Jean Vanier neve világszerte a közösség fogalmával kapcsolódott össze. Az imakönyv azonban, amelyet most az Olvasó kezében tart az egyén és Isten személyes kapcsolatát bontja ki. Mégsem hasonlít ez a mű a XX. század elejének vallásos irodalmára, amely az egyént elszigetelt jelenségként állította Isten színe elé. Vanier művében az ember Istennel folytatott párbeszédében is lényegénél fogva közösségi lény marad.
Az itt leírt gondolatokat megértheti felnőtt és gyermek, vallásilag művelt és tájékozatlan személy, az értelmi fogyatékos és az egyetemi végzettségű értelmiségi egyaránt. Persze más-más eredménnyel. Mindenesetre az egyszerű fogalmazás egyrészt közérthetővé teszi a gondolatokat, másrészt – az elmélkedő imában jártasak esetében – arra indít, hogy kiegészítsük, továbbfejlesszük, magunkra, közösségünkre alkalmazzuk a mondottakat.
A XX. század embere csak önmagának hisz. Így tartja róla a közvélemény, eszerint próbálja berendezni életét. Jean Vanier kis könyve… (tovább)
Jean Vanier neve világszerte a közösség fogalmával kapcsolódott össze. Az imakönyv azonban, amelyet most az Olvasó kezében tart az egyén és Isten személyes kapcsolatát bontja ki. Mégsem hasonlít ez a mű a XX. század elejének vallásos irodalmára, amely az egyént elszigetelt jelenségként állította Isten színe elé. Vanier művében az ember Istennel folytatott párbeszédében is lényegénél fogva közösségi lény marad.
Az itt leírt gondolatokat megértheti felnőtt és gyermek, vallásilag művelt és tájékozatlan személy, az értelmi fogyatékos és az egyetemi végzettségű értelmiségi egyaránt. Persze más-más eredménnyel. Mindenesetre az egyszerű fogalmazás egyrészt közérthetővé teszi a gondolatokat, másrészt – az elmélkedő imában jártasak esetében – arra indít, hogy kiegészítsük, továbbfejlesszük, magunkra, közösségünkre alkalmazzuk a mondottakat.
A XX. század embere csak önmagának hisz. Így tartja róla a közvélemény, eszerint próbálja berendezni életét. Jean Vanier kis könyve ebből az alaphelyzetből indul ki. Ha eredményesen forgatjuk jelen művét, bizonyos változást figyelhetünk meg önmagunkon: megnyílunk nemcsak mások felé, hanem a természetfeletti, a misztériumok világa, a személyes Isten felé, aki megmutatta önmagát Jézus Krisztusban.