A ​cselekmény 27 csillagozás

Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

A ​cselekmény Jean Hanff Korelitz lélegzetelállítóan izgalmas regénye egy történetről, ami túl jó ahhoz, hogy ne lopják el, és egy íróról, aki úgy dönt, ellopja.

Jacob Finch Bonner ígéretes fiatal regényírónak számított első könyve megjelenése után. Ma egy kreatívírás-kurzuson tanít, és próbálja megőrizni önbecsülése maradékát; nem írt, vagy legalábbis nem publikált semmi jelentőset az elmúlt években. Amikor Evan Parker, a program legarrogánsabb diákja bejelenti, hogy nincs szüksége Jake segítségére, mert készülő regényének cselekménye olyan erőteljes, Jake ezt csak holmi tipikus, amatőr nárcizmusként könyveli el. Aztán meghallgatja a beszámolót a… cselekményről. Jake visszatér karrierje lejtmenetébe, és felkészíti magát arra, hogy hamarosan megjelenik Evan Parker csodálatos első regénye, aztán megtudja, hogy egykori diákja meghalt, feltehetőleg még azelőtt, hogy befejezte volna a regényt. Jake ekkor elhatározza, hogy olyasmit tesz, amit saját magát valamennyire is becsülő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
GABO, Budapest, 2022
376 oldal · ISBN: 9789635663828 · Fordította: Komló Zoltán
>!
GABO, Budapest, 2022
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635662258 · Fordította: Komló Zoltán

Most olvassa 1

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ProKontra>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

Jean Hanff Korelitz legújabb könyve A Cselekmény egy igazán intelligens thriller. Nincs indokolatlan trancsírozás, hagyja, hogy az olvasó gondolkodjon, rejtélyeket oldjon meg. Lassan építkező történet, azonban valami apróság mindig történik, ami miatt érdekesnek találtam, és tovább akartam olvasni. Bàr a gyanúsítottam hamar megvolt, a legvégső “összecsapást” abszolút nem így képzeltem el, és ez kellemes meglepetést okozott :) A szereplők egytől egyig ellenszenvesek voltak, de ebben a történetben ennek így kellett lennie, és talán ez volt az egyik (amely bármennyire is ellentmondásos), ami miatt azonosulni tudtam velük. Ez egy könyv a könyvben. Egy történet, amit valaki elmesélt valakinek, majd az valami oknál fogva nem íródott meg. Majd kiderül: a mesélő, már évek óta halott. Hát mit tesz a jó öreg írásoktató, az ellenszenves főszereplő? Megírja! Naná! És azt hiszi, következmények nélkül megússza! Tévedett. De még mekkorát.

mate55>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

A szerzőség e szabadon lebegő szorongásának kellős közepébe érkezik egy thriller ötletes rémálma, a ragadós ujjak veszélyes következményeiről az irodalmi világban. Ezáltal a cselekménye egy új dimenziót ad az irodalmi thriller kifejezésnek. Egy olyan regény, amely elmeríti az olvasót az írók és a kiadók világába, valamint az ahhoz szerves részét képező szempontokba, beleértve a kritikusokat, a könyvtúrákat, az interjúkat és a rajongókat. Az írók, mint csak névadó szereplők: James Patterson-tól Stephen King-ig, Patricia Highsmith-től Jonathan Franzen-ig messze meghaladják a véres holttestek számát. Részleteket tartalmaz a való világból, utalva a Macmillan Publishingtől (Nagy-Britannia vezető kiadója) Oprah Wnfrey-ig. (amerikai beszélgetős műsorvezető, televíziós producer) Ezek az apró részletek mind segítenek elmosni a határt a valódi és a fikció között. Lassan építkező cselekménye ravasz mondatokkal és óriási szövegfalakkal van keretezve. Egészen jól van tálalva és annyira fenntartotta a figyelmemet, hogy egyáltalán nem tűnt unalmasnak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olvasás közben nem láttam a nagy leleplezést, de feltételeztem, hogy tévedtem, ezért csak félretettem az ötletet, és megfeledkeztem róla. Sok aspektusa érdemel elismerést, helyenként igencsak elgondolkodtató, olykor remek dilemmákat vet fel, azonban mégis ha koncentráltabb lenne, akkor igazán profi thriller lehetett volna. Egy olyan könyv, amit mindenkinek olvasnia kell. Így viszont „csupán” érdekes maradt.

meseanyu P>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

Ez egy szépirodalmi igényességgel megírt thriller, végig az volt az érzésem, hogy akár Franzen is írhatta volna. Ez bizonyára sokaknak csalódás, nehéznek találhatják esetleg a stílust, de nekem sok pluszt adott ehhez a könyvhöz. A sztori jó, de én megint a közepén kitaláltam minden fordulatot, és reménykedtem benne, hogy lesz azért még a végén egy nagy, mindent eldöntő csavar, ami majd meglep és egyben meg is nyugtat. Ez sajnos nem jött el, ezért kicsit levontam, de összességében jó szórakozás volt, mert még így is hozta azt a feszültséget, izgalmat, amit a műfajtól elvár az ember. Külön tetszett még az írói lét bemutatása, illetve a könyv a könyvben szerkezet, úgyhogy számomra szép bemutatkozás volt a szerzőtől, fogom még keresni a könyveit.

smetalin>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

Kétszáz oldalon keresztül, az író lelkivilágát, gyötrődését taglalja. Milyen nehéz írni valamiről, mennyire szeretne írni, de lassan belátja, hogy nem jut eszébe semmi , nem ír semmit, csak próbálkozik talpon maradni. Én összefoglaltam két mondatban, a könyvben hosszú monológokat szenteltek ennek…..
Cselekmény, a legfontosabb minden könyvben, ebben is. A központi téma is ez lett volna, ha van egy jó cselekményed, már csak a körítést kell megírnod, még csak azt se mondhatnám hogy itt ez lett volna. Sajnos a cselekmény kiszámítható, nagyon is, arra vártam ne az legyen a végkifejlet, az lett.

Zsoofia>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

Én nem vártam ezt a véget jönni.

A szerző borzalmasan jó. Mármint egy pillanatra sem szabad szimpatizálni a főszereplőjével, a saját seggébe bújt Íróval, mégis olyan emberi szintre húzza a problémáit, hogy annak ellenére, hogy képen szeretném törölni egy hatszáz oldalas keményborítós könyvvel, néha csak elétolnék egy macha lattét, hogy chill.

Első ipresszióm a könyvről az volt, hogy dark academiának jobban passzol, mint thrillernek, és még mindig tartom, hogy nem feltétlen thriller könyvről van szó, hanem egy szépirodalmi történetről, és bár mindkettő megállja a helyét, a thrillerek györs, pörgős, feszültségkeltő leírásának teljes hiányára alapozom a véleményem. Ha nem szereted a nagyon, nagyon hosszú mondatokat és bekezdéseket, és nem érdekel nagyon filozófiai boncolgatás történetről, cselekményről, lehetőségekről és egy-két mentális spirálozásról, akkor nem neked való a könyv.

Négy csillag csak azért, mert szinte azonnal kitalálható, hogy ki Tom, és egy kicsit elvesztett a könyv 80%-nál, hogy főhősünk nem látja a fától az erdőt, de ez nem vesz el sokat abból, hogy mi a pokol volt a történet vége.

4 hozzászólás
Mimibookworld>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

Kiolvastam Jean Hanff Korelitz új regényét, mivel a „Tudhattad volna” is nagyon tetszett.

Elég lassan indult be, és végig szépen lassan csepegtek az infórmációk, de a végén volt egy nagyobb csavar, ami rendesen meglepett.

