Nyakigláb ​Apó (Nyakigláb Apó 1.) 93% 610 csillagozás

Nos, olyan könyv ez, hogy már nem éppen tinédzserként alig vártam azt a szabad percet, mikor végre leülhettem és folytathattam az olvasást. És nem akartam abbahagyni. És nem akartam, hogy vége legyen…
Balzsam volt a lelkemnek ez a kis könyvecske, higgyétek el, nem túlzok. Ki gondolta volna, hogy romantikus lányregényt fogok én még kedvencelni…
Nagyon nagy szükségem volt erre a kedves, bájos történetre és naivan is bölcs, őszinte, szókimondó, humoros és menthetetlenül optimista főhősére. Imádtam Jerusha, pardon, Judy alakját, gondolati-szellemi-érzelmi fejlődésének rajzát, azt a friss lendületet, amellyel hozzáfog önmaga kiteljesítéséhez és a világ meghódításához. Van a történetben jó érzékkel adagolt társadalomkritika is, meg egy kis szembesítés előítéleteinkkel, épp annyi, amennyi egy pöttyös regénybe belefér, és épp úgy, hogy maximálisan hatásos legyen.
Bár magában az alapsztoriban – eléggé könnyen kikövetkeztethető titkával együtt – nem sok rendkívüli van, és a műfajból is adódóan bizony gyakran sablonokra építkezik, hogy ne beszéljek az itt-ott szétszórt, de korántsem zavaró közhelyekről, a stílus, a nézőpont egységbe szervez mindent. Szerves egészként lüktet a regény minden sora. Elevenséget, életet, reményt pumpál a vegetálásra ítélt lelencházi lét adta sorsba. Egy kis nagy szív kell hozzá, csak ennyi. Szeretet. A tudat, hogy van, kihez levelet írni, van kit szeretni. Innentől pedig már bármi lehetséges. A fantázia és a lélek pillanatnyi szüksége egy egész családot épít Judy köré – Nyakigláb Apó egyszerre, pontosabban felváltva tölti be különböző családtagok szerepét főszereplőnk képzeletében, hogy később spoiler.
A biztos háttér tudata adja meg azt a nyugalmat, amely ahhoz szükséges, hogy a gyűlölt lelencház és emléke is szervesen integrálódjon Judy életébe, hogy pozitív folyamatok elindítója legyen, életcélt adjon. Persze kell ehhez egy judys karakter is, egy csak és kizárólag az örömre, boldogságra koncentráló jellem. Megszerettem a kiscsajt, de nagyon. Menthetetlenül. Meg a zseniális rajzait is. (Igen, zseniálisak, még akkor is, ha tényleg nem tud tehenet rajzolni. És persze nagyon judysak.)
Lelkendeznék még sokáig, de inkább abbahagyom. Egy biztos: ez a könyv sokáig tartó mosolyt tud csalni az ember arcára, és óriási adag optimizmusával derűt a lelkébe. Nekem ez most orvosság volt.

Humoros, őszinte, szókimondó, kacagtató, lélekmelengető – pont amilyennek egy lányregénynek lennie kell, és amelyet még felnőtt fejjel is élmény újra elolvasni.
Jólesett, és ezt kevés könyv befejezése után tudom elmondani….

Ismét egy ajánlás legjobb barátnőmtől, ami megint nagyon tetszett.
Érdekes volt mindössze levelek formájában értesülni minden eseményről, ami főszereplőnk, Judy életében történnek. De valahogy olyan részletes volt, hogy néha el is felejtkeztem erről.
Judy árvaházban nevelkedett, nem volt senkije, míg egy napon az árvaházi gyerekek egyik rejtélyes támogatója úgy dönt őt válassza most, neki biztosít tanulási lehetőséget.
Judy ennek nagyon örül és minden apróbb örömnek, újdonságnak a gyermeki ártatlanság és őszinteség érzésével örül. Ami másoknak megszokott neki az új és lenyűgöző.
Szerintem kell ez a szemlélet az életünkbe, ahol megtaláljuk a szépséget ott, ahol más nem. Emellett olyan kedves humorral társult az elbeszélés.
Titokzatos támogatóját csak egyszer pillantotta meg, mindössze annyit sejt róla, hogy magas, így 'Nyakigláb apó'-nak címzi a leveleket, aki minden alkalmat megragad, hogy ott segítsen, ahol csak tud.
Kicsit az Élet játéka című könyvre emlékeztetett.
Végig az a szívet dobogtató, minden porcikámat boldogsággal, jó érzéssel megtöltő hangulatom volt tőle, ha épp olvastam a könyvet, mindig felvidultam tőle. Igenis szükség van ilyen történetekre, ahol vannak jó szándékú, kedves és önzetlen emberek. Biztos gyerekeknek is jó olvasási élmény, de felnőttebb fejjel is igazán szórakoztató és élvezetes. Még úgy is, hogy sejthető 'Nyakigláb apó' kiléte.
Lélekmelengető volt, egy igazi ajándék. :)

