Halfway ​to the Grave (The Night Huntress 1.) 88% 42 csillagozás

Szerencsére tudtam ugyanúgy imádni, mint magyarul, egy dolog van, ami magyarul jött át jobban, az pedig a 'Cicuska' volt, a 'Kitten' annyival gyengébbek tűnik.
Megunhatatlan örök klasszikus!

Újraolvastam. És másodszorra is ugyanannyira imádtam, mint elsőre. Alig várom, hogy folytassam, még ha tudom is, mi fog történni.

Hát, hm. Engem lepett meg a legjobban, de az első kétszáz oldalt imádtam. De tényleg, a kezeim odaragadtak a könyvhöz, le se tudtam tenni azt. Normál esetben az ilyen alapfelállás nem szokott bejönni (sőt), de itt valahogy magával ragadott a hangulat, a nekem nagyon is tetsző, kifejezetten könnyed, gördülékeny és lapozásra késztető írásmód. Volt egy-két kilengés, de összességében igen, élveztem az első kétszáz oldalt. Aztán valahol a kétszázhúsz-kétszázharmincadik oldal környékén ez… megtört.

Az elején adott volt egy lány, aki minden hátránya ellenére tette amit tudott, vámpírokra vadászott. (Egyértelműen „mesébe illő”, hogy erre képes volt ilyen sokáig egyedül, de mivel karaktere itt még kifejezetten érdekes, teljesen elnézhető volt, főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy félvér lénye könnyen spoiler az ellenfelet, legyen, sodródjunk a történettel.) Szórakoztató volt, reakciói érdekesek, a jó oldalon állt, de előítéletekkel, elég sok hibával, és emiatt igen érdekes volt figyelni a „kapcsolatát” a hirtelen előbukkant idegennel. Bones és Cat kapcsolata volt ami valóban hajtotta előre a történetet, és komolyan, még azt sem bántam, hogy minden olyan… gyorsan történt. Bár, megmondom őszintén, sokkal jobban örültem volna, ha a párosunk ebben a részben spoiler … De hát, na ez van. Az első kétszáz oldal még ezzel együtt is nagyon jó volt, teljesen élvezhető, főleg azért, mert a nyomozás elején jártunk, és ilyen marha érdekes dolgok is felbukkantak, mint pl. temetőlátogatás spoiler. Aztán… az utolsó száz, százötven oldal… hát, nem tudom, az elsőhöz képest … nagyjából nem történt semmi (még akkor se, mikor igen). Megmaradt a párosunk problémája: spoiler, meg a nyomozás, ami innentől teljesen kizárta az olvasót, csak történt ami történt. A szereplők kimondták, hogy most erre jöttek rá, máskor meg arra, pont. Ez talán csak az első rész után ekkora csalódás, de…

Cat és rokonainak kapcsolata előtérbe került ugyan, de szörnyen kidolgozatlanul (egy karakter se volt szerethető, vagy érthető), túlestünk a „kapcsolat” fejlődésén (sokszor úgy utalt erre az írónő, mintha hosszú hónapok teltek volna el, máskor pedig csak 2 hónap (?)), amiről kiderült, hogy majdnem csak insta love spoiler, az erről az oldalról érkező „érdekes, izgalmas” dolgokat ezzel letudtuk, és koncentráltunk a rejtélyre, ami így elég gyenge lábakon állt. Értem ezalatt azt, hogy Cat, a főszereplőnk semmit sem csinált. Ő nem ismerte az ellenfelet, csak elképzelte magáról, hogy félvérként is olyan erős, mint a több száz éves vámpírok (ettől konkrétan a hajam téptem, de a végén úgy néz ki még spoiler ), és szegény karakter csak sodródott a történettel, egészen az utolsó pár fejezetig.

Ami szintén nem tetszett… az a szex bizonyos módon való használata. Épp ez zavart pl. az Ellopott babácskák c. könyv egy jelenetében is. (Bár ez a reakcióm valamiért volt akiket felháborított, lol. Isten ments, hogy más beállítottságúak legyünk! :D) Nem azzal van baj, hogy az erotika jelen van, mert ez alapvetően is (kb.) elválaszthatatlan a vámpírkultusztól spoiler, de mikor egy órája spoiler a nagyszüleimet, az édesanyám pedig, akit elvileg nagyon szeretek spoiler, nem biztos, hogy az ágyba vágyok a kedvesemmel. Ugyanígy, mikor spoiler és elvileg sokkot kapok tőle… Elhiszem, hogy vannak, akiknek ez „normális”, vagy legalábbis megérthető, de engem kicsit kényelmetlenül érint. Még ha szimpla spoiler lenne szó, és spoiler, értem, természetes vigasz, és érzelmi támasz adható, kapható általa. De… nekem ezek a spoiler dolgok, na meg a konkrét sokk nem kapcsolhatók össze a szexualitással. Ha mást nem zavar, okés, király. Nem vagyunk egyformák.

Na de… a vége a legkiábrándítóbb az egészben. Értem én, hogy urban fantasy, de kötelező tényleg ez a spoiler szenvedés? Egy az, hogy iszonyat klisé, másrészt értelme sincs. (Imádom, ha a karakterek a másik fél helyett döntenek, mert ők biztosan jobban tudják mi a jó a másiknak, és mit szólna a másik. Nehogy beszéljenek egymással. :') Ez számomra az egyik legnagyobb pet peeve.) Annyira nem érdekelt innentől az egész, hogy hihetetlen… Kötelező dráma, mert hát valamivel rá kell venni az olvasót, hogy fogja kezébe a folytatást. Ezzel csak az a baj, hogy mindenki tudja jól, a két fél spoiler, és Bones spoiler a lányért. spoiler A nyakam rá. A végső összeütközés pedig… áh.