A történet Jacob Finch Bonnerrel kezdődik, aki írói pályája mélypontján van, egészen addig, míg egy írói kurzus során, ahol tanárként tevékenykedik, össze nem fut Evan Parkerrel, a nagyképű írótanonccal, aki egy olyan cselekményt oszt meg vele ami várhatóan világsiker lesz.
De Evan Parker meghal, és a könyv sosem születik meg. Jacob úgy dönt, akár ő is megirhatná, ám ekkor még nem sejti, milyen borzalmas eseménysorozatba taszítja magát.

Összeségében tetszett, pontosan azt hozta amit vártam tőle. Hamar elolvastam, az egyetlen ami hiányzott, hogy a karakterekkel sehol nem éreztem kapcsolódást, de ezt a könyv témája, és az írás, ami természetesen engem is érdekel, ellensúlyozta.
www.mimibookworld.com

Belle_Maundrell>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

Az alapötlet remek, de úgy érzem, nem sikerült minden benne rejlő lehetőséget kiaknázni. Végig az járt a fejemben, hogy mennyivel élvezetesebb lehetne, ha egy jobb író írja meg. Ezen kívül semmit nem olvastam még Jean Hanf Korelitztől, de ennyi alapján egyéltalán nem nyűgözött le.

Nekem az egész koncepció sántított attól kezdve, hogy a főhős nem a konkrét kéziratot lopja el, csak a volt tanítványa ötlete alapján írja meg a könyvét. Persze ez sem szép dolog, de simán el lehetett volna kerülni a konfliktust meg a kínos lelepleződést a kiadó és az olvasók előtt, ha egy mondatban megemlíti a köszönetnyilvánításban, hogy „kösz az ötletet Evan Parkernek”, vagy ilyesmi. Persze a fenyegetőzést nem úszta volna meg, csak nem lett volna súlya az irodalmi életben.

Az egész zaklatás olyan fura, spoiler ebben is lehetett volna több fantázia. Mondjuk nekem már az sántít, hogy lett akkora hiperszuper bestseller a Puska, amikor a fejezetek közé szúrt részletek alapján teljesen középszerűnek tűnt. Bár bőven láttunk már rá példát, hogy nem mindig a legjobb könyvek a legnépszerűbbek. Meg ugye eleve szubjektív, hogy kinek mi tetszik. Mindenesetre kár, hogy a zakkant zaklató kiléte nem ütött nagyot, mert addigra simán ki lehetett találni. spoiler

A szereplők mind ellenszenvesek voltak, egy normális ember sem termett a vidéken, még a főhősnek sem tudtam szurkolni. Még csak nem is érdekelt, kivel mi lesz, mert még a „főgonosz” is unalmas és lapos volt. Szóval a befejezés is teljesen hidegen hagyott (és meg sem lepett).

Pozitívum, hogy felvet néhány érdekes kérdést az írással és az irodalommal kapcsolatban, de erre már láttunk sokkal jobb példát is. Akarva-akaratlanul is eszembe jutott Az emberek legtitkosabb emlékezete, ami szintén foglalkozik a plágiummal, de a két regény színvonala közt ég és föld a különbség. Egyszer elment, de semmilyen nyomot nem hagyott bennem.

nanena>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

Nem tudtam letenni. Pedig tudtam, hogy mi lesz a vége, az ahhoz vezető utat azonban végig kellett járni. A könyv első fele kicsit lassabb volt, azonban itt is éreztem a cselekmény erejét. Mert ennek a történetnek az ereje is a cselekmény, az alapgondolat, amelyet már nem lehet elrontani. Egy történeten belüli történet, melyek összekapcsolódnak, együtt lélegzenek, formálódnak, S szükszégszerűen vezetnek a végkifejlethez.

