A ​szenvedély 74 csillagozás

Jeanette Winterson: A szenvedély Jeanette Winterson: A szenvedély

A napóleoni háborúk idején játszódó regény két egyszerű, mégis rendkívüli ember élettörténetét fűzi össze. Henri, a tizenhat éves parasztfiú Napóleont bálványozva beáll a Grande Armée-ba, és szakácsinasaként egészen Oroszországig kíséri. Villanelle egy velencei csónakos lánya, ám a férfi csónakosokhoz hasonlóan – akiknek, mivel nem tudnak úszni, járniuk kell a vízen – hártya van a lábujjai között. Henri nagy „történelmi” rajongásával szemben ott áll Villanelle „privát” szerelme egy előkelő velencei patríciusnő iránt, a megmásíthatatlan történelemmel szemben a fiktív sorsok mikrotörténelme. A valóság fantasztikumának és a tündérmesei elemeknek az ötvözéséből a rögeszme és a szenvedély, a szerelem természetrajza tárul elénk Jeanette Winterson sokak által legjobbnak tartott regényében.

Eredeti mű: Jeanette Winterson: The Passion

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Park, Budapest, 2015
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551738 · Fordította: Lengyel Éva
>!
Park, Budapest, 2015
ISBN: 9789633552032 · Fordította: Lengyel Éva
>!
Európa, Budapest, 1998
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630763729 · Fordította: Lengyel Éva

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Napóleon · Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord

Helyszínek népszerűség szerint

Velence · híd · Rialto-híd


Kedvencelte 16

Most olvassa 2

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Jeanette Winterson: A szenvedély

Ismét egy kiváló szerző, aki ismeri a titkos, féltve őrzött receptet, hogyanis vegyítsük a köznapit a csodálatossal, a történelmet a legendával, a valóságot a mágiával, hogy jól összerázva, megkeverve, némi borzongással fűszerezve újra meg újra beleremegjen az olvasó lelke.
Rendkívül impulzív regény, amin az irracionalitás szele söpör végig, hatósugarába esik az élet valamennyi tartománya, ami ésszel, akarattal nem ragadható meg, a kontrollálhatatlan vágy és vonzalom, a végzetes játékszenvedély, az őrület, és a mítoszokba vetett hit hatalma. Az egyén életútját feldúlni kész erők nagy léptékben nemzetek sorsában is megjelennek, milliók esnek áldozatul szuggesztív, tévedhetetlennek hitt vezetők karizmatikus kisugárzásának.
A misztikus ködből kibontakozó történet két szálon indul el, az egyik alapja nyers háborús közeg, katonai tábor, a másiké a tüneményes, baljós és kísérteties Velence, olyan mesebeli tündökléssel, hogy készségesen elhisszük, hogy itt bármi lehetséges.
Az egyik főszereplő rajongásának tárgya Napóleon, így nem meglepő, hogy útja a nagy orosz télbe vezet, a másiké a kaszinóban feltűnő titokzatos idegen, aki képletesen és szó szerint is elrabolja a szívét.
Jeanette Winterson fantasztikusan ír az érzelmekről, a mindent feldúló szenvedélyről, arról a csalóka káprázatról, amit megélni a legnagyobb ajándék, mégis mindig elillan előlünk. Különleges olvasmány, eredeti, varázslatos miliővel, érdemes benne mélyen elmerülni, és hagyni, hogy magával sodorjon.

7 hozzászólás
>!
Kuszma P
Jeanette Winterson: A szenvedély

Most mondok valami meglepőt: ez a könyv a szenvedélyről szól. Ha a címből nem is esett volna le, a szövegnél már biztos gyanút fogok: ezek a burjánzó, csurig töltött mondatok olyan lendülettel záporoznak az érzelmi idegközpontokra, hogy az már helyenként zaklatásnak minősül. Másrészt bár ez a regény névleg történelmi regény, de a korszak (a XIX. század eleje) csak operai díszlet, aminek alig van több szerepe, mint hogy kiemelje a szereplők játékát. Szóval aki elvárja egy regénytől az egyértelmű, lecsupaszított nyelvezetet, a használható történelmi információkat, és ódzkodik a jelzős szerkezetekben megnyilvánuló túlzásoktól, az óvatosan bánjon vele. Általában véve én is ilyen egyén vagyok, mégsem tudtam függetleníteni magam attól az eleven erőtől, amivel Winterson következetesen megteremti a szenvedély szövegterét. (Mondjuk nem is akartam függetleníteni magam.) Ráadásul Winterson azt sem felejti el, hogy a szenvedélynek, akár az érmének, két oldala van. Napóleon szereti a csirkét, a nép szereti Napóleont, a katonák pedig szeretik az örömlányokat – de mit szólnak az örömlányok a katonákhoz? Mivel hálálja meg Napóleon a nép szeretetét? Hogy a csirkék érzéseiről ne is beszéljünk… Szóval jó sűrű, színes-szagos próza ez, némi mágia, némi borzalom, és töménytelen szenvedély: egy rendkívül tudatos írónő rendkívül tudatos építménye. Ha sikerül elkapni az ívét, nagyon lehet szeretni.

