A ​fátyol mögött (Hercegnő-trilógia 1.) 89% 425 csillagozás

„Anyám tudta, hogy rám, aki nem hajlok meg, nehezebb élet vár a többieknél.”

Már elég régóta szemeztem evvel a trilógiával.
De sajnos előbb vettem kézben egy magyar szerző eme témát körüllengő könyvét, és borzalmas élményben volt részem.
Így kicsit nehezen vettem rá magam az olvasásra, pedig felfogtam, hogy ez egy igaz történet alapján készült könyv, tehát az alap megvan hozzá. Vajon minőségi írást tartok a kezeim között??
Igen, mi az, hogy! Rendkívül olvasmányos, megrázó, de letehetetlen kötetet kaptam.
Felülmúlta a vártakat.

Egy királyi család tizennegyedik gyermekének lenni nem éppen egyszerű. A megszületett gyermekek száma, az anya leharcoltsága, megrázó társadalmi kultúrájuk adta az alaptörténetet, és ezt fűszerezi meg a hercegnő akarata, bele nem törődése és egy bizonyos dacolás a meglévő társadalmi és vallási renddel.

Az egész történet szépen fel van építve, minden karakternek megvan a maga pozitív és negatív oldala. És itt először utáltam a férfiakat úgy ténylegesen, pedig nem vagyok elfogult.
Annyi megrázó eset és képsor elevenedett meg a szemeim előtt, hogy lehetőségem sem volt lélegzetet venni. A legelső laptól kezdve a legutolsóig magához bilincselt és teljesen letaglózott.

Itt most azon feminista hölgyekhez szólok, akik ki vannak akadva, ha a férfiak Európában, hogyan viselkednek velünk. Talán először nézzetek szét a világban. És az a Nő, aki ki van akadva, mert egy férfiba még szorult annyi tisztelet felénk, hogy előre enged, netán kinyitja az ajtót és még köszönni is tud, szívesen veszek repülőjegyet. Néz körbe ott ahonnan eme történet származik és valószínű még te magad is megfogod becsülni hol élsz!

Persze nem azt írom, hogy itthon nincsenek problémák, hogyne lennének, de messze se tartunk itt.

Nem tudom felfogni, hogy miért jó állatnak sem tekinteni a másik nemet!!??
Pedig mindenkinek szüksége van a másikra, mint társaságilag, mint a fent maradás miatt.
Gratulálok minden olyan személynek, aki többnek érzi magát a másiknál, az, hogy ugyan onnan jöttél világra és ugyan azon elvek alapján az persze mellékes.
Hupsz, ez megint kicsit a saját kiakadásom, de a lényegen nem változtat.

Ez a könyv érték, és nagyon tetszett.
Alig várom, hogy a következő részét is olvashassam.

Kedvenc!♥

Na jó, akkor most összeteszem a két kezem, becsukom a szemem és magamban hálát rebegek azért, hogy a sors kegye vagy éppen szeszélye folytán egy civilizált országban születtem és élek.
Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Jó volt pár órára bepillantást nyerni egy ismeretlen, zárt világba. Ugyanakkor felháborító, megdöbbentő, sokkoló olvasmány. Bár a könyv jó 15 évvel ezelőtt jelent meg, nem hiszem, hogy azóta bármilyen aprócska pozitív fordulat történt a szaúdi nők életében / helyzetében. Egy ország, ahol semmibe veszik őket, a hagyomány és a vallás nevében minden megengedett – természetesen csak a férfiak számára, ahol a férfi szó szerint élet és halál ura. Nincs egyenlő mérce a két nem között.
Szultána a királyi család tagjaként szerencsésebb helyzetben él, mint társai, de még így sem dönthet a saját sorsáról. Kifejezetten szimpatikus személy, művelt, és társai felemelkedéséért tenni szeretne, bár nincsenek meg hozzá az eszközei. A férje, Karím picit „normálisabb”, mint az átlag szaúdi férfi, de azért neki is vannak olyan húzásai, ami miatt nem tudtam megkedvelni. Nekem kifejezetten visszatetsző volt a hatalmas gazdagságuk, meg hogy milyen hülyeségekre szórják a pénzt persze megtehetik.
Voltak részek, amelyek kifejezetten undorral töltöttek el, ezeket inkább nem írnám le. Ismét bebizonyosodott, hogy az embernél gusztustalanabb faj nem létezik.
Ezzel a fajta „kultúrával” nem tudok azonosulni, nem tudom és nem is akarom megérteni, elfogadni. Lennének még gondolataim, de azokat jobb, ha megtartom magamnak. Természetesen folytatom a sorozatot.

