Kedves ​Ellenségem! (Nyakigláb Apó 2.) 92% 220 csillagozás

Amikor rátaláltam a Nyakigláb Apóra, nem értettem hogyan marad ki addig az életemből. Egyszerűen elbűvölt, nem tudtam vele betelni, és valahogy tartottam a második résztől. Féltem nem ismétlődik meg a csoda, amit tőle kaptam. Hát nem is ismétlődött, ez a könyv más, sokkal keményebb, sokkal elgondolkoztatóbb. Judy története minden rossz ellenére is igaz tündérmese, Hófehérke, Hamupipőke méltó utódja, a szenvedése csak a későbbi csoda előzménye.
Salliet teljesen más fából faragták, eltökélte, akaratos, karakán hölgy aki a tűzön át is véghezviszi amit eltervez. Sokkal több valós problémát vett fel ez a könyv, szinte hihetetlen, hogy kerek száz éves.( Boldog könyvszüli napot!) Legalább a felét letagadhatná.
Volt amivel nem értettem egyet, volt amin már túlhaladott a történelem, de az út jó, akkor is ha mesének kicsit túlgondolós.
Nyakigláb Apó egy igazi egy délutános kaland, Kedves Ellenségem! kicsit több, azért nagyon jó lenne még valamit olvasni Jean Webstertől, mert a stílusát kimondottan megkedveltem.

5* mert mi más lehetne :)
Másfél éve itt megígértem, hogy hamarosan előveszem ezt a második kötetet, hogy megtudjam mi is lett Judy sorsa. Jobb később, mint soha…
Nyakigláb Apó története 2016/novemberében nagyon jól esett: jó volt egy kislány leveleit olvasgatni és gyereknek / gyerekesnek lenni.
A folytatásban Judy felnőtt, és egy árvaház tulajdonosa Apóval együtt, amelynek vezetésére barátnőjét Sallie McBride-ot bízzák meg. E kötetben ő írja a leveleket – amelynek címzettjei: Judy, Dr.Robin McRae – spoiler, az udvarló… 300 levél, rajzokkal … és mindent megtudhatunk egy 100+ gyereket befogadó árvaház örömeiről, gondjairól, gyerekeiről, dolgozóiról…
Nem annyira gyerekes ez a rész, itt már azért egy felnőtt lány, akinek sok mindennel meg kell küzdenie, írja a sorokat… de jó elmerülni ezekben a sorokban.
Kell néha egy-egy ilyen könyv!
Kedves @kulturmosoly ismét csak megköszönni tudom, hogy közel 3 éve a születésnapomon megajándékoztál ezzel a két könyvvel, ami nekem a gyerek-/ifjúkoromból kimaradt…de most is nagyon sok örömet okoztak!

Drága barátném!

Háromszáz leveled, tíz rajzod és öt táviratod megérkezett. Fogadd alázatos bocsánatkérésemet, amiért olyan sokáig nem hallattam magamról – tudom, tudom, nem ezt érdemli az ember egyik legrégibb barátja, és ha neked százhét árva mellett van időd leveleket írni, akkor nekem is sikerülnie kellene. De Sallie, ismersz: tudod, hogy sokkal jobban szeretek levelet kapni, mint írni, és képzeld el, mióta megismerkedtünk, hozzánk is rendszeresen jár a postás, bizony! Bár olyan levelet, mint te és Judy, senki nem ír, de panaszra nincs okom.

De Sallie, azt ugye tudod, hogy mindig is olyan szerettem volna lenni, mint te? Mostanáig bennem se tudatosult egészen, de most már egészen biztos vagyok benne, hogy így van. Bár vörös haj, pisze orr és ír örökség tekintetében nem vehetem fel veled a versenyt, azért igyekszem.
Most szaladok, de remélem, mihamarabb újra hallok felőled! Sok szeretettel ölel barátnéd: Bridge.

Ui. Üdvözlöm a doktort.

Igazán jól szórakoztam. Kedves, bűbájos és vicces is. Kicsit Anne Shirley-re emlékeztetett, nem csak a vörös haj miatt, hanem a stílusa miatt is, Sallie-vel biztos jó barátnők lennének. :)
Akik gyerekekkel foglalkoznak, nekik kötelező olvasmány! ;)

Hat ez valami imadnivalo volt! Nagyon tetszett az elso soratol az utolsoig! Nagyon edesek voltak a tortenetek a gyerekekrol; sokszor konnyeket csaltak a szemembe, sokszor megmosolyogtattak. Nagyon tetszett a fohosno szemelyiseg fejlodese…. egy lenyegeben elkenyeztetett kisasszonybol felnott ertelmes, lelkiismeretes, erzekeny nove. Nagyon tetszett az egesz otthon leirasa, magam elott lattam az atalakitasokat a valtoztatasokat…. ahogy egyre inkabb gyermekkozpontuva valt…. Volt benne egy csipetnyi romantika….
Tokeletes kikapcsolodas; lelekmelegito olvasmany.

Egy vidám, érdekes történet egy tulajdonképpen tök szomorú dologról. Szörnyű belegondolni, hogy abban az időben micsoda árvaházak voltak, de nagyon tetszett, ahogy Sallie és Sandy megváltoztatták ennek a százakárhány gyereknek (és ki tudja mennyinek a jövőben…) életét. Imádtam a leveleket, és hogy sok minden kiderül Judyról és Jervisről is.

Aranyos, kedves történetről van szó, de sajnos nem ragadott úgy magával, mint korábban a Nyakigláb Apó. Sallie története nem volt csupa móka és kacagás, ettől függetlenül jól szórakoztam olvasás közben. Tipikus lányregény, ami jót tesz az ember lelkének.
Bővebben: http://anniekonyvesblogja.blogspot.co.at/2016/04/jean-w…

Ehhez egy szavas értékelés is elég kifejező: bájos! :-)

Kamaszkorom egyik nagy kedvence. Egyszerűen odavoltam Judyért és Jervisért, sajnáltam, hogy róluk annyira sokat nem tudtam meg, csak azt, hogy annyira, de annyira jó nekik, mert boldogok! De persze Sally történetét is nagyon élveztem.
Így, felnőtt fejjel olvasva helyenként elborzaszt a világképe, de meg kell érteni, hogy ez egy száz évvel ezelőtt íródott könyv, így a száz évvel ezelőtti nézeteket hordozza magán. Az lenne furcsa, ha ez másként lenne.

Teljesen elbűvöl az írónő. Gyorsan meg is néztem mikor írta ezt a regényt.
Megállapításaim:
1. Nagyon aktuális manapság is a mű. (talán egyetlen gondolat nem tetszett, de lehet, csak nem értelmezten megfelelően).
2. Kötelező olvasmány lenne az általam kormányolt országban, azok számára, akik árvazházakkal, hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával foglalkoznak.
3. Nagyon érdekelne az írónő életrajza stb., ha valaki tud segíteni, előre is köszönöm.
:):)