Drámák ​I-II. 93% 36 csillagozás

Szegeden olvastam tavasszal. Parkokban, rakparton, templomkertekben, padokon. Nappal és este. Órák előtt, után, közben. Nagyon erőteljesen élő, filozofikus időszak volt. A két kötetet elloptam arra az időre, míg elolvastam. Aztán visszaloptam. Egyik cselekedet sem okozott se örömöt, se lelkifurdalást. Kb. egy évtizeddel később szereztem saját példányt belőle a szegedi antikváriumból. Nem adom kölcsön senkinek. Ifjú, egzaltált, egzisztencialista egóm mementójaként leledzenek a polcomon. Az altonai foglyok nem volt a kedvencem. Újraolvasom, hogy ne lógjon ki a többi közül.

Sartre kamaszkorom talán legnagyobb kedvence, és mellesleg a 20. sz. második felének legnagyobb hatású gondolkodója. Irodalmi művei – bár teljes értékkel bíró szépirodalmi művek – tulajdonképpen Sartre filozófiájának górcsövei. Azzal a nem tagadott szándékkal íródtak, hogy szélesebb tömeghez juttassák el az egzisztencializmus nézeteit.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy száraz vagy éppen elvont filozófiai értekezéseket kapunk. Bátran forgathatja Sartre műveit az is, aki a nagy eszmék fejtegetése helyett inkább izgalmat, feszültséget, konkrét emberi sorsok bemutatását várja egy jó műtől.

Ilyenek ezek a drámák is, hőseik ízig-vérig élő, érző, vívódó emberek, tele szenvedéllyel, félelemmel, szorongással. Legtöbbször konkrét, végletes konfliktusokkal terhelt történelmi helyzetben keresik a helyüket, próbálnak dönteni jó és rossz, szabadság és szolgaság, élet és halál között, s próbálnak emberek maradni egy embertelen világban.

Több drámában visszatérő kérdés: Szabad-e gyilkolni a jó érdekében? A második világháború utáni nemzedék bűntudattal terhelt feloldhatatlan dilemmája ez. Feláldozható-e x számú ember x a négyzeten megmentéséért? Lehet-e ilyen helyzetben morálisan helyes döntést hozni? Hogyan lehet elviselnie döntések súlyát? Képes-e az ember szabaddá válni úgy, hogy erkölcsileg is makulátlan maradjon?

Súlyos kérdések, súlyos drámák. Végletekig kihegyezett helyzetek, feloldhatatlan belső konfliktusok. Drámai erejük a görög sorstragédiákat idézik. Sartre ért hozzá, hogy az első perctől megteremtse és végig fenntartsa a feszültséget. A konkrét történelmi korszakokon túlnövő aktualitásuk pedig eleven, modern drámává avatja ezeket a műveket mai korunkban is.

Dédelgetett, kedves kincsem volt ez a két kötet valaha. Az maradt ma is. Jó volt újra olvasni őket. Kedvenceim is ugyanazok: Az Ördög és a Jóisten, Az altonai foglyok, A temetetlen holtak.

Sartre életművében nem a drámáit szokás kiemelni, pedig zseniálisak, én jobban szeretem őket a prózájánál, könnyebbek is egyébként.

Remek kis összeállítás, Az Ördög és a Jóisten mindenképpen a legjobb az egészben, de a Főbelövendők Klubja is rendkívül tetszett.
Sartre valahogy minden művében érdekes tudott lenni, ahogy keresi a jó és a rossz, a helyes és a helytelen közti határvonalat, bemutatja az igazság és a hazugság különböző oldalait. Aki szereti a gondolatébresztő műveket, annak feltétlenül ajánlom!

Nem csillagozom, mert csak A legyeket olvastam belőle. Az viszont tetszett annyira, hogy a többi is érdekeljen, úgyhogy nem kizárt, hogy egyszer majd bepótlom a lemaradást…

Elolvastam a zart targyalast, beleolvastam a tobbi dramaba is, de nem fogott meg. Maradok a falnal, az igen! Ugy latszik, a tobbi nem nekem valo.

Rövid kis dráma, tökéletes a hossza, mert benne van minden, amit el akart mondani a jó öreg Jean-Sol Partre…