Nicolas ​az iskolában (Nicolas 2.) 10 csillagozás

Jean-Jacques Sempé – René Goscinny: Nicolas az iskolában

Ami ​nekünk, magyaroknak a Tanár úr kérem, az a franciáknak A kis Nicolas. Igaz, a francia történetsorozat elbeszélője-hőse meg a haverjai kisiskolások, és kalandjaik nem a századforduló táján estek meg, de Goscinny (és szerzőtársa, a nagyszerű grafikus, Sempé) immár éppúgy a francia irodalom klasszikusa, mint Karinthy Frigyes a magyar irodalomé. Az igazi humoron nem fog az idő; az igazi „gyermekirodalom" mindenkinek és mindenkihez szól, óvodástól öregig.És aztán elrohantunk, mert jött a parkőr. Ahogy mentem az utcán, néztem az ebihalamat a befőttesüvegben, és tök pipec volt: összevissza úszkált, és biztos voltam benne, hogy fantasztikus egy béka lesz belőle, minden versenyt ő fog megnyerni. Azt a nevet adtam neki, hogy King, így hívják azt a fehér lovat, akit múlt csütörtökön láttam egy kovbojfilmben. Az a King nagyon gyorsan futott, és odament a kovbojához, amikor az füttyentett neki. Én mindenféle trükkre meg fogom tanítani az én ebihalamat, és amikor béka lesz, ő is oda… (tovább)

>!
Sík, Budapest, 2000
104 oldal · ISBN: 9638582154 · Fordította: Bognár Róbert · Illusztrálta: Jean-Jacques Sempé

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Mariann_Czenema P
Jean-Jacques Sempé – René Goscinny: Nicolas az iskolában

Megmondom őszintén, a második kötet se volt rossz, de valahogy voltak benne kifejezések, szavak, amik nem álltak össze kerek egészé. Új fordítója lett a sorozatnak, sőt kiadóváltáson is átesett a könyv, Mórától a Síkhoz került. Szerintem nincs olyan, hogy: „tök pipec” csak tök pöpec. Márpedig ez nem kissé zavaró különbség, mert Nicolas szavajárása…
No mindegy, ettől eltekintve klassz kis kötet volt ez is, talán nem mindegyik sztori üt annyira, mint az elsőben, azt nem bírom megunni, pedig kamaszként is sokat röhögcséltem rajta.
(bővebben: http://czenema.blogspot.hu/2017/02/a-kis-nicolas.html )

>!
vorosmacska P
Jean-Jacques Sempé – René Goscinny: Nicolas az iskolában

Érzésem szerint a második kötet történetei is ugyanolyan jók, mint az elsőé. Annyit éreztem csupán a két kötet egymást követő olvasása után, hogy ajánlatos egy kis szünetet beiktatni a következő adag előtt, és akkor újra friss szemmel nézhetünk Nicolasra és barátaira.
Nemcsak iskolai történetek szerepelnek ebben a könyvben, de szinte mindegyik hozzá köthető, hiszen Nicolas „munkája” az iskola és a barátai is az iskolából valók. És mért is lehet ezeket az írásokat annyira szeretni? Goscinny olyan karatereket teremtett, akik szinte mindnyájunk osztályában előfordult: van egy tanító néni kedvence, a kis stréber, szemüveges Agnan, a verekedős Eudes, a rossztanuló Clotaire, a menő fiú, Geoffroy, a folyton kajás Alceste. Nicolas semleges, jó fiú, aki azért benne van a buliban, ellenben sokat sír. Meglepő hogy mennyit sírnak a fiúk a könyvben, egy apró sikertelenség, kudarc vagy egy jól sikerült orrbavágás is lehet a kiváltó ok. És mindez finom humorral előadva.
Kedvenc történeteim: a képtárbeli látogatás és a focimeccs a grundon, amit végül az apukák játszanak le nagy lelkesen, mialatt a fiúk unottan elkullognak.

>!
lauranne
Jean-Jacques Sempé – René Goscinny: Nicolas az iskolában

7 éves lányomnak kölcsönöztem ki, az első két-három történet szórakoztatta is, kacagott is rajta, de aztán lanyhult a figyelme, végül magamnak fejeztem be. (Túlzásnak találom a mindenkihez szól, óvodástól öregig besorolást.)
Jópofa könyv, de azért, ha a franciáknak kis Nicolas az, ami nekünk, magyaroknak a Tanár úr kérem, akkor szerintem mi jobban jártunk.

>!
dianna76 P
Jean-Jacques Sempé – René Goscinny: Nicolas az iskolában

Baró volt ez is, akárcsak az első kötet. Sajnos akadt egy-két rész, ami talán annyira nem jött be. Ez a focis történet volt, mert ugyebár ki nem állom a labdarúgást. Mindenesetre maga a sztori aranyos volt. Na, de kedves apukák!!! Nem illik kisajátítani a gyermekeink mérkőzését! Szurkolni, ötleteket adni szabad, de teljesen átvenni a labda felett a hatalmat… Szerencsére a srácok ezt cseppet sem bánták!
„A cserkészek” volt az egyik kedvencem. Olyan kedves, aranyos, és szívet melengető, hogy a tanárnőjüknek elmentek ajándékot venni a fiúk. A végén a szívem szakadt meg, úgy sajnáltam, hogy nem jól sült el a szándék.
A minap olvastam, hogy hamarosan a moziban is láthatóak lesznek Nicolas és társai iskolai kalandjai.
Hiába, tök pipec kis fickók ezek a francia iskolásfiúk.


Népszerű idézetek

>!
lauranne

Mindenki nagyon várta már a tízpercet, és mindenki vitatkozott valakivel, hogy mi lesz. A tanító néni kénytelen is volt az asztalra csapni a vonalzóval, mire Clotaire felébredt, azt hitte, hogy őmiatta, és szó nélkül kiment a sarokba.

37. oldal

>!
lauranne

Bementünk egy nagy terembe, ahol rengeteg sok kép volt a falon. – Itt a flamand iskola legnagyobb mestereinek festményeit fogjátok látni – magyarázta a tanító néni. De nem tudta folytatni a magyarázatot, mert kiabálva szaladt egy teremőr, mert Alceste végighúzta az ujját az egyik festményen, hogy lássa, frissen van-e mázolva. A teremőr mondta, hogy nem szabad hozzányúlni, Alceste meg elkezdett vitatkozni vele, hogy de igen, mert már száraz a festés, és nem piszkoljuk be vele magunkat.

74. oldal


A sorozat következő kötete

Nicolas sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Eugène Ionesco: Mesék 1-2-3-4
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
François Villon: François Villon összes versei
Jean Effel: Ádám és Éva regénye
Boulet: Jegyzetfüzet
Nick Yapp – Michael Syrett: Miért nem bírjuk a franciákat?
Jean Effel: Az ember teremtése
Jean Effel: Éva teremtése
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában
Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet