„A Teher jóval többről szól, mint Atlasz büntetéséről és átmeneti megkönnyebbüléséről, mikor Héraklész leváltja, s vállára veszi a világ terhét. Fel akartam tárni a magányt, az elszigeteltséget, a felelősségérzetet, a megterheltségét és a szabadságot, mert az én változatom sajátos véget ér, mely sehol másutt nem köszön vissza. Persze, ezt közvetlenül a saját helyzetemből kiindulva írtam meg. Nincs más járható út.” Amikor a kiváló angol írónőt felkérték, hogy a népszerű Mítosz-sorozat keretében „mesélje újra” egyik archaikus történetünket, azonnal tudta, miről kell írnia. Nem véletlenül választotta Atlasz mítoszát: miután apró gyermekkorában elszakadt szüleitől, súlyos lelki teherrel kellett megküzdenie. Szombatista nevelőszülei mellett olyan munkáscsaládi közegben nőtt fel, ahol a bölcsesség is inkább teher volt, semmint elvárás. Saját élete élményeiből táplálkozva Jeanette Winterson megrendítő erejű alkotást hoz létre, amelyben nem csupán újrateremt egy mítoszt, hanem Münchausen… (tovább)
Teher 12 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mítosz Palatinus
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 13
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ugyanaz a régi mese – korlátok, vágyak. Terhek, sorsszerű vállalások, amiket a hátunkon cipelünk, de ha megpróbálunk kibújni az iga alól a szabadság reményében, rájövünk, hogy nem megy, hozzánk nőtt, a sajátunk.
Jeanette Winterson a soha el nem évülő görög mítoszokat hívja segítségül, hogy elmélkedjen egy kicsit a determinációról és a szabad akaratról, az előre kiszabott pályáról a múlt és a jövő között, aminek folyton próbálgatjuk, feszegetjük a határát.
Atlasz a vállán hordozza, de inkább letenné a világot, Héraklész lázadozva teljesíti a rá kiszabott számos próbát, Prométheusz küzd a keselyűvel, és már vártam volna Sziszifuszt is a kedvenc gördülő kövével, de ő sajnos nem jött.
A Teher könnyed ujjgyakorlatnak tűnik az írónő részéről, mégis elgondolkodtató tartalmat hordoz. Atlasz végül óvatosan lerakja a Földet. És minden ugyanúgy megy tovább.
Miért hordozzuk a világ/családunk/önmagunk stb. által nyakunkba/hátunkra stb. vett terheinket? Ki mondta, hogy ezt tegyük? Miért MUSZÁJ ezt tennünk?
Miért ne tehetnénk le?
Ezzel megszabadulva mások vagy önmagunk által ránk nyomott terhektől? Nem könnyű felismerni sem, hogy ezek ott vannak a vállainkon nap s nap után, elengedni meg főleg nehéz, de felismerve az igát, tán könnyebben szabadulhatunk alóla.
Ezekről a nagyon jó kérdésekről ír Winterson, ezáltal körbejárva Atlasz mítoszát és párhuzamot vonva az ókori történetek és önmagunk élete között egy kicsit másképp elmesélve az egészet, ami nagyon egyéni és különleges ízt ad az egész történetnek.
Ajánlom minden terheltnek! :))
„A témaválasztás, akár a szerető megválasztása, bensőséges döntés.” – írja Winterson az előszóban, és eddig bármit olvastam tőle, arra a legjobb jelző valóban a bensőséges.
A Teher felkérésre, a Canongate kiadó mítosz-újrafeldolgozó sorozatába készült, és a szerző majdhogynem szó szerint vette a feladatot: tényleg újrameséli, néhol újraírja a titán, Atlasz mítoszát, beleszőve többek között Zeusz, Héra és Prométheusz alakját is, továbbá jelentős mennyiségű epizódot olvashatunk újra Héraklész történetéből, aki tagadhatatlanul a könyvecske legelevenebb és legszórakoztatóbb figurája.
A történet persze nem annyira a görög istenekről, félistenekről, héroszokról szól, mint inkább az önkéntesen hátunkra emelt terhek szemléléséről, fogság és szabadság természetéről és sokarcú megéléséről, na meg súlyokról és korlátokról, amelyeket akár kozmoszléptékűre is kivetíthetünk, de mégiscsak saját elménkben fogannak és erősödnek elviselhetetlen mértékűvé, avagy porladnak semmivé, nyomtalanul.
