Mademoiselle ​S. szenvedélye 20 csillagozás

Levelek egy szeretőhöz
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Költözéskor ​egy párizsi ház pincéjében egy ócska láda fenekéről többtucatnyi, üres befőttesüvegek és régi újságpapírok közé rejtett levél kerül elő, ugyanazzal a kézírással és aláírással. A levelek megtalálója, a Brunei Szultanátus francia nagykövete többéves aprólékos munkával kötetet állít össze, amelyből egy nem mindennapi románc története bontakozik ki.

1929-ben egy jó házból való egyedülálló fiatal nő megismerkedik egy nős férfival. Kezdetét veszi egy két évig tartó szerelmi kaland, Simone életének legnagyobb, elemi ösztönök diktálta szenvedélye. A levelekben az ő hangját halljuk, ahogyan a kapcsolat különböző stációit kommentálja az első szadomazo együttlétektől kezdve az egyre fontosabbá váló kommunikációs játékokig. Izgató-borzongató hitelességgel bontakozik ki az olvasó előtt az a testi-lelki folyamat, amelynek során valósággal felcserélődnek a nemi szerepek, az eleinte alávetett, kiszolgáltatott nő lassan dominánssá válik a kapcsolatban. Simone a kor mércéjével… (tovább)

>!
Tarandus, 2016
216 oldal · ISBN: 9786155584299 · Fordította: Seláf Levente
>!
Tarandus, 2016
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584282 · Fordította: Seláf Levente

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Erotikus. Szenvedélyes. Mocskos. Pornográf.

Mély nyomot hagy az emberben, nem fogja hamar elfelejteni. Már amennyiben végig tudja olvasni. Lesznek olyanok, akik nem.

Vakmerő. Bátor. Őszinte. Kitárulkozó.

Én végigolvastam. Elképedtem Simone vulgáris szókimondóságán, a merész kitárulkozásán, hatalmas szenvedélyén, amellyel kipróbálta az ismeretlent, feszegette a határait. A sajátját és Charles-ét. A szenvedély határait. Az emberi fantázia és test határait.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/05/jean-yves-berthaul…

2 hozzászólás
>!
Cicu
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Sokat gondolkodtam, hogy hány csillagot adjak a könyvre, meg is mondom miért:
A maga nemében egyedi. Igényes, perverz és pornográf.
De, mivel csak a hölgyemény levelei maradtak fenn, így egy idő után eléggé ellaposodik, olyan mintha folyamatosan ugyanazt olvasnád. Komolyan felüdülés volt a magyarázatok olvasása, ami érdekesebb, mint egy idő után maguk a levelek.
Igazából nekem a cselekmény és az interakciók hiányoztak ami megadja egy történet lendületét, ezért kellett pár nap, hogy a végére érjek.
Széplelkűeknek nem ajánlom, nekik talán kicsit sok(k) lenne. Nekem meg Sade márki és Apollinaire után kicsit kevés.
Mindenesetre nem bántam meg hogy elolvastam.
Ismét bebizonyosodott, hogy bizony nincs új a nap alatt.
A borító abszolút szerelem :)

>!
robinson P
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Mit rejt egy régi női táska? Leveleket. Forró, erősen szókimondó elemi ösztön. Sok érdekességgel, nem csak a telefonközpontok, a csőposta tényéről és működéséről, hiszen Párizs valóban a szerelem főváros. Csak felnőtteknek.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/04/mademoiselle-s-sze…

9 hozzászólás
>!
Fapicula
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Mivel nem szoktam hasonló könyveket olvasni, így nem tudom megítélni, hogy műfajában ez jónak számít-e avagy sem. Nem volt rossz, bár nekem kicsit tömény volt, és valóban egyet kell értenem az előttem szólókkal, ez nem az a könyv, amit egy ültő helyében elolvas az ember lánya. Engem inkább a lelki vonatkozása kötött le, nem a sokszor csak levélről levélre ismétlődő erotikus/trágár ábrándozások.
Végig az a gondolat kavargott a fejemben, hogy ez vajon tényleg egy 1929-ből származó levelezés. Próbáltam elképzelni Simone-t, ahogy (többnyire) kiskosztümben ül az asztala mellett és azokat a szavakat és olyan stílusban írja le, ahogy megtette. Hát nem mindig sikerült. Remélem nem a fordítás hibája, de valahogy olyan mainak tűnt a szóhasználat.
A lelki oldaláról annyit, hogy szerintem szegény lány teljesen beleszeretett Charles-ba, és azért tette azt a sok mindent, amit tett. Nyilván kellett hozzá az Ő befogadó és alázatos személyisége is. Jól követhető, hogy amire az elején nemet mondott, azt pár levéllel később őrjítően akarná. Teljesen alárendelt szerepe volt a kapcsolatban, amit nem Ő irányított spoiler.
Olvasás közben morogtam, hogy miért nem tűnik fel senkinek, hogy állítólag Simone leveleit olvassuk és azok állítólag Simone pincéjéből kerültek elő, de erre a szerkesztő logikusnak tűnő magyarázatot ad.

