Kedves ​Ellenségem! (Nyakigláb Apó 2.) 92% 246 csillagozás

Amikor rátaláltam a Nyakigláb Apóra, nem értettem hogyan marad ki addig az életemből. Egyszerűen elbűvölt, nem tudtam vele betelni, és valahogy tartottam a második résztől. Féltem nem ismétlődik meg a csoda, amit tőle kaptam. Hát nem is ismétlődött, ez a könyv más, sokkal keményebb, sokkal elgondolkoztatóbb. Judy története minden rossz ellenére is igaz tündérmese, Hófehérke, Hamupipőke méltó utódja, a szenvedése csak a későbbi csoda előzménye.
Salliet teljesen más fából faragták, eltökélte, akaratos, karakán hölgy aki a tűzön át is véghezviszi amit eltervez. Sokkal több valós problémát vett fel ez a könyv, szinte hihetetlen, hogy kerek száz éves.( Boldog könyvszüli napot!) Legalább a felét letagadhatná.
Volt amivel nem értettem egyet, volt amin már túlhaladott a történelem, de az út jó, akkor is ha mesének kicsit túlgondolós.
Nyakigláb Apó egy igazi egy délutános kaland, Kedves Ellenségem! kicsit több, azért nagyon jó lenne még valamit olvasni Jean Webstertől, mert a stílusát kimondottan megkedveltem.

Hogy ez megint mennyire aranyos, szívbe markoló és édes történet volt! ♥♥♥♥
Vicces és humoros, ahol kell (az árvák akcióitól néha potyogtak a könnyeim, annyira nevettem), de néha a maga szomorú és komoly mondanivalójával elgondolkodtatott… Az árvaházi mindennapokat – Jean Webster tollából – mindenkinek meg kell ismernie, Rosszcsontpeti, Sadie Kate és a többiek garantáltan lenyűgözik az embert :)
Igazi lányregény, méltó folytatása Nyakigláb apónak!

5* mert mi más lehetne :)
Másfél éve itt megígértem, hogy hamarosan előveszem ezt a második kötetet, hogy megtudjam mi is lett Judy sorsa. Jobb később, mint soha…
Nyakigláb Apó története 2016/novemberében nagyon jól esett: jó volt egy kislány leveleit olvasgatni és gyereknek / gyerekesnek lenni.
A folytatásban Judy felnőtt, és egy árvaház tulajdonosa Apóval együtt, amelynek vezetésére barátnőjét Sallie McBride-ot bízzák meg. E kötetben ő írja a leveleket – amelynek címzettjei: Judy, Dr.Robin McRae – spoiler, az udvarló… 300 levél, rajzokkal … és mindent megtudhatunk egy 100+ gyereket befogadó árvaház örömeiről, gondjairól, gyerekeiről, dolgozóiról…
Nem annyira gyerekes ez a rész, itt már azért egy felnőtt lány, akinek sok mindennel meg kell küzdenie, írja a sorokat… de jó elmerülni ezekben a sorokban.
Kell néha egy-egy ilyen könyv!
Kedves @kulturmosoly ismét csak megköszönni tudom, hogy közel 3 éve a születésnapomon megajándékoztál ezzel a két könyvvel, ami nekem a gyerek-/ifjúkoromból kimaradt…de most is nagyon sok örömet okoztak!

Ha lehet, ez még jobban tetszett, mint az első kötet. Teljes gőzzel folyik az árvaházban az élet. Színes epizódok, váratlan helyzetek, rosszcsont gyerekek gondoskodnak arról, hogy egy pillanatig se legyen unalmas a történet.
A sebtében kinevezett igazgató nő pedig forradalmian új ötleteivel, a saját korában felháborítónak minősülő bátorságával, modern gondolkodásával hamar belopja magát az olvasók szívébe. Bár a regény az ifjú korosztálynak íródott, azt gondolom felnőtt fejjel sokkal inkább megérthetjük sziporkázó humorát, mai korunknak is szóló, minden időben aktuális üzenetét. Ajánlom azoknak, akik szeretik a gyerekeket és felhőtlen szórakozásra vágynak.

Drága barátném!

