Az ​Ezüst Csillag 79 csillagozás

Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Szívszorító ​és felszabadító erejű regény egy bátor lányról, aki szembeszállt a felnőttek világában uralkodó igazságtalanságokkal. Az Ezüst Csillag a képzelőerő és történetmesélés diadala.

1970-et írunk, a helyszín egy kaliforniai kisváros. Jean tizenkét éves, a nővére, Liz tizenöt, amikor művészi hajlamokkal megáldott édesanyjuk, Charlotte, aki bármerre is lakott életében, valami kivetnivalót mindig mindenhol talált, hátrahagyva őket és egy-két hónapra elegendő költőpénzt, elindul, hogy megtalálja önmagát. Egyik nap Jean az iskolából hazatérve egy rendőrautót pillant meg a házuk előtt, ezért Lizzel úgy döntenek, inkább buszra szállnak, és Virginába utaznak nagybátyjukhoz, Tinsley-hez.
A nagybácsi befogadja őket, de kevés a pénzük, így Jean nővérével együtt irodai munkát és gyermekfelügyeletet vállal Jerry Maddoxnál, a helyi textilgyár tagbaszakadt munkafelügyelőjénél. Hamar kiderül azonban, hogy a férfi agresszív és hatalommániás. Az alkalmazottai rettegnek tőle,… (tovább)

Eredeti mű: Jeannette Walls: The Silver Star

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, 2014
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632615356 · Fordította: Marczali Ferenc
>!
Maxim, 2014
300 oldal · ISBN: 9789632615363

Enciklopédia 4


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Jeanette Walls önéletrajzi könyve, az Üvegpalota az egyik kedvenc könyvem (és a családban másnak is az), így nagyon megörültem, mikor ráakadtam az Ezüst csillagra.
Az írónő önéletrajzát olvasva, megismerhetjük a kis Jeanette nem mindennapi gyerekkorát, de a felnőtté válásáról és a bohém szüleitől való elválásáról is olvashatunk. Egyszóval nagyon szeretem azt a könyvet.

Az Ezüst Csillag egy fiktív történet, de szerintem nagyon sok minden van benne, amit az írónő a saját életéből szőtt bele. Például Jean és Liz édesanyját is saját bohém édesanyjáról mintázta. Csak éppen az énekesnői pálya helyett az ő édesanyja a festészetet választotta hivatásául.
Nagyon megható és szeretetteljes volt Jean és Liz története, akik mellett a megpróbáltatások során végig volt pár csupaszív ember, akikre minden nehézség közepette lehetett számítani. Az édesanyjuk Charlotte személyisége, viselkedése elképesztő volt, de a lányok hozzá való ragaszkodását teljesen megértettem, hisz csak az édesanyjuk volt.
A történet elvisz minket egy Virginiai kisvárosba, ahol megismerjük a lakókat, a történetüket, és a remeteként élő Tinsley bácsit is, aki nekem elsőre egy kicsit furának tűnt, de aztán ő is nagyon megszerette a lányokat, és természetesn a lányok is őt, örültek, hogy végre van egy kis állandóság az életükben.
A könyv nagyon jó szemszögből mutatta be nekünk a hatvanas évek társadalmát, a faji előítéleteket és a Délen ekkoriban végbemenő iskolai integrációt, ami legelőször egyik fél számára sem tűnt tökéletes megoldásnak. Kedvenc részem a fekete és a fehér diákok közötti Ne bántsátok a feketerigót című könyvről folyó diskurzus volt. Most már minél hamarabb el kell olvasnom azt a könyvet.
A Lizzel történt tragédia szörnyű volt, és az utána következő megalázó történések is, és még persze Charlotte is előkerült a történet során, hogy újabb forgószelet szítson magakörül.
A történet végére a rossz emberek elnyerték méltó büntetésüket, és a lányok is megtalálták végre a helyüket a világban.
Http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/jeanette-walls-az-…

