Értékelések 4

abraxa>!
Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi

Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi Egy fenomenológiai ontológia vázlata

Ha ennek a könyvnek értelme van…
:)

Értsük már meg:
organikus a létünk, a világnézetünk, a dolgokhoz való hozzáállásunk…

Következtetés:
ezekkel a teljesen absztrakt „agyalásokkal” semmire nem megyünk.

Miért?
Nincsenek kapcsolatban a világgal, amiben létezünk.

SignorFormica>!
Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi

Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi Egy fenomenológiai ontológia vázlata

Kétségtelenül nem egy lektűr..

Sartre ehhez a gigászi 20. századi profán bibliához méltón használja a nyelvet, amelyen ír. Két nyelvi stílust ötvöz tudatosan: egy megemelt filozófiai reflexiók terében mozgót (mivel a középkori tomista skolasztikáboz és Husserl fenomenológiájához kapcsolódik), és egy regényírói szépíróit, amellyel remek hétköznapi példák során illusztrálja a filozófiai absztrakcióit.
A könyv az emberi szabadság könyörtelenül és konzekvensen végiggondolt himnusza. A 20. század embere egy olyan univerzumban létezik, ahol nincs isten, ebben az értelmetlen univerzumban végtelenül kiszolgáltatott. Ezen a világon egyik oldalról a zsarnokság szorongatja, a másik oldalról a semmi. De közöttük ott ragyog a szabadság lehetősége. Minden véletlen és esetleges a dolgok világában. Nincs a világban értelem, cél, megváltás, menedék. Ellenben az ember választásaival valami értelmeset létre tud hozni. Kicsit értelmesebbé teheti ezt a világot. Szabadsága olyan mint a művész szabadsága, önállóan cselekedve megvalósíthatja magát és elkerülheti a semmit. Sartrenál a semmi egy kitölthető lehetőség. Az emberi cselekvésen múlik, hogy kitöltve ezzel felszámoljuk-e.
Aki tudja, hogy valamit meg kellene tennie, de mégsem akarja megtenni, ezért inkább azt mondja, nem képes megtenni, Ez a rosszhiszeműség fogalma, amit én inkább képmutatásnak fordítanék. A képmutatás a semmi építőköve.
Az ember a semmik között mint fekete lyukak között bolyong. Használnia kell a szabadságát, hogy csökkentse a fekete lyukak számát. Cselekedeteit fel kell vállalnia. Nem születik bűnösnek, megváltottnak. Körülményeit genetikai örökségét építőköveknek kell tekintenie, hogy a veleszületett körülményeit felhasználva önmagát megvalósítsa.
Az ember szabadságára a másik léte potenciális veszélyforrás, mivel magát az ént, a másik dologként látja.Zseniális jelenetben a híres Kulcslyuk jelenetben meséli ezt el Sartre. A másik által megfigyeltnek lenni szégyenérzetet vált ki de én- tudatot is. Így a másik nem korlát, hanem kiindulópont, esély bár a fenyegetettség nem tűnik el. A szabadság esély az élethez, egyfajta életművészet. Ha lemondunk a szabadságról akkor csak az öncsalás marad. A hazugság a semmibe vezet. Ez a szabadság ezért mindenféle politikai szabadságot megelőz. Ezek alapja.

Sartre e könyve nélkül nem érthetők Beckett, Ionesco darabjai vagy éppen Giacometti szobrai, akik mesterüknek és bibliájuknak tartották a szabadság ezidáig legkeményebb, de mégis legszebb könyvét.

1 hozzászólás
kaporszakall>!
Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi

Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi Egy fenomenológiai ontológia vázlata

Végigkínlódtam magam a könyvön, és most kiöntöm rá az epémet.

Wittgenstein írja valahol: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.” Ebben az esetben e mondatot így módosítanám: „Amiről nem tudsz beszélni, arról hallgass!”. Nos, ha Sartre megfogadta volna ezt a tanácsot, akkor befogja a pofáját.

A könyv rettenetesen túlméretezett ; az én T/T (terjedelem/tartalom) mutatóm a 10-en áll, vagyis a szerző 10-szer többet beszél, mint amennyit mond. Egy igazi gondolkodó (pl. Montaigne, vagy Francis Bacon) ezt az egész témát, amit Sartre itt előad, egy kb. 70-80 oldalas esszében, élvezhető formában megírja.

Ha jól értettem, azt a kérdést, hogy a ’semmi’ a létezéssel (’lét’) azonos rangú kategória, vagy csupán a ’lét’ hiánya, mintegy 80 oldalon fejtegeti. Az értekezés többi része hasonlóan híg.

Irritálnak a homályos definíciók. Kedvenc professzorom, Richard Feynman írja egy helyütt a filozófusokról, hogy azok még az alapkategóriák definícióiban sem tudnak megegyezni, aztán ezekből a zavaros definíciókból kiindulva még zavarosabb következtetéseket vonnak le. Nos nem akarok igazságtalan lenni, sok filozófus, főleg a régebbiek (a Felvilágosodással bezárólag, de pl. Schopenhauer is) elég pontos alapokkal dolgozik, de Sartre esetében ezt a lesújtó véleményt teljesen indokoltnak érzem.

Megpróbálja a tudattal nem rendelkező dolgokat ( a környezetünk, a világ) mint ’önmagában való létet’, a tudatos emberi létezést pedig mint ’önmagáért való létet’ különválasztani. Remek. És az állatokkal mi van, Nagyságos Professzőr Uram? Legalább egy 'utódokért való létet' odabiggyeszthetett volna, ha már spekulál…*

A tézisek és a példák egybefolynak; inkább laposak, mint alaposak, és keverékük úgy hat, mintha a székelykáposztát és az epertortát kézi mixerrel egybecsócsálva tálalnánk, mondván: úgyis egy helyre kerül.

A szerző elidőzik egy kicsit a ’predesztináció kontra szabad akarat’ kérdésénél, és végül úgy dönt, hogy a szabad akarat mégiscsak van. Létezésünk üres tartályát cselekedeteinkkel töltjük fel, megalkotva ezzel saját magunkat. Kissé laposan átformálva: nem az vagy, amit gondolsz, hanem az, amit teszel. Ezt persze az egyszerű parasztemberek is tudják, csak nem locsognak róla több száz oldalt.

Számomra ennek a munkának az alapján Sartre nem filozófus, inkább filoSZÓFOS. És ellopott az életemből jópár órát, amíg ezt az izét olvastam. Részvétem azoknak az egyetemi hallgatóknak, akiknek kötelező olvasmány!

* Persze Richard Dawkins még meg sem született; magától ilyesmit kitalálni: ahhoz meg képzelőerő kell…

19 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi

Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi Egy fenomenológiai ontológia vázlata

Ezt épp úgy utáltam, mint Heideggertől a Lét és időt, de már elfelejtettem (szerencsére).

3 hozzászólás