A ​Barlangi Medve népe (A Föld Gyermekei 1.) 157 csillagozás

Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Valamikor az emberiség hajnalán egy aprócska kislány és egy kicsiny törzs küzd az életben maradásért. Útjaik összetalálkoznak, sorsuk összefonódik, jóllehet a szőke, sudár termetű, nyúlánk Ayla minden tekintetben elüt a Barlangi Medve népének görbe lábú, kiugró homlokereszű, szőrös testű tagjaitól… Egy távoli elődünk és letűnt Neander-völgyi rokonaink mindennapi élete elevenedik meg ebben a nem mindennapi történetben, mely – csakúgy, mint valamennyi ember története az azóta eltelt 30 ezer évben – a szeretet és a gyűlölet, az egymásrautaltság és a széthúzás a boldogság és a tragédia, a múlt és a jövendő folyamatosságának és összeütközésének hőskölteménye. Mindenekelőtt pedig Ayláé, aki akaratával, kitartásával, ügyességével minden különbözősége ellenére is elfogadtatja magát a törzzsel, miközben érzékeny, okos, önálló,a saját útját járó nővé cseperedik.

Eredeti mű: Jean M. Auel: The Clan of the Cave Bear

Eredeti megjelenés éve: 1980

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632544366 · Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
460 oldal · ISBN: 9789635486120 · Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás

Kedvencelte 27

Most olvassa 5

Várólistára tette 120

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Egy igen ritkán feldolgozott időszakból, az őskorból meríti témáját a regény. Hiánypótló alkotás. Eleinkről ilyen részletességgel, szakértelemmel és jó, olvasmányos, érdekfeszítő stílusban eddig kevesen írtak. A véleményem szerint egyedülálló természetismereti tudással és régészeti ismeretekkel bíró szerző alkotása kiemelkedő regényt eredményezett. Első pillanattól magával ragadott az eddig szinte ismeretlen világ. Ayla –
a korai modern ember megtestesítője, aki egy természeti katasztrófa során elveszti övéit, s egy neandervölgyi törzshöz csapódik, ahol felnevelik. A két faj egykori keveredését ma már csontleletekből kivont DNS-minták igazolják. Szomorú sorsa, viszontagságai, s a végén a halvány remény – mely jövőjére vonatkozott, valamint alkalmazkodó képessége, nyitottsága és az ismeretszerzés iránti fogékonysága nagyon szimpatikussá tette a karaktert. A mai ember is sokat tanulhat a regény természetgyógyászati elemeiből. Nagyon izgalmas, hogy a könyv egy sorozat első része. Kitűnő olvasmány! Nekem letehetetlen volt.
Mindenkinek ajánlom!

5 hozzászólás
>!
mcgregor P
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Egy kifejezetten női szempontú regény az őskorból, egy egyedül maradó kislány nővé érésének története, akit egy neandervölgyi csoport nevel fel. Bár a cro-magnoni ember és a neandervölgyiek közti különbségek hangsúlyosak, utóbbi csoport esetében az írónő a jungi ihletésű kollektív tudattalant már egészen érdekes és kissé szokatlan módon interpretálja: nem a szimbólumok és archetípusok elvont nyelveként, hanem konkrét, szinte algoritmikus jellegű, könnyen hozzáférhető közvetlen tudásanyagként, ami közös használatú és generációkon átívelő. Szokatlan megközelítés, ami nem feltétlenül tetszett, és furcsa módon ezoterikusabb hangulatot kölcsönzött neki a számomra kívánatosnál, de kétségkívül egyedi megoldás volt. Ami sokkal feltűnőbb furcsaság volt – bár feltehetően nem független attól a ténytől, hogy női íróról van szó – , hogy őskorban játszódó (amikor tényleg kifejezetten kis létszámú „bandák” barangoltak a vadonban) mivoltának ellenére nagyon kevés és elnagyolt epizód jelenik meg a vadállatokkal folytatott élet-halál harcról, és ehhez képest rengeteg a gyógynövény gyűjtögetésről. Miközben nyilvánvaló, hogy rengeteg sérülés és halál következett be a főleg ragadozókkal folytatott összecsapások következtében, hiszen ezek a csoportok jelentős állatpopulációk között élték a mindennapjaikat. Ezek a veszélyek csak érintőlegesen jelennek meg a regényben. Ami pozitív volt, hogy egy vadászcsapat belső működését, a vezér posztjának kihívásait, a hagyományaikhoz görcsösen ragaszkodó neandervölgyiek gondolkozását, a varázslók és javasasszonyok szerepét, és a hagyományokkal való szembemenetelés következményeit jól bemutatja. Saját atmoszférája van, ami gyorsan magával ragad. Anno még filmen láttam Daryl Hannah főszereplésével és nagyon megmaradt az emlékezetemben. Érdekes volt a könyvet is elolvasni és összevetni magamban a filmes megvalósítással.