Drága Jerusha (Judy) Abbott,
bár éveim száma már több, mint 30 és ezen felül sajnos csak a testem tömege, az ősz hajszálaim száma, valamint a ráncaim mélysége növekszik; mégis nagy rajongója lettem egy lányregénynek, melynek főszereplője Te vagy.
Valahogy úgy történhetett, hogy először csak a sorsod alakulása foglalkoztatott, utána pedig 'AZ' a csipetnyi titok (úgy tudtam…!), majd szép lassan levett a lábamról a kibontakozóban lévő szerelem. Olyannyira, hogy képzeld édes Judy, meg kellett vennem a könyvet a helyi antikváriumban. Bele is írtam az első oldalára:
"Urbán Tímea Véda tulajdona.
Ha a könyvem elcsavarogna,
húzd meg a fülét, s kergesd vissza!"
Nagyon fontos lenne, hogy vissza találj/találjon hozzám, ugyanis a fentieken kívül megtanítottál még egy dologra: véssem eszembe, "Millió dologgal van tele a világ,
és ezt látva látni maga a boldogság." Jó, tudom, ezt Stevenson írta, de na…úgyis érted! :) Maradok őszinte híved, hű rajongód örökké,
Véda

Talán 14 évesen olvashattam először, és azóta még számtalanszor. A könyvből áradó derű, humor, életigenlés egyszerűen megunhatatlan számomra.

Nagyjából a felénél rájöttem, hogy ki is az a Nyakigláb apó, és innentől kezdve kicsit sajnáltam Judyt, hiszen akaratlanul elmondta az érzéseit olyan személynek, akinek egyébként nem tette volna. Illetve az is elgondolkodtatott, hogy mi volt az indítéka a taníttatásnak. Vajon már akkor is spoiler?
Gyorsan haladtam vele, olvasmányos volt, és a felmerülő kérdések ellenére is aranyos. Kikapcsolódásnak remek volt.

Régi, gyermekkori mulasztásomat pótolva olvastam el ezt a csodálatos regényt. Egyáltalán nem biztos, hogy kislányként megláttam volna a történet szépségeit. A szókimondó, talpraesett, hálás lelkületű kislány Anne Shirley – re emlékeztetett. Éleslátását, pozitív gondolkodását bizony ma is sok felnőtt figyelmébe lehetne ajánlani. Jó lenne. ha az ifjúság ma is annyit olvasna, s olyan lelkesedéssel, mint a történet főszereplője. Bájos, szívmelengető a cselekménye, a lezárása, csattanója pedig felteszi rá a koronát.

Először olvastam, és hihetetlenül jól esett most a gyermeki lelkemnek…és nagyon elgondolkodtam, hogy tiniként olvasott sok-sok könyvem között ez miért nem kapott helyet?!

Jerusha/Judy Abbott egy nagyon kedves, cserfes tiniből válik okos, intelligens és boldog nagylánnyá/nővé, amely fejlődés Nyakigláb Apónak írt leveleiből szépen követhető.
Bevallom először Nyakigláb Apót, olyan apókásnak képzeltem el, de kb féltávnál rájöttem, hogy valaki mást rejt a titokzatos jótevő. Nagyon szurkoltam, hogy igazam legyen… és örülök a boldog végnek (kell néha egy kis heppiendes olvasmány is) ! :)

Hamarosan pedig a folytatás is kézbe kerül!

Tündéri! Imádom azokat a könyveket, amiknek minden sorából süt a boldogság és ez pont ilyen volt. A vége pedig nagy meglepetés, de olyan érzessel, hogy „igen, pontosan ebben reménykedtem” :)))

Tinédzserkoromban olvastam először, akkor mély nyomot hagyott bennem és tisztán emlékszem, mennyire ledöbbentem a fordulaton a végén.
Nagyon szeretnivaló a történet; kissé keserédes, ennek ellenére mégis vidám és mosolyogtató, nekem egy komolyabb és megfontoltabb Anne Shirley bontakozott ki Judy személyében. Anno nagyon beleéltem magam, szerettem volna én is bentlakásos iskolába járni off
Bár emlékeztem a végén a csavarra, így is érdekes volt olvasni és még így sem fedeztem fel az(oka)t a ponto(ka)t, melyekből következtetni tudtam volna a csattanóra.