Kicsit csalódás volt a könyv.
Nem a részletek miatt, mert azok jók voltak, hanem a kiadók erőszakos kivágásai dühítettek. Annyi pont nekem való vicces, vagy fetrengve röhögős rész maradt ki! És nem igazán értem, hogy azok a részek miért lassítottak volna a könyv cselekményén.
Igaz, nem vagyok kiadó. De akkor is sajnálatos.
Amit viszont nem sajnáltam, az az utolsó rész volt, amikor Bones elveszti, mármint Gregor ellopja az emlékeit Catről. Na, az húzós volt. Szemét Gregornak nem egy pillanat alatt kellett volna meghalnia, hanem évszázadokig centiről centire aszalódni. Persze attól még nagyon jó volt az a rész is, igen terjedelmes, és igen alaposan elkeserített, hogy Bones hosszú-hosszú ideig nem emlékezett semmire. Tudta, mert Spade, Mencheres, elmeséltek neki sok múltbéli fizikai és érzelmi részletet, de hát azért az kevés. Haláli volt amikor Cat Bones szobájából szex hangokat hall, átrohan, hogy rajtakapja a csalfa pasit, feltúrja az egész szobát, a szekrényaljakig, mire észreveszi, hogy Bones pornót néz. Na és ki a női szereplő? Természetesen Cat! Szóval nem volt zökkenőmentes, és röpke pillanatig tartó a kibékülésük, viszont így lépésről lépésre ismét egymásba szerettek.
Nagyon bejött a lányok Cat, Denise, Anette DeWitt (korábban Lady Ormsby, imádom az ilyen kacifántos neveket) és a nagyon-nagyon boldog örömanya Justina menyasszonyruha keresése, azon belül is Cat örökös spórolása, amíg Anett fel nem világosította, hogy a vörösgyémánt gyűrűje hétmillió, és nem forintba került. Akkor beadta a derekát, és jöhetett az olasz csipke csoda, meg minden miegymás. Mégiscsak virítani kellett a szűk, alig kétszáz fős meghívottnak. De Bones miatt mindent megért ez az esemény, csak az olvasók maradtak hoppon. Ráadásul sem Tate, sem Justina nem kiabálta be a papnak, hogy nem jöhet létre az esküvő.
Nem kihagyhatatlan, de érdemes elolvasni.