A ​Barlangi Medve népe (A Föld Gyermekei 1.) 178 csillagozás

Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Valamikor az emberiség hajnalán egy aprócska kislány és egy kicsiny törzs küzd az életben maradásért. Útjaik összetalálkoznak, sorsuk összefonódik, jóllehet a szőke, sudár termetű, nyúlánk Ayla minden tekintetben elüt a Barlangi Medve népének görbe lábú, kiugró homlokereszű, szőrös testű tagjaitól… Egy távoli elődünk és letűnt Neander-völgyi rokonaink mindennapi élete elevenedik meg ebben a nem mindennapi történetben, mely – csakúgy, mint valamennyi ember története az azóta eltelt 30 ezer évben – a szeretet és a gyűlölet, az egymásrautaltság és a széthúzás a boldogság és a tragédia, a múlt és a jövendő folyamatosságának és összeütközésének hőskölteménye. Mindenekelőtt pedig Ayláé, aki akaratával, kitartásával, ügyességével minden különbözősége ellenére is elfogadtatja magát a törzzsel, miközben érzékeny, okos, önálló,a saját útját járó nővé cseperedik.

Eredeti megjelenés éve: 1980

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632544366 · Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
460 oldal · ISBN: 9789635486120 · Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Ayla


Kedvencelte 28

Most olvassa 8

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Egy igen ritkán feldolgozott időszakból, az őskorból meríti témáját a regény. Hiánypótló alkotás. Eleinkről ilyen részletességgel, szakértelemmel és jó, olvasmányos, érdekfeszítő stílusban eddig kevesen írtak. A véleményem szerint egyedülálló természetismereti tudással és régészeti ismeretekkel bíró szerző alkotása kiemelkedő regényt eredményezett. Első pillanattól magával ragadott az eddig szinte ismeretlen világ. Ayla –
a korai modern ember megtestesítője, aki egy természeti katasztrófa során elveszti övéit, s egy neandervölgyi törzshöz csapódik, ahol felnevelik. A két faj egykori keveredését ma már csontleletekből kivont DNS-minták igazolják. Szomorú sorsa, viszontagságai, s a végén a halvány remény – mely jövőjére vonatkozott, valamint alkalmazkodó képessége, nyitottsága és az ismeretszerzés iránti fogékonysága nagyon szimpatikussá tette a karaktert. A mai ember is sokat tanulhat a regény természetgyógyászati elemeiből. Nagyon izgalmas, hogy a könyv egy sorozat első része. Kitűnő olvasmány! Nekem letehetetlen volt.
Mindenkinek ajánlom!

5 hozzászólás
SteelCurtain>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Izgalmas, érdekes cselekmény egy ritkán feldolgozott korszakból, a kőkorszaki ember világából. Nagyrészt hiteles karakterek, bár itt azért bennem már merültek fel kételyek. Ezek a kételyek még erősebbek az akkori társadalmi berendezkedést illetően. A regényben ábrázolt, a nőket súlyosan elnyomó társadalom leginkább az új-guineai pápua közösségekhez hasonlít. Utóbbiak viszont a földművelésen és részben állattartáson alapulnak, szemben a kőkorszaki vadász-halász-gyűjtögető törzseken. Az életmód, s a hozzá kapcsolt társadalmi berendezkedés egyszerűen nem passzol össze. A hétévente megtartott nagy törzsi gyűlésekkel sem igen tudtam mit kezdeni. Az akkori viszonyok között kizártnak tartom ilyen népes összeröffenések lehetőségét. Nem beszélve arról, hogy az akkoriban aggoknak számító húszéves vénségek milyen nosztalgiával emlékeznek a korábbi nagy találkozókra? Az akkori drasztikusan alacsony életkor miatt kizárt, hogy olyan sokra emlékezhettek.
A fordító munkájával sem vagyok elégedett. Több hajmeresztő kifejezés bukkant fel a regényben, de a táska végképp kiverte a biztosítékot nálam. A javasasszony orvosságos táskát cipel magával, mint valami háziorvos. Még véletlenül sem iszákot, batyut, hanem kifejezetten táskát. Még jó, hogy nem retikült valami csillagászatian drága butikból! Fogalmam sincs mi szerepel az eredeti szövegben, de ha esetleg már a szerző is táskával szédíti olvasóit, a fordítót az sem menti, hiszen itt lett volna a remek alkalom, hogy helyrebillentse az elmeroggyantság eme kiugró emlékművét. Erősen ront az olvasás élményén!

