botorság is…), hogy valaki ezt a fajta „szabad életet” válassza, pláne családostul, gyerekekkel… Kicsiként talán még kaland, de aztán – ahogy idősödik és kitágul a világ számára – rájön, mennyi mindentől fosztották meg őt ezzel a szülei.

Igaz történetet (pláne ilyet) ér bekedvencelni? Mert ez bizony nálam kedvenc lett. Az írónő fogalmazásmódja és stílusa, mellyel mindezt elbeszéli, már az első soroktól kezdve letehetetlenné tette a könyvet – a történet pedig mélyen érintett. Megbotránkoztatott, ugyanakkor végig izgultam/aggódtam a könyvet, hogy mi lesz a testvérek sorsa.
Fontos könyv és nagyon olvasmányos is, szerintem nagyobb figyelmet érdemelne.

mazsoka P>!
Jeannette Walls: Az üvegvár

Csak apró adagokban tudtam olvasni, annyira felháborított a mű tartalma. Hatalmas lelkierő kellett, hogy az írónő ilyen brutális őszinteséggel valljon gyermekkoráról. Aztán meg ahhoz, hogy felelőtlen szülei árnyékából ki tudjon törni, diplomát szerezzen, normális életet éljen. Drukkoltam a gyerekeknek, hogy sikerüljön másfajta életet élniük, mint amilyen példát láttak gyerekkorukban.
Igen, vannak emberek, akik nem tudnak változni, akiknek az önös érekei felülírnak minden mást, szülői gondoskodást, normákat, és élnek bele a nagyvilágba. A Walls szülők ilyenek voltak, és ezzel az önzéssel tették pokollá gyermekeik gyermekkorát.
Szóval, van min gondolkodni. Velem marad még egy ideig ez a könyv is.

koan12 >!
Jeannette Walls: Az üvegvár

Szomorú történet. Hihetetlen, hogy egyeseknek ilyen körülmények között kell felnőni. Hogyan lehet magára hagyni négy gyereket? Hogyan lehet elvárni, hogy gondoskodjanak magukról és nagyon sokszor a szüleikről? Úgy érzem, a gyerekek normálisabban gondolkodtak, mint a szüleik. Pedig a szülők egyáltalán nem voltak buta, tudatlan emberek. Sőt! Az anyuka egyetemet végzett tanárnő, az apuka pedig rendkívül okos, a természettudományok iránt érdeklődő ember volt. Ennek ellenére mindketten hagyták, hogy oda jussanak, ahová jutottak. Pedig változtathattak volna az életükön, mert a lehetőségük meg volt rá. De sajnos nem tették. A gyerekek tudták, hogy változtatni kell, lépni kell, hogy jobb életük legyen. Összefogtak, majd elhagyták a szüleiket. Mindenki elkezdte a maga életét élni, jobbra fordult a sorsuk. Szerecsére. Az viszont biztos, hogy életük végéig magukkal cipelik gyerekkoruk terheit.

>!
Maxim, Szeged, 2016
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617107 · Fordította: Bozai Ágota, Erdődi Gábor
_Fecsegőposzáta_>!
Jeannette Walls: Az üvegvár

Le kéne szoknom arról, hogy borító alapján ítéljek könyvet, mert ez zseniális volt.

Őszintén, nehezen lendültem bele, de a végére nagyon kedves lett számomra ez a regény. Jeannette életének kezdete szerintem akár tényleg kalandosnak is nevezhető, elég tartalmas gyerekkora volt, még akkor is, ha közben majdnem meghalt a legtöbbször. Az apukáját különösen megszerettem (az elején), és azt kívántam, hogy bárcsak az én apukám is adott volna nekem egy csillagot, vagy ígért volna egy Üvegvárat. Igaz, az anya életfelfogásával nem mindig tudtam egyetérteni, viszont azt el kell ismernem, hogy eleinte egész jól feltalálták magukat. Aztán, mikor minden egyre rosszabbra fordult, egyenesen megutáltam őt, hiszen minden a rendelkezésére állt, hogy a családját gondozza! Persze, az apa egy nagy alkoholista lett, el tudom képzelni, mennyire megviselhette őt, de akkor is. A legjobban az zavart, amikor spoiler. Nem értem, ha nem akarsz gyereket, akkor egyszerűen ne vállalj! Viszont Jeannette és a testvérei hihetetlenül példaértékűek, hogy ebből ki tudtak kerekedni. Le a kalapom előttük.

