A ​magányos sétáló álmodozásai 20 csillagozás

Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai

A ​francia felvilágosodás egyik legzseniálisabb gondolkodójának, egyben legellentmondásosabb „különállójának” utolsó műve, A magányos sétáló álmodozásai, a 65. életévét betöltött Jean- Jacques Rousseau megbékélésének dokumentuma. Számvetés egy kalandos, hányattatott élet és egy sokoldalú életmű hátterével, az önigazolás utolsó, nyughatatlan önkínzásával. Rousseau ellen 1762-ben, a Sorbonne teológiai karának javaslatára elfogató parancsot adott ki a francia kormány – az Emile nevelésfilozófiai gondolatai miatt – az öreg filozófus-irodalmár, a szabadság nagy „genfi polgára” menekülni kényszerült. A közvélemény által megbélyegezve, megaláztatások közepette, újabb és újabb „menedékeken” tengette életét, és közben megszületett talán legköltőibb műve, amely belső naplóként számol be az egykor ünnepelt gondolkodó halála előtti utolsó korszakának gondolkodói rendszeréről.
Az emberekben csalódott, magányos öregember sétái során végiggondolja a múltat, vizsgálja önmagát és tetteit,… (tovább)

Megjelent Egy magános sétáló álmodozásai címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 1782

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa

>!
Európa, Budapest, 1997
174 oldal · ISBN: 9630761513 · Fordította: Réz Ádám
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1964
260 oldal · Fordította: Réz Ádám
>!
180 oldal · keménytáblás · Fordította: Rácz Lajos

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai

Zseniális, megható, remekmű! (Mizantrópoknak és környezetbarátoknak duplán ajánlott olvasmány!)

Habók P>!
Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai

Elmélkedések hazugságról, boldogságról növényekről, a másoknak tett szívességekről, gyerekekkel való kapcsolatáról. Némelyik száraz, némelyik élvezetes.


Népszerű idézetek

Szelén>!

Tudom és érzem, hogy jót tenni a legigazabb boldogság, amelyben az emberi szívnek része lehet […]

88. oldal (Hatodik séta)

2 hozzászólás
cassiesdream>!

Fiatal fővel még érdemes tanulmányozni a bölcsességet; öregkorban már gyakorolni kell.

pável>!

Egyedül vagyok hát itt a földön s nincs többé se testvérem, se felebarátom, se barátom, se egyéb társaságom magamon kívül.

(első mondat)

Szelén>!

Mindegy, ki parancsol, az emberek, a kötelesség vagy akár a szükség: ha a szívem hallgat, akaratom süket marad, és képtelen vagyok engedelmeskedni.

91. oldal (Hatodik séta)

Betti__>!

Mindebből az elmélkedésből azt a következtetést vonhatom le, hogy igazából sohasem voltam alkalmas a társadalmi életre, ami csupa nyűg, kényszer, kötelesség, s hogy független természetem mindig képtelenné tett az olyan kötöttségek vállalására, amelyeket el kell fogadnia annak, aki az emberek között akar élni.

137. oldal

Szelén>!

[…] különben is jobban szeretem önmagamat, semhogy bárki mást gyűlölhessek. Ezzel csak korlátoznám, szűkebb határok közé zárnám létemet; pedig inkább ki szeretném terjeszteni az egész világegyetemre.

96. oldal (Hatodik séta)

alma>!

Ha bajok érnek, mindig inkább a szándékot nézzük, mint a hatást. A tetőről ránk eső cserép talán jobban megsebez, de nem okoz akkora fájdalmat, mint a kő, amelyet szánt-szándékkal dobott felénk egy rosszindulatú kéz. A dobás néha célt téveszt, de a szándék soha.

Nyolcadik séta

3 hozzászólás
alma>!

Bármely ismeretlen személynek az arckifejezése, egy mozdulata, egy pillantása elegendő ahhoz, hogy megrontsa örömömet vagy enyhítse fájdalmaimat. Csak akkor rendelkezem magammal, ha egyedül vagyok;egyébként a környezetem játékszere leszek.

9. séta

Habók P>!

Jólétem rövidke időszakaiban sok ember fordult hozzám segítségért, és ha megtehettem, amit kértek, soha senkit nem küldtem el üres kézzel. De a lelkesen vállalt első jó cselekedetekből a későbbi kötelességek egész láncolata indult ki, amit nem láthattam előre, és amelynek igáját már nem bírtam lerázni. Az első szívesség, amit tettem, olyan volt a megajándékozottnak, mint a vadnyom, amelyen el kell indulni; s mihelyt egy szerencsétlen ember kivetette rám az első megkapott szívesség hálóját, végem volt: az az első szabad és önkéntes jótett korlátlan jogot adott neki arra, hogy szükség esetén újabbakat követeljen, s engem még a tehetetlenség sem mentesített. Így váltak igen édes örömeim lassanként igen terhes kényszerré.

Hatodik séta

Betti__>!

Egyébként is, mielőtt még az ember elsajátíthatná mindazt az ismeretet, amit ezek a késői leckék nyújtanak, elmúlik az alkalom, hogy hasznát vehesse.

41. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Laurence Sterne: Érzékeny utazások
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Laurence Sterne: Érzékeny utazás
Laurence Sterne: Érzelmes utazás
Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
Johann Wolfgang Goethe: Az ifju Werther Gyötrelmei
Simone de Beauvoir: A második nem
Voltaire: Kandidusz vagy minden jól van ezen a világon
Johann Christian Friedrich Hölderlin: Hüperión