Jean Sasson meghatározó alakja véleményem szerint a tényfeltáró irodalomnak, mindig is vonzottak a megtörtént eseteket feldolgozó szókimondó, de olvasható, nyomdafestéket eltűrő könyvek. Minden könyve felcsigázta a kíváncsiságomat, így a Fátyol mögött című írására se mondhattam nemet.
Megvallom őszintén, engem mindig is vonzott a közel kelet, de az igazságról persze szeretek jómagam is mindig napi szinten értesülni, mély vonzalmam inkább kelet kultúrájának, és varázsának szól, nem annyira a társadalmának, de mindig érdekelt, hogy mi játszódhat a színfalak mögött.
Nekem leginkább Jean Sassonban a vakmerősége, szókimondása nyűgöz le, hogy ez az amerikai írónő vette már hányszor a bátorságot, és a közel-keleti nők életét, elnyomott sorsát le merte írni. És nemcsak leírta, de meg is tapasztalta, hiszen mennyit utazott, hogy ne csak hangot adjon véleményének, de átélt tapasztalatait papírra is vesse, kiállva az elnyomott nők jogaiért. Életét kockáztatva ezzel. Elég nagy visszhangot kaptak írásai, pont szókimondása végett
Nagy kérdés persze, hogy egy nyugati nő mit tehet, mit tud tenni az ügy érdekében ezekért a szerencsétlen emberekért. Az a borzasztó, hogy mindegy, mikor foglalkozunk a témával, ezek az arab népek egy szinten maradnak, felfogásra nem fejlődnek, nem nyitottak a felszabadult civilizált nyugat eszméi iránt, valahogy úgy vettem észre, hogy nincs egyenlőség, inkább alá fölé rendeltség férfi és nő között, pont ezért nem veszik emberszámba sem leány gyermekeiket, sem asszonyaikat.
Jó pár résznél kellett erősen tartanom a könyvet, mert sok meghökkentő dolog tárult elém.
Egy nyugati nő számára felfoghatatlan fekete-fehér világ nyílik meg, ami megannyi szépsége mellett oly sok keserűséget, fájdalmat tartogat a díszes színfalai mögött. Mert minden csak külcsín és púder, a valóság, ami e világ mögött van, elborzasztó.
Egy hely, ahol a nő elrejtve már nővé válásától kezdve sűrű fátyol mögé kényszerül, és a színes világot viseletük miatt már csak színtelenül észlelik, ahol a nők nem fejezhetik ki egyéniségüket, ízlésüket, hiszen tiltott dolog, törvény által beszabályozott szűk árnyékvilágban élhetnek, megtűrtként a férfiak önkényuralmában. Egy nőnek két útja van, vagy egy nálánál általában jóvalta idősebb férfihoz menni feleségül, második, vagy harmadik asszonynak, vagy , ha szerencsés, akkor egy korban hozzá illő férfihoz, rokonhoz adják. Teljes homály, és köd öleli át a női nemet, nemcsak titokzatosság lengi körül őket a fátyluk által, hanem jogilag sincs semmiféle bejegyzés sem születésükről sem halálukról. Így létezésük se sokat nyom a latba.
Nem is tudom, mintha a nő csak arra teremtetett volna, hogy a férfiakat szolgálja, és gyerekeket szüljön, mint egy haszonállat lennénk. És ez igencsak ledegradálja minden önérzetes nő tudatát