Igazi hullámvasút a könyv, aminek a végén természetesen a sírásig elérzékenyültem. Nagyon izgalmas volt, ajánlom mindenkinek :)


Népszerű idézetek

Kókuszka>!

– Az élet dráma: csupa tragédia és komédia – mondta nekem anya. – Egy kicsit jobban kéne élvezned a komikus epizódokat.

153. oldal, 28.fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Rose Mary Walls
ivett_hosszu>!

[…] néha az ember rosszabbul lesz, mielőtt jobban lenne.

142. oldal, 26.

Kapcsolódó szócikkek: Rose Mary Walls
Kókuszka>!

A fekete bőrcipőt, amit ötven centért vettem a Dollar General Store-ban, már csak biztosítótűk tartották össze, amiket próbáltam fekete filctollal befesteni, hogy ne legyenek annyira feltűnők. Filctollal festettem színes foltokat a lábamra is; reméltem, hogy így nem veszik észre, hogy lyukak vannak a nadrágomon. Úgy gondoltam, ez így kevésbé feltűnő, mintha foltot varrnék rá. Volt egy zöld és egy kék nadrágom; ha levettem, a lábamon zöld és kék foltok voltak.

263. oldal, 51.fejezet

ivett_hosszu>!

– A dolgok a végén egyenesbe szoktak jönni.
– De mi van akkor, ha mégsem?
– Az csak azt jelenti, hogy még nem vagyunk a végén.

59., 303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jeannette Walls · Rose Mary Walls
Valcsa P>!

Lori, Brian és én, de még Maureen is többnyire odamentünk, ahova akartunk, és nagyjából azt csináltunk, amit akartunk. Anyának az volt az elve, hogy a gyerekeket nem szabad túl sok szabállyal és szigorral leterhelni. […] Az egyetlen szabály az volt, hogy amikor az utcai lámpákat felkapcsolták, haza kellett mennünk.

72. oldal, II. Sivatag - 14. [fejezet]

Kapcsolódó szócikkek: Jeannette Walls
p_m_linda>!

Nemigen szeretett főzni.
– Miért tölteném az egész délutánt főzéssel, amikor az étel secperc alatt elfogy? Ennyi idő alatt festményt is alkothatok, ami örökre megmarad – szokta mondogatni nekünk.

69. oldal

p_m_linda>!

– Mindenkiben van valami jó. Találni kell olyan tulajdonságokat, amelyek kiegyensúlyozzák a rosszat, és ezt kell szeretni bennük.
– Valóban? – kérdeztem. – Na és Hitler? Mi volt az ő jó tulajdonsága?
– Hitler szerette a kutyákat – vágta rá anya szemrebbenés nélkül.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler
Kókuszka>!

De az igazság az volt, hogy nem sokat kellett aggódnom az udvarlások elhárítása miatt, mivel – mint azt Ernie Goad minden adandó alkalommal külön hangsúlyozta nekem –, olyan ronda voltam, mint a bányarém. Azt is mondta, annyira csúnya vagyok, hogy ha azt akarom, hogy egy kutya játsszon velem, disznóhúst kell a nyakam köré tekernem.

235. oldal, 46.fejezet

FORTUNATA>!

Én a magam részéről nem akartam más világba kerülni. Nekem a nehézségekkel küszködő emberekről szóló könyvek voltak a kedvenceim. Az Érik a gyümölcs, a Legyek ura, és különösen a Felhőkarcolók árnyékában.

199. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Harloe Rae: Törés – Breaker
Varró Dániel: Aki szépen butáskodik
Emma Chase: Ne hagyj ártatlanul!
Stájn Emma: Kőbölcső
Graeme Simsion: A Rosie-következmény
Lisa Kleypas: Szép szavú idegen
Claire Contreras: Összekötve
Debbie Macomber: Megtört szívek kézikönyve
Kendall Ryan: A lakótárs
Tara Sivec: Nyűgök és nyalánkságok