>!
Elhaym
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Őskorban játszódó történetet még nem olvastam, ezért nagyon kíváncsi voltam erre a sorozatra. Pozitívan csalódtam benne, tényleg jó.
Könyvből jól meglehet ismerni a 30 ezer évvel korábban élt népek életmódját, hitvilágát, a gyógynövényeket, elgondolkodtat, meghat. Mindenkinek érdemes elolvasnia. Izgalmas és magával ragadó. Iskolákban is kötelező olvasmánnyá tenném, szórakoztatva tanít.
Nagyon várom a folytatást, vélemények alapján az még ennél is jobb és abban már lesz szerelmi szál is. :)

Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2011/03/29/jean-m-auel-a-ba…

25 hozzászólás
>!
Tamlilla P
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Nem volt ez rossz!
Szokatlan korban játszódó, izgalmas és egyedi történet. Nem tökéletes, de a különleges kor, valamint helyszín kárpótol a hibák miatt.
Ősemberek életébe kapunk bepillantást, bár nem hiszem, hogy ennyire kultúrált volt annak idején ez a mini társadalom, de jó volt velük élni a mindennapjaikat.
Szerintem előbb utóbb nekiállok a következő könyvnek is.
Én ajánlom!

5 hozzászólás
>!
EgyKönyvmoly
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

A Barlangi Medvét olvasva rá kellett döbbennem, ha Jean M. Auel írná a történelem tankönyveket, nem lenne olyan diák, aki ne élvezné, és ne falná be azonnal az egész tananyagot.
Ayla személyében egy szerethető karaktert kap az olvasó, akivel könnyű azonosulni.
http://konyveszug.blogspot.com/2011/03/jean-mauel-barla…

1 hozzászólás
>!
Sceurpien I
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Ha hasonlítani kéne valamihez érzelmeimet ezen mű iránt, akkor a tvájlájt korai szakaszát választanám (aki megverne, kérem folytassa az olvasást).

Adott egy könyv ami állítólag zseniális, többen olvasták, mint ahány ember él a Földön, több nyelvre fordították, mint amennyi létezik, és persze még film is volt belőle, csak hát az írónő nem kedveli. A néni egyébként nem is író, hanem családanya, csak későn kezdett írni, a művein évekig dolgozott, és rengeteg díjat nyert, úgyhogy biztos valami csodabogár. A sztori félig valós, félig nem: valós közeg – valótlan szereplők, akik akár létezhetnének is, de mind tudjuk, hogy nem.

Az, hogy ez az egész most, vagy 15000 éve játszódik, nem igazán számít, a lényeg az, hogy nem lehet valójában elhinni, amiről szól, mert biztos nem így volt.

A főszereplő egy fiatal lány, ami rövid úton beskatulyázza a könyvet lányregénynek, vagy ha nem is annak, de erősen lányosnak. Én elég lányos vagyok, mégis néha túl femininnek éreztem az egész regényt, mintha egy zanzásított huszadik századi ronda feminista nénit passzíroztak volna le a torkán, és utána küldték volna az összes tündérmesét, amit csak ismertek, hogy aztán a gyomrában és az egész testében mindezek harcoljanak.