6 hozzászólás
>!
csillagka P
Jeanette Winterson: A szenvedély

Szenvedély az élet fűszere. Velence pedig még mindig egy csodálatosan elvarázsolt város, olvasni is jó róla de élőben is látni kell. Először Giacomo Casanova börtönére voltam kíváncsi ( na ő tudott játszani az érzelmekkel) a Sóhajok hídjával egyetemben, ami sajnos nem a szomorkodó nők sokaságáról kapta a nevét, hanem eredetileg az angol költőtől, Lord Byrontól származik. „Amikor vagy két évszázaddal ezelőtt Lord Byron, a nagy angol költő – akinek egyénisége, harcos költészete páratlanul nagy hatást gyakorolt a XIX. sz. gondolkodóira, – Velencébe költözött és meglátta a két épületet összekötő, a csatorna felett magasan ívelő, körülzárt márványátjárót, Bridge of Sighs-nek nevezte el, s a világ azóta is a Sóhajok hídjaként ismeri. ” Bár mint olvasható Velencében bármi megtörténhet, akár mind a két elmélet egyszerre lehet valós. Elvarázsoltak az érzelmek, tudtam úszni az árral, mindent elhiszek, bármilyen furcsa is, hiszen ezekben az időkben egy szerencsés tengerész először a sellőkel házasodott. Napóleon kicsit megint mélyebbre csúszott a szememben. Tél tábornok legyőzhetetlen, nem értem mit akart az Orosz pusztán, ilyen kemény ellenséggel szemben.
Elvarázsolt történelmi mestermű, szerencsés vagyok hogy rátaláltam, hiszen nekem az olvasás az egyik szenvedélyem.

>!
Nita_Könyvgalaxis
Jeanette Winterson: A szenvedély

Valaki szerint nem lehet élni nélküle. Valaki szerint viszont öl, butít és nyomorba dönt.

Jeanette Winterson a szenvedélynek több arcát is bemutatja. A játék szenvedélye. A háború szenvedélye. A hatalom szenvedélye. Az élet szenvedélyes szeretete. És persze a szerelem szenvedélye.
Szereplői többféleképpen is találkoznak ezzel az érzéssel, amely egész életüket áthatja, ha akarják, ha nem. Mindezt Napóleon korában, amikor békére nehéz volt lelni, harcot pedig annál könnyebb volt találni és szítani.

Winterson könyve tömör, minden mondatnak jelentősége van és mindegyik a helyén is van. Nincsenek felesleges körök, sallangok, csak a lényeg, az viszont gyönyörűen megírva. A mágia végigkíséri a regényt, finoman van jelen, mint egy lágy fuvallat.
És akkor még ott van Velence, amely önálló szereplőként jelenik meg a regényben. A szeszélyes szerető, aki kiismerhetetlen, titkokkal teli és varázslatos.

Szerintem lehet szenvedély nélkül élni. Csak nem érdemes.

>!
Oriente P
Jeanette Winterson: A szenvedély

Ó, de jól esett ez a könyv!
Egyrészt nagyon kellemes visszatalálás volt ez nekem a Napóleoni időkhöz. Kiskamaszként a Désirée az egyik kedvenc könyvem volt, és jó sok mindent összeolvastam akkoriban a korszakról. De aztán kiskamaszból nagykamasz lettem, meg felnőttféle, sorra jöttek szembe a világ érdekességei, és szegény Napóleon meg a franciák mentek a süllyesztőbe…

Henri, a kis hadiszakács története után legalább olyan jól esett a nézőponti karakterváltás, ahogy mondatról mondatra ismertem fel az új helyszínt spoiler, ami a kaszinótündér Villanelle előadásában egy egészen különleges városként bontakozott ki spoiler. A mágikus elemek is Villanelle személye köré csoportosultak spoiler, de az ő személyisége e furcsaságok nélkül is elég elbűvölő volt.