Engem nagyon eltalált Winterson stílusa, humora, gondolatvilága. Épp a harmadik könyvet olvasom tőle, és már kikészítve a negyedik, egy friss-ropogós idei megjelenés.
Népszerű idézetek
A témaválasztás, akár a szerető megválasztása, bensőséges döntés.
A döntést, a pillanatot, mikor igent mondunk, valami mélyebb dolog sugallja – felismerés. Felismerlek. Újra megismerlek egy álom vagy egy előző élet után, vagy egy kávézóbeli futó pillantás nyomán, évekkel ezelőttről.
11. oldal - Előszó
Eltávolodásban én is jó vagyok. Az elutasítás megtanít rá, hogyan utasíts el te magad is. Elhagytam a szülővárosomat, elhagytam a szüleimet, elhagytam az életem. Maradtam menekülő. Miért tűnt mégis elviselhetetlennek a teher? Mit is cipeltem valójában?
Most már tudom, hogy a múlt nem foszlik szét, mint egy délibáb. Rá kellett jöjjek, hogy a jövőnek, ha mégoly láthatatlan is, de súlya van. A múlt és a jövő gravitációs vonzásában létezünk. Óriási energiát – a fénysebesség erejét – kívánja meg, ha meg akarjuk törni ezt a vonzást.
Hányan vannak körülöttünk, akik valaha is kiszabadulhattak keringési pályájukról? A szabad akaratról gyártott különös képzetekkel és az életüknek irányt adó, önsegítő tanfolyamokkal gyötörjük magunkat. Hiszünk, hogy önmagunk csodája lehetünk, és hogy egy lottónyeremény vagy egy guru újjáteremtheti a világot.
Az őseink hittek a Sorsban, mert felismerték, milyen nehéz bárki számára bármit is megváltoztatni. A múlt és a jövő vonzereje olyan hatalmas, hogy összeroppantja a jelent. Tehetetlenül viseljük a megörökölt és a saját viselkedésünk által újjáélesztett minták súlyát. A teher elviselhetetlen.
98-99. oldal Saját korlátainkon áthajolva
Az emberek természetüknél fogva hűtlenek. Ez nem hibája az embereknek, hiszen a természet nem vádolható rossz munkavégzéssel. Éppoly haszontalan az emberek hűtlensége ellen háborogni, mint panaszkodni, hogy a víz nedves. Melyik isten vagy ember elégedett azzal, amije van. Ha pedig elégedett lenne, kevesebbnek mutatkozna egy istennél vagy embernél.
40. oldal Héraklész
Meghajoltam, jobb lábammal megtámasztottam magam, és a bal térdemre ereszkedtem. A fejem is lehajtottam, és felemeltem a két kezem tenyérrel fölfele, olyasformán, mintha megadnám magam. Azt hiszem, ez valóban megadás volt. Van-e, aki oly erős, hogy elkerülheti a sorsát? Ki térhet ki az elől, amivé válnia kell?
Miután elhangzott a parancsszó, méneseket és ökörcsordákat fogtak be, s azok húzni kezdték a Kozmoszt, mint egy kerek ekét. Mivel e nagy gömb horzsolta a végtelent, idődarabkák váltak le. Némelyik a Földre hullt, elhozva a prófétálás és jövőbelátás adományát. Mások a mennyekbe hulltak, fekete lyukakat teremtve, ahol nem lehet elválasztani egymástól a múltat s jövőt. Időmorzsák pöccentek a vádlim izmaira, combom inaira. Már annak kezdete előtt érezhettem a világot, és az idő megjelölt. Mindig itt leszek.
32. oldal A világ terhe
Egyetlen hőst sem pusztíthat el a világ. Az ő jutalma, hogy önmagát pusztítja el. Nem amivel utadon találkozol, hanem ami vagy, az lesz önnön végzeted, Héraklész.
49. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Neil Gaiman: Coraline 85% ·
Összehasonlítás - Paul Stewart – Chris Riddell: Engelbert, a rettentő 83% ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: Heir of Fire – A tűz örököse 94% ·
Összehasonlítás - Robert McCammon: Egy fiú élete 94% ·
Összehasonlítás - Katherine Arden: Apró terek 93% ·
Összehasonlítás - Ecsédi Orsolya: Banyavész 93% ·
Összehasonlítás - Nora Roberts: Tündérvarázs 92% ·
Összehasonlítás - Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen 92% ·
Összehasonlítás - John Flanagan: Észak varázslója 92% ·
Összehasonlítás - T. J. Klune: A suttogó ajtón túl 91% ·
Összehasonlítás