A kötet a francia felvilágosodás nagy gondolkodójának a nevelésről szóló gondolatait foglalja össze. Neveléselméletének alapja – a kereszténység világnézeti tételével szemben, mely szerint minden ember eredendően bűnben születik – az, hogy az ember, mint a természet része, születésétől fogva jó, csak a társadalom rontja meg. Éppen ezért, a kor eszményképét jelentő, a test és a lélek összhangját mutató ember kialakítása érdekében a növendék számára elegendő csupán a neveléshez szükséges megfelelő környezetet megteremteni, s így, a társadalomtól távol, a természet közelségében az ismeretszerzést, az erkölcsi értékek kialakítását biztosítja a gyermek természetes kíváncsisága. Képzelt növendéke, Emil nevelése kapcsán ismerteti nevelési elveit, s ezek alkalmazását mutatja be cselekményepizódok formájában. Ez a keret lehetőséget nyújt arra is, hogy kifejtse gondolatait a természetes vallásról, a társadalomról, a polgári intézmények romlottságáról, az emberi érzések felszabadításának… (tovább)
Emil, vagy a nevelésről 25 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1762
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Most olvassa 4
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 32
Kiemelt értékelések
Elég unalmasnak találom már azokat a kifogásokat (melyek leginkább a restség magamentségei), hogy Rousseau Émile-jét nem kell komolyan venni, mondván: miféle nevelési elveket várhatunk olyasvalakitől, aki a saját gyerekeit árvaházba adta… Ezt a logikát követve már rég le kellett volna hajítanom a polcról pl. Schopenhauer: Die Kunst, mit Frauen umzugehen-jét is, viszont ha Nietzschét nem számítom, aligha született valaha is ennyi szórakoztató – és nagyrészt találó – megfigyelés a női természetről.
Ahogy egy anyjával finoman szólva is meghasonlott agglegénynek lehet véleménye a nőkről, miért ne lehetne egy alkalmatlan, pusztán biológiai apának komplett nevelési rendszere? A szerző nyilvánvaló hiteltelensége nem lehet gátja az objektív megállapításoknak (ha voltak valaha is ilyenek), vagy ahogy maga Rousseu is fogalmaz (persze nem ezzel kapcsolatban), az aki egyfolytában butaságokat beszél, lehetetlen, hogy ne mondjon néha valami bölcset is… Hát így van ez.
Ha az ember ügyesen desztillál, a szűrőben még így is fog maradni számos olyan gondolat, amit ha csak félig vesz komolyan az ember (bármilyen minőségében, nem kell ehhez szülőnek lenni), egészen másként fogja látni feladatait nemcsak a gyermeke, de önmaga tökéletesebbé válásában is.
Kíváncsi lennék például, hogy azt az egyszerűnek tűnő minimumot hányan képesek megvalósítani, hogy nem tesznek rosszat. Efféle unalomig ismételt maximákkal indítanak útnak mindannyiunkat: „tegyél jót”, „légy kedves” – amivel csak az öntetszelgésre buzdítanak, de a fent említett negatív erényekbe bizony beletörik a bicskánk.
Konklúzió: Tessék az Émile-t elolvasni!
„Add a gyerekeidet árvaházba, aztán írj könyvet a gyereknevelésről” – sokak szerint ez aláássa a mű érdemeit, szerintem utalhat arra is, hogy Rousseau egyszerűen ráébredt, nem méltó a gyermeknevelés nemes feladatára.
Akárhogyanis legyen, Rousseau rengeteg, a korában radikálisnak számító, kijelentést tesz a fiatalkorról és a helyes nevelésről. Bár a nők és lányok szerepe ebben a műben sem irigylésre méltó, a szerző gondolatai olyan pozitív általános változások előidézői voltak, mint a ruházat kényelmesebbé tétele, a testmozgás fontosságanak elismerése és a gyermekkor gyermekkorként való kezelése.
Leír jó néhány olyan dolgot is, amitől a modern olvasónak ráncolnia kell homlokát, de figyelembe véve, hogy Rousseau nem részesült az Emiléhez hasonló oktatásban és az 1700-as években írt, a mű mindenképpen haladószelleműnek számít.
Gimnáziumban is olvastam belőle részleteket, de az egyetemen, mint kötelező olvasmány végig olvastam. Nem volt egy izgalmas olvasmány, helyenként kifejezetten unalmas volt. A pedagógiai elvek már egy fokkal érdekesebbek voltak, voltak igazán megfontolandó ötletek, no meg olyanok, hogy sikerében komoly kétségek merültek fel.
