Zidane ​melankóliája / Toussaint reménye 6 csillagozás

Jean-Philippe Toussaint – Esterházy Péter: Zidane melankóliája / Toussaint reménye

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Jelenkor, 2010
32 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636764920 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
latinta SP
Jean-Philippe Toussaint – Esterházy Péter: Zidane melankóliája / Toussaint reménye

    Amikor kezembe került végre a példány, elgondolkodtam: könyv-e az ilyen, két történetet, azaz csak egyet tartalmazó (a hagyományos postai levelezőlapnál valamivel nagyobb, az A/5-ösnél – írólapméret! – kisebb, alig néhány dekagrammnyi, inkább) füzetecske, amelynek ráadásul két szerzője is van?
    (Aztán eszembe jutott: spoiler.)

    Esterházy Péter szövegéhez érve megnyugodtam, neki is hasonló aggályai voltak, bár ő egy szerzőnyivel kevesebbről vélekedett hasonlóképpen.

    Könyv ez, de még mennyire!

    Csak látszólag szól egy tíz évvel ezelőtti, nagy vihart keltett, azóta elhíresült sporttörténelmi eseményről. A témája mégsem ez – különösen nem az, ha Esterházy Péter szemüvegén keresztül vizsgáljuk.
    Itt, ebben a kettő-az-egybenben magának a világnak, az életnek és az irodalomnak különös, mélabús-játékos olvasatát ismerhetjük-tapasztalhatjuk meg.

>!
egy_ember
Jean-Philippe Toussaint – Esterházy Péter: Zidane melankóliája / Toussaint reménye

Egy kicsit többet vártam ettől a könyvtől. Egyrészt, mert Toussaint az egyik kedvenc szerzőm, másrészt a biztató cím miatt. Mert milyen szép magyarázat arra a fejesre a melankólia!
Ehhez képest úgy jártam, hogy jól felizgatott, aztán meg otthagyott. Paff..
Rajtam kívül még milliók agyaltak azon, mi történt a berlini döntőben, és a melankólia-elmélet nagyon is biztatónak tűnt (bár ez képzavar), de úgy érzem valahogy benne maradt a gól lehetőség Toussaint-ben. Nem bontotta ki eléggé a témát. De az is lehet, hogy a végletekig csiszolta a formát, és csak én fanyalgok itt fölöslegesen.
Egy tökéletes univerzumban azt a döntőt a franciák nyerik, ez a könyv meg ötcsillagos, de ez egy tökéletlen univerzum, így aztán megszülethetett ez a négycsillagos könyv.


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

    És még valamire fölhívnám a figyelmet: Toussaint szövegében – és tudhatjuk, ennél a szerzőnél semmi sem véletlen, nem lehet véletlen – nem szerepel a „materazzi” szó. Olyan ez, mintha volna remény.

32. oldal, Esterházy Péter: Toussaint reménye (Jelenkor, 2010)

>!
egy_ember

    Zidane láthatatlan, érthetetlen mozdulatának látványosságát csak fokozza, hogy nem történt meg. Egész egyszerűen nem történt meg, ha a stadionban közvetlenül megfigyelhető tényekhez és érzékszerveink vélhető megbízhatóságához tartjuk magunkat, senki sem látott semmit, se a nézők, se a bírók. Nemcsak, hogy nem történt meg Zidane mozdulata, de még ha meg is történt volna, ha Zidane-ban az az őrült szándék, vágy vagy képtelen gondolat támadt volna is, hogy lefejeli egyik ellenfelét, Zidane feje akkor sem érhette volna soha az ellenfelét, mert valahányszor Zidane feje megtette volna a közte és az ellenfél mellkasa között húzódó távolság felét, még meg kellett volna tennie a másik felét is, majd annak a félnek a felét is, majd az utóbbinak a felét is, és így tovább a végtelenségig, úgyhogy Zidane feje mindegyre a célpontja felé tart ugyan, de soha nem éri el, mint egy végtelenségig ismételt, hosszú-hosszú lassított felvételen, és nem képes, soha nem lesz képes, mert ez fizikai és matematikai képtelenség (ez Zidane paradoxonja, ha nem éppen Zénoné), érintkezésbe kerülni ellenfele mellkasával – soha, és a tévénézők világszerte csak a Zidane agyán átfutó múló impulzust láthatták.

15-16. oldal, Jean-Philippe Toussaint: Zidane melankóliája (Jelenkor, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Zénón paradoxonjai
3 hozzászólás
>!
egy_ember

