Twice ​Tempted (Night Prince 2.) 92% 91 csillagozás

Jókor és jó időben olvastam a könyvet, mert sokkal jobban tetszett mint az első része.
Vlad és Leila kapcsolata itt sem zökkenőmentes, néha félreértésekkel teli, de az tény, hogy izzik köztük a levegő. :)
Egy dologban igazat adok Leila-nak, az pedig nem más mint spoiler
Maximus rafkós volt ebben a részben, de én mégsem tudtam rá haraguni. Akkora galibát végül is nem okozott. Teljes átéléssel olvastam, mígnem a végén bejött az amit vártam. spoiler Várható még itt nagy csatározás, szóval izgatottan várom mit tartogat nekünk a következő rész. :)

Wow, ez nagyon jó volt. Örülök, hogy nem vártam vele és elolvastam angolul. Cat és Bones persze örök kedvenc marad, de Vlad és Leila is beállnak melléjük a sorba. Nagyon megszerettem őket, imádom ahogy húzzák egymás agyát. A kedvenc mondatom az egészből: spoiler Imádom, hogy Vladot mindig ezzel a Drakulázással húzzák :D Leila nagyon szimpi csaj, jó hogy nem hagyja, hogy Vlad csak úgy parancsolgasson neki. Szerencsére megvan a folytatás, úgyhogy valószínűleg egy pihenő után folytatom a sorozatot. :) Aki teheti, olvassa. ;)

Basszusbasszusbasszusbasszus!!! Már megint mi ez a befejezés? Úgy hiányzott Vlad, rendesen elvonási tüneteim voltak. :D Nagyon jó volt a történet, viszont az első rész szerintem milliószor jobb volt, mint ez, de sebaj.
Leila egy kicsit túl nyávogósnak tűnt az elején, pedig nem így emlékeztem rá. Később szerencsére összeszedte magát, és megint az a tökös csaj volt, aki azelőtt is.
Mr. Draculát egyszerűen imádom ^^ Még mindig olyan szellemes és kegyetlen, de azért látni, hogy Leila jelenléte megtette a hatását… szerelmi ügyben.
A cselekmény érdekes volt, Leila húgát nem igazán szívleltem, Marty jelenléte öröm volt, és még hogy Cat is megint megjelent… FANTASZTIKUS! Már csak tényleg egy Bones féle beszólás hiányzott :D
Volt pár dolog, amire nem számítottam, de lényegében az is jó volt, meg értehető volt, úgyhogy nem panaszkodom. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást.

Áááááááááááááááááááááááááá!!!
Mi ez a fuggoveg?! Mamiiiiii mond Jeaniene néninek, hogy azonnal követelem a folytatást!

Egy kicsit részletesebben, mint az előző, khm.. kiborulásom. De akkor is, hogy teheti meg valaki velem ezt?! Ebben a könyvben pörögnek az események rendesen! De tényleg. Amikor azt hittem vehetek levegőt, egészen biztos, hogy történt valami. Leila nagyon megadóvá és könnyen irányíthatóvá vált. Ez nem tetszett. Maximus őszinte, de elszaladt vele a ló. Marty nagyon cuki. És Vlad… Te idióta, hazudozó, önimádó, seggfej, félős pasi! Ennél olcsóbb kifogást nem tudtál kitalálni?! A szíved nem ver, de attól még ott van, te hülye! Ha anyád lennék, most jól megcsavarnám a füledet. Az agyamra ment. Órákat tudnám ecsetelni, hogy mekkora egy barom, idióta, seggfej. Nem akartam, hogy mindenki vámpír legyen, de hát ez várható volt. Tetszett, kíváncsian várom mi lesz Szilágyi úrral.
A vége egyszerűen botrányos, és nem is vagyok hajlandó elfogadni. Biztos hiányzott pár oldal…

