The ​Passion 15 csillagozás

Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion Jeanette Winterson: The Passion

Jeanette Winterson's novels have established her as one of the most important young writers in world literature. The Passion is perhaps her most highly acclaimed work, a modern classic that confirms her special claim on the novel. Set during the tumultuous years of the Napoleonic Wars, The Passion intertwines the destinies of two remarkable people: Henri, a simple French soldier, who follows Napoleon from glory to Russian ruin; and Villanelle, the red-haired, web-footed daughter of a Venetian boatman, whose husband has gambled away her heart. In Venice's compound of carnival, chance, and darkness, the pair meet their singular destiny. In her unique and mesmerizing voice, Winterson blends reality with fantasy, dream, and imagination to weave a hypnotic tale with stunning effects.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Vintage, London, 2014
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780099598329
>!
Grove Press, New York, 2007
176 oldal · ASIN: B07CN7X4J4
>!
Vintage, London, 2004
160 oldal · ISBN: 9780099466888

2 további kiadás


Kedvencelte 5

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Jeanette Winterson: The Passion

Nagyon régóta szeretem ezt a könyvet. Azt hiszem, most már negyedjére olvastam. És most már nemcsak tudom, de érzem is, miről szól.

Elbűvülő, varázslatos, felkavaró, szépséges, szívszaggató regény. A „passion”-ről, ami egyszerre szenvedély és szenvedés. Ami kiforgat, ami újraír, ami valahogy másmilyenné, valódibbá tesz mindent.

Az utolsó részt (The Rock) olvasva ezt a két dalt hallgattam felváltva: http://www.youtube.com/watch… és http://www.youtube.com/watch…
És nem tudom, milyen együttállása volt ez a regénynek, a daloknak meg a minden-másnak, de ezt az utolsó részt most végigbőgtem.

I'm telling you stories. Trust me.

Újra, 2019.

A hét évvel ezelőtti önmagamhoz képest mostanra sok mindent másként gondolok – a valóságos életemben. Például nem hiszem, hogy ne lenne választási lehetőség, meg azt se hiszem, hogy a szenvedély, az csak úgy jön és jól legyűr. Van egy pillanat, mindig, amikor eldöntöm, hogy én ebbe belemegyek-e vagy nem – nemcsak megtörténik. Mindez egyébként lényegtelen, mert akármit gondolok/akárhogy élek is a valóságban, mégis mindig hiszek Wintersonnak. És bár a valóságom változik, az nem változik, hogy mit gondolok e könyvről, úgyhogy ide-önplagizálom azt, amit 7 éve írtam.

Szóval a Szenvedély. Az egyik főszereplő a tizenhat éves francia legényke, Henri, aki tűzre és felzaklató érzelmekre vágyik, a vidéke lakóira jellemző langyosság őt nem elégíti ki, ezért beáll a ragyogó, ihletett és másokat megihlető, megszállott Napóleon seregébe katonának. Napóleon Henri szenvedélye lesz, a fiú bálványozza és imádja őt. Valahogy aztán úgy alakul, hogy hamarosan Henri lesz Napóleon állandó csirkefelszolgálója (a hadvezér ugyanis múlhatatlan szenvedéllyel szereti a csirkét, és folyamatosan azt eszi), minden hadjáraton ott van mellette, és közelről figyelheti az imádott, a saját szenvedélyével mindenki másban is szenvedélyt ébreszteni képes hódító minden megmozdulását.

A másik főszereplő pedig a velencei lány, Villanelle, aki egy kaszinóban dolgozik, közben kedvére élvezi az életet, de a szíve a sok kalandja közepette is hideg marad (ami neki történetesen igen kényelmes is). Hiába, hogy Villanelle kicsapong, csal, lop, évődik, flörtöl, hódít, szerelmeskedik – nincs benne valódi szenvedély. Egészen addig, amíg nem találkozik egy előkelő hölggyel, akinek egyetlen érintése elég ahhoz, hogy a lány kiforduljon magából, s hogy eztán a hölgy által benne ébresztett szenvedélyének szentelje az életét.