Rileey>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

Én igazából ezt a téma miatt végig nagyon élveztem: adott egy író, aki eltulajdonít egy cselekményt, de lényegében nem plagizál, hiszen minden egyes szót ő maga ír. Ettől még nyilván helytelen, de főszereplőnk nem gondolja annak (mondjuk ha lett volna esze, ír valami hasonlót, hasonló fordulattal). Nem egy izgalmas könyv, de ezek a bennfentes írós dolgok számomra nagyon érdekesek voltak, és én csak a legvégére, az ominózus esemény bekövetkezte előtt jöttem rá a turpisságra. Mindenesetre nem olyan véget kapott, amire számítottam, és ez tök jó.

Mr_Szörnyi_Börnyi>!
Jean Hanff Korelitz: A cselekmény

Néhol tömény melankóliába, néhol finom unalomba süppedő thriller, ahol az a csavar a történet végén, hogy tulajdonképpen nincs is; minden úgy fejeződik be, ahogy annak a logika szabályai szerint kell. Ez a koncepció, miszerint annyira egyértelmű nyomok utalnak az intrikus személyére, hogy minden a műfajban picit is járatos olvasó könnyedén kitalálja személyét, jelen esetben tökéletesen működik, illetve talán úgy pontos, hogy a regény a fentiek dacára működik. Nehéz magával ragadónak, letehetetlennek titulálni A cselekményt, de pár szórakoztató órát sajátos stílusával, csendes öniróniájával képes bárkinek szerezni.


Népszerű idézetek

mate55>!

Jacob Finch Bonner, A csoda feltalálása című „ígéretes újdonság” egykor szépreményű szerzője benyitott a Richard Peng Hall első emeletén számára kijelölt irodába, ütött-kopott bőr válltáskáját a csupasz íróasztalra tette, és valami kétségbeeséshez hasonló érzéssel nézett körül.

(első mondat)

Belle_Maundrell>!

Mindenki csak annyira sikeres, mint a legutóbb megjelent könyve, és csak annyira jó, amennyire a következő könyv, amelyet ír. Úgyhogy pofa be, és nyomás írni.

54. oldal

Belle_Maundrell>!

Minden egyes embernek megvan a maga egyéni hangja és története, amelyet senki más nem mesélhet el.

13. oldal

Belle_Maundrell>!

A történetek azok a források, amelyekben megmerítkezünk, hogy el ne feledjük, kik vagyunk, velük nyugtatjuk meg magunkat afelől, hogy mások szemében bármilyen jelentéktelennek látszunk is, valójában fontos, sőt döntő szerepet játszunk a túlélés szakadatlan drámájában: személy szerint, társadalmilag és fajként is.

81. oldal

Belle_Maundrell>!

[…] minden történet, ahogy minden egyes műalkotás […] párbeszédet folytat az összes többi műalkotással: visszapattan az elődeiről, merít a kortársaitól, harmonizál a motívumokkal. És ez mind-mind, festmények és koreográfiák és versek és fényképek és előadóművészetek és az örökké-változó regény, ott örvénylik a művészet megállíthatatlan színkeverő masinájában. És ez valami gyönyörű, izgalmas dolog.

85. oldal

Belle_Maundrell>!

Sok-sok évvel ezelőtt a „tehetséges” melléknév egy bizonyos Patricia Highsmith révén mindörökre, elválaszthatatlanul hozzátapadt a „Tom” névhez, és attól fogva a jelentése oly módon gyarapodott, hogy az önfenntartás egy bizonyos formáját és a mások iránti tisztelet tökéletes hiányát is magában foglalja. Az a bizonyos tehetséges Tom történetesen egy gyilkos volt. És mi is volt a vezetékneve?
Ripley.

124. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Colleen Hoover: Verity
R. F. Kuang: Sárga
Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz
Alessandra Torre: A Szellemíró
Richard Chizmar: A rémkirály nyomában
Nora Roberts: Éjszakai munka
Stephen King: Lisey története
Dean R. Koontz: Mr. Murder
Alafair Burke: Egy feleség dolga