1 hozzászólás
mcgregor>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Egy kifejezetten női szempontú regény az őskorból, egy egyedül maradó kislány nővé érésének története, akit egy neandervölgyi csoport nevel fel. Bár a cro-magnoni ember és a neandervölgyiek közti különbségek hangsúlyosak, utóbbi csoport esetében az írónő a jungi ihletésű kollektív tudattalant már egészen érdekes és kissé szokatlan módon interpretálja: nem a szimbólumok és archetípusok elvont nyelveként, hanem konkrét, szinte algoritmikus jellegű, könnyen hozzáférhető közvetlen tudásanyagként, ami közös használatú és generációkon átívelő. Szokatlan megközelítés, ami nem feltétlenül tetszett, és furcsa módon ezoterikusabb hangulatot kölcsönzött neki a számomra kívánatosnál, de kétségkívül egyedi megoldás volt. Ami sokkal feltűnőbb furcsaság volt – bár feltehetően nem független attól a ténytől, hogy női íróról van szó – , hogy őskorban játszódó (amikor tényleg kifejezetten kis létszámú „bandák” barangoltak a vadonban) mivoltának ellenére nagyon kevés és elnagyolt epizód jelenik meg a vadállatokkal folytatott élet-halál harcról, és ehhez képest rengeteg a gyógynövény gyűjtögetésről. Miközben nyilvánvaló, hogy rengeteg sérülés és halál következett be a főleg ragadozókkal folytatott összecsapások következtében, hiszen ezek a csoportok jelentős állatpopulációk között élték a mindennapjaikat. Ezek a veszélyek csak érintőlegesen jelennek meg a regényben. Ami pozitív volt, hogy egy vadászcsapat belső működését, a vezér posztjának kihívásait, a hagyományaikhoz görcsösen ragaszkodó neandervölgyiek gondolkozását, a varázslók és javasasszonyok szerepét, és a hagyományokkal való szembemenetelés következményeit jól bemutatja. Saját atmoszférája van, ami gyorsan magával ragad. Anno még filmen láttam Daryl Hannah főszereplésével és nagyon megmaradt az emlékezetemben. Érdekes volt a könyvet is elolvasni és összevetni magamban a filmes megvalósítással.

Elhaym>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Őskorban játszódó történetet még nem olvastam, ezért nagyon kíváncsi voltam erre a sorozatra. Pozitívan csalódtam benne, tényleg jó.
Könyvből jól meglehet ismerni a 30 ezer évvel korábban élt népek életmódját, hitvilágát, a gyógynövényeket, elgondolkodtat, meghat. Mindenkinek érdemes elolvasnia. Izgalmas és magával ragadó. Iskolákban is kötelező olvasmánnyá tenném, szórakoztatva tanít.
Nagyon várom a folytatást, vélemények alapján az még ennél is jobb és abban már lesz szerelmi szál is. :)

Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2011/03/29/jean-m-auel-a-ba…

25 hozzászólás
Tamlilla>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Nem volt ez rossz!
Szokatlan korban játszódó, izgalmas és egyedi történet. Nem tökéletes, de a különleges kor, valamint helyszín kárpótol a hibák miatt.
Ősemberek életébe kapunk bepillantást, bár nem hiszem, hogy ennyire kultúrált volt annak idején ez a mini társadalom, de jó volt velük élni a mindennapjaikat.
Szerintem előbb utóbb nekiállok a következő könyvnek is.
Én ajánlom!

5 hozzászólás
EgyKönyvmoly>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

A Barlangi Medvét olvasva rá kellett döbbennem, ha Jean M. Auel írná a történelem tankönyveket, nem lenne olyan diák, aki ne élvezné, és ne falná be azonnal az egész tananyagot.
Ayla személyében egy szerethető karaktert kap az olvasó, akivel könnyű azonosulni.
http://konyveszug.blogspot.com/2011/03/jean-mauel-barla…

1 hozzászólás
Sceurpien I>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Ha hasonlítani kéne valamihez érzelmeimet ezen mű iránt, akkor a tvájlájt korai szakaszát választanám (aki megverne, kérem folytassa az olvasást).