A két főszereplő életéről, szenvedélykereséséről és –találásáról először két párhuzamos történetszálon olvashatunk, aztán 1805 szilveszterének éjszakája után jön egy nagy ugrás, és nyolc évvel később kapcsolódunk be a történetbe megint, akkor, amikor Napóleon épp Moszkvát készül lerohanni és őrült módon hajszolja agyonfáradt, lerongyolódott seregét az elviselhetetlen orosz télen keresztül. Henri még mindig Napóleon tábori csirkefelelőse, ám az eltelt évek alatt átértékelte az érzelmeit, és Napóleon iránti korábbi rajongása gyűlöletbe fordult, mert rá kellett ébrednie, hogy imádatának tárgya nem méltó az ő szenvedélyére. Villanelle szintén a tábor lakója mint a tisztikart kiszolgáló prostituált, s közben szíve még mindig az előkelő hölgynél (és hölgyért) dobog – mivel a lány nyolc évvel korábban szó szerint nála hagyta a szívét. Ők ketten (és egy harmadik ember) végül együtt szöknek meg, és Henri és Villanelle között különös kapcsolat bontakozik ki – nem valami „egyszerű” szerelem, dehogy, jóval bonyolultabb, zűrzavarosabb, félelmetesebb ez annál, de ebbe már nem megyek bele.

A regény lényege egyébként sem annyira a történet, hanem a szenvedély maga, amit a szereplők hajszolnak, átélnek vagy épp ami elől menekülnek. Vagy még inkább a „passion” a lényege, ami egyszerre szenvedély és szenvedés. Ami kiforgat, ami újraír, ami megmutat, ami valahogy másmilyenné, valódibbá, sőt: valódivá tesz mindent. Ami meghatározhatatlan, csak annyi tudható róla, hogy olyasmi, ami valahol a félelem és szexualitás között van. („Somewhere between fear and sex, passion is” – ez a mondat is többször ismétlődik a regényben.)

A szenvedély egyébként nemcsak hagyományos szerelmi szenvedélyként van jelen a regényben – Jeanette Winterson mindenfajta egyéb szenvedélyről is ír, de lényegében mind ugyanolyan, hiszen mindenféle szenvedélynek (legyen annak a tárgya egy másik ember, egy idealizált kép [mint Henri számára Napóleon], egy gondolat, egy tárgy, egy játék) köze van a szerelemhez, abból fakad és táplálkozik – szóval minden szenvedély szerelmi ügy, és mindnek az a lényege, hogy az ember habozás nélkül beleteszi (feláldozza a kedvéért?) az életét, a szívét, az idejét, a vagyonát – vagy bármit, azt, ami a legfontosabb számára. (Valójában persze itt szó sincs választási lehetőségről vagy arról, hogy lenne idő és lehetőség habozni – hiszen például Villanelle is hiába gondolja, hogy tud ő vigyázni a szívére, és hiába hiszi óvatosnak magát, az idegen hölgy egyetlen érintése elég ahhoz, hogy a legféltettebb kincse, a szíve többé már ne legyen az övé.)

S a Winterson által leírt szenvedély mindig játék is. Nem abban az értelemben, hogy komolytalan, vagy hogy az ember a másikkal vagy a másik ellen játszik, másokat manipulál – saját magát játssza el, saját magát teszi kockára. Ismét egy visszatérő mondat a könyvből: „You play, you win, you play, you lose. You play. It’s the playing that's irresistible." Aztán pedig Villanelle egy mondata a regény végéről, amikor azon gondolkodik, jobban vigyáz-e majd a szívére ezután, hogy sikerült azt visszaszereznie az előkelő hölgytől: „Will I gamble it again? Yes.” (Eljátszom-e majd megint? El.) Felelőtlenség ez? Újra és újra játszani, kockára tenni a legfontosabbat? Itt úgy tűnik, ez nem döntés kérdése – csak megtörténik.

A regény egyébként szépséges. Elbűvölő, felemelő, varázslatos, felkavaró és szívszaggató. S a mantraszerűen ismétlődő mondataival, a történeten belüli kisebb történetekkel, a labirintusszerű, mégis tökéletesen érthető (és főleg érezhető) gondolatmeneteivel olyan hatást kelt, mintha egy álomban járnék.

