Az ​Undor 158 csillagozás

Jean-Paul Sartre: Az Undor Jean-Paul Sartre: Az Undor Jean-Paul Sartre: Az Undor Jean-Paul Sartre: Az Undor

A ​közelmúltban elhunyt világhírű író és filozófus 1938-ban írott, első szépirodalmi alkotása kétségtelenül a francia egzisztencializmus egyik legjelentősebb regénye. Filozófiai regény, mely úgy követi e műfaj évszázadok óta kikristályosodott francia hagyományait, hogy közben túl is lép annak önmagára erőszakolt korlátain. Nyelvi leleményeivel, metaforikus tömörségével, szellemiségében, atmoszferikusan jeleníti meg a huszadik századi ember egzisztencialista élményét. Hősében, a francia irodalomtörténet sokat emlegetett Antoine Roquentinjében, Sartre az elidegenedett személyiség már-már biológiailag elemzett portréját rajzolja föl, akinek undor-élménye behálózza, belepi minden emberi megnyilvánulását, tetteit és gondolatait. A kisvárosi lét szürkesége, a kihűlt vagy meg sem születettt emberi kapcsolatok teremtette űr megfoghatóvá teszi a sartre-i létfelfogás irracionális élményét. De nemcsak erről szól ez a könyv: A szinte szociológiai pontossággal megjelenített Bouville, a második… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1938

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Európa, Budapest, 2001
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 963077027x
>!
Európa, Budapest, 2001
610 oldal · keménytáblás · ISBN: 963077027x
>!
Novella, Budapest, 1995
222 oldal · ISBN: 9637953655 · Fordította: Réz Pál

3 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Antoine Roquentin


Kedvencelte 37

Most olvassa 21

Várólistára tette 172

Kívánságlistára tette 97


Kiemelt értékelések

עֲזָאזֵל P>!
Jean-Paul Sartre: Az Undor

„A tárgyak levetkőzték nevüket.
Itt vannak, groteszkek, konokok, óriásik, s ostobaság volna padnak nevezni őket, vagy bármit mondani róluk; én meg itt vagyok, a Tárgyak, a megnevezhetetlen Tárgyak között.
Egyedül, szótlanul, védtelenül."

Erős egzisztencialista mű, melyben gyakorta érzékelhető volt számomra
a hegeli hatás. Sartre műve a kapcsolatnélküliség jelenségét járja körül, egy értékeit és jelentőségét vesztett világban, ahol az anyagi létezés maga az alacsonyrendűség – az alacsonyrendűség az Undor… Elragadó képeivel igen hamar behálózott, melyben egyedi módon szemlélteti a létezés esetlegességét, s annak értelmetlenségét. Átmenet ez, a szépirodalmi alkotás és a filozófiai esszé között; számomra különleges élményt nyújtott, így biztos vagyok benne hogy sokat fogom még lapozgatni a művet…

„És az Én hirtelen elhalványodik, egyre jobban halványodik, kész, kialszik.
A tudat tisztán, mozdulatlanul, siváran áll a falak között;
most örökkévalósítja magát.
Immár senki sem lakik benne."

Ajánlom…

4 hozzászólás
szöszmösz I>!
Jean-Paul Sartre: Az Undor

könyv a magányról, elidegenedésről. – egy antiszociális ember naplója, aki valahol mégis vágyik az emberek közé. aki nem találja a közös hangot.
Sartre nagyon jól megfogalmazott és körüljárt egy gyakori embertípust. közben ügyesen belepakolta saját egzisztencialista (de meglepően nem teljesen ateista) világnézetét. – és az autodidakta személyisége különösen tetszett, ugyanúgy, ahogy az utcai, kávéházi jelenetek, amiket körüljárt.

és olyan ez a könyv, hogyha máshogy tördelném egy kortárs verseskötet lenne – az egyik kedvenc kortárs verseskötetem.

8 hozzászólás
Chöpp P>!
Jean-Paul Sartre: Az Undor

„Ez az Én Drágassssszágom!” A gyönyörűségem, amiben kedvemet lelem.
Ő és én a legjobb pillanatban találtunk egymásra. Nagyon ki voltam éhezve egy hozzá hasonló fantasztikus kaliberre! Azt hiszem majd minden szavával egyet értek. Még idézni is tudok belőle. Akár a SZENTÍRÁS…

esőember>!
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Egy magányos, szorongó emberről szólt e történet. A létezése értelmét kereste, de megtalálta-e? Semmiképpen! Hiszen az Undor folyamatosan ott ólálkodott körülötte. Várt és lesben állt, mikor csaphat le. És abban a percben mikor a gondolat elkalandozott, mikor nem rendezett, nos, az Undor jött, látott… és győzött. Párbeszéd gyakorlatilag alig volt a könyvben, de mi szükség is rá, amikor a filozofikus gondolatok magával ragadtak és elgondolkodtattak. Kell ennél több egy könyvtől?

2 hozzászólás
morin5>!
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Filozófiai alapvetések lélekemelően elegáns szépirodalmi csomagolásban.
Aki az olvasói evolúció azon szakaszát éli épp, hogy nincs szüksége történetre, mert szívesen elmereng a környezet és önmaga kapcsolatán, élvezi a vérbeli francia stílust, a meghökkentő gondolatfüzéreket, és még a lappangó egzisztencialistát is hajlandó felkutatni magában, annak páratlan élményt ad.
A képek egy része ("odakint már ólálkodik a vézna éjszaka”, "most egyetlen hatalmas lyuk a múltam”, "a házak összecsapnak fölöttem”) miatt pedig Az Undor (mint fogalom) egy időre előjelet vált.

katalins>!
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Antoine Roquentin nem találja helyét a világban. Mindnyájan vagyunk ezzel néha így. Csakhogy ő folyamatosan, és erről valóságos tanulmányt folytat. Tény, hogy nem vagyok egy filozofikus alkat, de szerintem csak nincs semmi dolga (hisz az írás is csak hobbi nála), és egyszerűen unatkozik. Már nem élvezi az aranyifjú életet (már nem is ifjú), viszont nem kezdett semmit az életével, se igazi munkája, se emberi kapcsolatai, se célja.

Hosszu>!
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Hasonlit a Közönyhöz. … Csak ez az undorról szól. :-)

1 hozzászólás
selfmadehell P>!
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Ismerős életérzés, éppen ezért tetszett. Az a bizonyos fanyar humor meg telitalálat!

_Andrea_ P>!
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Borzasztóan szeretem, újra kell olvasnom, – még annyi minden maradt benne elrejtve. Érdemben nem is tudok róla semmit megfogalmazni.
Az ilyen könyvekről két dolog jut eszembe:
1. antik, ezüst berakásokkal díszített fa ékszeresdoboz, (csak egy leheletnyi giccses hatással) – egyszerűen birtokolni akarom, és forgatni, akármikor belenézni. Szeretem a dobozokat.
2. egy labirintus, mint egy különálló, önmagába zárt, önmagában létező világ, amibe bele lehet feledkezni, és más emberként kilépni belőle, de megvannak a maga veszélyei is, a félreértések zsákutcái.


Népszerű idézetek

Adrienne>!

Azt hiszem a világ csak lustaságból egyforma minden nap. Ma, úgy látszott, meg akart változni. És az esetben bármi, bármi megeshet.

138. oldal (Péntek)

עֲזָאזֵל P>!

Belépett az éjszaka, édeskésen, tétován. Nem látjuk, de itt van, fátyolt borít a lámpákra; valami vastagot érezni a levegőben: ő az, az éjszaka.

Kapcsolódó szócikkek: éjszaka
3 hozzászólás
עֲזָאזֵל P>!

Semmi szükség rá, hogy frázisokat írjak. (…) Óvakodni az irodalomtól. Úgy kell írni, ahogy az ember tolla a papíron fut; nem kell keresgélni a szavakat.

Kapcsolódó szócikkek: írás
עֲזָאזֵל P>!

Legjobb volna napról napra följegyezni az eseményeket. Naplót vezetni, hogy tisztán lássak. Nem engedni, hogy elsikkadjanak az árnyalatok, a legapróbb tények, még akkor sem, ha merőben jelentéktelennek látszanak; és főként: osztályozni őket. El kell mondanom, hogyan látom ezt az asztalt, az utcát, az embereket, ezt a csomag dohányt, minthogy éppen ez változott meg. Pontosan meg kell határoznom ennek a változásnak méreteit és jellegét. Itt van például egy kartondoboz, benne egy üveg tinta. Meg kellene próbálnom elmondani, hogyan láttam azelőtt, és most hogyan. Nos: derékszögű paralelepipedon, kiemelkedik a – hülyeség: nincs mit mondani róla. És éppen ezt kell elkerülni: nem szabad különösnek feltüntetni azt, amiben semmi sincsen.

1 hozzászólás
ekphrasis>!

Mintha mindazt, amit életemről tudok, könyvekből tudnám.

117. oldal

esőember>!

Lehetséges volna hogy az ember képtelen megérteni saját arcát? Vagy csak azért van így, mert magányos vagyok? Azok az emberek, akik társas életet élnek, megtanulták, hogyan kell önmagukat látniok a tükörben – úgy, ahogyan barátaik szemében látszanak. Nekem nincsenek barátaim: vajon ezért olyan csupasz a húsom? Azt mondhatnám, igen, azt lehetne mondani: a természet, emberek nélkül.

32. oldal

2 hozzászólás
עֲזָאזֵל P>!

Ami engem illet, én nyugodt vagyok, túlságosan is nyugodt…

עֲזָאזֵל P>!

Ez az ember olyan egyszerű volt, mint maga a gondolat. Nem maradt benne egyéb, mint a csontok, a halott hús és a Tiszta Jog. „A megszállottság tipikus esete” – gondoltam magamban.

nicolete>!

Csak egyetlenegy esetben érdemes naplót vezetni: akkor, ha


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Albert Camus: Közöny / A pestis / A bukás
Albert Camus: Az idegen
Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Szabó Z. Pál: Lázadás a halál ellen
Milan Kundera: Halhatatlanság
Eugène Ionesco: A magányos
Milan Kundera: Elárult testamentumok