Nézzük a pozitív tulajdonságait a könyvnek:
– Gyors tempó. Meglepően és szórakoztatóan gyors és feszes tempót produkált az előző részhez és az első pár fejezethez képest. Gyorsan fokozódik, és az olvasót is a fotelébe préseli és már-már a pofánkba röhög, hogy „már pedig te innen fel nem kelsz, k*cs*g. Még közel sem végeztem veled.” Ettől jobb, mint a Once Burned. Az is jó volt, de még sem éreztem azt az igazi adrenalin löketet, amit a Twice Tempted a könyv túl nyomó részében hozott. Több harc, több akció, több veszély, ráadásul több a titok és rejtély.
– Vicces. Nem, nem olyan, mint egy stand-up comedy, de annak ellenére, hogy még mindig hasonlóan sötét hangvételű, mint elődje, több vicces / szarkasztikus párbeszédek/belső monológok lelhetők fel benne.
– A csavar. Nem az első csavar, vagy az utolsó csavar (az elég kiszámítható volt), de a közepén, ami volt. Van egy kém Drakula barlangjában. Elég sok időbe telt, hogy rájöjjek ki is az, de akkor is leginkább azért esett le, mert már olyan nyomokat kaptunk, mi olvasók, hogy azt nem lehetett nem észrevenni Viszont a csavar másik része, hogy kinek kémkedik a kém, igaz? Én hősiesen bevallom, hogy teljesen megfeledkeztem erről a karakterről! Feltűnt, aztán eltűnt, nem tulajdonítottam neki sok figyelmet. Szóval lehet, hogy ez inkább az én memóriámat/megfigyelő képességemet mutatja be inkább, de a fenébe is, a felismerés kb. engem is úgy pofán vágott, mint Vladot.
– CAT!! Bizony, örök kedvenc karakterem egy kis időre feltűnik a színen és habár látszik, hogy Jeaniene nem szerette volna, hogy ellopja a reflektorfényt Leilától, még így is sziporkázott. Mindenkinek tetszeni fog az a rész, ezt borítékolom.
– Karakterek: egy-két apró zavaró tényezőn kívül, semmi bajom a karakterekkel. Szeretem őket, szurkolok nekik (még annak is, aki nem érdemli meg), és néhányat szívesen karóba húznék. Ms. Frost, ideje lenne bemutatni Gretchent Iannek, demostmáraztántényleg! Pokolian jól szórakoznék…
– Nincs szerelmi háromszög. Fuh. Így van, mindenki megnyugodhat, a veszély elmúlt. Ne engedjétek, hogy a fülszöveg megtévesszen. Habár én igenis kedvelem, Maximust… talán, esetleg…. NEM, KUSS! Nincs semmilyen szög, takarodj!

És most jöjjön a negatív:
– A nézőpont. Leila nézőpontjának megvoltak az apró hátrányai már az első részben is, de engem különösképpen nem zavart. Persze, mindenki Vlad fejében akar belekukkantani (én is), de úgy érzem, hogy sokkal jobb ez így, hogy az egész csávó egy keresztrejtvény, és lépésről lépésre fejtjük meg. Szóval rendben volt ez a Leilás nézőpont, egészen eddig. És még most is, csak azért sorolom ide, mert az idő nagy részében, az izgalom abból adódik, hogy Leila állandóan haldoklik valami oknál fogva. Komolyan, majdnem meghalt vagy négyszer. De az Isten szerelmére, mindannyian tudtuk, hogy nem fog meghalni, mert ő az istenverte hősnő és még csak az elején/közepén vagyunk a könyvnek, és még vissza van több, mint húsz fejezet! Tehát a gond az, hogy félelmünk nem volt igazi, és nem éreztem, hogy tényleg aggódnom kellene érte. Lehet, hogy úgy jobban működött volna, ha a története több karakter szemszögéből lett volna írva.
– A romantikus Vlad. TUDOM, én írtam nem sokkal feljebb, hogy ideje lenne már, hogy kimutassa az igazi érzéseit, de hé! Ahogy az egész egyszerre csak úgy ömlött megállás nélkül a szájából, mintha megszállta volna valami egy kissé túl cukormázas és nyálas volt. Ez működött Bonesnak, még az előnyére is vált, de Vlad más karakter, és ez így egyszerre kissé sok volt. Szerintem. Édes volt, de talán túl édes. (Tudom, döntésképtelen vagyok, és akkor mi van??)
– A függővég… Komolyan. Ez mi a búbánatos istennyila volt?? Kegyetlen! Az. Imádom a függővégeket, tényleg, de ez?? Ennek nem függővége van $@!%, hanem semmilyen vége. Mintha elvágták volna. KELL NEKEM A KÖVETKEZŐ!! Már a most is késő. (Nem, ez nem számít bele a végső pontozásba. Ez csak én vagyok, ahogy diplomatikus szóhasználattal elküldöm Jeaniene-t a jó édes anyjába… de azért imádom <3)

