Az eltűnt papirusz (Asterix 36.) 28 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Móra Fun Móra
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Julius Caesar – dörzsölt kiadó-szerkesztője tanácsára – úgy dönt, meghúzza kicsit a Gall háborút, különös tekintettel azokra a fejezetekre, amelyek egy bizonyos armoricai falu lakóira vonatkoznak, kikkel szemben rendre alul maradt. Az eredeti, csorbítatlan kézirat egy másolatának azonban lába kél és kezdetüket veszik a bonyodalmak. Az epizód során megismerhetjük a rómaiak legújabb kommunikációs vívmányát, a postagalamb-hálózatot, és tanúi lehetünk, ahogy a gall szájhagyomány ereje győzedelmeskedik a „modern” írásbeliség felett, illetve egy túsztárgyalás következményeként kihirdettetik a sajtószabadság. (Egy jelenet erejéig pizsamában és hálósipkákban is megcsodálhatjuk hőseinket, amikor egy éjszakai gyorstanácskozás végett összegyűlik a fél falu.)
Ez a második olyan kötet, amit már nem az eredeti szerzőpáros, René Goscinny és Albert Uderzo készített. A történeten magán nem mulattam olyan jól, mint a piktes részen, de a képi megjelenítés és általánosságban a képregény világa híven ápolja az asterixi hagyományokat. Az utolsó pár képkocka pedig kedves tisztelgés az eredeti szerzőpáros előtt.
Az első rész után jöjjön az utolsó. Véletlenszerűen vettem le a könyvtárban a polcról; így sikerült. Érezhető a különbség; ez a rész sokkal ironikusabb. Caesar könyvet ír a hódításairól, s a tanácsadójára hallgatva kihagyja azt a részletet, hogy nem teljes Gallia hódolt be neki. Persze ez Asterixék fülébe jut. Vajon mit kezdenek az információval? Mindemellet pedig azt is megtudhatjuk, hogy a horoszkóp már akkor is népszerű olvasmány volt. Szórakoztató.
Nos, az a helyzet, hogy ha nem láttam volna a borítót, csak úgy az első oldaltól a kezembe nyomják, nesze, olvasd, nem mondtam volna meg, hogy nem az eredeti szerzőpáros műve ez a jópofa történet. Mert többször felröhögtem olvasás közben a szóvicceken, és maga az alapsztori sem volt sem erőltetett, sem fáradt: Ceasar A gall háború című könyvéből egy tanácsadója sugallatára kiveszi a meg nem hódított gall falu esetét. Ám egy egykori újságíró megneszeli a dolgot (egy magát gallnak valló néger [mert ugye, az íróknak már akkor voltak négereik :-D ] tollnok ellopja a tekercset) és útra kel a gall faluba. Ceasar tanácsadója pedig mindent megtesz, hogy visszaszerezze a kompromittáló papiruszt, még mielőtt Ceasar megneszelné az eltüntét.
Közben a gallok memorizálják a papírusz tartalmát, mert az írás elszáll, a szó megmarad.
Nagyon jó kis füzet volt, és sznob ajakbiggyesztésemet az új szerzők végett visszavonom (szó szerint), és normál szájjal mondom: méltó volt az eredetihez! Mindenben.
Bár Uderzo 2011-ben visszavonult a rajzolástól, nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy ma is él – és mint kiderült, maga nevelte és nevezte ki a sorozat folytatását író Jean-Yves Ferrit és a rajzoló Didier Conradot. És ez a kettős igazán jót tett a sorozatnak. Az enyhén cikornyásabb, részletgazdagabb rajzok is remekül viszik tovább Uderzo stílusát, de a történetek is remekül megállják a helyüket Asterix világában. Sőt bár a skótok (piktek) kapcsán még előkerült Nessie, a folytatásban már alig látunk varázslényt (hogy a harmadik kötet már tökéletesen visszatérhessen Goscinny szellemiségéhez).
Remek, hogy űrlények és egyéb bosszantó őrültségek helyett ezúttal történelmi alapok, konkrétan Julius Caesar A gall háború című történetírása és születése körülményei jelentik az alapot, már a koncepcióval visszatérve a kezdetekhez, a minden Asterix-képregényt definiáló első oldalhoz (nem beszélve az utószóról, amelyben… de ezt nem lövöm le). Van itt minden, mérges Caesartól aranysarlós druidákig, házsártos főnökfeleségtől turbékoló Jean Reno-paródiáig, egyszerűen jó olvasni, szórakoztató az egész, és immár Goscinny is elégedetten csettinthetne a végeredmény láttán.
Örökzöld, 6-tól 106 éves korig szórakoztató miliőt teremtett Goscinny és Uderzo.
Jellegzetes grafika és sztorielemek, felejthetetlen, elképesztően szeretetre méltó figurák. Repetitív, de megunhatatlan, ráadásul megsüvegelendő kreativitással variálják az ismert összetevőket immár 37. alkalommal. Új, ismeretlen tájak és földek, csipetnyi okítás a korrajz által, pinduri társadalomkritikus kikacsintás.
Ahogy a Spencer-Hill filmek és a Rejtő-regények, Asterix kalandjai is kalandos, ökölharcoktól hemzsegő, rendkívül humoros történetek, melyekben mindig győz a jó (és a rossz elnyeri méltó büntetését), méghozzá az erő mellett bátorság, szív és ész latba vetésével, a gyengébbeket megmentik, miközben végig vidámak és optimisták.
A kisember diadalmaskodik a túlerő felett.
Népszerű idézetek
„Feljegyzések a gall háborúról”. Ezt nevezem ütős címnek, ó, Caesar! Hatalmas sikert vizionálok!
5. oldal
(Asterix):
– Aggódom miattad Obelix…
az este csak három vaddisznót ettél.
17. oldal
Nagyon örülök, hogy nyughatatlan rosszcsontból tiszteletre méltó druida lett belőled! Hahaha! Emlékszel, amikor gyíkokat dugtál a gatyámba?
32. oldal
A sorozat következő kötete
Asterix sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- René Goscinny – Morris: Talpraesett Tom – A petroleum jegyében ·
Összehasonlítás - Bill Watterson: Irány Észak! 96% ·
Összehasonlítás - Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 3. 95% ·
Összehasonlítás - Pilcz Roland: Kalyber Joe – Eső 98% ·
Összehasonlítás - Philippe Brenot: A szex hihetetlen története 96% ·
Összehasonlítás - Marjane Satrapi: Persepolis 93% ·
Összehasonlítás - Yehuda Devir – Maya Devir: Ez egy ilyen nap 92% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: Az elátkozott part 93% ·
Összehasonlítás - Boulet: Jegyzetfüzet ·
Összehasonlítás - Skottie Young: Mordály: Prémbeli hajsza 91% ·
Összehasonlítás