spoiler A mesés gazdagságba született, és élő de a könyv kedvéért, illetve a megtörtént eset miatt csak álnéven Szultánaként említett nő története, egy primitív beduin alapokon álló barbár népről, voltaképp az Ő népéről is, egy gazdag királyság családtagjaként, ahol társadalmi rangja ellenére sincs megbecsülve, azt mondanám, hogy pénze lehet bárkinek, akármennyi , azzal nem jár a boldogság, ha beszűkült látásmódjukon, hozzáállásukon, és szokásukon, nőkhöz való társadalmi hozzáállásukon nem tudnak változtatni. Megrázott engem is ez a könyv, mely sűrítve elmeséli, mennyire lenézik, megvetik a nőket. Vendégmunkásokat kihasználják, illetve aki nem iszlám, muzulmán, azt könnyűvérűnek, erkölcstelennek tekintik, brutális erőszakolások, pedofil hajlamok kiélése, sokszor felháborodásomban azt se tudtam, merre nézzek.
Maga a tény, hogy egy nő élete fele annyit ér, mint egy férfié, ezt a korán egyik szúrája is kimondja
"Gyermekeitekre vonatkozóan
Allah ekképpen rendelkezik:
A fiúgyermeket az örökség elosztásakor
annyi illeti meg,
mint amennyi két leánygyermek része."
spoilerEz a vallásos fanatizmus Szultánát is visszakényszeríti a tegnap lövészárkaiba, hiába küzd a női jogokért. Itt nem lehetséges a női emancipáció, sajnos féltik hatalmukat a férfiak, ha kicsúszna kezükből a nők feletti uralmuk, úgy érzik, kevesebbek lennének a társadalomban.
spoilerAzt gondolná az ember, hogy nincs különbség kuvait, illetve szaud-arábia között, pedig óriási, meglepő előrelépések különbözőségek mutatkoztak már a kilencvenes évek elején, hiszen a kuvaiti nők kivívták maguknak, hogy ők is vezethessenek autót, ne kelljen elfátyolozni magukat, lehessen szavuk a szaúdi nőkkel szemben. Amennyivel előnyösebb helyzetben van Szultána, azaz, hogy királyi családba született, így viszonylag nagyobb előnyöket élvezhet, kevesebb bűnhődéssel többé-kevésbé erős akaratú, ám jóságos férje mellett. Elkeserítő a nők helyzete leigázottságuk, itt is azért elő bukkan egy-két házastársi hűtlenség, mint hiba, amiért persze mindig a nő vezekelhet. A nőkre a férfiak itt úgy tekintenek, mintha csupán a gyönyör tárgyaként léteznének, vagy eszközökként, akik fiúutódokról hivatottak gondoskodni felsőbbrendű férjeik számára.
Valahogy nagyon nincs rendjén ez a társadalom, bírálataival nem erősségét, hanem pont gyengeségét hivatott mutatni a kívülállók számára.
spoilerSzultána személyisége figyelemfelkeltő, és egyszerűen tiszteletre méltó, hogy asszony létére nem törődik bele keserű elnyomott női sorsába, hanem kész fellázadva harcolni nemcsak magáért, hanem nőtársai jogaiért is. Le a kalappal előtte. Sok ilyen nőre lenne szükség a világban.