    Azt meséli az öcsém, nem, máshonnét kezdem, az öcsémtől soha az életben nem jutunk el a „minden Egész eltörött”-höz, márpedig el akarunk. Ez a töröttség (és persze az Egész) azért érdekli külön is az irodalmat, mert muszáj tudnia, hogy mi az a közös kulturális hagyomány, tárgyi tudás, nyelv, amellyel dolgozhat, amelyre építhet, amelyre elvileg számíthat, tehát nem a közérthetőségről beszélek, hanem az érthetőség elvi lehetőségéről. Ez a probléma a fordításirodalomban kortól függetlenül már régóta ismert (hogy lesz a lehelet megszegik-ből elhallgattak), de ez a közös mostanában nagyon változóban van (vagyis mi van, ha maga a szöveg nem tudja már, mi is ez a megszegik izé), ennek mindenféle következményei lesznek, vannak, figyelni kell.
    Mindennek egy banális (köztünk szólva kissé félrevezető) vetülete, hogy tudjuk-e még, ki volt Zidane. A YouTube itt sokat segít, az a lefejelős, aki belefejelt annak az olasz hentesnek, hentes és mészáros és hátvéd, a mellének kasába, Materazzinak, mert az őt heccelte. Az öcsém meséli (ez persze kulturgut, mi?!, hogy az öcsém az kicsoda, hogy nem atomfizikus, stb. – hanem… stb. – hát… stb.), az olaszokra ez jellemző, egész meccs alatt megy ez a duruzs, ez a duma, zrika, cikizés. Materazzi állítólag a Zidane húgáról értekezett. Hogy lettek volna pikáns insider információi. E helyt nem szívesen állnék ellen azon szerénynek nehezen nevezhető vágyamnak, hogy közzé ne tegyem a magam Zidane-megjegyzéseit, vagy ahogy elneveztem, Zidane-gyakorlatait. Ezeket Toussaint-nak ajánlani megtiszteltetés volna számomra, de üres udvariasság maradna csupán, a szöveg formája egyértelművé teszi, hogy csakis a nagy Helmut Heißenbüttel lehet az ajánlás címzettje.

22-23. oldal, Esterházy Péter: Toussaint reménye (Jelenkor, 2010)

>!
latinta SP

                                 ZIDANE-GYAKORLATOK

Mi történt
     Zidane elkövette azt a hibát, hogy emberként viselkedett és nem játékosként. És az emberből, értelemszerűen, azonnal kijött az állat.

26. oldal, Esterházy Péter: Toussaint reménye (Jelenkor, 2010)

>!
latinta SP

    Zidane fejelése egy kalligrafikus mozdulat hirtelenségével és kifinomultságával bírt. Bár megtételéhez pillanatok kellettek csupán, másképp aligha jöhetett létre, mint lassú érlelődés, hosszú, láthatatlan és titkos formálódás eredményeképpen. (…)

7. oldal, Jean-Philippe Toussaint: Zidane melankóliája (Jelenkor, 2010)

>!
egy_ember

Zidane melankóliája az én melankóliám, ismerem, ott érlelődött bennem, és ott érzem magamban. A világ elsötétül, a tagok elnehezülnek, az órák mintha súlyosan nehezednének az emberre, hosszabbnak, lassúbbnak, végtelennek tűnnek. Zidane elcsigázottnak érzi magát, és sebezhetővé válik. Valami ellenünk fordul bennünk – és a fáradtság és az idegfeszültség kábulatában nem marad más számára, mint elkövetni a felszabadító erejű durvaságot vagy éppenséggel megkönnyebbülést okozó, menekülést jelentő cselekedetet, képtelen másképp oldani azt a fojtogató érzést, amit pattanásig feszülő idegei keltenek benne (…).
(…) Képességéből – vagy erejéből, energiájából, akaratából – már nem futja egy utolsó bravúrra, egy utolsó, formailag tökéletes mozdulatra – a Buffon által pár pillanattal korábban kitornázott szépséges fejes végleg ráébreszti menthetetlen tehetetlenségére. A forma ezúttal ellenáll neki – és egy művész számára ez elfogadhatatlan, tudjuk, milyen bensőséges szálak fűzik a művészetet a melankóliához.

9-10. oldal, Jean-Philippe Toussaint: Zidane melankóliája (Jelenkor, 2010)

1 hozzászólás
>!
latinta SP

                                 ZIDANE-GYAKORLATOK

Zidanesex 1
     Zidane-nak volt egy húga. Hát… őszintén szólva sok probléma volt vele. Erről nem sokat lehetne még mit mondani.
Zidanesex 2
     Igaz-e, hogy Materazzi szerelmes volt Zidane húgába, és szabálytalanságai nagy részét azért követte el, mert egy a húgnak átadandó szerelmes levelet akart Zidane nadrágja zsebébe dugni, elfelejtkezvén arról, hogy Zidane nadrágjának, ellentétben az Inter szokásos edzőnadrágjával, nincs zsebe? Nagyon igaznak tűnik. Végül is az a kérdés, bízunk-e embertársunkban vagy nem.
Zidanesex 3
     Igaz-e, hogy Materazzi szerelmes volt Zidane húgába? Nehéz megmondani… Mindenesetre vonzódott hozzá (Frankomán verzió: Igaz-e, hogy Materazzi egy állat? Igaz hát!)
    És ezt nem bírta volna állítólag cérnával a francia. Ami ingatag lábakon álló következtetés, hisz Zidane éveket játszott Olaszországban, és ez idő alatt igen sokat megtudhatott mind a húga, mind az édesanyja viselt dolgairól. Meg hát, amint azt másutt említettem, egy játékosnak nincsen anyja, húga, se őse, ismerőse, csak az van, ami a pályán van, azon kívül nincsen semmi. A nézővel vitatkozó játékos az ellentmondás maga.

24-25. oldal, Esterházy Péter: Toussaint reménye (Jelenkor, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Marguerite Yourcenar: Én szép kastélyom
Dimitri Verhulst: Problemszki Szálloda
Dimitri Verhulst: Problemski Hotel (német)
Peter Terrin: Az őr
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Jean-Luc Outers: Vízművek
Georges Simenon: A műhiba
Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika
Paul Emond: A szemfényvesztő tánca
Georges Simenon: Maigret pipája