Mrs. ​Haroy, avagy a bálna emlékezete 6 csillagozás

Jean Portante: Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete

A ​Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete az identitáskeresés regénye. Színtere Olaszország és egy aprócska állam, Luxemburg a magyar olvasó számára javarészt ismeretlen, de mégis nagyon ismerős világával. A nagyhercegség határainak megrajzolásakor még senki sem sejtette, hogy a föld mélyén miféle kincs, mennyi vasérc rejtőzik. Kilométereken múlt, hogy a terület, Luxemburg gazdagságának megalapozója, nem Belgiumhoz került. A vasbányák megnyitása előtt létbizonytalanságban élő luxemburgiak ezrei vándoroltak ki az Újvilágba, s amikor égetően szükség lett munkáskezekre, német, majd olasz bevándorlók egész sora érkezett a jobb megélhetés reményében az országba. Így keverednek, a regény narrátorának, Claude-nak a nagyszülei is Luxemburgba az első világháború előtt. Akár a bálnák, ezek az óceánokba menekült, vándorló emlősök, a család tagjai is ide-oda vándorolnak Luxemburg és Olaszország között, a helyüket, a saját nyelvüket és önmagukat keresik a kultúrák és nyelvek kuszaságában,… (tovább)

Eredeti cím: Mrs Haroy ou la mémoire de la baleine

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
L'Harmattan, Budapest, 2011
518 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632363677 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Luxemburg


Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Jean Portante: Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete

Túl van írva. Nagyon.
Pedig jó könyv volna. Nagyon.
Mire rá nem veszi az embert egy regény nemzetisége. Nem tengenek túl a magyar könyvpiacon a luxemburgi írók. Azért amikor megláttam, hogy mekkora ez a bálna, kicsit megbántam az elhamarkodott döntésemet… de érdekes élmény volt. Helyenként élvezetes is. Csak ne lenne túlírva. Nagyon.

Családtörténet, identitástörténet, három nemzedéknyi közlekedés Európán keresztül, Olaszország és Luxemburg között, oda-vissza. Állampolgárságot se könnyű váltani, hát még hovatartozást. Ha még két világháború is beleszól az ember életébe, akkor pláne. Akkor nem is csak érzelmi a kérdés, hanem erkölcsi is, pl. mikor az ember olasz állampolgárságú, és behívják Mussolini seregébe, azt' próbáljon meg akár engedelmeskedni, akár kibújni. Mikor nála nagyobbak se tudnak eligazodni a háborús Európában. És ha ez nem volna elég, hát ott van a mindenki által ismert jó öreg identitásválság, amit felnőtté válásnak hívnak. Vagy legalábbis kamasszá válásnak.

Az emigráció regénye is ez. Három nemzedék emigrációjáé, együtt és külön-külön. Az Olaszországban született nagyszülők megpróbálnak gyökeret verni egy másik világban, a Luxemburgban született apa megpróbál kezdeni valamit azzal, hogy a családja olasz, de ő Luxemburgot tekinti hazájának, azt pedig, hogy a gyerekek hova tartoznak, még ők maguk se tudják eldönteni. Az egésznek a legnagyobb vesztese az anya, aki pontosan tudja, hova tartozik, de kénytelen egészen másutt élni.

A nyelvek regénye is ez. Azt már netes kvízekből tudtam, hogy létezik olyan, hogy luxemburgi nyelv, de hogy pontosan mit is jelent, azt ez a regény sulykolta belém. Nem éppen felejthető módon. (https://moly.hu/karcok/920677) A némettel köszönő viszonyban áll. De nem azért nem tanulják meg egyes szereplők, mert nehéz, hanem mert nem akarnak Luxemburghoz tartozni, és az ott-tartózkodásukat ideiglenesnek tekintik. Aztán persze „ideiglenesen végleges”-sé válik. Persze lehet ott boldogulni németül, franciául is… de fontos marad az olasz, vagyis az Abruzzóban beszélt nyelvjárás… De Luxemburgon belül se mindegy, melyik nyelvjárást beszéli az ember… Amit simán elhiszek, de akkor is túlzás, hogy egy ekkora országban ekkora különbségeket tegyenek… Mintha más nyelvjárást beszélnének Cegléden, mint Szolnokon, és emiatt egyikünk lenézné a másikat… :P

Mert lenézni, azt mindig lehet. Akármilyen kicsi egy terület, különbséget lehet tenni benne, és ennek jegyében alá-fölérendeltséget is lehet érvényesíteni benne. :( Durva. Ha ketten laknak egy szigeten, akkor is nyugodtan megtörténhet ugyanez.

És közben persze a bálnák regénye is ez. Amely emlősállat, de a vízben él, ahová elvileg nem kéne tartoznia, de kifogják és végighurcolják a szárazföldön, ahová már nem tartozik. Ő Mrs. Haroy, és persze jelkép, mint ahogy a többi bálnatörténet is, amelyet a regény idéz, önmagán túlmutató jelentéssel bír a szövegben. Amelyik ettől posztmodern akar lenni.

De szerintem csak túlírt. :( Idézhet ez akármennyi bálnát, Moby Dicket, Pinokkiót, Jónást, nekem csekély kivételtől eltekintve funkciótlannak tűnt az összes idézet, egyszerűen nem állt össze, hogy mi közük a Portante szövegéhez. Ahogyan funkciótlan volt a több elbeszélő szerepeltetése is, mert számomra egyetlen hangon szólalt meg valamennyi. Különösen úgy nem volt értelme a váltogatásnak, hogy igazából a regény első harmada után egyetlen elbeszélő maradt, a többi egyszerűen elfelejtődött. Pedig ez még emelt volna a regény színvonalán, mert a megmaradó gyerek-nézőpont, hát… enyhén szólva egysíkú. Gyakori ismétlésekkel terhelt, nehézkes én-elbeszélés. Nem tanulságok nélkül való – de a felét ki lehetett volna húzni.

Úgy általában: irtó jó kisregényt lehetett volna írni ebből. :( Akkor felejthetetlen volna. Így: informatív szenvedés. Bocs.

>!
encus625 P
Jean Portante: Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete

Nem egy könnyű olvasmány ez a könyv. Különleges is valahol, de a témája, a fogalmazásmódja és a szerkesztése miatt sem egyszerű. Vagy 150 oldal után tudtam elhelyezni, hogy ki kicsoda és ez sem könnyített a helyzeten. Ugyanakkor tetszett is és rengeteg emléket ébresztet fel bennem, amiket már elveszettnek hittem.
Jól írja a fülszöveg, az identitáskeresés regénye ez. Olaszország és Luxemburg a két ország, ahol a szereplők élnek, de talán egyik sem a hazájuk már. Vagy csak az egyik, de kinek melyik?

>!
L'Harmattan, Budapest, 2011
518 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632363677 · Fordította: Pacskovszky Zsolt
>!
Hiranneth
Jean Portante: Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete

Ez a regény tele van érzésekkel, emlékekkel, gondolatokkal egy olyan témában, ami szerintem napjainkban is igen aktuális. Hiszen ebben a globalizált világban gyakran költözködik az ember más országba akár a jobb élet, munka reményében. És nem lehet egyszerű úgy leélni az életet, hogy a múltad és jövőd ellentétes irányba halad, s ketté tép, két kultúrának, két hazának megfelelni, s mégis hontalannak lenni.
Nem egyszer le kellett tenni, mert annyira sok mindent ömleszt az olvasóra, hogy komolyan elfáradtam egy-egy fejezet elolvasása után.


Népszerű idézetek

>!
balagesh MP

A regényben szereplő személyek egytől egyig a fantázia szülöttei.
Az élő vagy halott bálnákkal való mindennemű hasonlóság kizárólag a véletlen műve.

A szerző megjegyzése

Kapcsolódó szócikkek: bálna
>!
pwz ISP

A medicinlabdának elvileg gyógyító hatással kellene bírnia, a neve legalábbis erre utal, de épp az ellenkezője igaz.

373. oldal

11 hozzászólás
>!
encus625 P

Gondolatban állítson össze egy személyes könyvtárat, ajánlotta neki, mert az olvasmányok képezik a gondolkodás kötőanyagát. És ha a dolgok rosszul állnak, tette hozzá, a könyvek paradicsomában mindig menedékre lelhetünk.

226. oldal

>!
encus625 P

Ez minden anya sorsa. Ha minden rendben, észre sem vesz bennünket senki, aztán egy napon, mikor eltűnünk, akkora űr támad utánunk, hogy senki be nem tölti. Csak akkor döbbennek rá, hogy egy anya pótolhatatlan.

214. oldal

>!
Timár_Krisztina ISMP

A színes, illatozó, sápatag tűz – azért volt sápatag, mert sziesztaidőben szoktam tüzet gyújtani, amikor a nap fényesebben sütött – ott ficánkolgatott előttem, és beindította a fantáziámat. Sajnos nem ugrálhattam át, ahogy Szent Iván napján, június 24-én szokás minden évben, mert az erkély túl keskeny volt. Ezért aztán a csatabárdot kiásni készülő indiánokat utánoztam.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szent Iván-éj
>!
pwz ISP

Álom és magány kizárják egymást.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom · magány
>!
encus625 P

Egyfelől azon buzgólkodnak az emberek, hogy emlékműveket állítsanak, mielőtt még a feledés homályába vesznek a dolgok, másfelől viszont iparkodnak elérni, hogy az emlékeket eltemesse a jövő.

401. oldal

>!
Ewila 

Itt Luxemburgban jóstehetség kell ahhoz, hogy az ember kitalálja, milyen idő lesz holnap. Fagyhat májusban, eshet augusztus derekán, ahogy februárban is lehet meleg. Egy kertész számára ez maga a végzet. Ezt az országot kétségkívül nem a virágoknak találták ki.

Kapcsolódó szócikkek: Luxemburg

Hasonló könyvek címkék alapján

Nico Helminger: Schwarzloch
Németalföldi regék és mondák
Kertész Magda: Benéztem Beneluxékhoz
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
Domnica Radulescu: A trieszti gyors
Jan Novák: Betonszívű nagyapám
Dragan Velikić: A Bréma-ügy
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Melania G. Mazzucco: Vita
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában