Drámák ​I-II. 33 csillagozás

Jean-Paul Sartre: Drámák I-II. Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Magunk közt vagyunk…Gyilkosok közt. A pokolban vagyunk, kedvesem, itt nincs tévedés soha, az emberek nem kárhoznak el semmiért…"
Sartre drámájában három ember, három halott keresi élete értelmét, halála okát, vallja meg bűneit és néz szembe a rá váró szakadatlan bűnhődéssel.
Bár a mű a második világháború alatt született, mégsem a történelem egyént próbára tevő viharaira reflektál, hanem időtlen, sőt csak az örökkévalóság tükrében értelmet nyerő emberi kérdésekre keresi a választ. A darab három hőse ugyanis halott, s a pokolban összezárva kell szembenézniük földi bűneikkel, pokolbéli büntetésükkel és azzal, hogy végleg és örökre magukra maradtak: egymásnak tükrei, hóhérai lesznek, hiszen a pokol: a többiek.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dráma (régi sorozat)

>!
Európa, Budapest, 1975
788 oldal · ISBN: 9630703963 · Fordította: Bajomi Lázár Endre, Benedek András, Hegedős Zoltán, Hubay Miklós, Rónay György
>!
Európa, Budapest, 1975
406 oldal · ISBN: 9630703807 · Fordította: Bajomi Lázár Endre, Benedek András, Hegedős Zoltán, Hubay Miklós, Rónay György
>!
Európa, Budapest, 1968

Enciklopédia 7


Kedvencelte 13

Most olvassa 10

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.

Szegeden olvastam tavasszal. Parkokban, rakparton, templomkertekben, padokon. Nappal és este. Órák előtt, után, közben. Nagyon erőteljesen élő, filozofikus időszak volt. A két kötetet elloptam arra az időre, míg elolvastam. Aztán visszaloptam. Egyik cselekedet sem okozott se örömöt, se lelkifurdalást. Kb. egy évtizeddel később szereztem saját példányt belőle a szegedi antikváriumból. Nem adom kölcsön senkinek. Ifjú, egzaltált, egzisztencialista egóm mementójaként leledzenek a polcomon. Az altonai foglyok nem volt a kedvencem. Újraolvasom, hogy ne lógjon ki a többi közül.

4 hozzászólás
GTM P>!
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.

Sartre kamaszkorom talán legnagyobb kedvence, és mellesleg a 20. sz. második felének legnagyobb hatású gondolkodója. Irodalmi művei – bár teljes értékkel bíró szépirodalmi művek – tulajdonképpen Sartre filozófiájának górcsövei. Azzal a nem tagadott szándékkal íródtak, hogy szélesebb tömeghez juttassák el az egzisztencializmus nézeteit.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy száraz vagy éppen elvont filozófiai értekezéseket kapunk. Bátran forgathatja Sartre műveit az is, aki a nagy eszmék fejtegetése helyett inkább izgalmat, feszültséget, konkrét emberi sorsok bemutatását várja egy jó műtől.

Ilyenek ezek a drámák is, hőseik ízig-vérig élő, érző, vívódó emberek, tele szenvedéllyel, félelemmel, szorongással. Legtöbbször konkrét, végletes konfliktusokkal terhelt történelmi helyzetben keresik a helyüket, próbálnak dönteni jó és rossz, szabadság és szolgaság, élet és halál között, s próbálnak emberek maradni egy embertelen világban.

Több drámában visszatérő kérdés: Szabad-e gyilkolni a jó érdekében? A második világháború utáni nemzedék bűntudattal terhelt feloldhatatlan dilemmája ez. Feláldozható-e x számú ember x a négyzeten megmentéséért? Lehet-e ilyen helyzetben morálisan helyes döntést hozni? Hogyan lehet elviselnie döntések súlyát? Képes-e az ember szabaddá válni úgy, hogy erkölcsileg is makulátlan maradjon?

Súlyos kérdések, súlyos drámák. Végletekig kihegyezett helyzetek, feloldhatatlan belső konfliktusok. Drámai erejük a görög sorstragédiákat idézik. Sartre ért hozzá, hogy az első perctől megteremtse és végig fenntartsa a feszültséget. A konkrét történelmi korszakokon túlnövő aktualitásuk pedig eleven, modern drámává avatja ezeket a műveket mai korunkban is.

Dédelgetett, kedves kincsem volt ez a két kötet valaha. Az maradt ma is. Jó volt újra olvasni őket. Kedvenceim is ugyanazok: Az Ördög és a Jóisten, Az altonai foglyok, A temetetlen holtak.

Sás>!
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.

Sartre életművében nem a drámáit szokás kiemelni, pedig zseniálisak, én jobban szeretem őket a prózájánál, könnyebbek is egyébként.

TarsolyGer>!
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.