Egyelőre nagyon vegyes érzelmek kavarognak bennem.
Néha sírni tudtam volna, néha hihetetlenül dühös voltam.
A legjobban akkor voltam mérges, amikor Szultána akkor, amikor már elköltözött a gyerekeivel, visszament. Ezt nem tudtam feldolgozni.
A makacssága, akaratossága viszont rendkívül tetszett, kár, hogy a cél előtt megtorpant, és hagyta folyni életét a régi kerékvágásban.
Keresem és várom a folytatását.

Tetszett is, meg nem is. Több könyvet olvastam ebben a témában, ami itt más volt, az Szultána vérmérséklete. Erőszakosabb és hirtelenebb volt, mint egy átlagos szaúdi nő, bár nem is lehet az átlaghoz mérni egy hercegnőt.
Folytatom a sorozatot.
UI: a borító rettenetesen csúnya, valahogy évek óta nem hozta meg a kedvem a mögötte rejtőző történet elolvasásához.

Szerintem azzal nem árulok el nagy meglepetést, hogy nehéz olvasmányról van szó. A történet Szaúd-Arábiában játszódik, egy hercegnő szemszögéből látjuk az eseményeket, ám hiába királyi család sarja, nőként nagyon nehéz sorsa van.
Szultána (akinek nem ez az eredeti neve, mert biztonsági okok miatt még nevét sem oszthatta meg velünk) az egyik legerősebb ember, akiről valaha is olvashattam. Egy elnyomó társadalomban nő fel, ahol kiskorától kezdve megtanulhatta, hogy nőként alsóbbrendű, hogy a lélegzésen kívül kevés joga van. Szultána azonban, annyira, amennyire csak helyzete engedi, ellenáll: szembeszáll családjával, sőt később még férjével is, igyekszik segíteni nőtársainak, ahogy lehet. Rengeteg erő lakozik benne, mégis végig éreztem: eltökéltsége, mely szerint az uralkodói „hatalma" off segítségével megreformálja az országot, már eleve kudarcra van ítélve, egy olyan országban, amely az iszlám uralma alatt létezik, lehetetlen a női egyenjogúságnak még egy kis szikrája is.
A mű egy kis ablakot nyit csak ebbe a másik, számunkra elképzelhetetlen világba, mégis ennyi elég ahhoz, hogy az ember helyenként gyomorgörccsel olvasson: körülmetélés, a házasságon belüli erőszak normalizálása, becsületgyilkosság és miegymás. Ezek többségéről nem kapunk részletes leírást, mert Szultánát a legrosszabb dolgok szerencsére elkerülték, és ő is csak mások tapasztalatainak szemtanúja, mégis a folyamatos uralom, amelyet a férfiak főhősünk életének minden apró szegletét irányítani próbálják, hátborzongató.
Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerült a kérdés: ahol a nők ilyen körülmények között élnek, miért nem lázadnak fel? Miért hagyják? Nos, erre tökéletes választ kaptam: tudatlanság, tanulatlanság és félelem. Mint megtudtam, maguk a nők végzik el a kislányokon a körülmetélésnek hívott barbarizmust link, mert nem tudják elképzelni, hogy máshogy legyen. Őket is körülmetélték, szerintük ez az egyik kulcsa a boldog és sikeres házasságnak, csak jót akarnak azzal, hogy ezt lányaikon is elvégzik, mert attól tartanak, hogy ennek hiányában a házasság kudarca van ítélve, és ebben a kultúrában ugyebár a nő viszonylagos jólétének kulcsa az, hogy a férjét hogyan tudja kielégíteni. Így már teljesen világos volt, hogy Szultána, aki az őt körülvevő nők közül a legműveltebb, látja, hogy ez miért nem jó. Kicsit talán buta hasonlat, de szerintem megteszi: ha nem tudod, mi az a rántott hús, nem fogod kívánni, nem igaz? Itt ugyanez a logika: a nők nem tudják, hogy lehetne másképp, hát akkor miért is ábrándoznának?