4 hozzászólás
anemona P>!
Jeanette Winterson: The Passion

Egy szomorkás, de nagyon mély történet egy kitűnő szerző tollából.
Most ennyit tudok mondani, majd még később visszatérek hozzá.

metahari P>!
Jeanette Winterson: The Passion

valahogy úgy esik mindig az irodalomban, hogy ha Velence fegyvere megjelenik a színen, a szerelem elsül… na itt is :)) súlyosan.

Izolda P>!
Jeanette Winterson: The Passion

Kicsit nehezen melegedtem bele, de aztán alig bírtam letenni.

PaperMoth P>!
Jeanette Winterson: The Passion

Sokáig tartott, mire sikerült megszeretnem egy agonizálóan hosszú bekezdésig, de utána nem volt megállás, és bár lehet, hogy az első 50 oldalhoz kellett pár nap amit minden lelkiismeretfurdalás nélkül az egyetemi olvasmánylistámra fogok pedig nem is vagyok magyar szakos, a többi egy estémbe se került.
Még túl korai, hogy konkrétabb gondolatokat fogalmazzak meg, szóval vissza kell még látogatnom mert most már tényleg be kellene fejeznem az ígérgetést és elkezdenem valójában is írni a könyvekről, amiket olvasok, de addig is itt van az a bizonyos első két bekezdés, ahonnan tudtam, nincs visszaút:
"It was Napoleon who had such a passion for chiken that he kept his chef working around the clock. What a kitchen that was, with birds in every state of undress; some still cold and slung over hooks, some turning slowly on the spit, but most in wasted piles because the Emperor was busy.
Odd to be so governed by an appetite."
Mert ha valaki meg tud fogni kopasztott csirkékről írva, akkor tudod hogy valódi kincset találtál. addig is megyek és veszek egy másik Jeanette Winterson könyvet


Népszerű idézetek

orvosi_székfű>!

New recruits cry when they come here and they think about their mothers and their sweethearts and they think about going home. They remember what it is about home that holds their hearts; not sentiment or show but faces they love. Most of these recruits aren't seventeen and they're asked to do in a few weeks what vexes the best philosophers for a lifetime; that is, to gather up their passion for life and make sense of it in the face of death.

28. oldal

orvosi_székfű>!

I say I'm in love with her. What does that mean?
It means I review my future and my past in the light of this feeling.

122. oldal

PaperMoth P>!

I can't be a priest because although my heart is as loud as hers I can pretend no answering a riot. I have shouted to God and the Virgin, but they have not shouted back and I'm not interested in the still small voice. Surely a god can meet passion with passion?
She says he can.
Then he should.

9-10. oldal, One - The Emperor (Vintage, 2014)

PaperMoth P>!

Queen of spades you win, Ace uf clubs you lose. Play again. What will you risk? Your watch? Your house? Your mistress? I like to smell the urgency on them. Even the calmest, the richest, have that smell. It's somewhere between fear and sex. Passion I suppose.

55. oldal, Two - Queen of Spades (Vintage, 2014)

anemona P>!

I asked him why he was a priest, and he said if you have to work for anybody an absentee boss is best.

One the EMPEROR

entropic P>!

Although wherever you are going is always in front of you, there is no such thing as straight ahead.

49. oldal

FiercePrincess>!

We’re all lukewarm people for all our feast days and hard work. Not much touches us, but we long to be touched.

The Emperor

FiercePrincess>!

‘But I tell you, Henri, that every moment you steal from the present is a moment you have lost for ever. There’s only now.’

The Emperor

csak_egy_könyvmoly>!

Thanks to my mother's efforts and the rusty scholarliness of our priest I learned to read in my own language, Latin and English and I learned arithmetic, the rudiments of first aid and because the priest also supplemented his meagre income by betting and gambling I learned every card game and a few tricks. I never told my mother that the priest had a hollow Bible with a pack of cards inside. Sometimes he took it to our service by mistake and then the reading was always from the first chapter of Genesis. The villagers thought he loved the creation story.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah Waters: Fingersmith
Alice Walker: The Color Purple
Wilkie Collins: The Woman in White
David Mitchell: Cloud Atlas
Michael Cunningham: The Hours
Alejo Carpentier: The Kingdom of this World
Harper Fox: Seven Summer Nights
Bridget Collins: The Binding
Joanna Chambers: Unnatural
Marquesate – Vashtan: Special Forces – Soldiers