Szikraváros (Szikraváros 1.) 82% 135 csillagozás

Kezdetleges disztópiának mondanám, a maiakhoz képest vérszegénynek és eseménytelennek, értsd: nem ölnek meg senkit, nem kell egymást halomra gyilkolni, nincs mindegyik oldalon akció. Viszont kapunk egy kis közösséget, ami a fény az éjszakában, csak kezd kialudni a láng. A nagymama utolsó tiszta pillanatában feltúrja a lakást, s előkerül egy terv, amit sajnos a hugi megrág. Így a két fiatalnak ki kell nyomoznia, hogy hogyan juthatnak ki onnan.
A maga egyszerűségében izgalmas volt, gyorsan lehetett vele haladni.
Bele sem merek gondolni, milyen lehet 250 évig a föld alatt élni, úgy, hogy az egyetlen modern „találmány” az elektromosság, ami a fényt adja. Semmi szín, semmi élet. Nem tudod, mi az, hogy gyertya, gyufa, csónak, fa, fű, hold, nap, …
A vége kicsit kurtán furcsán lett megoldva, de az exodus így teljes.

Nem olyan régen láttam a filmet, akkor még nem tudtam, hogy könyv alapján készült.
Azt kell mondjam, hogy a film izgalmasabbra sikerült. A könyv itt-ott kissé vontatott lett, de nem bántam meg, hogy megvettem. Tetszik a történet és a szereplők is szerethetőek. Néhol nehéz volt elhinnem, hogy 12 évesekről van szó, de ha valaki ilyen világban nő fel, nyilván hamar fel kell nőnie, érettebben kell viselkednie.
Tetszett Szikraváros leírása is, a kis csavar a spoiler.
A város alapításának oka, nem derült ki pontosan, csak utalások vannak rá. Nagyon szeretném olvasni a folytatást, de úgy olvastam nem jelent meg magyarul. :(( szomorú
Összeségében kellemes olvasmány, egyszer érdemes elolvasni. :)

Nem nagyon jött be, olyan semmilyen…nem is tetszett de annyira nem is volt rossz. A világ szörnyű volt, hogy a föld alatt vannak…szörnyű volt olvasni is róla :S a vége viszont nagyon izgalmas volt, jó lett volna ha folytatják!

Ez jóóó :) A filmet láttam előbb, nagyon tetszett. Megnézem majd megint. Sajnálom, hogy a többi részt nem fordították le, pedig érdemes lenne, megfontolhatnák. Nagyon jó ifjúsági könyv, életbevágó társadalmi üzenettel. Hátha… valaki? ^^

Annak idején, mikor megszereztem, nagy reményekkel voltam iránta, egy ideig a második része kívánságlistás is volt míg ki nem derült, hogy végül sosem jelenik meg….
Most végre el is olvastam, és hát… valószínűleg még egy kicsit az előtt kellett volna olvasnom, hogy megszereztem… Nem mintha nagy bajom lett volna vele, a szereplőket nagyjából meg tudtam kedvelni, a világ ha nem is egyedi, de érdekes (föld alatt, semmi mást nem ismerve, és egyre inkább sötétben), és drukkoltam nekik, hogy derüljenek ki a titkok, és találjanak valami újat, valami szebbet. Csak hiányzott valami plusz, ami kiemelné a hasonló disztópiás ifjúságik közül, amitől újra akarnám olvasni, valami….

Nem nyűgözött le különösebben, de szerintem 11 éves korom körül biztos izgalmasnak találtam volna. Kár, hogy az a bizonyos üzenet tökéletesen olvasható volt a halovány betűivel, és így már semmi érdekes nem volt benne, amikor hőseink találgattak, mi lehet az. A karakterek nem hagytak bennem mély nyomot, jobban is ki lehetett volna őket dolgozni. Az alapötlet amúgy tetszik, érdekes ez a föld alatti város, ahol a lakosok azt hiszik, ezen kívül nem létezik semmi. Tényleg sajnálom, hogy nincs jobban kibontva, de azért megérte az árát – Coop-ban vettem :) – majd ha látom ott a folytatását, lehet, hogy lecsapok rá. Viszont külsőre nagyon tetszetős, olyan jó érzés fogni, mintha a kemény- és a puha borító között lenne félúton.