A történet kifejezetten izgalmas volt, Szultána nagyon jó mesélő (bár a fordító stílusa szerintem kicsit lemaradt tőle off ), bele tudja rántani az embert a saját kis világába. Sok minden történt vele élete során, nehéz évtizedeket összefoglalni párszáz oldalban, de remekül megoldotta, hogy mi a legfontosabb részekhez jussunk hozzá, voltak olyan fejezetek, amik szerintem kalandregényként is megállták volna a helyüket.
Egy dolog van, ami miatt húzom a számat, és az a… hogy is mondjam szépen… Szultána kognitív disszonanciája. Ez most nagyon gonosznak hangzik, de hadd magyarázzam meg: Szultánát muszlimnak nevelték, ez a vallása, ebben hisz, de emberi moralitása nyilván azt mondja neki, hogy nem helyes a vele való bánásmód. Az iszlám általi világképben és istenben hisz, de a lelke azt mondja, hogy lennie kell egy felsőbb jónak, mert ami így van, az nem helyes. Namármost ezért többször is tesz olyan kijelentést, mely szerint a prófétájuk mennyire tisztelte a nőket, és a férfiak csak félrefordítják a Koránt, nem sokkal később pedig leírja, hogy megdicsértek egy apát, aki megölte a lányát szemérmetlenség miatt, mert ezzel követte a próféta utasításait link. Sok ilyen ellentmondással van tele Szultána narratívája, rengeteg helyen le van írva, hogy a vallás eredendően mennyire igazságtalanul bánik a nőkkel, de ő és több barátnője bizonygatja, hogy ez csak a férfiak hibája. Bizonyos szempontból érthető, és sajnálom is emiatt: ugyan milyen lehet azzal a tudattal élni, hogy még az istened, mindennek mozgatója is megvet és lenéz? Persze hogy szeretne mást hinni. Emiatt én nem szeretnék pálcát törni felette, mert így is igyekezett a legtöbbet kihozni a helyzetéből, de ajánlom, hogy olvasás közben ezt tartsátok szem előtt és legyetek kritikusak. Illetve a könyv végén vagy egy összefoglaló arról, hogy mik azok a Korán-idézetek, amelyek az alapja a könyvben bemutatott és említett kedves bánásmódoknak a nők irányába, ezt is érdemes végignyálazni.
Még 2020 végén off olvastam A lány hét névvel című művet. Abban a főszereplő, Hyeonseo történetének szerencsés végkifejlete, az, hogy egyáltalán volt lehetősége megszökni Észak-Koreából, családjának alapvetően jó társadalmi és pénzügyi helyzetének volt köszönhető. Itt ugyanez a helyzet: Szultána királyi sarj, ahogy korábban is említettem, a legrosszabb dolgok elkerülték. Az, hogy egyáltalán elmondhatta a történetét, gazdagságának volt köszönhető, az ő helyzeténél is nagyobb igazságtalanságok mind a nála szegényebbekkel és kedvezőtlenebb társadalmi elhelyezkedésűekkel történtek meg. A mű erre nem mutatott rá, de két ilyen olvasmányélmény után már érzem, hogy az, hogy mennyit számít a pénz, mennyire igaz, a szegényeknek semmi esélyük sincsen egy jobb életre. Egy társadalomban az alapvető egyenlőtlenségeket a pénz az, ami minden esetben tovább fokozza. Nem hiszem, hogy szavakkal igazán ki tudnám fejezni, mennyire bánt ez.
Összességében véve nagyon tudom ajánlani ezt a művet igazából bárkinek. Nagyon elgondolkodtató, és helyenként igazi gyomrost ad, ami egy ilyen témában kell is, hogy felfigyeljünk olyan problémákra is, amelyek szerencsére távol állnak tőlünk.

