Az ókori Róma méltán büszke úthálózatára, de akadnak elégedetlenkedők, akik panaszkodnak az egyre gyakoribb kátyúkra. Hogy bizonyítsa az utak kiváló minőségét, Julius Caesar nagyszabású szekérversenyt rendez egész Itálián keresztül, amelyen az ismert világ valamennyi népe részt vehet, beleértva a barbárokat. A viadalt nem is nyerhetné más, mint Coronavirus, a híres római auriga. Ám a szervezők nem számoltak azzal, hogy egy tenyérjós tanácsára Obelix is kocsira száll, segédhajtója pedig nem is lehet más, mint Asterix.
Asterix és az itáliai futam (Asterix 37.) 20 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Móra Fun Móra
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
A füzet meglepetés. Egyfelől mert ezt már nem a klasszikus Asterix-alkotópáros jegyezte, másfelől pedig azért, mert nagyon jó!
Egy cigány asszony azt jósolja Obelixnek, hogy egy fogathajtó versenyen díjat fog kapni. Obelix vérszemet kap, és azonnal vesz is magának egy versenyfogatot tízszer nyolc menhirért.
Rómában az utakért felelős, izé, minisztert megszorongatják az utak minősége miatt. Az védekezésképpen felpattan, és azonnal kihirdet egy nemzetközi fogathajtó-versenyt, egész Itálián keresztül. Kicsit hamari ember. Aznap megjelenik nála Julius Ceasar és közéi vele, hogy az ötlet pompás, de nagyon-nagy baj lesz, ha nem egy római fogat nyeri a versenyt. Ennek pedig kis esélye van, hiszen Obelix is indul a versenyen, oldalán a segédjével, Asterix-szel.
S innen gyakorlatilag megindul az ókori Flúgos Futam nemzetközi mezőnnyel, becsületes és kevésbé becsületes hajtókkal, élükön a római favorittal, és minden állomáson a verseny szponzorával és annak favorit termékével, amit Obelix csak egyszer tud megkóstolni.
Bár a végkifejletet illetően természetesen egy fia kétségünk sincsen, mégis roppant élvezettel olvassuk ezt a képregényt. S kiderül, még Ceasar is úriember…
Ha jól figyelünk, észrevehetjük, a szerzők diszkréten belepakoltak egy csomó híres olaszt: Sophia Loren-t, Bud Spencer-t, Roberto Benigni-t, Leonardo-t Mona Lisa-val, Pavarotti-t, Berlusconi-t a történetbe, de csupán statisztaként. :-)
Jókat röttyintgettem olvasás közben. Az előző füzethez, az Asterix és a belgák-hoz képest felüdülés, új fuvallat volt ez a füzet. S ha nem tudom, nem vettem volna észre, hogy itt már csak a szellemi örökség továbbviteléről van szó, nem az eredeti alkotók gyermekéről. Szerintem ez a legnagyobb dicséret.
Az Asterix-sztorik jó része szól egy-egy másik nemzet meglátogatásáról, a különbségeken való röhögésen (ezt a barátságos nyelvnyújtogatást Amerika sosem fogja megérteni), de szuperképességű galljainktól a sport sem áll távol. Így hát volt már 12 próbája Asterixnek (főleg filmen és az annak nyomán nem is igazán Alberto Uderzo által készített, rövid képregényben), volt Colosseumban, járt már az olimpián (a filmet itt hagyjuk) – most pedig a monzai autóverseny ősére is benevezhetnek.
A keret nyilván alibisztori, de amúgy a harmadik kötetükre annyira sikerült már ráéreznie Goscinny világára a Ferrit-Conrad duónak, hogy a felépítés már-már egy klasszikus Lucky Luke-történetre emlékeztet nagy utazással és egy rejtélyes valakivel, aki Caesar utasítására megpróbál keresztbe tenni a rómain kívül minden versenyzőnek. Hogy az illető idővel lelepleződik, és a Róma-Gallfalva viszony egy cseppet sem változik a történet végére, az nem spoiler, hanem alapvető elvárás a történettel szemben, amely megbízhatóan teljesít is.
Nincsenek nagy meglepetések, de korrekt a történet, és egy ilyen nemzetközi futamban végül lehetőség van a más népeken való jóízű röhögésre is (akár egy-két korábban látott mellékszereplő visszatérésével együtt is). A 2010-es évek PC korszakában ez persze nem biztos, hogy bejön Amerikában, de ez az ő bajuk – hiába tesznek meg mindent az alkotók azért, hogy az afrikai női(!) versenyzőcsapatot a lehető legjobb és legPC-bb színben tüntessék fel, a tengerentúlon már (saját történelmi okaik miatt) a feketék karikaturisztikusan vastagra rajzolt szájának látványa is kiveri a biztosítékot. Az ő bajuk; itt, Európában ismét csak azt mondhatom, hogy kellemes, és a régi szellemiséget a lehető legjobban tovább vivő, szórakoztató füzettel gazdagodhattunk.
És csak halkan jegyzem meg, hogy a három új kötet (35-37.) bár mind jó, egy dologban még adós: bár hoznak egy megbízható Goscinny-átlagszínvonalat, igazán kiemelkedő darab még nem volt közöttük. Persze nem vagyok telhetetlen… Csak optimista: talán előbb-utóbb, ha elég biztonságosan érzik magukat ebben a világban, hommage helyett lehet, hogy valami erősebb dologgal is megpróbálkoznak majd.
A sorozat következő kötete
Asterix sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Philippe Brenot: A szex hihetetlen története 96% ·
Összehasonlítás - Marjane Satrapi: Persepolis 93% ·
Összehasonlítás - René Goscinny – Morris: Lucky Luke – Tortilla a Daltonoknak 96% ·
Összehasonlítás - Boulet: Jegyzetfüzet ·
Összehasonlítás - Jean Effel: A világ teremtése ·
Összehasonlítás - Mund Katalin (szerk.): Galaktika 374 XL ·
Összehasonlítás - Marjane Satrapi: Asszonybeszéd 75% ·
Összehasonlítás - Yuval Noah Harari – David Vandermeulen – Daniel Casanave: Sapiens: Rajzolt történelem – Az emberiség születése 96% ·
Összehasonlítás - Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító 95% ·
Összehasonlítás - Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 3. 95% ·
Összehasonlítás