Adott egy könyv ami állítólag zseniális, többen olvasták, mint ahány ember él a Földön, több nyelvre fordították, mint amennyi létezik, és persze még film is volt belőle, csak hát az írónő nem kedveli. A néni egyébként nem is író, hanem családanya, csak későn kezdett írni, a művein évekig dolgozott, és rengeteg díjat nyert, úgyhogy biztos valami csodabogár. A sztori félig valós, félig nem: valós közeg – valótlan szereplők, akik akár létezhetnének is, de mind tudjuk, hogy nem.

Az, hogy ez az egész most, vagy 15000 éve játszódik, nem igazán számít, a lényeg az, hogy nem lehet valójában elhinni, amiről szól, mert biztos nem így volt.

A főszereplő egy fiatal lány, ami rövid úton beskatulyázza a könyvet lányregénynek, vagy ha nem is annak, de erősen lányosnak. Én elég lányos vagyok, mégis néha túl femininnek éreztem az egész regényt, mintha egy zanzásított huszadik századi ronda feminista nénit passzíroztak volna le a torkán, és utána küldték volna az összes tündérmesét, amit csak ismertek, hogy aztán a gyomrában és az egész testében mindezek harcoljanak.

A sztori maga nem rossz, de nem is érzem kiemelkedőnek, millió jobb létezik, a megfogalmazás sem eredeti, igazi sémaszöveg. Nincsenek benne néha olyan furcsa stílushibák, amik kezdő íróra jellemzőek, de nem is emelkedik ki semmiben, mint egy ponyvaregény, aminek adtak egy jó sztorit. Akármennyire is zseniális (nem az), sehogy sem lesz nagyszerű regény belőle, ha nincs benn egy plusz, ami egyedivé és megfoghatóvá teszi a szerző stílusát. Auel néni (avagy Miss Röfi egy barátom szerint) nem író, csak írogató.

A véleményem egyébként erősen szubjektív, lévén már az első oldalon megbántotta a logikába vetett hitemet a néni azzal, hogy fizikai/földrajzi banális képtelenséget képzelt egy folyó mozgásába, amit egy apró odafigyeléssel kiszűrhetett volna. Hiába hiszem azt, hogy az írók is értenek a világ működéséhez, mindig ilyenkor döbbenek rá, hogy míg egy fizikusnak ciki, ha nem tudja a nemzeti dalt, egy író lesz@rhatja a gravitációt vagy épp a logikát.

28 hozzászólás
Szimirza P>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Elég messze áll tőlem ez a műfaj, de ez a könyv nagyon tetszett. Igaz, párszor iszonyatosan dühös lettem és Bourgot lefejeztem volna, de ettől eltekintve szórakoztató, ugyanakkor érdekes, mint maga történet, mint a történelmi része is. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Ėva71>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Az első perctől éreztem itt nagyon különleges olvasási élményre számíthatok. Egy könyv az őskorról, már ez maga is egyedivé teszi. A főszereplő Ayla egy földrengés során elveszti a családját és egy neandervölgyi törzs “ gyógyító asszonya” veszi pártfogásába. A kislány mindenben más, mint a törzs tagjai és nem mindenki fogadja el őt olyannak amilyen. A könyv megírása előtt az írónő alapos kutató munkát végzett, sőt megtanult tüzet csiholni, kőből őskori eszközöket készíteni, hogy minél hitelesebben tudja megírni a könyvet, lenyűgöző a tudása gyógynövényekről is. Nagyon örültem, hogy ez egy sorozat, így tovább velem lehet Ayla törtenete. A föld gyermekei sorozat minden tagja a könyvespolcomon van és csak lassan óvatosan kerülnek sorra, hogy az élmény tovább tartson. Igazi szép mese, a kedvencem.

gyuszi64>!
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Hát ez elég nehezen ment, elsősorban azért, mert sajnos a filmet láttam előzőleg, kevés volt az újdonság. Nem világos, mi a helyes sorrend (könyv vagy film), gyanítom attól is függ, milyen a könyv, és attól is, milyen a film.

