Szeptember 27 csillagozás

Jean Mattern: Szeptember

Hamarosan ​tizenegy éve lesz, hogy a lányunk meghalt, de azt hiszem, szerette volna ezt a tervemet, büszke lett volna rám. Ez a gondolat újabb gondolatot szült, bekapcsoltam a számítógépet, és tudtam már, hogy az emlékezetem szeszélye szerint kell leírnom az eseményeket, hanyagolva a hivatalos kronológiát. Hogy megadjam a tisztességet a tizenegy sportolónak, akiknek még a nevét sem merik nyilvánosan kiejteni, attól félvén, hogy ettől megkeseredik az ünnepi hangulat; de azért is, hogy visszacsaljak a fénybe egy férfit, akiről még soha nem meséltem senkinek; aki a tizenegy koporsóval együtt éppen olyan végérvényesen eltűnt az életemből, mintha őt is meggyilkolták volna a fürtstenfeldbruck-i katonai repülőtér kifutópályáján.
Sam Cole volt a neve.

Egy újságíró, hajdani tudósító emlékszik vissza és írja meg napról napra 1972 szeptemberének történéseit, amikor a müncheni olimpián palesztin terroristák tartanak fogva majd ölnek meg tizenegy izraeli sportolót.
Mattern… (tovább)

Eredeti cím: Septembre

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Jelenkor, 2016
144 oldal · ISBN: 9789636766580 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Jelenkor, Budapest, 2016
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765903 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Jean Mattern: Szeptember

A regények többnyire egy gócpont vagy gócpontok köré tömörülnek. Ebben a rövid szövegben rögtön kettő is felkínálkozik:
a.) A férfiszerelem problematikája. A hangsúly persze itt a szerelmen van, nem a férfin, hisz végtére a szerelem alkalmasint nem kevésbé problematikus akkor sem, ha nő és férfi, vagy férfi és mikrohullámú sütő között alakul ki, úgyhogy a nemi leosztásnak szerintem nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani.
b.) Az 1972-es müncheni túszdráma, ahol a Fekete Szeptember nevezetű palesztin terrorszervezet lemészárolta az izraeli olimpiai küldöttség színe-javát. Igaz szívvel én ezt se tudom valódi gócpontnak tartani, mert valahogy felületesnek éreztem a tragédia megjelenítését a szövegben – Isten tudja, talán túlzott elvárásokat ébresztettek bennem eddigi történelmi olvasmányaim. Olyan volt, mintha csak háttér, ürügy, vagy még inkább: elterelés lenne az esemény.

No, szóval szerintem ez a két ál-gócpont. De ahogy látom, akad igazi is. Az, hogy van két ember, akik megszeretik egymást. Tegyük fel, érzelmeik egymás iránt kezdetben nagyjából ugyanakkorák. Tegyük fel, történik valami rajtuk kívül, tőlük függetlenül. És tegyük fel, hogy ez a valami egyiküket sokkal jobban megrázza (talán mert vallási értelemben érintett), mint másikukat. Tehát egyikükben a kezdeti érzelmet részben-egészben kiszorította valami, ami nagyobbnak, fontosabbnak tűnik*, míg a másikukban ugyanakkora maradt. A dolgok kibillennek. Aránytalanság jön létre. Az egyik nem képes követni a másikat oda, ahová tart, a másik pedig látja, hogy nem tudják követni, pedig az lenne a fontos: hogy vele tartsanak. Hogy ugyanúgy meg legyen rázva, akit szeret, mint ő maga. De nem megy. Sehogy se. És ezt talán tényleg nagyon nehéz megbocsátani.

* Vagy ha nem is tűnik nagyobbnak és fontosabbnak, de úgy érezzük, hogy annak kéne tűnjön, és ezért bűntudatot érzünk, és bűntudatból kényszerítjük magunkat, hogy nagyobbnak és fontosabbnak mutassuk.

14 hozzászólás
>!
n P
Jean Mattern: Szeptember

Hogyan is tudnám jól eljátszani őket, ha még mindig nem értem, mit akart Brahms kifejezni velük?
Azt megértem, hogy meg kellett írnia ezt a történetet. Két történetet, 1972, a müncheni olimpia évében vagyunk. Azt nem értem (meg), hogy miért így kellett megírnia. Majdnem minden könyvet magamévá olvasok (ez nem titok), de ezt nem sikerült. Itt kívül maradtam az érzelmi felfokozottságon. Érdekelt, hogy mi volt az olimpián, régebben láttam a München című filmet (Spielberg), emlékszem rá a mai napig. Ez az egyik történet. A másikból idézek inkább: spoiler Ennek a könyvnek a 142 oldalára is emlékezni fogok, csak nem ugyanaz miatt. Rövid volt ahhoz, hogy a rám zúduló érzelmeivel, kitárulkozásaival kezdeni tudjak valamit. Mire kezdtem volna, addigra vége lett. 8-an jelöltük az olvasását és ketten értékeltük. Ennél többet ér, ezért is írtam róla.

>!
msglass P
Jean Mattern: Szeptember

Régen sosem értettem, hogy képes valaki elolvasni, sőt mi több megvenni egy könyvet anélkül, hogy elolvasta volna a fülszövegét – hogy mára aztán én is ilyen emberré váltam, talán annak is köszönhető, hogy szégyentelenül sokszor elárulnak olyan dolgokat, amiket magam szeretnék felfedezni. Gondolom ez vezetett odáig, hogy mielőtt kézbe vettem volna ezt a könyvet, valamiért abban a hitben éltem, hogy inkább dokumentarista és nem egy regény, bár így utólag fogalmam sincs, ezt honnan vettem, a lényeg, hogy már ez meglepett. Majd olvasás közben jöttek a további meglepetések spoiler.

A borító gyönyörű, a cselekménnyel együtt főleg tökéletes választás ez a fotó Mark Spitz-ről nem hiába a Getty a világ egyik legjobb fotós ügynöksége. Maga a könyv nekem olyan volt a maga 142 oldalával, mint egy hosszú novella. A történet a müncheni olimpián megesett támadásról nagyon plasztikus, rengeteg aktuális rétege van napjainkra nézve, mégis inkább tényleg csak háttérként szolgált egy teljesen másfajta konfliktus kibontakozásához. Nem számítottam rá, hogy ilyen húsbavágó lesz, a maga rövidségével, egyszerű és mégis szép írásmódjával. Nagyon megtetszett az író stílusa, örülök, hogy nem vittem vissza olvasatlanul a könyvtárba.

Ez a könyv az élő példa arra, hogy a kevesebb néha több, nem kellenek mindig százoldalak, nem kell túlragozni a nyilvánvalót.

spoiler

>!
kormix
Jean Mattern: Szeptember

Sok dolog kavarog most bennem így mindjárt az olvasás után, nehéz is szavakba önteni. Nem ismertem túl részletesen a müncheni olimpián történteket korábban, ennek a könyvnek a segítségével szerettem volna ezen változtatni. A szerző alapos kutatómunkájának köszönhetően nemcsak a tragédiát magát, hanem annak okait és hatásait is megismertem.
Azt azonban nem állíthatom, hogy teljesen letaglózott, háttérbe szorítva a szerelmes szálat. Ugyanis pontosan azt történt velem, ami Sebastiannal. Nem tudtam a túszejtésre koncentrálni, sokkal inkább voltam Sebastian és Sam különleges kapcsolatának hatása alatt. Bár alig kaptam bármi kézzel foghatót, Sebastian gondolatai és érzései is tökéletesen átadták kapcsolatuk mélységét, szépségét, fájdalmát.
Nem számítottam rá, hogy 140 oldalba belefér majd ennyi minden, viszont annál jobban örülök neki. Polcom egyik gyöngyszemeként fogok tekinteni erre a könyvre, mely rövidsége ellenére igazán sokat adott.

>!
Teetee
Jean Mattern: Szeptember

Sebastian Craiget, a BBC Németország-szakértő, kultúrarovatos újságíróját kiküldik a müncheni olimpiára, hogy háttéranyagokat készítsen. Ott megismerkedik Sam Cole-lal, egy amerikai kollégával, a Jewish Weekly munkatársával, aki megváltoztatja az életét. Nem abban az értelemben, hogy attól fogva gyökeresen mások lesznek a dolgok, hanem hogy semmi nem lesz már olyan, mint azelőtt.
A szöveg tulajdonképpen egy visszaemlékezés, a főhős a 2012-es olimpia közeledtével gondol vissza a harminc évvel korábbi történésekre, és úgy dönt, hogy megírja annak a néhány napnak a történetét.
Nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel. (Ezért is nem csillagozom.) Jean Mattern nyilvánvalóan utánanézett az adatoknak, a müncheni események reprodukálásánál biztosan a legnagyobb történeti hűségre törekedett. Dátumok, versenyszámok, eredmények, helyszínek. Nem néztem utána, de vélhetően minden adat pontos. Mégis erőltetettnek tűnt ez az egész.
Mert ez a regény nem az olimpia, de még csak nem is a mészárlás regénye, hanem egy szerelemé. Ahogyan két ember egészen megmagyarázhatatlanul egymásba szeret. Pedig Sebastian Craig akkor már nős ember. De nem is egy férfiba szeret bele, hanem egy másik emberi lénybe. Rajongva imádja, és szenved, amikor Sam hűvös vele. És aztán jön a túszdráma, amit mindketten elborzadva, s egyúttal kemény profizmussal figyelnek.
– Tulajdonképpen mi van kettőnk között?
– Amit akarunk, azt hiszem.
Én szeretem az ilyen definiálhatatlan, de annál igazabb kapcsolatokról szóló regényeket, csak azt nem tudom, kellett-e ehhez körítésnek az olimpia. Meg hogy ha egy férfi és egy nő találkozásáról szólna a történet, akkor nem lenne-e idegesítően közhelyes.

