A ​nyúl meg a teknős és más mesék 93% 27 csillagozás

La Fontaine tanulságos meséiben a buta, hiú, mohó állatok pórul járnak, a szerények, kitartóak, szorgalmasak pedig elnyerik jutalmukat. Olyan alapigazságokra tanít, mint hogy ne ítélj a külső alapján, segíts a gyengébbeknek, mindenkiben találhatsz valami értéket… Sok kedvencem van, de a legjobban talán A tücsök és a hangya meséje tetszik, melynek kettős tanulsága van: fontos az előrelátás és a szorgos munka, de közben ne felejtsünk el élni és élvezni a pillanatot.
„ – Látjátok, hiába teli a kamrátok, a jeges télben is én hoztam el nektek a nyarat.” – mondja a tücsök.
A rajzok csodaszépek, de ez nem meglepő, hiszen a „Mesél az erdő…” sorozat szerzőjének, Tony Wolfnak a keze munkáját dicsérik.

La Fountaine vagy Ezópusz tanulságos állatmeséi. Az utolsó mese még aktuális is, bölcsesség annak is van a végén.

Óóó, ha jól rémlik, ebből tanultam meg egy egész mesét egy mesemondó versenyre :))

Gyerekkorom kedvenc mesekönyve volt, csodálatos képekkel.

Gyerekkoromban kaptam, és nagyon sokszor elolvastam, rengeteget nézegettem a gyönyörű képeket. Most azért vettem elő megint, mert azt figyeltem meg egy hónapja, hogy a kislányom 6 hónaposan már egyre hosszabb ideig tud figyelni, amikor mesélek neki, ezért kíváncsi voltam, ilyen hosszúságú történetek már lekötik-e. Lekötik. Esti meseként olvastam neki a kötetet, és nagyon aranyosan figyelt. Egy-egy esti mesélés úgy telt, hogy először megfogta a könyvet, megpróbált lapozni benne (nagyon szeret lapozni, egyelőre pancsolós könyvben profi, az ilyen jellegűhöz még túl nagy a lendület, és túl fejletlen a finommotorika), aztán amikor elkezdtem olvasni, először jól megnézte az aktuális képet, aztán kicsit nézegette a betűket, majd felém fordult, és tátott szájjal hallgatta, mit mondok, és közben nagyokat mosolygott meg nevetgélt. Nem mindig volt türelme az egész sztorihoz, volt egy-kettő, aminek kétszer futottunk neki, mert ha túl fáradt, mire elkezdjük az esti rutint, akkor nem mindig kéri a mesét.

A mesék és a képek most is tetszettek, igazából csak az utolsó történetet, a pestisjárványról szólót nem éreztem odaillőnek. Nagyobb gyerekkel remekül meg lehet beszélni egy-egy mese tanulságát is, ez is jó ebben a kötetben.

A gyerekkorom egyik kedvenc könyve. Amit a kopottsága is mutat :D Annak idején édesanyám olvasott fel belőle, most kézbe véve jó érzéseket/emlékeket ébreszt.

Örökérvényű mese szép kiadásban, emlékszem kicsinek nagyon szerettem, sokszor nézegettem.

Nekünk itthon egy másik (a kismalacos) volt meg ebből a sorozatból, és azt szerettem, meg a gyerkőc is szereti, ezért elhoztuk ezt a részt is a könyvtárból. Az állatmeséket nagyon szereti, úgyhogy sikere van. Bár van, amit magyaráznom kell vagy még később lenne jó (pl. a pestises), de nem zavarja, figyel, érdekli.