>!
kellyolvas P
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Az Ezüst csillag egy olyan történet, amely mindenképp megérinti az olvasóját, legyen az bármilyen korú vagy nemű. Rám különösen igaz ez, hiszen a kisebbik lányom pontosan egyidős Jean-nel, ezért eleve „rászabva” képzeltem el a karaktert. Az ő hangján mesél a szerző E/1 szemszögben, ezért még közelebb éreztem magamhoz az egész történetet.
A regény 1970-ben játszódik, amikor javában dúlt a hippi korszak, a családok a vietnámi háborúban harcoló fiaikért aggódtak, és ebben az időben integrálták a fekete és fehér diákokat az iskolákban. Ez a kisváros tipikusan déli, még vannak olyanok, akiknél kint lóg a konföderációs zászló. Bylerben az emberek tisztelik a hagyományokat, a régi értékeket és nem nézik jó szemmel azokat, akik kilógnak a sorból. Ha valaki rosszat tesz, vét az erkölcsi normák ellen, vagy bűnbe keveredik, jobban jár, ha szedi a sátorfáját és továbbáll. A lányok azonban kitartanak, tűrnek minden megaláztatást, de harcolnak az igazukért, Bean a legjobban, és ezért a kitartásért jobban tiszteltem őt, mint bármelyik felnőtt szereplőt. Borzalmas, hogy ilyen fiatalon ki kell ábránduljanak a felnőttek világából, ahol a pénz egyenlő a hatalommal. Nincs mit csodálkozni azon, mennyire megszerettem Bean-t, a nővére iránti szeretetéért, az őszinteségéért, a naivságáért, az igazságérzetéért. Liz pedig egy igazi művészlélek, okos és védelmező, ő lehetett volna sokkal meggondoltabb, de milyen példa volt előtte? Negatív.
A lányok anyja meglehetősen labilis idegzetű, mentálisan nagyon rossz állapotban van, egy álomvilágban él. Amíg komoly baj nem történik, addig számára nem jelent gondot, hogy magára hagyja a lányait, és kizárólag saját karrierjével törődik. Mégis, amikor újra megjelenik, a lányai csüngnek rajta, mintha néhány nap alatt el lehetne felejteni minden csalódást. Ezt nehéz volt megértenem, de ez egyéni probléma.
A nagybácsit viszont megkedveltem, szeretem a különc, gyűjtögetős karaktereket, kicsit a múltban élnek, de akik végül hajlandóak változni. Remek családi fészek lett az elhanyagolt házból, és ő is levetette magáról a remeteszerű réteget.
Nekem nagyon tetszett az írónő stílusa, bár abszolút tudni lehetett, hogy mi lesz a cselekmény zárása, mégsem éreztem soha, hogy bármi is erőltetett lenne, hitelesek voltak a karakterek és a történet.
Egyszerűen nem tudtam elszakadni az olvasástól, annyira tudni akartam a kialakult konfliktus hogyan végződik, mi lesz a két lány sorsa, győz-e az igazság. Nem könnyű feldolgozni a könyvben elhangzó gondolatokat, mélyen bekúszik a mondanivaló az olvasó fejébe, és ez tényleg egy olyan könyv volt számomra, ami még az olvasás után is napokig foglalkoztatott. Szívből ajánlom mindenkinek.

>!
Youditta
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Jaj de bajban vagyok most.
Egyrészt egy ifjúsági könyvről van szó, amit próbálok a helyén kezelni, másrészt az írónő másik (önéletrajzi) könyve nagyon tetszett, de itt túl sok minden volt ugyanaz, mint az Üvegpalotában.
Emiatt a könyv első felében a hajamat téptem, hogy akármennyire is szerettem azt a történetet, nem akarom még egyszer másik köntösben elolvasni.

Ezeket a problémáimat ha levetkőzöm, akkor azt mondom, hogy a két lány karaktere miatt valamennyire kedveltem ezt a könyvet, Jean-Bean végtelenül bájos lány, nővérèvel Lizzel együtt.
Viszont a cselekmény nekem nagyon elnagyolt, furcsa és nem értem hogy miért kellett ennyire súlyos dolgokkal telepakolni a könyvet. Számomra érthetetlen. Lehetett volna egy sokkal kedvesebb sztori is ez, hiszen jól kitalálta az írónő a két karaktert, testvért. Szóval kicsit hálivudi lett na.
*legyint*

>!
Hópárduc P
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Mikor el kezdtem olvasni a könyvet, nem tudtam mit gondoljak róla. Mire számítsak.
Még most sem igazán tudom.
Igazából, elég haladós olvasmány, de sok a lényegtelen leírás benne.
A történet vége kicsit másképpen alakult, mint ahogy azt elsőre gondoltam. Végülis nem volt rossz, de számomra egyszer olvasós.

>!
szilvamag
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Különös hangulatú könyv volt ez – kicsit szomorú, de legfőképp nyugtalanító és indulatkeltő, néhol pedig igencsak szívszorító –, de azt hiszem, hogy épp ez miatt lett emlékezetes a számomra.

Bővebben: http://szilvamagolvas.blogspot.hu/2015/01/jeannette-wal…

>!
LittleStar
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Sajnos nekem ez a könyvecske nagyon nem jött át. Túl sok volt a rizsa, az érdektelen információ, amit nem tudtam hova tenni, persze ki kell valamivel tölteni a dolgokat, de hogy ilyen szinten töltelék legyen az a sok mondat, hát na ilyennel nem igazán találkoztam mostanában. Bean és Liz aranyosak, az édesanyjukat már az első 10 oldal után elkönyveltem magamban, de ennél többet nem éreztem irántuk. (A többi szereplőt már nem is említem). Egyébként a stílus nem lett volna rossz, főleg, hogy időben előbb játszódik, mint korunk és ez általában érdekelni szokott. Mégis nekem unalmasra sikerül :( Még csak közepesre sem. A borító nagyon szép, ezért összességében adok neki 2,5*ot. Úgy érzem a Dream válogatás nem az én világom mostanság :(

9 hozzászólás
>!
Petrasek
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Nem hagyjuk abba a harcot csak azért, mert vesztésre állunk.
Egy nagyon könnyed és rövid történet. Kikapcsolódásnak tökéletes. Mély mondanivalóját egy tipikus 20. századi amerikai gyerek testvérpárról szól akik keresik a helyüket a világban és amolyan minden lében kanál módon nem tűrik el a hazugságot és a kegyetlenséget.

2 hozzászólás
>!
Faythe P
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem bizakodón indultam neki a könyvnek, mégis nagyon megtetszett!
Tetszett, hogy volt egy kicsi történelmi vonatkoztatás a négerek és a fehérek ellentétére, az öltözködés valamint a kultúra is szóba jött. Jó volt olvasni Jean vagy Bean szemszögéből, mert mindig megfelelően mutatta be az adott szituációt. Ha dühös volt, akkor én is dühösnek éreztem magam, ha kétségbeesett, akkor én is, és ha csak szimplán élvezte a napot, akkor én is kellemesen elmerültem a könyvben.

Örülök, hogy a kezembe akadt ez a könyv, mert gazdagabbnak érzem magam tőle. :)

>!
MiNiki P
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Az ezüst csillag, Babaarc, Kegyes hazugságok – számomra az idei év top könyvei :)