A sztori maga nem rossz, de nem is érzem kiemelkedőnek, millió jobb létezik, a megfogalmazás sem eredeti, igazi sémaszöveg. Nincsenek benne néha olyan furcsa stílushibák, amik kezdő íróra jellemzőek, de nem is emelkedik ki semmiben, mint egy ponyvaregény, aminek adtak egy jó sztorit. Akármennyire is zseniális (nem az), sehogy sem lesz nagyszerű regény belőle, ha nincs benn egy plusz, ami egyedivé és megfoghatóvá teszi a szerző stílusát. Auel néni (avagy Miss Röfi egy barátom szerint) nem író, csak írogató.

A véleményem egyébként erősen szubjektív, lévén már az első oldalon megbántotta a logikába vetett hitemet a néni azzal, hogy fizikai/földrajzi banális képtelenséget képzelt egy folyó mozgásába, amit egy apró odafigyeléssel kiszűrhetett volna. Hiába hiszem azt, hogy az írók is értenek a világ működéséhez, mindig ilyenkor döbbenek rá, hogy míg egy fizikusnak ciki, ha nem tudja a nemzeti dalt, egy író lesz@rhatja a gravitációt vagy épp a logikát.

19 hozzászólás
>!
Szimirza P
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Elég messze áll tőlem ez a műfaj, de ez a könyv nagyon tetszett. Igaz, párszor iszonyatosan dühös lettem és Bourgot lefejeztem volna, de ettől eltekintve szórakoztató, ugyanakkor érdekes, mint maga történet, mint a történelmi része is. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

>!
Dyus33 P
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Második olvasásra is lenyűgöz ez a könyv. Mind kidolgozottságában, mind történetvezetési szempontból. Aylát pedig nem lehet nem szeretni. Sorsa, bár igen hányatott, mégis magával ragadó, példa minden nő számára, még ha őskori felmenőnkről is van szó. A természet ilyen fokú ismerete irigylésre méltó, bár a leírások néhol túl alaposnak tetszenek, engem nem zavart. Fantasztikus ez a kötet. Abszolút kedvenc!

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632544366 · Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás
>!
gyuszi64
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Hát ez elég nehezen ment, elsősorban azért, mert sajnos a filmet láttam előzőleg, kevés volt az újdonság. Nem világos, mi a helyes sorrend (könyv vagy film), gyanítom attól is függ, milyen a könyv, és attól is, milyen a film.

De más baj is volt. Szórakoztató és cselekményes a regény, de az ősember-projekt történetei közül messze itt éreztem a legtöbb fikciót. Érdekes a genetikai emlékezés felvetése, de a logikai bukfencek már zavaróak (minimális fogalmi hálóval rendelkezők udvariassági kérdéseiről és pl. biológia tanítási órájáról olvashatunk).

Szóval tisztelve az írói szándékot (az ifjúsági jelzőn túlmutató ismeretterjesztő történet létrehozása), egy gyenge „jó”-t tudok adni.

>!
Ancsúr 
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Wow! Hát ez egyszerűen fantasztikus volt! :) Hihetetlenül nagy élményt jelentett számomra ez a könyv.
Tetszett, hogy a szereplők nem civilizált emberek, hanem egy cro-magnoni lányról és egy Neander-völgyi klánról szól. Eleinte nehéz volt elképzelnem a két fajta embert együtt, egy klánként, de szerencsére ez a továbbiak folytán megváltozott. Mondjuk nekem hiányzott még egy kis előzmény Ayla vér szerinti családjáról és életéről, de bőven kárpótolt érte a történet további része.
Mondjuk még mindig nem nagyon értem ezt a közös törzsi emlékezetet, ami minden klánon belüli ember egyik tulajdonsága, de az biztos, hogy folytatni fogom ezt a sorozatot, mert nagyon megszerettem Aylát, Crebet, Durcot, Brunt, sőt még Broudot és mindenki mást is Ursus népéből.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Gerda

– Miért parancsolhatnak nekünk a férfiak? – fakadt ki keserűen Ayla. – Mennyiben jobbak az asszonyoknál? Hiszen még gyereket szülni se tudnak!