Háromszáz leveled, tíz rajzod és öt táviratod megérkezett. Fogadd alázatos bocsánatkérésemet, amiért olyan sokáig nem hallattam magamról – tudom, tudom, nem ezt érdemli az ember egyik legrégibb barátja, és ha neked százhét árva mellett van időd leveleket írni, akkor nekem is sikerülnie kellene. De Sallie, ismersz: tudod, hogy sokkal jobban szeretek levelet kapni, mint írni, és képzeld el, mióta megismerkedtünk, hozzánk is rendszeresen jár a postás, bizony! Bár olyan levelet, mint te és Judy, senki nem ír, de panaszra nincs okom.

De Sallie, azt ugye tudod, hogy mindig is olyan szerettem volna lenni, mint te? Mostanáig bennem se tudatosult egészen, de most már egészen biztos vagyok benne, hogy így van. Bár vörös haj, pisze orr és ír örökség tekintetében nem vehetem fel veled a versenyt, azért igyekszem.
Most szaladok, de remélem, mihamarabb újra hallok felőled! Sok szeretettel ölel barátnéd: Bridge.

Ui. Üdvözlöm a doktort.

Hat ez valami imadnivalo volt! Nagyon tetszett az elso soratol az utolsoig! Nagyon edesek voltak a tortenetek a gyerekekrol; sokszor konnyeket csaltak a szemembe, sokszor megmosolyogtattak. Nagyon tetszett a fohosno szemelyiseg fejlodese…. egy lenyegeben elkenyeztetett kisasszonybol felnott ertelmes, lelkiismeretes, erzekeny nove. Nagyon tetszett az egesz otthon leirasa, magam elott lattam az atalakitasokat a valtoztatasokat…. ahogy egyre inkabb gyermekkozpontuva valt…. Volt benne egy csipetnyi romantika….
Tokeletes kikapcsolodas; lelekmelegito olvasmany.

Igazán jól szórakoztam. Kedves, bűbájos és vicces is. Kicsit Anne Shirley-re emlékeztetett, nem csak a vörös haj miatt, hanem a stílusa miatt is, Sallie-vel biztos jó barátnők lennének. :)
Akik gyerekekkel foglalkoznak, nekik kötelező olvasmány! ;)

Más volt ez a második rész, mint az első. A korábbi levélíróból itt az általunk olvasott levelek címzettje lett, akinek az életéről azért nagy vonalakban értesülünk mi is.
Az új igazgatónő, Sallie amennyire nem akarja kezdetben vezetni az intézetet, később annyira megszereti a munkáját. Jó volt arról olvasni, hogy mikor milyen új tervvel áll elő, amit meg is valósít. Sokszor nem túl nagy dolgok ezek, az árváknak azonban 3 saját ruha mégis micsoda öröm. Felnőttesebb könyv ez, mint az első rész, időnként komoly problémákat is boncolgat, de nagyon szerettem olvasni.

Folytatása a Gólyaláb apónak, de külön is megállja a helyét.
Szívet melengető történet. Sok sok humorral fűszerezve.
Sally aki csak ideiglenesen vállalta el az árvaház vezetését, egyre jobban beleszokik a munkába, egyre nagyobb lelkesedés hajtja előre, hogy élhetőbbé tegye az intézetet. De ott van a doki, akit csak nemes egyszerűséggel a Kedves Ellenségének hív, mert örökös harcban vannak az elképzeléseik miatt.
Mai szemmel is nagyon jó, s szükséges válltozásokat szeretne bevezetni. Ezt ki is harcolja! Igaz, majd minden levelébe azt írja szerezzenek helyette új igazgatónőt, de nem gondolja komolyan.
Ifjúsági könyvnek írják, de felnőtteknek is jó olvasmány. Szeretetről, feltételnélküli odaadásról.

Aranyos, kedves történetről van szó, de sajnos nem ragadott úgy magával, mint korábban a Nyakigláb Apó. Sallie története nem volt csupa móka és kacagás, ettől függetlenül jól szórakoztam olvasás közben. Tipikus lányregény, ami jót tesz az ember lelkének.
Bővebben: http://anniekonyvesblogja.blogspot.co.at/2016/04/jean-w…