Barbarella (Barbarella 1.) 15 csillagozás

Jean-Claude Forest: Barbarella

Valamikor a távoli jövőben egy fiatal nő szerelmi bánatában nekivág a világűrnek. Rakétájával egy idegen bolygóra érkezik, és az egzotikus környezetben nagyon is ismerős problémák egész sorába fut bele. Együtt érző lázadóként Barbarella mindig a hatalommal szemben, az elnyomottak oldalán találja magát, és sosem habozik az adott helyzetnek megfelelően az intelligenciáját, a vakmerőségét vagy éppen az erotikus vonzerejét alkalmazni. Jean-Claude Forest ikonikus teremtménye fél évszázad alatt mit sem vesztett bájából. A francia tudományos-fantasztikus képregény klasszikusa most jelenik meg először magyarul.

>!
Nero Blanco Comix, Budapest, 2017
76 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155524240 · Fordította: Bayer Antal

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Jean-Claude Forest: Barbarella

Igazi, retro science-fantasy képregény, a szexuális szabadosság és a pszichedelikus forradalom hajnaláról.
A minden porcikájában Bridget Bardot által ihletett főhősnő szerelmi bánatában űrrakétáján beleveti magát a galaxis végtelenjébe, hogy ott aztán mindenféle furábbnál is furább civilizációkba botolva villantsa meg tökéletes idomait és bájolja el az idegeneket – lett légyen szó férfiakról, nőkről, robotokról vagy akár ezeknél sokkalta egzotikusabb teremtményekről.
Aki persze azt gondolja, hogy ez a képregény merő zagyvaság… Hát, tulajdonképpen nem téved. Mégis, a maga módján ez is egyfajta kultúrtörténeti mérföldkő. Ötven év távlatából persze egyértelmű, hogy Barbarella, bármilyen vagány és bátor nőként is van ábrázolva, inkább férfi álomkép, mint feminista ikon, ám a maga korában a függetlensége, a kezdeményezőkészsége és harcias igazságszeretete szerintem még mindig jobb példát mutatott a (vélhetően nem túl széles) női olvasótábornak, mint a Szürke Alkonyat passzív-agresszív penészvirágai.
Aki esetleg nem tudná ennyi alapján elképzelni, hogy vajh' nagyjából miről is szólhat ez a ’60-as évek derekán született képregény, íme a ’68-ban készült filmváltozat trailere: https://www.youtube.com/watch…

8 hozzászólás
Oriente>!
Jean-Claude Forest: Barbarella

Micsoda érzelmi csalódások vezettek odáig, hogy a fiatal nő egyedül bolyongjon a mi világunktól oly távoli naprendszeren át? spoiler

Ilyen költői képpel veszi kezdetét Barbarella kalandos utazása, akinek bizony nagyon menők a felsői, bár egyik sem marad 3-4 képkockánál hosszabban rajta. :) Akkor is szexi, amikor megkövezik, amikor pikkelyes lények spriccelik le fertőtlenítővel, vagy gyilkos madarak csipkedik halálra egy arénában.
Szóval ez egy bájosan szabados, vagy tudomisén, pikáns SF képregény. Nyilván a férfiolvasók nagyságrendekkel több élvezetet merítenek a kötetből (főleg 18 év alatt :D), de én is remekül szórakoztam, mert annyira üdítően nem akar más lenni, mint ami. És egyébként vannak benne formabontó jelenetek, amiket kifejezetten értékeltem. Ezt leszámítva az egész csak egy cuki kis zagyvaság.

Egy epikus jelenet kedvcsinálónak:
https://i.pinimg.com/originals/a3/94/55/a394550af52887b…

4 hozzászólás
Molymacska>!
Jean-Claude Forest: Barbarella

Van az Agymenőkben az a rész, amikor a lányok lemennek a képregényboltba, és szembesülnek vele, hogy a falakon olyan poszterek vannak, ahol a nőknek hiányos az öltözetük és nagy a mellük. Na most kb én is így éreztem magam, amikor kinyitottam ezt a képregényt, mint akkor Amy.
Valójában teljesen véletlenül akadtam rá erre a gyöngyszemre a könyvtárban, és gondoltam, miért ne, olvassuk el. Azt nem láttam, hogy bár 2017-ben adták ki magyarul, de 1962-ben keletkezett eredetileg. Ez pedig borzasztóan sok idő…
Az egyik problémám, ami inkább humorforrás volt, az a nőiesség megjelenése. Mert Barbarellán a ruha nem marad meg (biztos olyan érzékeny a bőre) de a legnagyobb fegyveréből rögtön kettő is van, amit lőfegyver helyett (és előtt) is bármikor használ. Emellett vannak olyan képsorok, amikor egyszerűen egy pornó magazin érzését kelti, hiszen Barbarella szereti enyhén kinyitni a száját, a fenekét felemelni, nőkkel ölelkezni (néha férfiakkal is :D ) ami nekem nőként kicsit azért gázos volt. Lásd alábbi panel: spoiler Ehhez még jönnek az erotikus poénok, fenekelős fenyegetések, és az ember tényleg nem tudja eldönteni hogy akkor ez most komoly, vagy mi van.
Az hogy sci-fi, itt inkább csak díszlet volt. Nem volt baj, mert ha számítottam valamire, akkor talán erre igen. Cselekmény akció dús, olyan igazi vagány, pörögnek az események, mindenki meghal, de mégse, csak a rossz, de ő se, mert nem rossz… Szóval olyan…
Ami még számomra felettébb vicces volt, hogyha a panelek kicsit túlburjánzottak a rajzolón, akkor nyilakkal jelölte, hogyan is kellene olvasni. Ilyet még nem láttam képregényekben (mármint a történetben) de borzasztóan vicces volt ezt látni.
Ezt mai szemmel, úgy hogy nem vagyok nagy képregény rajongó, és úgy, hogy még nő is vagyok, elég bizarr élmény volt. Lehet (sőt biztos) hogyha geek férfi lennék, ez lenne a bibliám, és remélem a célközönségét inkább megtalálja ez a képregény.

14 hozzászólás
chibizso>!
Jean-Claude Forest: Barbarella

24 éves fiatal nőként nagyon vicces volt nekem a Barbarella. Kapunk egy tipikus szőke macát, aki – mivel magán viseli a szexuális forradalom szellemiségét – kap egy nagy adag kíváncsiságot, aminek nehezen tud ellenállni. Ezekből mai olvasó számára nagyon vicces jelenetek sikerednek, de lehet az eredeti közönség is jól szórakozott ezeken, ki tudja. A szexualitáson túl Barbarella egy elég talpraesett csajszi is, akár nőiességének bevetésével is célt tud érni. A gyűjteményben az ő kalandajit olvashatjuk egy kicsit ömlesztve, bár mindig van egy-egy átvezető szál vagy szereplő, aki egyik kalandból a másikba viszi Barbarellát. Mély karaktereket ne várjunk, se komoly fordulatokat, inkább az egésznek a régi bája és az ötletes világok fognak magukkal ragadni. Éppen emiatt azoknak ajánlom inkább a 70 oldalas könyvecskét, akiket érdekelnek a klasszikus képregények, az adott kor, amiben készült, vagy csak szeretne egy kicsit nevetni. És persze szép fekete-fehér képekben gyönyörködni.

mohapapa I>!
Jean-Claude Forest: Barbarella

Ezt a képregényt is véletlenül találtam a könyvtárban. Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek. Láttam én a borítón, hogy valami francia vagy angol pasas írta, rajzolta (francia), de ahogy a képekre néztem, mintha a magyar képregény-rajzoló, Fazekas Attila rajzait láttam volna. Megnőtt az érdeklődésem. Amit tovább fokozott, hogy sci-fi képregényről van szó. Na, gyerünk!

Jean-Claude Forest 1962-ben jelentette meg az első Barbarella képregényt. Valami olyan formában, ahogyan régen nálunk, ha jól emlékszem, az Esti Hírlap utolsó oldalának az alján jelentek meg képregények, négy-öt kocka egy számban. Aztán megjelent a Barbarella-történet egyben is. Aztán még sok, amik végül négy gyűjteményes kötetekben is napvilágot láttak. Amik aztán hamarosan angol fordításban is kiadták őket.

1968-ban filmet is forgattak a történetből, főszerepben a nagyon is csinos, Barbarellás Jean Fonda-val, akit a rossz nyelvek szerint csak azért választott a rendező, Roger Vadim a címszerepre, mert éppen a barátnője volt, és meg akarta mutatni Fonda csakugyan szemre- és figyelemre (hogy mást ne mondjak…) méltó bájait.

A jelen kötet története nem egy történet. Pontosabban egy, de epizódokból áll. Barbarella szerelmi bánatában vándorol az űrben, leszáll egy bolygón és ezzel egy pillanatnyi szünet, pihenés nélküli ámokfutás veszi kezdetét. Barbarella ide-oda csúszkál a bolygó különböző mélységeiben, tereiben, síkjain, a legtöbb esetben deus ex machina esve bele egyik kalandból a másikba.

Barbarella egy űrben utazó, bátor, leleményes, vastagon és mindenek előtt nimfomán, szőke bombázó, aki az első szóra, ami általában az övé, meztelenre vetkőzik és magáévá tesz bárkit és bármit. Barbarella éppen ezért a szexuális forradalom és a feminista mozgalom egyik jelképévé vált. Egy férfi által, gondolj, bele!

Annyira bárgyú és naiv a cselekmény, hogy olyan nincsen is. Pedig lám, mégis van. Elmondhatatlan az minden dramaturgiára, szerkesztésre elvekre fittyet hányó cselekményvezetés, amivel Foster él. Kitalál egy konfliktust, fokozza, majd amikor nem tudja hogyan kimenekíteni Barbarellát, kreál egy olyan műmegoldást, olyan hajánál fogva előrántott cselekményszálat, hogy az ember nem túl művelt és nem annyira rendszerben gondolkodó gyereke is csak les, és a legszívesebben a sarokba hajítaná az egész francos, egybefüggő történettelen történetet. Különösen, amikor Barbarella szüntelen üzekedés-vágya olyan szintre emelkedik, amikor már egy robotot is magába enged, miután megkérdezi tőle, hogy:
„– Mondja, Aktor… Mi mindent tud csinálni?”
„– Mindent, asszonyom, mindent… Méghozzá roppant alaposan.”

Erre Barbarella válasza a következő:
(Itt az eredeti blogbejegyzésben egy kép szerepel, mondhatom, érdemes megnézi!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/jean-claude_…

Ez nálam kicsit kivágta a biztit, majdnem a sarokba is dobtam az egész sci-fi pornót, hogy köllafrancnakeza baromság, de aztán valahogy mégis maradt. A gondolat azzal indult, hogy de jó a robotnak, a fém az mindig kemény…

Na jó, nem így ér ám véget az értékelésem! Ha van benned érdeklődés, kérlek olvasd el az egészet itt:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/jean-claude_…

TribeBubu P>!
Jean-Claude Forest: Barbarella

A grafika valami zseniális. Minden egyes panelen mestermunkával találkozik az olvasó. Viszont a történet eléggé bugyuta. Pedig rendkívüli fantáziára vall, ahogy a fiktív civilizációkat kidolgozta az alkotó.


Népszerű idézetek

Oriente>!

Nem ez lesz az első alkalom, hogy egy földönkívüli meztelenül lát engem.

15. oldal

Oriente>!

Tetszel nekem Dianthus… Számodra fontosabbak az érzések az orchideáknál… Márpedig az együttérzés ritkaságnak számít a galaxisban.

6. oldal

Oriente>!

Micsoda érzelmi csalódások vezettek odáig, hogy a fiatal nő egyedül bolyongjon a mi világunktól oly távoli naprendszeren át?

3. oldal

Molymacska>!

Végre egy orhomor, aki beszéli a galaktikus eszperantót!

9. oldal


A sorozat következő kötete

Jean-Claude Forest: Barbarella 2. A percfaló dühkitörései

Barbarella sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Roger Lécureux – Raymond Poïvet: A Reménység úttörői 1. – A fantasztikus kert
Brian K. Vaughan: Saga 2.
Alan Moore: A teljes Watchmen
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 3.
Charles Soule: Star Wars: Darth Vader, a Sith sötét nagyura 2. – A Jedik hagyatéka
Chris Claremont: Kitty Pryde és Rozsomák
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
George Orwell – Fido Nesti: 1984
Greg Weisman: Star Wars: Kanan 1. – Az utolsó padavan
Sean Murphy: Punk Rock Jézus