Nem én vagyok a könyv célközönsége, és egy kicsit féltem is tőle, de azért sikerült lekötnie. Talán ha ifjú titán koromba olvasom mélyebb benyomást tesz rám.
Én is úgy éreztem, hogy nem 12-13 évesek a főhősök. A sziklaváros, és a kerettörténettel nem volt gondom, még akkor sem, ha kicsit egyszerű lett a történet.
Kellemes olvasás lett a végén. A folytatást is elolvasom idővel (ha megszerzem).

Na ez a könyv elég „egyszerű” volt. Mármint nem tudom, mennyire lett volna jó, ha az írónő bonyolult karakterábrázolással és hosszas tájleírásokkal ecseteli a történetet.. Így könnyedebb és rövidebb történetet kaptam. Körülbelül a felétől kezd beindulni, izgalmasabb lenni. Legjobban az utolsó fejezet tetszett. Egyébként az alapötlet nagyon jó. Milyen érzés lehet föld alatt születni? Nem tudni hogy létezik természetes fény, nem tudni hogy az ég kék, és híján lenni egy olyan luxusnak, hogy bármikor megehetsz mondjuk egy barackbefőttet. Pár bogáron (és molylepkén) kívül nem ismerni semmilyen állatot. Aztán nincs tv, telefon, net, tömegközlekedés.. és sok minden más hétköznapi luxus.
A másik dolog, hogy az én szememben, amikor elképzeltem a szereplőket nem 12 évesek, hanem pár évvel idősebbek voltak, mivel cselekedeteik túl érettek a korukhoz képest. Bár azt lehet a körülményeikkel magyarázni.
A filmet is mindenképpen megnézem majd.

Ma délelőtt volt egy óra „üresjárat”, úgyhogy benéztem a FSZEK-be valami olvasnivalóért, aztán ez akadt a kezembe… Nem egy nagydarab könyv, a betűméret meg a sorköz is jókora, úgyhogy ennyi idő bőven elég rá.

Összességében egy meglehetősen jó alapötletre épülő ifjúsági regény, annak minden hátrányával az idősebb olvasóközönségre nézve. Adott a már említett kiváló alap, nevezetesen egy földalatti város, melynek lakói nem tudnak a külvilágról és ráadásul a készleteik is igencsak fogyatkoznak, megspékelve már a legelején némi plusz feszültséggel; ezenközben a szereplők egyszerűek és hiteltelenek (ha nem írják le, hogy tizenkét évesek, simán egy ötössel idősebbnek mondtam volna őket a viselkedésük alapján), a világ (na jó, város) pedig hiába néz ki jól messziről (hogy vizuális hasonlattal éljek), ha közelebb menve kiderül, hogy nincsenek részletek, csak a konkrét útvonalon van egy-két kidolgozottabb valami, mint egy gyengébb számítógépes játék esetében.

Szóval erre az alapra simán fel lehetne húzni egy igazi, felnőtteknek szóló epikus történetet több kötetben és így bekerülni a steampunkba hajló, (poszt)apokaliptikus műfaj legjobbjai közé – más kérdés, hogy erre az esély nem sok (bár egy folytatást még simán elbírna a dolog), de azért én úgy fogom fel, hogy ez csak demóverzió.
(Tizenöt éves korig bárkinek.)

Először a filmet láttam, és ott sok minden nem volt kibontva. A könyvben már sok minden megvilágosodott, de az, hogy miért költöztek a föld alá az emberek, az nem. Szerettem Linát és Doont, és attól függetlenül, hogy tudtam mi lesz a vége drukkoltam nekik nagyon. Remélem a következő kötetben még több minden kiderül a múltbéli eseményekről. Egy dolog nem változott bennem, soha nem laknék Szikravárosban.