212. oldal (Ulpius-ház 2011)

>!
Annakinga

A próba nem csupán maga a feladat: a próba az a tudat, hogy valamit képes vagyok megtenni.

255. oldal, 12. fejezet

>!
Ananiila P

A törzs tagjai nem tettek különbséget múlt és jövő közt. Nem töprengtek azon, mit hoz a holnap, ezért nem is változtattak életükön. Minden tudásuk a múltban gyökerezett: szokatlan helyzetben mindig úgy cselekedtek, ahogy hasonló esetben valamelyik ősük. (…)
De minél több emlék raktározódott el megnyúlt agyukban, annál nehezebben változtattak a dolgokon. Nem maradt hely az új ötletek számára.
Agyuk így is túlságosan nagyra nőtt. Az asszonyok csupán nagy nehézségek árán tudtak szülni: nem engedhették meg maguknak, hogy újabb tudással terheljék magukat.
A törzs a rendíthetetlen hagyományok szerint élt tovább. Életük minden mozzanatát – születésüktől addig a percig, míg vissza nem kerültek a szellemek világába – a múlt határozta meg. Ez volt a túlélés záloga, a természet utolsó, erőtlen kísérlete, amivel megpróbálta megmenteni a fajt a kipusztulástól. De ez nem sikerülhetett, hiszen a törzs nem tudta elejét venni a változásoknak.
Lassúak voltak. Ha mégis újítottak valamin, az gyakran gazdaságtalannak bizonyult. Amikor valami új eseménnyel kerültek szembe, az hozzáadódott hátsó agyukban őrzött emlékeikhez, ám nagy erőfeszítésükbe került elfogadni bármilyen változást, és ha mégis megtették, akkor a végsőkig kitartottak mellette. De egy olyan faj, amely már képtelen a tanulásra, és nem tud alkalmazkodni a folytonosan változó körülményekhez, elkerülhetetlenül kipusztulásra ítéltetett. Már túljutottak azon a ponton, hogy megújulhassanak. Ez a feladat egy új népre várt.

>!
Ancsúr

Mivel senki sem mondta, hogy lehetetlenre vállalkozik, hiszen korábban senki se csinált ilyesmit, eszébe se jutott, hogy képtelenség megoldani a kérdést.

253. oldal

>!
Ancsúr

Egy igazi férfinak nincs szüksége verésre ahhoz, hogy diadalmaskodjon az asszonyán.

86. oldal

>!
Szimirza P

Nem bánta, hogy a tanítvány túltett a mesterén, hiszen ezzel is igazolta a szavait.

>!
Szimirza P

Broud valósággal fürdött a gyönyörűségben, hogy sikerült leigáznia a lányt.

>!
Szimirza P

Ayla sose fordult el tőlem. Felém nyúlt és megérintett. Nem félt tőlem. Szeretett.

>!
Szimirza P

A barlangi medve fel-alá járt ketrecében. Nem etették meg, és nem
szokott hozzá, hogy koplaljon. Vizet se adtak neki. A tömeg, a fadobok, a
pörgettyű és a síp hangjától egyre ingerültebb lett.


A sorozat következő kötete

A Föld Gyermekei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Darnton: Az élő titok
Tracy Chevalier: A kék szűz
Rick Riordan: A villámtolvaj
Dan Brown: Angyalok és démonok
Christopher Paolini: Eragon
Michael Crichton: Szörnyek szigete
Clara Bensen: Poggyász nélkül
Rick Riordan: Athéné jele
Patrick Rothfuss: A szél neve
Scott Westerfeld: Behemót