Sajnos amennyire szerettem az elejét… sőt, inkább a háromnegyedét, a vége nagyon-nagyon gyenge lábakon áll nálam. Abban a pillanatban pedig, mikor a felnőtt, 22 éves Cat azt merte mondani, hogy „persze, te könnyen beszélsz, a te anyád már meghalt”, azt hittem, becsukom a könyvet, aztán elő se veszem. Az elején még érthető reakciók a végére átmentek a „minden második könyvben” olvasott „hősnő” viselkedésébe. Most komolyan… Drámai massza az egész, ami elég csalódottá tett, mit ne mondjak… Ennek tetejében, attól tartok, a folytatás csak még nagyobb klisé lesz. (De remélem tévedek.) :/

Hát nem tudom. Érdekes volt, akartam olvasni, élveztem a történetet, de a vége majdnem annyira nem tetszett, mint amennyire szerettem az elejét… Megkapja a 4 csillagot, mert megérdemli, a maga nemében jó (tényleg jó), még ha a vége teljesen ki is készített…

Valószínűleg belekukkantok a következő részbe, mert bármennyire negatívnak hangzik is az értékelésem, nagy része magával ragadó volt. Aztán ki tudja, lehet, hogy én tévedek, és a következő könyv még jobb lesz. Így legyen!

Szerintem mások is így vannak vele, hogy ez a mestermű egyszerűen megunhatatlan! Én sem tudom hogy hanyadjára olvastam újra, de fantasztikus még mindig. *.*
Számomra ez a könyv illetve Cat és Bones párosa örök kedvenc. :) Főleg, hogy engem a spoiler után ez vezetett bele az olvasásba… Azóta is áldom a napot, amikor véletlenül beleakadt a kezembe.
Szóval akkor kezdjünk is bele az értékelésbe. :D
Cat egy nagyon erős, független nő, akinek habár nem tökéletes az élete, mégsem nyavalyog egyfolytában és mikor már kezd helyre rázódni minden, akkor is képes feláldozni magát. És lehet furán hangzik, de nekem néha erőt ad amikor rágondolok vmi fájdalmas helyzetben és azt mondom magamban, hogy „Cat ettől többet is kibírt és mégsem nyávog, úgyhogy légy erős!” :DD
Bones ugyebár a másik kedvenc… :D Lehet nem is kéne részleteznem őt miért kedvelem ennyire, hisz magától értetődő. :) Bones egyszerre törődő, megbízható, romantikus, kedves és udvarias, ugyanakkor durva, szemét, és kemény is, de ezek olyan jó kombinációja hogy elolvadsz! És persze az élcelődő humora az ami ellenállhatatlanná varázsolja. :D
Egy szó mint száz, ez a könyv magáért beszél, és őszintén sajnálom azokat akik nem olvasták mert nem is tudják miből maradnak ki! :))

A kezdet. :) A cseresznyét szállító furgontól az elején, egészen a nagy szökésig imádtam. Attól hogy Bones meglátja Cat zöld szemét és az ahogy kiképzi, ahogy szinte rögtön ott a szikra a két karakter közt, szinte azonnal hozzáláncolja az olvasót a sorozathoz. Egy pörgős, ízelítőt kapunk egy igen ígéretes sorozat első kötetével.

Cat és Bones az egyik kedvenc sorozatom. Már nagyon sokszor újraolvastam és mégsem unom. Az egyik legfőbb oka ennek,hogy egyik szereplő sem unalmas,színtelen,nyafogós karakter. Cat az egyik legkedveltebb női főszereplő. Talpra esett,erős nő,aki sokat fejlődik majd . Voltak bizonytalan pillanatai,de sikerült felül kerekedni rajtuk,és nem laposodott el. Bones pedig,azt hiszem senkinek sem kell bemutatni aki olvasta a sorozatot. Valahol Barrons mellett áll szoros versenyben.

Ha könyvben létezik rendezői változat, akkor ez volt az, habár teljesen feleslegesnek éreztem.
Ettől függetlenül, értem, miért szeretik ennyien ezt a sorozatot : azért, mert jó. És nincs is ennél több hozzáfűznivalóm.
spoiler

Szeretem a világot, amit Jeaniene Frost felépített, és Bones az egyik kedvenc karakterem. Intelligens, gyors, szarkasztikus… és rendben van az értékrendje. Az első könyv leginkább elkezdi felépíteni a világot, leteszi az alapokat a továbbiakhoz.

Nekem ez sajnos nem tetszett. Az eleje még úgy-ahogy érdekelt, bár Cat hétvégi tevékenysége égbekiáltó red flag a szememben. spoiler

A románc nekem unalmas volt, elnézést a rajongóktól. A mellékszereplők nagyon kidolgozatlanok voltak, sajnos senkit sem tudtam megkedvelni.

Mégis – ilyen sok negatívum után – el fogom olvasni a második részt, mert a könyv végén megcsillant egy kis reménysugár. Talán a folytatás izgalmasabb lesz számomra.