Összességében: Féltem, hogy Vlad hiánya a könyv első felében, és egy esetleges szerelmi háromszög rányomja majd a bélyegét a könyvre és megutáltatja velem azt, de a félelmeim alaptalannak bizonyultak. Még a kis nyomozást is élveztem, amikor Vlad nem volt jelen. Gyors volt és élvezetes. Sötét hangvételű, de még mindig szórakoztató. Tele van veszteséggel – több mint egy fajtából, titkokkal, árulással. Egy igazi Urban Fantasy egy jó történettel, és erős karakterekkel.

bővebben: http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/2013/05/az-en-varbor…

http://i.imgur.com/dAm0nS4.gif :DDDDD

Na, ez már igazán Frostos volt!!!;)) ÓÓÓ, de még mennyire:).
Csak úgy ugrabugráltunk az egyik tökösebb jelenettől, a másikig. Szegény Leilára rendesen rájárt a rúd… vagy elakarták rabolni, vagy megakarták ölni, vagy miközben próbált a képességével segíteni, az akarta kinyírni…:D Szóóóval egyáltalán nem unalmas rész.
Vlad és Leila tökéletesen összeillenek. Jaj, mennyire élveztem a szócsatározásaikat:).
Vlad próbálkozott, bevetni a Dracula dumát: I’m Vlad the Impaler!!!!! Viszont Leilát, ez egyáltalán nem hatotta meg, a végére már csak így reagálta le: http://bit.ly/1PLlmYB
Az tetszett a legjobban, hogy az írónő nem akart szirupban megfojtani… nem ment át a történet nyáladzós sztoriba.:) És nem húzta el a dolgokat. Kíváncsi leszek mi lesz Maximussal, és Shrapnelel, felbukkannak e még vagy Vlad teljesen végzett velük. Illetve Gretchennel, most, hogy már Vlad védelme alá tartozik, ő belőle is vámpirusz lesz? És még itt van Szilágyi.. öregem szerintem te megszívtad…:D
A vége pedig?! Látjátok, így kell ezt csinálni ifjú pár, kompromisszum. Ez egy házasságban elengedhetetlen, a végére csak sikerült összehozznotok:DD. http://bit.ly/1ng0Ubt

Ez még mindig nagyon jó. Sok helyen jókat nevettem, például a vámpíron, aki azért él túl egy bizonyos eseményt, mert pont akkor elugrott fagyizni… Vlad és Leila nagyon dinamikus páros, tetszett a konfliktusuk, illetve a történetszál is. A függővég elég durva, de szerencsére már kint van a következő könyv (bár épp Bones-ék jönnek).

Ez sokkal jobban tetszett mint az elso.egy szusszra elolvastam.!!!!

