Az ​ördög és a jóisten 19 csillagozás

Jean-Paul Sartre: Az ördög és a jóisten

Sartre ​1951-ben bemutatott Le diable et le bon Dieu című (a 16. századi német parasztháborúk idején játszódó) drámáját a leginkább talán történelemfilozófiai példázatként értelmezhetnénk. Sartre drámája ugyanis elsősorban nem a parasztháborúról és nem is a szereplők életéről és sorsáról, hanem egy (a későbbiekben kidolgozandó) metafizikai összefüggésről szól. Természetes, hogy a darab cselekménye és a szóban forgó metafizikai alapgondolat feszültségteli viszonyban állnak egymással. A metafizikai tartalomhoz képest a cselekmény fölöslegesen túlbonyolítottnak tűnik: a kép szinte áttekinthetetlenül összetett, nehéz követni, hogy ki kivel és ki ellen van. A cselekményben bőven vannak motiválatlan lépések (például Heinrich árulási jelenetében) és teljesen fölöslegesnek tűnő szálak (mint például Götznek a nőkhöz való viszonya). Az elemzés így rendkívüli nehézségekkel szembesül, ezért először a darab előzményére kell vetnünk egy pillantást. Sartre főhőse már 180 évvel korábban megjelent… (tovább)

Eredeti mű: Jean-Paul Sartre: Le diable et le bon dieu

Eredeti megjelenés éve: 1951

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1963
196 oldal · Fordította: Bajomi Lázár Endre

Enciklopédia 9


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
Amondóvagyok
Jean-Paul Sartre: Az ördög és a jóisten

Egyszerűen imádtam! Götz alakja lehengerlő. Mindig Christoph Waltz jelent meg előttem, amikor Götz beszélt. csak vele tudom azonosítani.

>!
Mandula8
Jean-Paul Sartre: Az ördög és a jóisten

Az eddigi olvasmányok alapján a német közeg és a parasztháború, vallásháború kérdése nekem nagyon nem jön be. Így volt ennél a műnél is egész sokáig. Aztán jött a váltás (az első?). És az emberi választás, felelősségvállalás, Jó és Rossz örök csatája… De mindenekelőtt a kétség: megérdemli-e az ember, hogy csatározzon bárki is a lelkéért.
Az utolsó pár sor zseniális!


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

… én ápoltalak már, mosdattalak, ismerem lázas tested szagát, de mégis szeretlek. Napról napra jobban hasonlítasz jövendő hulládhoz, de én mégis szeretlek. Ha meghalsz, melléd fekszem, s örökre ott maradok, nem eszem, nem iszom, karomban rothadsz el, de én dögnek is szeretlek: semmit sem szeret az, aki nem szeret mindent.

3 hozzászólás
>!
Carmilla 

Meghaltál, de a világ éppúgy tele van: nem fogsz hiányozni senkinek.

182. oldal (Európa, 1963)

>!
Chöpp 

Én szinte nem is érzem a testem, nem is tudom, hol kezdődik, hol végződik az életem, nem is felelek, ha szólítanak, olykor annyira meglep, hogy még nevem is van. Én minden testben szenvedek, minden orcán engem ütnek, minden halállal én halok. {Hilda}

>!
hetcsillagkozt

Mi a követelésed? Hogy elkárhozhass? Megengedem neked. Elég nagy a Pokol, nem valószínű, hogy találkozunk.

>!
Carmilla 

Amikor a gazdagok egymással hadakoznak, a szegények pusztulnak el.

18. oldal (Európa, 1963)

>!
Carmilla 

NASTY Ki tett téged pappá?
PÜSPÖK Az Anyaszentegyház.
NASTY Nem anya az, hanem ringyó: lefekszik a gazdagoknak. Még te akarsz engem meggyóntatni? Te akarsz engem bűnöm alól feloldozni? Csupa rossz seb a lelked, Isten fogát csikorgatja, ha ránéz.

25. oldal (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: pap
>!
Carmilla 

Előbb mosolyogjatok, s csak aztán beszéljetek!

140. oldal (Európa, 1963)

>!
hetcsillagkozt

A kertész tudja, mi jó a répának, de senki emberfia nem tudja, mi a jó valaki másnak.

>!
Carmilla 

Nincsen semmi, Nasty, semmi: semmink sincs, csak az életünk.

187. oldal (Európa, 1963)

>!
Mandula8

Ne félj, nem tántorodom el. Reszketni fognak tőlem, mert csak így szerethetem őket. Parancsolni fogok nekik, mert csak így lehetek a szolgájuk. Egyedül maradok ezzel az üres éggel a fejem felett, mert csak így lehetek mindnyájukkal. Ezt a harcot meg kell vívnom, és én meg is vívom.

Harmadik felvonás, tizenegyedik kép, második jelenet


Hasonló könyvek címkék alapján

Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
Bertrand Russell: Miért nem vagyok keresztény?
De Sade márki: Párbeszéd egy pap és egy haldokló között
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába
Maurice Maeterlinck: A kék madár
George Bernard Shaw: Három színdarab
Bjørnstjerne Bjørnson: A csőd
George Bernard Shaw: Hét színdarab
George Bernard Shaw: Hat színmű
Echegaray József: Őrült-e vagy szent?