Remek kis összeállítás, Az Ördög és a Jóisten mindenképpen a legjobb az egészben, de a Főbelövendők Klubja is rendkívül tetszett.
Sartre valahogy minden művében érdekes tudott lenni, ahogy keresi a jó és a rossz, a helyes és a helytelen közti határvonalat, bemutatja az igazság és a hazugság különböző oldalait. Aki szereti a gondolatébresztő műveket, annak feltétlenül ajánlom!

Papusz>!
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.

Nem csillagozom, mert csak A legyeket olvastam belőle. Az viszont tetszett annyira, hogy a többi is érdekeljen, úgyhogy nem kizárt, hogy egyszer majd bepótlom a lemaradást…

Frank_Spielmann I>!
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.

Rövid kis dráma, tökéletes a hossza, mert benne van minden, amit el akart mondani a jó öreg Jean-Sol Partre…


Népszerű idézetek

madárka>!

ESTELLE
Nem bírom elviselni, ha várnak valamit tőlem. Ez arra ingerel, hogy azonnal az ellenkezőjét tegyem.

Chöpp P>!

Mennyit törtem a fejem: vajon mi lehetek Isten szemében. Most már tudom a választ: semmi. Isten nem lát engem. Isten nem hall engem, Isten nem ismer engem. Látod ezt az űrt a fejünk felett? Ez az Isten. Látod ezt a lyukat a kapun? Ez az Isten. Látod ezt a gödröt a földben? Ez is az Isten. A csend is az Isten. A semmi is az Isten. Isten az ember magánya…
Ha Isten létezik… az ember semmi, ha az ember létezik…
Ide figyelj, Heinrich! Irtó jó huncutságra tanítlak meg: Isten nem létezik" {Götz}

Az ördög és a jóisten

Kapcsolódó szócikkek: Isten
4 hozzászólás
Chöpp P>!

Nincs az a szerelem, amelynek hatalma a Gyűlölethez volna fogható.

A legyek

madárka>!

Rettenetes! Tied a szám, a karom, az egész testem, minden olyan egyszerű lehetne… De bizalom? Nincs bizalom bennem, amit odaadhatnék…

Kapcsolódó szócikkek: bizalom
Papusz>!

A GYEREK Én félek.
AZ ASSZONY Muszáj is félni, kis bogaram. Nagyon-nagyon félni. Így lesz belőled tisztességes ember.

A legyek (Második felvonás, Első kép, Első jelenet)

Frank_Spielmann I>!

Az ember mindig túl korán hal meg, vagy túl későn. És közben az élet elillan, véget ér, a vonást meghúzták, meg kell csinálni az összeadást. Semmi más nem vagy, mint az életed.

Papusz>!

JUPITER Nézz rám. – Hosszú csend – Mondom, a magam képére teremtettelek. Mindketten a rend őrei vagyunk. Te Argoszban, én a mindenségben. És ugyanaz a titok nyomja mázsás súllyal a lelkünket.
AIGISZTHOSZ Nekem nincs titkom.
JUPITER Van. Ami nekem is megvan. Az istenek és a királyok fájdalmas titka: az, hogy az emberek szabadok. Szabadok az emberek, hallod, Aigiszthosz! Én tudom, te tudod, ők nem tudják.
AIGISZTHOSZ Még csak ez hiányoznék! Ha tudnák, felgyújtanák a palotámat mind a négy sarkán. Tizenöt éve minden komédiázásom arra szolgál, hogy elrejtsem előlük önnön hatalmukat.

A legyek (Második felvonás, Második kép, Ötödik jelenet)

madárka>!

GARCIN
És mondja, valóban hóhérnak néz engem? Egyáltalában, miről lehet megismerni a hóhérokat, kérem?
INÉS
Olyanok, mintha félnének.

madárka>!

Tudom, furcsának találod, hogy valaki segítséget kérhet tőled, nem vagy hozzászokva. De ha akarnád, ha erőltetnéd, talán valóban tudnánk szeretni egymást. Nézd, ezren is vannak, akik azt hajtogatják, hogy gyáva vagyok. De mi az az ezer? Ha akad egy lélek, valaki, aki minden erejével azt vallja, hogy nem szöktem meg, meg nem szökhettem meg, hogy bátor vagyok, hogy becsületes vagyok… akkor… akkor biztosan megmenekülök. Akarj hinni bennem! Drágább leszel nekem saját magamnál is!


Hasonló könyvek címkék alapján

Samuel Beckett: Godot-ra várva
Albert Camus: A pestis
Mo Yan: Békák
William Golding: A vétkes visszanéz
Albert Camus: A lázadó ember
Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot különös kalandja I.
Nagy Géza: Az egyedi egyetemes (Jean-Paul Sartre)
William Butler Yeats: Írás az ablaküvegen
Samuel Beckett: Samuel Beckett összes drámái / Eleutheria
Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij