Irak ​lánya, Majada 84% 43 csillagozás

Bár szörnyű ami le van írva és bár öt csillag, úgy döntöttem a büdös életbe még egyszer kézbe nem veszem.
Ez egyszerűen egy ilyen Nőnek, mint én maga a kínzások bugyra.
De azt el kell ismernem az írónő még mindig nagyon tud írni, még mindig kitudja tépni a lelkemet és még mindig oda tudja ragasztani a könyvet a kezemhez.
Biztos vagyok benne más történetét is olvasni fogom, de ezt most leszögezem csak egyetlen egyszer.

Nehéz mű volt Jean Sassontól, talán az egyik legkeményebb könyve, ami igencsak sebet ejtett a szívemben. Megrázó élmény volt olvasni, és egyben elgondolkodtató. Hogy lehet ennyire primitív az arab nép, miért kell a nőket ennyire elnyomni, megalázni? Felháborított, nehéz szavakba önteni, sőt mi több meg is könnyezett a sok árnyék nő sorsa. Azt hiszem nem lehet eléggé felnőni, elég idősnek, tapasztaltnak lenni az ilyen irodalomhoz. Mindenképp szívbemarkoló, és sokkoló irodalom.
spoiler Szaddám Husszein rémuralma a lapok közt is életre kel, és értelmet nyer a félelem, távolságtartás Irakkal szemben. A legékesebb példa az emberi kegyetlenségre, hogy még az állat sem kínozza meg áldozatát, inkább leöli. Csak az emberi faj lehet ennyire szívtelen, és elég elmés, hogy kínozza a másikat, és élvezkedjen rajta.
Dióhéjban : egy időre leteszem Jean Sassont, mert félek végleg kiábrándulok keletből, és ráhúzom a vizes lepedőt minden emberre. Holott biztos vagyok benne, és remélem, hogy nem minden keleti arab ember ilyen.

borzalom, fájdalom, kínszenvedés, istenem, miket lehetne még felsorolni?
Az emberi (???) kegyetlenség legvégső határa, és az emberi tűrőképességé is ez a könyv.
Szerettem volna úgy olvasni, mintha ez csak egy kitalált történet lenne, de sajnos tudjuk, hogy ez a kőkemény valóság.
El sem tudom képzelni, hogyan bírtam volna ki, és azt sem, hogy ép ésszel ezt el lehet viselni.
Itt már nem csak arról van szó, hogy ezek az emberek parancsot teljesítettek, és fogjuk fel úgy, hogy csak a munkájukat végezték. Ezek az emberek élvezték a kegyetlenséget.
Komolyan sírva fakadtam néhányszor.
Még olvasni is kibírhatatlan volt, nemhogy átélni.
Mindamellett csodálatosan, persze, ha ez esetben ez a kifejezés felfogható, írta az írónő a könyvet.
Egyszerűen már a leírás gondolatánál is elborzadok, mit érezhettek ezek az emberségüktől megfosztott emberek.
Amit hiányoltam, az az volt, hogy nem derült ki minden hős asszonyról, hogy túlélték-e ezt a rengeteg kegyetlenséget.

Meggyötört, megcsonkított, megkínzott, kitépett a lelkemből egy darabot. Az egész könyv alatt ismét tanúja lehettem annak, milyen kegyetlen és brutális tud lenni az emberiség a fajtársaival.
Lehet mondani, hogy ez Irakban alapból jellemző, de Európában, sőt, az egész világon volt már példa ilyen típusú igazságtalan erőszakra. Szerencsére a történet 100%-ban nem csak a tömeggyilkosságokról és kínzásokról, megalázásokról szólt. Majada szemén keresztül láthattam mindent, aki igyekezett úgy túlélni, hogy a múltbeli boldogságára koncentrált, ezzel megismerve az ő életét is.
Majada egy nagyon szerencsés nő volt. Durván hangzik úgy, hogy a börtönben is élnie kellett, de még a fogolyélete is, ugyan szenvedéssel teli, de kiváltságos volt. Ha Majada igazat mesélt az Írónőnek, akkor ő egy jó ember volt. A szerencsés helyzeteit igyekezett mindig is jóra használni, ami arra enged következtetni, vannak még olyan emberi egyedek, akikbe érdemes reményt fektetni.
Az utolsó fejezetben megfagyott az ereimben a vér. Ugyan Majada számára, ha lehet így mondani, spoiler ért véget, de ami kiderült az egyik legnemesebb cellatársával kapcsolatban, egyszerűen ordítani tudtam volna a sorozatos igazságtalanságoktól.
Sajnálom, hogy így ért véget a történet, és nem tudtunk meg többet mások utóéletéről, de tény és való, amiről Majada nem tudott, azt az Írónő sem tudja közvetíteni. Mindenesetre az Írónő számomra szimpatikus lett ezzel a regényével, így valószínűleg nem ez az utolsó, amit olvastam tőle.

Három könyvet olvastam tőle, meghatározó volt az életemben. Megismerhetünk egy alapjaiban más kultúrát, életvitelt hitelesen. Engem nagyon elgondolkoztatott az életről, a társadalmi különbségekről…Lelkileg kicsit megterhelő néhol…

Nem a legjobban sikerült könyve az írónőnek, kicsit vontatott, és statikus a többi arab témájú művéhez képest. Talán azért érte mégis elolvasni, hogy valami pozitívumot is mondjak, mert Irakról lehet megtudni hasznos információkat, egy számunkra oly távoli világról, a diktatúra lélektanáról.

Nem tudom hogyan lehet egy ilyen könyvet értékelni. Mint irodalmi mű nem jó. Azt mondani, h. tetszett. Lehetetlen. Mégis fontos könyv, mert 1, olyan világot mutat be és magyaráz meg, amit nem nagyon ismerünk.(a nagy többség). 2, Az értelmetlen kegyetlenséget, 3,a hatalommal járó lélek-torzulást. 4, Jajjjj, de szörnyetegek vagyunk, mi emberek!

Nehéz könyv volt, sokat szenvedtem vele mire a végére értem. Azoknak ajánlom, akiket TÉNYLEG érdekel a téma!