De más baj is volt. Szórakoztató és cselekményes a regény, de az ősember-projekt történetei közül messze itt éreztem a legtöbb fikciót. Érdekes a genetikai emlékezés felvetése, de a logikai bukfencek már zavaróak (minimális fogalmi hálóval rendelkezők udvariassági kérdéseiről és pl. biológia tanítási órájáról olvashatunk).

Szóval tisztelve az írói szándékot (az ifjúsági jelzőn túlmutató ismeretterjesztő történet létrehozása), egy gyenge „jó”-t tudok adni.


Népszerű idézetek

Gerda>!

– Miért parancsolhatnak nekünk a férfiak? – fakadt ki keserűen Ayla. – Mennyiben jobbak az asszonyoknál? Hiszen még gyereket szülni se tudnak!

212. oldal (Ulpius-ház 2011)

Annakinga>!

A próba nem csupán maga a feladat: a próba az a tudat, hogy valamit képes vagyok megtenni.

255. oldal, 12. fejezet

Ananiila>!

A törzs tagjai nem tettek különbséget múlt és jövő közt. Nem töprengtek azon, mit hoz a holnap, ezért nem is változtattak életükön. Minden tudásuk a múltban gyökerezett: szokatlan helyzetben mindig úgy cselekedtek, ahogy hasonló esetben valamelyik ősük. (…)
De minél több emlék raktározódott el megnyúlt agyukban, annál nehezebben változtattak a dolgokon. Nem maradt hely az új ötletek számára.
Agyuk így is túlságosan nagyra nőtt. Az asszonyok csupán nagy nehézségek árán tudtak szülni: nem engedhették meg maguknak, hogy újabb tudással terheljék magukat.
A törzs a rendíthetetlen hagyományok szerint élt tovább. Életük minden mozzanatát – születésüktől addig a percig, míg vissza nem kerültek a szellemek világába – a múlt határozta meg. Ez volt a túlélés záloga, a természet utolsó, erőtlen kísérlete, amivel megpróbálta megmenteni a fajt a kipusztulástól. De ez nem sikerülhetett, hiszen a törzs nem tudta elejét venni a változásoknak.
Lassúak voltak. Ha mégis újítottak valamin, az gyakran gazdaságtalannak bizonyult. Amikor valami új eseménnyel kerültek szembe, az hozzáadódott hátsó agyukban őrzött emlékeikhez, ám nagy erőfeszítésükbe került elfogadni bármilyen változást, és ha mégis megtették, akkor a végsőkig kitartottak mellette. De egy olyan faj, amely már képtelen a tanulásra, és nem tud alkalmazkodni a folytonosan változó körülményekhez, elkerülhetetlenül kipusztulásra ítéltetett. Már túljutottak azon a ponton, hogy megújulhassanak. Ez a feladat egy új népre várt.

Ancsúr>!

Mivel senki sem mondta, hogy lehetetlenre vállalkozik, hiszen korábban senki se csinált ilyesmit, eszébe se jutott, hogy képtelenség megoldani a kérdést.

253. oldal

Ancsúr>!

Egy igazi férfinak nincs szüksége verésre ahhoz, hogy diadalmaskodjon az asszonyán.

86. oldal

Szimirza P>!

Nem bánta, hogy a tanítvány túltett a mesterén, hiszen ezzel is igazolta a szavait.

Szimirza P>!

Broud valósággal fürdött a gyönyörűségben, hogy sikerült leigáznia a lányt.

Szimirza P>!

Ayla sose fordult el tőlem. Felém nyúlt és megérintett. Nem félt tőlem. Szeretett.


A sorozat következő kötete

A Föld Gyermekei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robin LaFevers: Halandó szív
Stephanie Garber: Caraval
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar
Rick Riordan: Athéné jele
Christopher Paolini: Eragon
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Steven Saylor: A hét csoda
Benkő László: Táltosidők
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Alvilág
Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2.