Nagyon ajánlották nekem ezt a könyvet, hogy megjelenésekor mindenki ezt olvasta, és milyen sokkoló volt, és milyen megrázó. Számomra nem igazán volt az, de ennek lehet az oka az, hogy a könyv már nem egy mai darab. Azt hiszem, hogy ma már sokkal inkább tisztában vagyunk az arab világ szokásaival, mint akkoriban, szóval a könyv nem sok „meglepetést” tartogatott számomra.
Fontosnak tartom azt, hogy az arab embereket ne csak ezek alapján a szokásaik alapján ítéljük meg. Bár nem tudhatom, mi minden változhatott meg az elmúlt 15-20 évben náluk, feltételezem, hogy történt némi enyhülés (bár például Iránról meglehetősen vegyes híreket lehet hallani) a nőkkel szembeni szigorúság tekintetében. A könyv is törekedett arra, hogy a férfiakat teljesebb valójukban mutassa be, Karím esetében egy szimpatikus figurát is sikerült felvonultatnia.
Sajnálom viszont azt, hogy a történetet egy hercegnő meséli el nekünk. Kivételes gazdagsága sok szempontból kivételes helyzetet is jelent, és ezzel nem tud szimpátiát kelteni az olvasóban. Valóban, ha már a muzulmán nők helyzetéről olvasok, engem is jobban érdekelne a köznép sorsa. Persze megemlékezik a környezetében élő, egyszerűbb sorsú asszonyok történeteiről is, de olyan érzésem volt mindvégig, hogy nem a valóságot olvasom. Szultánát művelt, vezető beosztású, jó családból származó férfiak vették körül, és a könyvben olvasható borzalmakat ők követték el. Milyen a többiek élete?

Amikor belekezdtem nem tudtam mit várjak a könyvtől, de nagyon érdekelt a tartalma. Édesanyám muzulmán vallású, de ilyen dolgokat én soha nem láttam nagyszüleim otthonában. Amit olvastam nagyon felzaklatott, igazából dühös voltam és volt, hogy hangosan káromkodtam. A legjobban akkor akadtam ki amikor a legvégén Korán idézeteit olvastam hozományról. Lány esetén kétszer akkora összeget kell elajándékozni, mint fiú esetén. Bocsásson meg az Allah, nagyszülők,édesanyám, de ez nem egy egészséges vallás. Ráadásul amit férfiak viselkedéséről ír azt be sem tartják és NÉZD, nincsen semmi baj. DE a nő egy feketébe öltözött kisértet legyen, aki nem csinálhat SEMMIT, vegetáláson kívül. Ez elbutítja az egész népet, nem csak a nőket. Olyan primitív dolgokat tesznek, hova lett a józan eszük? De kit lehet hibáztatni ilyenkor? Őket vagy az apjukat, nagyapjukat? Vagy azt aki megírta a Koránt? Nem hiszek benne, hogy a Mohamed az Isten akaratát írta le. Mind egyformák vagyunk és nincs különbség női és férfi lélek között, mind halandók vagyunk.

A mi szintünkről felfoghatatlan luxus, gazdagság, mesés vagyonok. És szintén felfoghatatlan elnyomásban élő nők, akiknek tilos egyedül bármit is tenni, akik vagyontárgynak számítanak – előbb apjuk és fiútestvéreik, később a férjük uralkodik felettük kénye-kedve szerint.
Ebben a világban hihetetlenül nehéz lehet nőnek lenni, talán még inkább Szultánához hasonló lázadó szellemnek, aki nemegyszer életét teszi kockára – hiszen sem apja, sem gőgös és kegyetlen Ali bátyja részéről nem számíthat megértésre és segítségre.
Érdekes, felforgató és megrázó olvasmány.

Borzalmas és csodálatos, sokkoló és felemelő, sírásra késztet, dühít, megbotránkoztat, és még sorolhatnám. Olvastam már korábban is könyveket a muzulmán világról, de egyik sem volt rám ekkora hatással. Tipikusan az a kötet, amin még napok, hetek után is kattog az ember agya. Próbálom megérteni ezeket az embereket (a nőket is), válaszokat találni a cselekedeteikre, de egyszerűen nem megy. Mindenképpen ajánlom, mert néha annyira belekényelmesedünk a saját életünkbe, hogy megfeledkezünk arról, mennyire szerencsések is vagyunk valójában.