Egyik szemem sír a másik nevet. Anno amikor meghallottam, hogy a mi sötét hercegünk kap egy saját trilógiát, majd ki ugrottam a bőrömből mert hát már az első pillanatban belopta magát a szívembe Vlad az ő sötét aurájával, titkaival és szarkazmusával. Bárcsak részleteket kaptunk a C&B-ban belőle, azért a fejemben összeállt egy kép róla.
Az NP első részében szinte sokkolt mikor a sokadik oldal után rájöttem, hogy ez a sorozat a várttal ellentétben nem, hogy nem Vlad szemszögéből lesz olvasható, de még csak váltakozó sem lesz. No mindegy, a történet jó volt és túl tettem magam a kezdeti csalódáson, mert végig ott volt azért szem előtt.
No, a Twice Tempted szűkebb első felében, szinte nem is láttuk Vladot, csupán hébe hóba.
Bár engem nem idegesít Leila annyira mint itt pár moly társamat, azért a sötét herceg könyvében, hadd olvassak már a szóban forgó vámpírról. Na mindegy, ezen is túltettem magam, bár a történet első fele számomra kicsit unalmasabbra sikerült és főleg Leila érzelmi káoszára alapozott, amit én (ne vessetek meg ezért!! :D) valahol megértek. Mármint értem a lényegét annak amit szeretett volna. Tudta kivel kezd amikor kezdett de remélte, hogy idővel azért Vlad makacs hozzáállása a szerelem témában változhat.
Na itt azért egy kicsit orroltam a hőn szeretett piro vámpírunkra, mert csak a vak nem látta (na meg Leila), hogy mit érez a lány iránt, mégis kötötte az ebet a karóhoz, hogy stílszerűek maradjunk! :D
A Maximusos love szálat kicsit időhúzásnak éreztem, meg olyan töltelék valaminek, de nem volt gondom vele. Nem rossz srác ő, csak a rossz lányba szeretett bele. Van ilyen! Ebben a könyvben még egy vámpírról elmondható, akit szintén sajnáltam annak ellenére amit tett.
No de a könyv második felétől beindultak az események és, mint ahogy Leila végül mi is megkaptuk amire addig vártunk. Izgalmat, talányt, akciót és csak úgy pörögtek a lapok…Bár nagyjából kiszámítható volt a gonosz és a fő gonosz talánya. A könyv második fele nekem határozottan nagyon tetszett.
Én még mindig úgy érzem, hogy bár néha-néha feltűnik az a Vlad akit a C&B könyvekben láttunk, valahogy itt nem az igazi. Vannak pillanatai, sőőőt, voltak olyan megnyilvánulásai, amikor a kicsi szívem pillangó szárnyakon repdesett, és voltak sötét és kegyetlen igazi Vlados megnyilvánulásai, valami nekem hiányzik… :( Igazából végig sírtam, hogy Vlad szemszöget akarok, de már nem tudom, mert akármennyire imádom Frost-ot, valahogy félek, hogy akkor még inkább elveszne a Sárkány varázsa!!!
Na de, hogy így legyen vége??? Ezt kikérem magamnak, tudom én, hogy ez kell a 3. könyvhöz, de úgy olvastam volna még! :) Na meg nekem hiányzik, hogy kicsit jobban együtt legyen a banda. Cat-tel és Mancheressel találkozhattunk egy-egy röpke pillanatra nekem ez kevés! Hiányzik az, hogy mint a fő soriban együtt nyomozzanak és segítsék egymást, és közben csak úgy röpködjenek a jobbnál jobb odaszólások! :D
Jó kis sorozat ez annak ellenére, hogy nem teljesen az amit vártam, de szeretem és nagyon várom a folytatást. :)

Az első részhez hasonlóan ezt a részt is imádtam. Igaz az elején azért mentálisan ordítoztam időnként a szereplőkkel: Ne már!!! Komolyan, Vlad mutasd már ki, hogy mit érzel!! Leila esetében pedig: Gyerünk már, ezt te sem hiszed el, hogy tényleg ilyet tenne!!!
Miután túlléptem ezen a korántsem egészséges párbeszéden, sikerült a hülyeségükkel is megbékülnöm. Főleg azért mert Vlad végre beszélt arról, hogy mit érez, és ezt egyáltalán nem úgy tette, aminél azt éreztem volna, hogy a sok cukortól összeragad a szám…
Nem hiszem, hogy valaha is unalmassá válna a kapcsolatuk és ebben nagy szerepe van Leila-nak, ugyanis akármilyen is Vlad természete, ő sem hajlik meg soha a másik akarata előtt.
Ami a cselekményt illeti izgalmas volt, bár azért sejteni lehetett, hogy ki az a nagyobb 'gonosz', aki a háttérben állt. Gondolom a harmadik részben az ő nyomába erednek. Kicsit sajnálom is, hogy már csak egy rész lesz, de remélem jó lezárást kap a történetük.