Nesze neked nehéz olvasmány! Nem tudom pontosan miért, de ezt nehéz olvasni. Mégis megéri szerintem! Rágjuk át magunkat, akár szenvedhetünk is vele, de olvassuk végig!
Nekem nem egy jó példát, igazságokat adott. Már emiatt is kívánságlistára vele! :) Amúgy mellette nekem eléggé alapkönyvnek, kötelező olvasmánynak számít.
18 éves koromban annyira bejött az a természet- és természetességpárti nézet, amit Rousseau képvisel, hogy még vágyat is ébresztett bennem iránta. Mára ebből csupán egy egzotikus világ ismerete maradt meg, de még mindig vicces élmény visszaemlékezni arra az időre, amikor a civilizáció ellen lázadtam.
Népszerű idézetek
Mindig olyan bajok miatt sajnálunk másokat, melyek ellen, úgy hisszük, magunk sem vagyunk biztonságban.
Azt mondják az emberek, hogy az élet rövid, de én úgy látom, hogy igyekeznek is megrövidíteni. Nem tudják felhasználni az időt, panaszkodnak tehát gyors múlása miatt, én viszont úgy vélem, hogy számukra nagyon is lassan múlik. Mindig el vannak telve azzal a céllal, amelyre törekszenek, s így mindig sajnálkozva nézik az időközt, mely elválasztja tőle őket. Van, aki azt szeretné, ha már holnap volna, a másik már a jövő hónapot kívánja. Van, aki tíz évvel szeretne öregebb lenni. Senki sem akar a mában élni. Senki sem elégedett a jelen pillanattal, valamennyien úgy találják, hogy túlságosan lassan múlik. Mikor arról panaszkodnak, hogy az idő nagyon gyorsan múlik, hazudnak.
Miután aztán megtanították erre is, arra is, azaz miután megterhelték emlékezetét szavakkal, melyeket képtelen megérteni, vagy dolgokkal, melyek számára teljesen haszontalanok, miután a felébresztett szenvedélyekkel elfojtották benne mindazt, ami természetes, átadják ezt a mesterséges lényt egy tanító kezébe, aki véglegesen kifejleszti a már készen talált mesterséges csírákat, mindenre megtanítja, csak éppen arra nem, hogy önmagát ismerje, csak arra nem, hogy önmagából hasznot húzzon, csak arra nem, hogy élni tudjon, s hogy magát boldoggá tegye.
Azok a leckék, melyeket a diákok egymástól vesznek az iskola udvarán, százszorta hasznosabbak nekik, mint mindaz, amit valaha is hallani fognak a tanteremben.
Szenvedélyeink tesznek gyengévé bennünket, mert kielégítésükre több erő kellene, mint amennyit a természet adott.
Aki nem képes az apai kötelességet ellátni, annak nincs joga ahhoz, hogy apává legyen.
23. oldal
Ha az ember nem akar mást, mint megérkezni, akkor vágtasson csak postakocsin. Ám ha utazni akarunk, gyalog kell járnunk.
Az emberek nem arra vannak teremtve, hogy felhalmozódjanak, mint a hangyaboly, hanem hogy elszórva éljenek a földön, melyet művelniök kell. Mennél jobban összezsufolódnak, annál romlottabbak lesznek. A test gyöngélkedései, ép úgy, mint a lélek bűnei az elmaradhatatlan következményei ennek a nagyon sűrű összezsúfolódásnak. Az összes állatok közt az ember az, a ki legkevésbbé tud nyájban élni. A birkák módjára összezsufolt emberek rövid idő alatt mind elpusztulnának. Az ember lélekzete halálos az embertársaira: ez ép úgy igaz szó szerint, mint képletesen.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stájn Emma: Kőbölcső 90% ·
Összehasonlítás - Németh László: Lányaim 82% ·
Összehasonlítás - Siri Hustvedt: Amit szerettem 82% ·
Összehasonlítás - Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő 76% ·
Összehasonlítás - Hajdú-Antal Zsuzsanna: Belvárosi srác 94% ·
Összehasonlítás - Emma Chase: Gyógyítsd meg a lelkem! 93% ·
Összehasonlítás - Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag 93% ·
Összehasonlítás - Emma Chase: Ne hagyj ártatlanul! 92% ·
Összehasonlítás - T. L. Swan: A megszálló 92% ·
Összehasonlítás - Becca Prior: A tanítvány 4. 92% ·
Összehasonlítás