A ​jezsuita 88% 11 csillagozás

Ez valami európai mánia, akár indián, akár bennszülöttek, vagy most a távoli Kína, ami ötezer éve létezik, él és virágzik, fejlődik, mi európaiak pedig, rájuk akarjuk de mindenáron a kereszténységet tukmálni, majd mi megtérítjük szegényeket, elhozzuk nekik a földi mennyországot, a tévelygőknek…minek is?
Szépen megfogalmazott mondatok, megjelenített emberi érzések, a szereplők belső vívódásai mellé fordulatos cselekményt kap az olvasó. Jól felépített kalandokban bővelkedő történet egy távoli, ötezer éves kultúráról, annak izgalmas világáról. Kína egy csoda, egy meseszerűen távoli, egzotikus helyszín.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/12/a-jezsuita.html

Nagyon megszenvedtem ennek a könyvnek az olvasása közben. Maga a regény mint olyan, rendben volt, többnyire sodró lendületű, jól megírt, izgalmas alkotás. Viszont a valósággal szinte köszönőviszonyban sem volt.spoiler De nem csak ez a probléma.
Ha akarsz egy olyan könyvet olvasni, amiben az összes, de az összes jezsuitákról, papokról és kínai bölcsekről szóló közhely megtalálható, akkor ez a te könyved. Ha olyat akarsz olvasni, ahol látszik, hogy a wikipédiánál egy kicsit komolyabban is belemélyedtek a katolikus, a buddhista és az univerzista vallásokba, akkor ne olvasd el, mert a hajad fogod tépni. sőt, a wikipédiának is ellentmond nem egy jelenet. Persze írói szabadság meg minden, én bőven elnézem, hogy Ricci a császárhoz bejáratos, vele társalgó bizalmas ember a könyvben, holott az életrajzírói szerint személyesen nem találkoztak. Ez jól mutat. De ilyen hibák tömkelegével van tele a könyv, s többet el lehetett volna kerülni.
A keresztény vallás, azon belül a katolikus egyház több, kardinális tételével, szokásrendszerével nincs tisztában a szerző. Kezdjük annál a banalitásnál, hogy a VI. és nem a VII. parancsolat a Ne paráználkodj!…. A gyónás, a papi fogadalom alóli feloldozás jogköre mind-mind egészen máshogy van a valóságban. Sajnos ez a mű alapjaiban csúfolja meg az inkulturáció lényegét is, egyszerűen mintha nem értené a szerző, hogy mit jelentett ez a módszer, s jelent a mai napig. (Egy egyszerű példa az inkulturációra: ugyanabból a tankönyvből tanítok olyan csoportokat is hittanra, akik rendszeresen templomba járók, imádkoznak, van hitéletük, és olyanokat is, ahol életükben nem voltak még szentmisén, és kb azt sem tudják, eszik-e vagy isszák az imádságot. Naná, hogy mást várok el a két társaságtól, és naná, hogy más szavakkal, más példákkal igyekszem nekik átadni a hitünk igazságait, egyáltalán máshogy ébresztem, fejlesztem a hitüket. Mert semmit nem értenének az egyházi nyelvből, hiszen nem találkoztak vele. Na. Ugyanez volt a jezsuiták missziója is: meg kellett ismerniük az adott népeket, az adott népek gondolkodásmódjához igazítva kellett hirdetniük Krisztust, de nem adták fel a hitüket!! Ricci nem lett eretnek, ebben a könyvben pedig számtalan eretnek megnyilatkozása van.) Hiányzik a könyvből a szentmise, a szentségek, amik egy katolikus számára, főleg egy missziós pap számára az éltető elemet jelentik! Ha nem a kínaiaknak, egymás között, vagy magukban be kellett, hogy mutassák. Ricci is! Akár egyedül misézhetett volna, ahogy a valóságban biztosan tette is…
Egy idő után egyébként a kínai univerzizmus is annyira a klisékre lett kifuttatva, hogy végül arra jutottam, hogy egy Konfuciusz legjelesebb gondolatai kötet képezhette a kutatómunka alapját.
Javaslom a szerzőnek a jezsuita lelkiséggel való közelebbi megismerkedést, esetleg személyes kapcsolatot jezsuitákkal. Meglepő felfedezéseket tehetne.
Lehet hitelesebb történelmi regényt is írni, kevésbé félrevezető módon. Van is rá példa a kortárs magyar irodalomban.

Novemberben már megvettem Jean-Pierre Montcassen A jezsuita című művét, amelyet már régóta el szerettem volna olvasni. Hogy miért olvastam csak most? A válasz elég érdekes, megnéztem a Némaság című filmet. Olyannyira elborzasztott és felkavart a történet, hogy képtelen voltam keleten játszódó történetet olvasni, és a jezsuiták sem érdekeltek…
Végül az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy olvastam-e, mert nagyon jó, ő egész éjjel falta a sorait. Igaz, nekem tovább tartott (időhiány).
Nem okozott csalódást. Egy dolog volt, ami zavart, és ahogy haladtam egyre jobban, az, hogy a misszióból hiányzott a szentmise, az Eukarisztia. A regény vége fele aztán végre, 1605-től építeni kezdte a Szeplőtelen Fogantatás Katedrálist, Kína első hivatalos keresztény épületét. Matteo Ricci különleges személy volt, nekem nagyon tetszett, ahogy a „mechanikus érdekességeket” és órákat megismertette a kínaiakkal. Ő lett a kínai órásmesterek védőszentje is. Sokoldalú ember volt, megtanult hárfán játszani, zenéjével lenyűgözte a hallgatóságot. A regényből az egyik kedvenc részletem egy zenei esthez köthető.
Olyannyira közkedvelt személy volt a kínaiak között, hogy a szokástól eltérően nem Makaón, hanem Pekingben temették el. Európában pedig 1984-ben kezdeményezték boldoggá avatását.
Annyira tetszett a regény, hogy miután befejeztem, utánaolvastam.
Nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt az életrajzot. Szívesen megnézném a filmet is.

Érdekes téma, csak maga a regény borzasztó közhelyes.

http://kulturpara.blog.hu/2017/12/19/a_jezsuitak_es_a_k…

Nagyon szépen megírt regény: egy különleges ember útkeresése egy egzotikus világban. Nagy erénye a könyvnek, hogy mifelénk gyakorlatilag ismeretlen történetet mesél el, egy tudós európai férfiúról, aki igazán megérdemelné a nagyobb figyelmet. Ugyanakkor a történet kicsit lassan csordogál, és néhol túlzóak a filozófiai fejtegetések, így azok élvezhetik igazán, akik egy történelmi regényben nem csak a kalandot és a romantikát keresik.