Kötetünk a XX. század nagy francia filozófusának két tanulmányát tartalmazza. Az elsőnek a címe: Descartes a szabadságról. Ebben Sartre, Descartes eszmevilágából kiindulva, és saját gondolatrendszerével összefüggésben igyekszik a mai ember szemszögéből megvilágítani az ember szabadságtapasztalatának elemi erejű élményét. A második tanulmány a marxizmussal való dialógusának egyik fontos állomása, amelyben Sartre saját filozófiáját, az egzisztencializmust és a marxizmust a szabadságfelfogás tekintetében ütközteti. Igyekszik megszabadítani a marxizmust a determinizmus és a materializmus koloncától, éppen a forradalom filozófiája érdekében. Mindkét írás a második világháború végén született: a XX. század egy válságos, törékeny pillanatában kísérli meg ember és társadalom e lényeges problémáinak tisztázását.
A szabadságról 7 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Filozófiai kiskönyvtár Kossuth
Enciklopédia 31
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 10
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A könyv két írást tartalmaz, az első Descartes szabadságfogalmával ismertet meg, melyben szabadságomban áll nemet mondani és kételkedni, de mivel a végső igazság Isten kezében van, a szabadságunk igencsak korlátozott.
A másodikban a nyúl lő a vadászra, azaz Sartre írja le a véleményét a dialektikus materializmusról, amely olyasmi, mint a négyszögletű kerek erdő, vagy még inkább két olyan elv, amelyek nemcsak összeegyeztethetetlenek egymással, hanem még másnak is akarják mutatni magukat, mint amik. Most már nem csodálom, hogy miért bukott meg ez a fajta szocializmus, amiben mi is éltünk. Kár, hogy Marxék és utódaik ezzel több rosszat tettek az emberiségnek, mint azok, akik védelmezik a kapitalista rendszert, mert hazug irányba terelték azt az energiát, amivel valóban egy jobb világot lehetett volna létrehozni. Bebizonyosodott ezúttal is, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Köszönjük…
Népszerű idézetek
[…] az a materialista, aki az idealisták szemére veti, hogy metafizikát űznek, amikor az anyagot a szellemre vezetik vissza, vajon miféle csoda folytán menekülne meg a metafizikától, amikor a szellemet az anyagra vezeti vissza? A tapasztalat nem támasztja alá doktrínáját – mint ahogy az ellentétes doktrínát sem –: arra korlátozódik, hogy megvilágítsa a fiziológiai és a pszichikai között fennálló szoros kapcsolatot; ez a kapcsolat viszont ezerféleképpen értelmezhető. Ha a materialista azt állítja magáról, hogy bizonyos az elveiben, akkor bizonyossága csak intuíciókból vagy a priori érvelésből fakadhat, vagyis pontosan azokból a spekulációkból, amelyeket elítél. Így most arra a belátásra jutok, hogy a materializmus valójában valamiféle, a pozitivizmus köntösébe bújtatott metafizika. Ez a metafizika azonban önmagát rombolja le, hiszen azzal, hogy elvileg aláássa a metafizikát, saját állításait fosztja meg minden alaptól.
50-51. oldal
[…] a forradalom filozófiájának meg kellene szabadulnia a materialista mítosztól, és meg kellene kísérelnie annak bemutatását, hogy; 1. az ember semmivel nem igazolható; létezése kontingens, mert sem ő, sem semmiféle isteni Gondviselés nem alkotta meg; 2. következésképpen emberek által kialakított bármiféle kollektív rend meghaladható másféle rendek felé; 3. egy társadalomban az éppen érvényben levő értékrend e társadalom struktúráját tükrözi vissza, s e struktúra konzerválására törekszik; 4. mindig meghaladható tehát másféle értékrendek felé, amelyeket nem lehet tisztán érzékelni, miután az a társadalom, amelyet majd kifejeznek, még nem létezik; mégis sejteni lehet őket – sőt, mindent összevetve, ki is lehet találni őket – a társadalom tagjai által a meghaladására tett erőfeszítés alapján.
99. oldal
Borulj térdre és hinni fogsz – mondja Pascal. A materialista vállalkozása nem sokban különbözik ettől. Nos, ha arról lenne szó, hogy egyedül én boruljak térdre, és ezen áldozat bemutatásával biztosíthatnám az emberek boldogságát, akkor bizonyára bele kellene egyeznem ebbe. Itt azonban arról van szó, hogy mindenkinek le kell mondania a szabad bírálat, az evidencia, végül az igazság jogáról. Azt mondják, mindezt később visszakapjuk, ám erre nincs semmiféle biztosíték: hogyan hihetnék egy olyan ígéretnek, amelyet önmagukat is megsemmisítő elvek nevében tesznek nekem?
79. oldal
[…] olyan filozófiai elméletre van szükség, amely megmutatja, hogy az ember valósága cselekvés, a világra irányuló cselekvés pedig csak a világnak mint olyannak a megértésével együtt alkot egységes egészet; más szavakkal kifejezve: a cselekvés a valóság leleplezése, ugyanakkor e valóság megváltoztatása.
90. oldal
[…] ha a pszichikai tényt szigorúan megszabja a biológiai, a biológiai tényt pedig magát is meghatározza a világ fizikai állapota, akkor elfogadom, hogy az emberi tudat képes kifejezni a világot oly módon, ahogyan valamely okozat fejezi ki az okát, oly módon azonban nem, ahogyan egy gondolat kifejezi a tárgyát. Egy bilincsbe vert, kívülről irányított, okok vak láncolata által befolyásolt ész hogyan maradhatna ezek után még mindig ész?
53. oldal
[…]a materializmus, miközben önmagát dialektikusnak nyilvánítja, „átcsap” idealizmusba. Ugyanez a helyzet a marxistákkal is: pozitivistáknak vallják magukat, de pozitivizmusukat megsemmisítik azzal, hogy implicit módon metafizikát űznek; racionalizmusukat bizonygatják, de ezt meghazudtolja a gondolat eredetéről vallott felfogásuk; alapelvüket, a materializmust tagadják meg azzal, hogy lerakása közben lopva az idealizmushoz folyamodnak. Ez az összevisszaság a materializmus tulajdon doktrínájával szembeni szubjektív magatartásban is tükröződik: bizonyosnak tartja magát elveit illetően, de többet állít, mint amennyit bizonyítani képes.
74. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Albert Camus: Sziszüphosz mítosza 85% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: A lázadó ember 85% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: A pestis 84% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: Az idegen 91% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: Közöny / A pestis / A bukás 90% ·
Összehasonlítás - Vincze Teréz: Szerző a tükörben ·
Összehasonlítás - Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij 92% ·
Összehasonlítás - Neumer Katalin (szerk.): Nyelvfilozófia Locke-tól Kierkegaard-ig ·
Összehasonlítás - Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1. ·
Összehasonlítás - José Luis Rodríguez García: Sartre ·
Összehasonlítás