Na de hogy miről szól a Szenvedély, mert nem csak Napóleon sült csirkéiről, gondolákról és kártyaasztalokról. Főleg szenvedélyről, beleértve a szerelmet, csalódást, gyűlöletet, a választott magány szenvedélyét. Nem karcos, nem nyálas, nem patetikus. Természetes, elemi, erős, saját élményeinket fájdalmasan felelevenítő.
Icipicit volt csak túltolva néha az érzelmek teoretizálása, de ez nálam még belefért a könyv sok sok más értéke mellett.
Szerettem nagyon, sorra meg fogom keresni az írónő más írásait is.

>!
Larawyn
Jeanette Winterson: A szenvedély

Az álmok és a mesék egymásba szövődnek ebben a titokzatos városban. Az álarcok és labirintusok városában, ahol minden változik, és ahol az egyenesen előre nem létezik. A városban, amit víz vesz körül, és ahol “átvágni csak ott lehet, ahol a macska megy, lehetetlen réseken át, sarkokon befordulva, melyek látszólag ellenkező irányba visznek.”
Pont ilyen tünékeny és kanyargós utakon vezet a történet is, ahogy próbálja megtalálni a vékony határvonalat szenvedély és rögeszme közt – a napóleoni háborúk árnyékában.

2 hozzászólás
>!
Kkatja P
Jeanette Winterson: A szenvedély

Fantasztikusan ír ez a nő szerelemről, a napóleoni háborúkról, az ezeket övező játékokról és persze a mindezeket átszövő szenvedélyről. Ami mindenhol jelen lehet – játéktermek csalafinta termeiben, véres háborúban, bolondok házában – és ránk kacsinthat, ha éberek vagyunk és szembe merünk vele nézni, ránk is ránktalálhat. Mélységében is át kell élnünk ezt a történetet, kell egy kis idő, hogy ülepedhessen és teljes spektrumában csodálkozhassunk rá a négy kis összefüggő történetrész egészére.
Különlegesen hangulatvilága emlékeztetett a nemrég olvasott Marija Morevnára, hasonlóképp borzongtam a hideg orosz telek leírásainál és a háborús jeleneteknél.

"Reménytelen a szív, mely paradoxonokból él; vágyakozik a szeretett után, de titokban megkönnyebbül, amikor a szeretett nincs vele. Eleped, ha az éjszaka jő, kétségbeesett jelre vár, ám reggel az étkezőasztalnál higgadt önfegyelmet mutat. Bizonyosságra, hűségre, szenvedélyre vágyik, de minden, mi drága neki, kockára tesz.
A szerencsejáték nem bűn, ember voltunk egyik kifejeződése csupán.
Kockáztatunk. Van, aki a játékasztalnál teszi, van aki nem.
Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik."

Sose felejtsünk el játszani, akár nyerésre, akár vesztésre állunk, mert a kocka (az életünk) folyamatosan pörög és a (bal)szerencse forgandó. :)

>!
Európa, Budapest, 1998
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630763729 · Fordította: Lengyel Éva
>!
sophie P
Jeanette Winterson: A szenvedély

Ha nagy léptékekben, egyben nézném ezt regényt, talán lennének kifogásaim: volna amit túlzásnak gondolnék, volna, amit elnagyoltnak és volna, amit eröltetettnek. De ha a sok apró finomságra figyelünk, ami a mondatokba, sőt a sorok közé van elrejtve, az összkép egészen más.
Szenvedélyesen szeretni a hazát. Szenvedélyesen rajongani a császárért. Szenvedélyesen szeretni egy nőt vagy egy férfit. Észveszejtő dolgok ezek, mégis fontosak, gyönyörűek, misztikusak. Az írónő egy furcsa, beteljesületlenségre ítélt szerelmi történetre fűzi fel mindazt, ami ezzel kapcsolatban a képzeletében megjelent, és valóban remek – magával ragadó – szöveggé formálva adja át.

>!
Gregöria_Hill
Jeanette Winterson: A szenvedély

Nekem nagyon tetszett. Úgy tűnik, hogy amennyiben szépen is van megírva, és ez szépen van, akkor nekem bejön az ún. mágikus realizmus. Rendesen tudom élvezni. Amúgy nem vagyok a történelmi regények eszetlen nagy rajongója, de ez mégis tetszett. Egy karcot idéznék ide inkább arról, hogy mennyire bele tudok jönni abba, ilyes olvasása idején, de tényleg, mint aki nem itt él, hogy más különös, mint ami amúgy hétköznap különös, vagy hogy mi igaz és mi nem és melyik világban: http://moly.hu/karcok/328329