>!
phetei P
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Teljesen jogos a 21-es karika és ne tévesszem meg senkit a borítón lévő idézet, hogy a könyv erotikus, ugyanis a tartalom extrém pornográf. Már a gyűjtemény elején is gyakran vontam fel a szemöldököm, de a kötet végig tartogat meglepetéseket, folyamatosan tudja emelni a tétet egészen a végkifejletig. Az új elemek ellenére is a szöveg annyira tömény, hogy az egy idő után már nyomasztóvá válik. A testnedvek monotóniáját szerencsére megtöri helyenként a szerző jegyzete, de én ebből sokkal többet is szívesen olvastam volna. A csillaglevonás ennek az egysíkúságnak jár, a szerkesztés egyébként nagyon jó.

8 hozzászólás
>!
Risus P
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Én ezt a könyvet inkább tartom humorosnak, mint erotikusnak. Az elején tényleg nagyokat nevettem, de végére már olyan lapos volt, hogy inkább untam.

>!
eSzke
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Őszintén szólva a végére nagyon untam az egyoldalú leveleket. Más lett volna, ha a másik fél leveleit is olvashatom.

>!
Yvycsajszi
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Izgató. Perverz. Pornográf. Egy idő után sablonossá válik.

>!
sheni I
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Olvashatatlan. Unalmas törtènet, borzalmas szöveg.

>!
Judit_Krisztina
Jean-Yves Berthault (szerk.): Mademoiselle S. szenvedélye

Az első 15-20 oldal érdekes volt, azután mintha nem lapoztam volna, ugyanaz történik minden oldalon. A lelki vonalat értem, meg a kapcsolatuk fejlődését, ezek tetszettek, de ezen kívül alig vártam, hogy vége legyen.


Népszerű idézetek

>!
Cicu

Egy test vagyunk, amelyet a kéj és a bűn birtokol…

56. oldal

>!
Cicu

Túlságosan szeretlek, kedvesem, ahhoz, hogy máshol keressek új érzéseket.

131. oldal

>!
Cicu

A vágyad foglya vagyok, de azt akarom, hogy te is rabszolga légy.

92. oldal

>!
Cicu

Érted már, mennyire hozzád tartozom? A te holmid vagyok, a te tulajdonod, az élő játékszered, kényére-kedvére kiszolgáltatva gyönyörödnek vagy bűnös vágyadnak, és minden, amit érzek, csak a te szenvedélyeid visszhangja. Nem tudom, én táplálom-e minden perverziódat, de jelenleg semmi sem számít nekem, csak a tested, az érintésed, a csókjaid. Mindenestül a tiéd vagyok, érted, csak azért élek, hogy karodban őrjítő kéjeket ismerjek meg, amelyek eltéphetetlen szállal kötnek hozzád. A legőrültebb szenvedély, a perverz érzékiség kötelékével, és most már nem is tudom, hogy valaha el tudnám-e viselni, hogy egy másik férfi hozzám érjen, annyira különleges az öleléseid emléke.

22. oldal

>!
Cicu

Tegnap este belém hasított az emléked annak az ágynak a melegében, amelyik az első szeretkezésünk tanúja volt.

21. oldal

>!
Cicu

Nem lehet elválasztani a fájdalmat a gyönyörtől, és a kegyetlenségnek és a boldogságnak ez a keveréke megrészegíti és lenyűgözi az embert.

88. oldal

>!
Cicu

Azt akarod, hogy a szerelmünkről beszéljek? Nincsenek rá szavak, bármily ékesszólók legyenek is, amelyek ki tudnák fejezni mindazt a szenvedélyt, mindazt a lobogást, őrületet, ami ebben a két szóban benne foglaltatik: a „mi szerelmünk”. Olyan szép perceket éltünk át együtt, olyan gyönyöröket ízleltünk meg, hogy csak ügyefogyott próbálkozás lenne, ha el akarnám mesélni. Mit mondhatnék többet, drága szerelmem, mint hogy azt hiszem, álmodom, amikor mindarra gondolok, amiből a „mi szerelmünk” összeáll. Felejthetetlen érzésekkel ismertettél meg, a perverzióddal nem is tudom, miféle rejtett ösztönt ébresztettél fel bennem, amitől most új, még perverzebb és még erősebb gyönyörökre vágyom. Mestere vagy a szerelem kifinomult művészetének, és én áldott, áldott, hogy meg tudtalak tartani magamnak.

16-17. oldal

>!
Cicu

A levelek tanúsítják, mennyire megérdemelt volt a párizsi nők hírneve a századforduló óta és a két világháború között. Tudósítanak még a vágyak örökkévalóságáról, az érzelmek tartósságáról és arról is, hogy a mi kortárs világunk, amely azzal büszkélkedik, hogy mindent ő talált ki, valójában, mint azt homályosan érezzük, csak „felböfögi” az emberiség öröktől fogva létező, szüntelenül újjáéledő ösztöneinek és vágyódásainak végtelen körforgását.

8. oldal Előszó

>!
Cicu

Az egyik barátom, akinek publikálás előtt megmutattam a kötetbe gyűjtött leveleket, azt mondta: „Ugyan, valld be, hogy ezt mind te írtad! Egy nő nem írhatott ilyeneket 1928-ban!” Meg kellett mutatnom neki az eredeti kifakult betűjű leveleket, hogy végül higgyen nekem.
Honnan vehette Simone ezt az obszcén, alpári szókincset, amit olyan szemérmetlenül sző bele elegáns szófordulataiba?

6. oldal Előszó


Hasonló könyvek címkék alapján

Norinaga Akira: A legszebb virágok
Tokaji Zsolt: A kínai Káma-Szútra
Csáth Géza: Napló (1912-1913)