>!
ValerinLanz P
Jean Mattern: Szeptember

Így kell LMBT könyvet írni. Hallod, kedves Szólíts a neveden, és kedves Inkább boldog? Így. Nem 300+ oldalban, hanem röviden, tömören, velősen, életszagúan, megrendítően, valóságosan.
Én már reggel eldöntöttem magamban, hogy hazaérve ezt a könyvet fogom leemelni a polcról. Mert csak. Mert úgy éreztem, most ez kell nekem. Nem mondom azt, hogy végig diadalmenet volt, mert a téma természetesen megrázó. Megrázó az, hogy spoiler Borzasztó, hogy még ebben a helyzetben sem tudták felmérni egyesek, hogy nincs meg a kellő tudásuk, és nem bírták belátni, hogy itt bizony át kellene adni az irányítást. Nem, és ezért spoiler
Az író szerintem nagyon jól megragadta az újságírás, a közvetítés feszültségét. Nem csak az olimpiával, hanem a közben történtekkel kapcsolatban is. Pontosan annyit közölt, ami még elviselhető volt. Végig megmaradt a feszesség, fenntartotta a feszültséget, spoiler
Természetesen a másik vonal is nagyon érdekfeszítő volt, már-már kezdtem beleőrülni a dologba én is, mint Sebastian. Mert hiába, tisztára úgy viselkedett, mint spoiler, és ez annyira valóságos volt! Teljesen átéreztem a gyötrelmeit, amikor spoiler Hát kapja be! spoiler Már a legelsőnél jóleső görcsöt éreztem a gyomromban, pedig spoiler Azért ilyen jelenetet is tudni kell írni, nem mondom. spoiler
A könyvben történtek borzalmasak voltak. Ugyanakkor Sebastian élete nem csak egy dolog miatt változott meg, és ezt ő is tudta. spoiler Nem mondom, hogy egyetértettem a végével, de elfogadtam. Mert életszagú volt, és mert így kellett történnie.

6 hozzászólás
>!
FZolee
Jean Mattern: Szeptember

A könyv apropóját az 1972-es müncheni olimpián történt terrorcselekmény adja, de alapvetően nem ez áll a történet középpontjában, hanem két tudósító kapcsolata. Ez a kapcsolat különleges volt, az író nagyon jól át tudta adni a főszereplő gondolatait. Nem kellettek hozzá gyakorlatilag szavak se, csak a belső gondolatain keresztül bontakozott ki előttünk minden.
Nem lett bő lére eresztve a történet, aminek örülök, mert sajnos a terrorcselekmény nem hozott lázba, és untam az azokról szóló részeket. Szerencsére ezekből a részekből azért kevés van, de ez is elég már egy csillag levonásához.
Különleges és érdekes könyv a Szeptember, és ne zavarjon meg senkit a rövidsége: ennyi oldalban is lehet jó történetet írni (bár én még olvastam volna szívesen, amennyiben az olimpián történtek háttérbe szorultak volna).

>!
avalonavalon
Jean Mattern: Szeptember

Tetszett a tömörsége, feszessége. Igazából, nem sokat tudtam a 72-es olimpia tragikus eseményeiről, de a könyv és az internet segítségével sikerült többet megtudnom. A tragédiák árnyékában született férfiszerelem érdekes beágyazás volt. Bár nem tudom, hogy Sam végül miért viselkedett így a végén…


Népszerű idézetek

>!
msglass P

Az ember nem egy nőbe vagy egy férfiba szeret bele, hanem egy másik emberi lénybe. És akár akarod, akár nem, a lelked egy darabját magammal hoztam, azt az éjszakát, amikor olyan rövid ideig, de olyan megmásíthatatlanul – mintha előre meg lett volna írva – szerettük egymást. Ezentúl örökre ebben a szeptemberben maradok.

142. oldal

>!
msglass P

Vannak, akik abban a biztos tudatban élik le az életüket, hogy a végén mind megbűnhődünk a tetteinkért, megfizetünk mindenért: kisebb-nagyobb titkainkért, erkölcsi botlásainkért, árulásainkért és hűtlenségeinkért, a sok gyöngeségért, amelyek óhatatlanul végigkísérik életünket.

(első mondat)

>!
oroszadam

… saját káromon tanultam meg, hogy a legkevésbé valóságos dolgok is képesek elhomályosítani a minket körülvevő valóságot.

141. oldal

>!
errr

Nekem München nem lesz sem születés, sem győzelem helyszíne.

135. oldal, (Jelenkor, 2016)

>!
errr

Ki gondolta volna, hogy még mindig zsidókat gyilkolnak Németországban? Harminc éve a németek engedelmeskedtek, amikor azt kapták parancsba, hogy öljenek meg minket. Most, amikor arra kapnak parancsot, hogy mentsék meg a mieink életét, megtagadják az engedelmességet.

130-131. oldal, (Jelenkor, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kincses Marcell: Coming out könyv
Andreï Makine: Schreiber hadnagy hazája
Philippe Grimbert: Titok
Marcel Proust: Swann
Françoise Sagan: Örök emlékül
Romain Gary: Lady L.
Gérard de Nerval: Sylvie
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia
Szabó Magda: Für Elise
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről