A ​párisi fiú 5 csillagozás

Jean Cocteau: A párisi fiú Jean Cocteau: A párisi fiú Jean Cocteau: A párisi fiú

A sokoldalú művész 1955 óta tagja volt a Francia Akadémiának. Sikereket ért el a művészet több ágában is, nagy hatással volt az avantgarde áramlatokra, elsősorban a szürrealizmusra. Irodalmi sikereket 1923-ban „A párizsi fiú”, 1929-ben a „Vásott kölykök” című regényeivel, 1927-ben az „Orpheusz” című színművével ért el. Rendezői tehetségét először az 1931-ben készült, „A költő vére” című filmjében kamatoztatta.

Eredeti megjelenés éve: 1923

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető irodalmi könyvtár Magvető · Új termés Genius

>!
Magvető, Budapest, 1957
144 oldal · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Genius, Budapest, 1925
104 oldal · keménytáblás · Fordította: Szinnai Tivadar

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

dokijano >!

    Az élet óriási gyorsvonat: több osztályból áll, de az első- és harmadosztályú utasokat egy sínen viszi, egyazon sebességgel a halál felé.
    Legokosabb volna aludni, amíg megérkezünk erre a végállomásra. De, jaj, a tájék gyönyörű. Csak unalomból, csak szórakozásból kellene kinéznünk az ablakon, de annyira elmerülünk a rohanó képek élvezésébe, hogy nehezünkre esik az utazás végén szedni a cókmókot és kiszállni.

118. oldal, IX. fejezet (Magvető, 1957)

sophie P>!

Ez a minden álláspont nélküliség olyan, mint egy üres karosszék. Jacques beleült, és onnan nézte az életet: erkölcsöt, művészetet, politikát.

7. oldal (Magvető, 1957)

dokijano >!

Amióta a világ világ, az erkölcs olyan társasjáték, amelynél mindenki csal, senki se tartja be a szabályokat.

94. oldal, VII. fejezet (Magvető, 1957)

dokijano >!

Nem tartozott sehova. Se jobbra, se balra. De végletes természete az arany középutat se kedvelte. A végletek úgyis találkoznak, összeolvadnak egy ponton, mint a kígyó, amely a saját farkába harap. Ez a pont a legkényelmesebb. Ez a minden álláspont nélküliség olyan, mint egy üres karosszék. Jacques beleült és onnan nézte az életet: erkölcsöt, művészetet, politikát.

7. oldal, I. fejezet (Magvető, 1957)

Lunemorte P>!

Ez még nem a Halál, csak a küldönce. Olyan, mint a rendkívüli követ, aki az ura helyett viszi az oltárhoz a hercegnőt. Éppen ezért közönyösen végzi a ceremóniát.

120. oldal (Magvető, 1957)

Lunemorte P>!

A szív szenvedélyt keres, pazarolni akar, kiárad, és ha csalódás éri, halálos kimerülésben húzódik össze újra.

dokijano >!

    Jacques Forestier az a fiú volt, aki könnyen sírva fakad.

(első mondat)

Lunemorte P>!

Az élet óriási gyorsvonat: több osztályból áll, de az első- és harmadosztályú utasokat egy sínen viszi, egyazon sebességgel a halál felé. […] Irigyeljük azokat, akik nyugodtan tudnak csomagolni a kiszállás előtt és az utolsó percben is hideg fejjel gondolnak a dolgaikra, mint Sokrates Phaidon fodrászára vagy Aeskulap kakasára.

118. oldal (Magvető, 1957)

Lunemorte P>!

Germaine nem vesztette el a hímporát, hamvas maradt, mint a friss szilva, pedig sok kézben volt már. Igazi csoda volt, hogy ilyen üde maradt. Jacques-nak is volt valami titkos páncélja a szenny ellen: olyan volt, mint a hattyú, melynek tolla zsíros és nem nedvesedik át. Úgy gázoltak a bűnbe, mint az álmos hajnali járókelők, akiknek a lelke még szűz álomba dermed és észre se veszik a gyümölcskofák piszkos targoncáit a vásárcsarnok előtt.

Lunemorte P>!

Évezredes láncok kapcsolják össze Lesbos pázsitját Páris csipkés ágyaival.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lautréamont: Maldoror énekei
Joseph Delteil: Jeanne d'Arc
Romain Puértolas: A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony
Raymond Queneau: Ikárosz repül
Boris Vian: Tajtékos napok
André Breton: Nadja
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Sara Mannheimer: A cselekvés nulla foka
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák