„Íme, megint egy tragédia, amelynek tárgyát Euripidesből kölcsönöztem. Bár a cselekmény menetében e szerzőtől némiképp eltérő utat követtem, meg nem állhattam, hogy mindazzal ne gazdagítsam a magam darabját, ami az övében erőteljesebbnek látszott. Ha semmi mást nem köszönhetnék neki, mint az egy Phaedra jellemének eszméjét, akkor is bízvást elmondhatnám, hogy neki köszönhetem a legértelmesebb dolgot, amit valaha is színpadra vittem. Cseppet sem tartom meglepőnek, hogy ez az alak oly különleges sikernek örvendett Euripides idejében sem azt, hogy még a mi századunkban is ilyen nagy hatást kelthetett, mert megvan benne mindaz, amit Aristoteles a tragikus hőstől megkíván, s ami egyaránt képes az együttérzés és az irtózat felkeltésére. Valóban, Phaedra sem nem egészen bűnös, sem nem egészen ártatlan; végzete és az istenek haragja folytán sodródik törvénytelenül olyan szenvedélye, amelytől elsőnek ő maga borzad el. Minden erőfeszítésre kész, hogy azt legyőzze; inkább meghalna, semmint… (tovább)
Phaedra 82 csillagozás
Fédra címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1677
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Világirodalmi kiskönyvtár · S.O.S. Diákkönyvtár
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 7
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nem olyan régen olvastam Seneca Phaedráját, ennek fényében merem kijelenteni, hogy Racine-nak ismernie kellett a dráma ókori változatait, annyira egységesek velük a történet részletei is.
Ő azonban nem csak azt járta körül, hogy akkor hogy is van az, amikor beleszeretsz valakibe, akibe nem kéne, hanem megspékelte még a helyzetet Oinónéval, hogy Phaedrának tényleg az legyen az egyetlen „hibája”, hogy szerelmes, a piszkos munkát hadd találja ki a dajka, úrnője védelmében, valamint Hippolytos szerelmével, mert egy szerelmi háromszög már a 17. században is szimpatikus volt. off
Az eredmény mélyen emberi, ettől nem is minden szereplő viselkedése szimpatikus persze, de mint egy tanárom mondta nem régen, részben attól dráma a dráma, hogy szembesít minket emberi mivoltunkkal.
Olyan hatásosan (és az ókori görög tragédiákat méltó módon megidézve) sikerült bemutatnia a sorsban kódolt, de egyúttal az emberek közti kommunikáció elégtelenségéből – és akár, bizonyos szempontból, a fennálló erkölcsi rend tarthatatlanságából – fakadó értékvesztést, hogy végül bennem is megképződött a szöveg végére létrejött hiány.
Amit igazán találó megoldásnak érzek, hogy a Hippolytos és Theraménes közti első párbeszédben a páros rímmel záruló sorok egy része úgy helyezkedik el, hogy azok közül, amik összetartoznak, az egyik az egyikük, a másik a másikuk szólamába kerül, így jelezve a kettejük közti kapcsolat szoros voltát.
Két dolog miatt szerettem igazán ezt a drámát. Egyik a nagyon jó fordítás. Igazán gördülékeny, olvastatja magát, egyáltalán nem erőltetett, pompás élmény.
A másik egyértelműen a téma és a történet. Szeretem a mitológiából merített műveket. Tulajdonképpen Phaedrának egyik bűne se nagyobb, mint a másik, spoiler Az igazi kis patkány Oinone, akit bár kicsit utáltam, mégis sajnáltam, spoiler hiszen végül is jót akart, csak nem a legjobb eszközökkel.
Itt megemlíteném, hogy a halál milyen kitüntetett szerephez jut (mint más mitológiai témájú drámákban is), hiszen végül spoiler, és a hatás fokozásának érdekében spoiler És a dráma végéhez közeledve tudatosul bennünk a halál mérvadó szerepe, Theseus cselekedete láttán.
Remek dráma, megmutatja, milyen tragédiába torkollhat az emberi gyengeség, a rossz döntések sora. És hogy milyen nehéz ellenállni és erősnek lenni, amikor pedig tudjuk, hogy érzelmeink rosszak, helytelenek. A bosszúvágy gyilkos indulat, bármit és bárkit felemészthet – ahogy fel is emésztett.
Szívből ajánlom Mindenkinek. Ne riasszon senkit, hogy kötelező olvasmány középiskolában.
Vannak drámák, amiket csak úgy egy picit jobban szeretek a többinél – és ehhez nagyban, nagyban hozzájárul a fordítás. Muszáj volt ebből is kiidéznem, néhány rész egész egyszerűen gyö-nyö-rű. Nyilván szokásomhoz híven egy évvel azután olvasom, hogy kötelező volt, de már akkor is tetszett. A konfliktus egyedülálló, hasonló volt már úton-útfélen, de ilyen szépen és lelkiismeretesen még nem volt bemutatva. Kivételesen még a szereplők is ki tudtak váltani belőlem valami érzelemféleséget, pedig általában csak az írást értékelem.
Még anno tizedikes koromban említette ezt a művet az akkori magyar tanárom, vázolta a történetet és azt mondtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom ( főleg azért mert imádom a görög-római mitológiát ) :) sajnos az iskolai könyvtárban egy példány sem volt, így egy kicsit feledésbe merült, mígnem sikerült antikváriumban beszereznem és BUMM most elolvastam :)
De rá is térek az értékelésemre :
nem akarok sok „poént” lelőni, így a tartalom leírást hanyagolom, bár szerintem úgyis mindenki tudja, hogy miről szól :)
Nekem nagyon tetszett, Hippolytost az elején jobban kedveltem, amikor még elérhetetlen volt a szíve ( vagy legalábbis ezt mutatta ), Theseust legszívesebben leütöttem volna, hiszen meg sem hallgatta a fiát és lám, meg kellett volna… Phaedra, nos ő csak szimplán szerelmes, ami miatt őrült dolgokat tesz, Oinoné pedig egy kis sz*rkavaró ( bocsánat a kifejezésért ), aki ugyan csak az úrnője érdekeit nézte, de ezeket rossz eszközökkel akarta elérni.
Összességében, mint mondtam, nekem tetszett, 4,5*ot adok rá :)
Népszerű idézetek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Molière: A fösvény 83% ·
Összehasonlítás - William Shakespeare: Hamlet / Szentivánéji álom ·
Összehasonlítás - William Shakespeare: Hamlet 84% ·
Összehasonlítás - Victor Hugo: Királyasszony lovagja 79% ·
Összehasonlítás - Molière: Dandin György, avagy a megcsúfolt férj 81% ·
Összehasonlítás - Molière: Le Tartuffe / Tartuffe ·
Összehasonlítás - Molière: Molière válogatott színművei ·
Összehasonlítás - William Shakespeare: Hamlet, Prince of Denmark / Hamlet, dán királyfi 92% ·
Összehasonlítás - Henrik Ibsen: A vadkacsa / Solness építőmester 89% ·
Összehasonlítás - Henrik Ibsen: A tenger vonzása 89% ·
Összehasonlítás