>!
anni_olvas 
Jeanette Winterson: A szenvedély

Hány arca van a szenvedélynek?
Megtudhatjuk Jeanette Winterson 1987-ben megjelent regényéből, mely a napóleoni háborúk idején játszódik és olyan titkokat is elárul, minthogy például Napóleon szenvedélyesen szerette a csirkehúst. A több szálon futó cselekmény szálai érdekes, különleges módon gabalyodnak egy gombolyaggá. A fiatal Henri szenvedélye maga Napóleon, így beáll a seregbe, Grande Armée-ba, ahol szakácsinasként messze az oroszországi hadszíntérre kerül. A szintén fiatal, velencei Villanelle, aki csónakos-szülöttként egy kaszinóban tengeti életét a patríciusnő iránt érez olthatatlan szenvedélyt. Kettejük története egy különleges, lazán mágikus vonulatot követően fonódik össze egy reménytelen, szomorú szerelemmé, melyben a történelmi eseményeket mellékes szálnak éreztem, ám a történelmi környezet és annak sokszor a brutalitása, perverzitása ütött.
Rövid, ám nem könnyű olvasmány!


Népszerű idézetek

>!
Gregöria_Hill

Megkérdeztem, miért lett pap, és azt mondta, ha az ember másnak dolgozik,akkor legjobb, ha olyan főnöke van, aki soha nincs jelen.

20. oldal

7 hozzászólás
>!
Galagonya33 

Boldog voltam, de a boldogság felnőtt szó. Egy gyerektől nem kell megkérdezni, hogy boldog-e, látszik rajta. Vagy boldog, vagy nem boldog. A felnőttek azért beszélnek arról, hogy boldogok, mert javarészt nem azok. A boldogságról beszélni olyan, mintha az ember a szelet próbálná megragadni. Sokkal egyszerűbb, ha az ember csak hagyja, hogy az egész testét átjárja. Ebben különbözök én a filozófusoktól. A filozófusok csak beszélnek a szenvedélyről, de nincs bennük semmi szenvedély. Soha ne beszélj a boldogságról egy filozófussal.

36. oldal, 1. fejezet- A császár (Európa, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
Morpheus

Most már tudom, szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy hatalmas vagy gazdag az ember, hogy sokra tartják vagy hogy nincsenek kötelezettségei. Akkor szabad az ember, ha szeretni tud. Ha úgy tudsz szeretni valakit, hogy ha csak egy pillanatra is, de meg tudsz feledkezni önmagadról, szabad vagy.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Tudod, a nők szeretik, ha tisztelettel bánnak velük. Ha engedélyt kérsz, mielőtt megérinted őket. Én mindig is úgy gondoltam, Isten nem tette illőn és helyesen, hogy csak úgy se szó se beszéd, elküldte angyalát, és aztán tette, amit tett, még mielőtt Máriának lett volna ideje akár csak megfésülködni is. Nem hiszem, hogy ezt valaha is megbocsátotta neki.

A császár

>!
Lobo P

Bárkivel esel is először szerelembe úgy igazán, ő lesz az, ki míg élsz, mindig haragot ébreszt benned, akiről nem tudsz logikusan gondolkozni. Lehet, hogy megtalálod a helyed valahol, lehet, hogy boldog leszel, de az, ki elvette a szíved, mindig uralkodni fog feletted.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
szadrienn P

Minden újraosztásnál előkerülhet a kártyacsomagból egy őrült lap. A kiszámíthatatlan, a megfékezhetetlen. Ha biztos a kezünk, és kristálygömbbe meredünk is, nem tudjuk úgy uralni a világot, ahogy szeretnénk.

>!
szadrienn P

Félelem és nemiség között félúton valahol ott a szenvedély. A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?

>!
Oriente P

A férfi, aki járni szokott a vízen, megkért, csináljak neki egy medencét a kertemben, hogy tudjon gyakorolni.
Angol. Mit várhat az ember egy angoltól?

216. oldal, 4. fejezet - A szikla

>!
smilla

Nekem ilyenkor, hogy nem volt kit szeretnem, a sündisznóélet tűnt a legmegfelelőbbnek, szívemet a levelek alá rejtettem.

30. oldal

>!
Morpheus

– De én mondom neked, Henri, minden pillanat, amit ellopsz a jelentől, olyan pillanat, amit örökre elveszítettél. Csak a most létezik.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen · pillanat

Hasonló könyvek címkék alapján

Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Bíró Szabolcs – Nolik Antal – Michael Mansfield – Jonathan Cross – Angyal Sándor: Pokoli szimfóniák
Henry James: A galamb szárnyai
Ian McEwan: Idegenben
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
William Shakespeare: Othello
Holly Webb: A csodaparipa
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó
William Shakespeare: A velencei kalmár
Daphne du Maurier: Ne nézz vissza!