6 hozzászólás
>!
Niki_
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

Az Ezüst Csillag tipikusan olyan könyv az életemben, mely igazán nem keltette fel az érdeklődésemet, de olvasva mások véleményét hagytam, hogy befolyásoljanak. Így amikor bóklásztam a könyvtár polcai közt és megláttam ezt a könyvet, azonnal beugrottak a róla szóló pozitív értékelések és úgy gondoltam, ha már van bent szabad példány, akkor tán most jött el az ideje annak, hogy elolvassam.
A történettel alapjáraton problémám nem volt. Szimpatikusak voltak a lányok, becsültem a bátorságukat, a kitartásukat, de különösebben egyikőjük se hatott meg. Egyszerűen az írónő olyan karaktereket alkotott, akik addig velem voltak, amíg a történet tartott, de aztán könnyek nélkül el tudtam engedni őket.
Maga a történet központi eseménye természetesen felháborított, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy ez a könyv jóval könnyedebb annál, mint amilyen súlyos ruhát sokan rájuk húztak. Tipikusan olyan, amit ameddig olvasod, addig vele vagy, de hatást nem gyakorol rád, nem rágódsz rajta, jut eszedbe napokkal később is. Egyszerűen csak elkönyveltem magamban, hogy elolvastam, nem volt rossz, de nem hatott meg és a Világ nem változik.
A könnyedebb, de elgondolkodtató történetre vágyóknak tudom a figyelmükbe ajánlani.
Bővebben: http://azajtom.blogspot.hu/2016/02/jeannette-walls-az-e…


Népszerű idézetek

>!
sassenach

Ne félj a benned lévő sötét barlangoktól! Kincseket találsz majd, ha sikerül bevilágítanod a sötét sarkokba.

232. oldal

2 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

– Ez mennyire reális elképzelés? – kérdezte Liz.
– Realizmus, ugyan már! – mondta anya. – Gauguin realista volt, amikor elindult dél felé a Csendes-óceánon? Marco Polo realista volt, amikor elindult Kínába? Realista volt az a sovány, érdes hangú srác, aki miután kibukott a főiskoláról, Bob Dylanre változtatta a nevét, és Minneapolisból elindult Greenwich Village-be?
– Nem lehet elindulni a csillagok felé, nem lehet nagy művésszé válni, ha az ember azon izgul, reálisak-e az elképzelései.

Kapcsolódó szócikkek: Bob Dylan · Marco Polo · Paul Gauguin · realizmus
>!
Petrasek

Nem hagyjuk abba a harcot csak azért, mert vesztésre állunk.

285. oldal

>!
Petrasek

Azt viszont tudom, hogy nem segít a túlélésben, ha azon gondolkozol, miért éltél túl.

208. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

– Úgy öltöztünk, mint a fekete gyerekek! – tört ki belőlem.
– Hát, úgy néz ki – mondta Tinsley bácsi nevetve. – Manapság a színesek jobban öltözködnek, mint a fehérek.
– Mindenki bámulni fog és mutogatni – mondtam. – Haza kell mennünk átöltözni.
– Már késő – mondta Liz. – És különben is, anya mindig azt mondta, minek olvadnál be, ha ki is tűnhetsz?

>!
Doreen

– Nem lehet elindulni a csillagok felé, nem lehet nagy művésszé válni, ha az ember azon izgul, reálisak-e az elképzelései.

87. oldal

>!
omam

Találd meg a varázslatot, mondogatta anya. És ha nem találod meg, tette hozzá, varázsolj te magad.

15. oldal

>!
Babo

– Nem vagyok valami jó tanácsadó – mondta Al néni. – Az emberek általában olyankor kérnek tanácsot, amikor már tudják, mit kéne csinálniuk, csak szeretnék valaki mástól is hallani.

>!
Petrasek

– Ne másoknak tapsolj – mondta anya. – Csinálj saját műsort, és legyél te a sztár. Akkor is, ha nincsen, aki meghallgassa.

164. oldal

>!
lestal_rita

A világos és egyszerű igazság ritkán világos és sohasem egyszerű.


Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: Már megint
Fiúk évkönyve 1976
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!
Lois Lowry: Nyáron történt
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek
J. D. Salinger: Franny és Zooey
Margaret Peterson Haddix: Az utolsó kulcs
Katie McGarry: Pushing the Limits – Feszülő húr
Michael Morpurgo: Peaceful közlegény
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert