A ​magyarok nyilaitól… 21 csillagozás

Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól… Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…

Európa valaha rettegte a magyarokat… Amit még eddig sehol nem olvashatott a magyar olvasó, azt éppen Jean-Pierre Montcassen írta meg. A honfoglalás után húsz évvel, a kalandozások korában járunk. Egy bajor lovászlegényt a véletlen Magyarországra vezérli, és az ő szemén keresztül tárul föl a Kárpát-medencében élő nép élete.

>!
Puedlo, Nagykovácsi, 2010
270 oldal · ISBN: 9789632490960

Kedvencelte 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

cicus61 P>!
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…

Nagyon szeretem az írót, sok könyvet olvastam már tőle. Ez a könyv is jó volt. Érdekes volt az ősein életébe, mindennapjaiba bepillantani. Különösen egy kívülálló, Gottwald szemén keresztül. Azért nagyon durva életük volt akkoriban, de azért volt emberség, szerelem és humor is. Jó lenne egy kicsit elidőzni közöttük, de aztán visszatérni a mostani életembe, nem szeretnék ott élni.

Roszka>!
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…

Történet egy árva bajor legénykéről, aki összeismerkedik a fogságukban levő magyarokkal, és talán szerencséje is van, hogy puszta véletlenből a bajor herceg kíséretéhez rendelik, aki ép a barbárnak titulált ungorokhoz menekül szövetségest remélve bennük.
Gotwald szemén, lelkén keresztül megismerhetjük a kalandozások korát élő magyarok életét.
Érdekes olvasni erről a korról, hogyan is éltek eleink, vagy hogyan is élhettek.
Befogadóak voltak, még egy alantas származású idegennel is, sőt volt esélye a felemelkedésre.
A történetben van minden, szerelem, hit és háború. Jól megírt, izgalmas mű.

Tutajos>!
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…

Szívemnek kedves téma – az ősmagyarok élete, mégpedig a kalandozások korának az elejéről, de sajnos csak a témaválasztás tetszik ebben a történetben. Legjobban az zavart, hogy sok helyzetben én máshogyan döntöttem volna az író helyett, így néha csak a fejemet ráztam olvasás közben, néha kicsit hüledeztem is. Nem tudtam magam rábízni az íróra. Szerintem ilyen mértékű disszonancia író és olvasója között nem jó.
Azt is elképzeltem többször, amint a szerző egy-egy meglepő (és szerinte jó) fordulat megírása után jutalmul leugrik egy sörre – holott nekem eszembe sem kellett volna jutnia a szerző személyének (max. a sörnek), legalábbis nem olvasás közben. Aztán, túl sok minden történik, sosincs megállás (mintha valaki egy bestsellerképzőn tanult írástechikai elemeket próbálna mindenáron alkalmazni), nincsenek hosszabban kidolgozott jelenetek (talán csak a könyv legelejét és a csatarészt kivéve), a jellemábrázolás sem olyan mértékű, hogy mondjuk a főszereplőt kivéve bárkit is jobban el tudjunk képzelni magunknak – jönnek a nevek, de nem ugrik be hozzájuk semmilyen kép.
A könyv végén lévő jegyzetekből megtudhatjuk, hogy a szerző nem hisz a magyar nyelv uráli (finnugor) eredetében – márpedig ha valaki nem hisz egy bizonyított tényben (csak utána kellene olvasnia), akkor hogyan higgyünk neki akkor, amikor pl. az ősmagyar szereplők életkörülményeit próbálja bemutatni nekünk? Itt megint csak előjön a bizalom kérdése.
Ezek mellett azt is meg kell említenem, hogy a történet könnyen olvasható, a magyarság jellemábrázolása – a főszereplő külföldi szemével nézve – helyenként meglepően őszinte (és találó).
Megvan a maga helye a könyvnek, de nem tenném Gárdonyival vagy Kodolányival egy polcra.

2 hozzászólás
Barát_Bernát>!
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…

Valahogy most is hasonlóan inkább az érzelmeink irányítanak bennünket, mint az értelmünk. Érdekesen világít rá néhány eredendő hibánkra és erényünkre ez a történelmi elbeszélés.

Sünike>!
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…

Ez volt a második könyv, amit olvastam az írótól.
Érdekes volt a kor, amelyről írt, és ami mindig vonzott engem. Maga a történet azonban nem ragadott annyira magával. Valahogy úgy éreztem, mintha az író egyszer csak megunta volna a történet bonyolítását, és úgy vélte: Na, akkor itt a vége. Mindenki gondolja tovább a történetet, hogy visszajut-e Gottwald az ő kis „rezedaszagú falujába”, és ott tárt karokkal fogadják-e.


Népszerű idézetek

Lyanna>!

Alászállt az égi Turul, alászállt. Csillag alá, Föld fölé félútra. Merre suhan hangtalan, hol kering láthatatlan, Lajtán, gyepűn túlon mit kutat oly aggodalmmal? Alant kanyargó folyó, haragvó hegyek, üdén zöld erdőség, itt-ott szénégetők füstölgő boksái, apró falvak, csobogó vízimalom, majd gondosan művelt parcellák sora. S ímhol a végcél, a kőfallal ölelt város, összezsúfolt házaival, komor zsindelytetőivel, büszke palotájával. Megsajdul szíve az égi madárnak: eme tájékon hullatta vérét sok derék gyermeke, itt raboskodának mostan is fiai.

5. oldal

varadiera>!

A következő pillanatban kürtök tucatja harsant föl, hangjuk torokszorító félelmet keltett. A lelkek beleremegtek, a hátak megborzongtak: ezt a hangot Európa nyugati részén sokan rettegték.

61. oldal

Lyanna>!

Kettesben maradtak. Némi zavartság lopakodott közéjük. Az asszony most lesütötte a szemét, hagyta, hogy a férfi nézésével cirógassa. Ki ez nékem? – ismétlődött Sejédben a kérdés. Egyszerre látta idegennek és rokonnak, megközelíthetőnek és megközelíthetetlennek, földinek és éginek.

98. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: A másik ösvény
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
Csikász Lajos: Haragvó liliomok
Trux Béla: Az inkvizítor
Trux Béla: Akkon ostroma
Péri Györgyi: Aki reménnyel indult
Urbánszki László: Vérszerződés
Bán Mór: A Hadak Villáma
Bökös Borbála: A fenevad bukása