Halott ​csillagok (Halott csillagok 1.) 24 csillagozás

Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Földközi-tenger kiszárítása közben a túlnépesedett Föld lakói rábukkannak egy hatalmas, élő városra, majd az is kiderül, hogy még 26 ilyen létezik a világegyetemben, mindegyik más-más bolygón. Amikor fény derül rá, hogy a városok utaztatni tudják egymás közt lakóikat, föltámad a remény a népességrobbanás problémájának megoldására. A kolonizáció azonban elmarad, mert a leggazdagabbak kisajátítják maguknak az instant-csillagutazás lehetőségét, a többiek számára pedig maradnak a lassú űrhajójáratok és a tudat asztrálkivetítése a galaxis távoli pontjaiba. Mivel ez csak keveseknek adatik meg, a sorsát mindeddig némaságban tűrő többségben lassan feltámad az elégedetlenség… Egy művész és egy test nélkül maradt asztráltudat járják az élő városokat, keresve azt a helyet, ahol békés otthonra lelhetnek, de körülöttük minden felbolydul, és még maguk a városok is terveznek valamit. Vajon segíteni akarnak az embereken, vagy épp ellenkezőleg, megszabadítani bolygóikat e veszedelmes élősködőktől?

Eredeti cím: Étoiles mortes

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
290 oldal · ISBN: 9789639828100 · Fordította: Fülöp Veronika

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Shinzo P
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

Napok óta tépelődök, hogy hogyan kezdjek majd bele… és most vége, de úgy érzem mintha szétesett volna minden. Ez a sztori olyan, mintha belekeverednénk egy minden képzeletet felülmúló színesen kavargó karneválba. Olyan erőteljes vizuális képekkel bombáz, hogy az ember szinte beleszédül. De nem szépítek, egyszerűen tetszett, annyira, hogy egy újabb kedvencet avatok ezzel. Nem fecsérelnék időt arra, hogy bármiféle magyarázkodásba fogjak, úgy vélem aki majd belevág, az maga is élje át… mert ezt nem csak olvasni kell, hanem átélni is, különben elveszti minden varázsát. Valószínű ez az, amiért vélhetőleg annyira alulértékelt. Nem szabad állandóan válaszokat keresni és a miérteken görcsösen rágódni, csak hagyni hogy sodorjon az ár. Persze lehet, hogy mindezzel totál egyedül vagyok, de felvállalom, hogy számomra ez a történet, minden furcsaságával és különc szereplőivel együtt is, egyszerűen csodálatos volt, szép és kerek egész.
/És ahogy @Noro is írta: „Érdemes nyitottan hozzáállni ehhez a könyvhöz…” Higgyétek el, megéri./

>!
Marcus
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

Nehéz megítélni ezt a könyvet. Egyrészt megvan benne minden, amitől azonnal a sarokba vághatnánk: művész(kedő) főszereplő és előadásmód, hisztis barátnő, és a tudományos (vagy bármilyen) magyarázatok hiánya. Mégis van benne valami, amitől a kissé céltalannak tűnő történet, és a csak látszólag sci-fi világ megfogott. Valószínűleg közrejátszott az is, hogy az angolszász könyvek között egy francia SF egzotikumnak számít, de összességében mégiscsak tetszett. A fordításról terjedő rémhírek miatt nagyon fontolgatom a folytatás beszerzését.

>!
dwistvan P
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

Bár szeretem a fantasztikus irodalmat, olvasás közben meg kellett állapítanom, hogy elég nagy káosz ez a könyv. Visszagondolva azért nem olyan rossz a történet. Mindig csak később derül ki, hogy mit is olvastam éppen tulajdonképpen. Reménykedve folytatom az olvasást a következő kötettel. Talán már kaptam annyi bevezetőt, hogy követhető legyen a történet folytatása.

>!
Morpheus
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

Először a második részt olvastam valamikor (nem volt rossz), és én naiv azt gondoltam, hogy nem ártana megismerni az előzményeket. Hát nem mondom, hogy megbántam, de hogy nem sokat veszít az, aki nem olvassa el, az biztos.

>!
Tüncsimüncsi P
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

Nem is tudom mi lenne ennek a könyvnek a pontos meghatározása. Kicsit kesze- kusza volt, a maga módján különleges. Sok kérdés merült fel bennem, de mindegyikre választ kaptam a legmeglepőbb helyzetekben. Tetszett, hogy egy művész szerűség volt a főszereplő, volt vele kapcsolatban pár hétköznapi dolog is, amitől a sztori nem szállt el. Várom mivel lep meg az író a következő kötetben.

>!
WerWolf
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

Egy igazán érdekes sci-fi – szépirodalmi keverék, ami az elején kicsit nehezen emészthető.
Maga a történet érdekes és a szereplők is jól megválasztottak, azonban ahogy előrébb haladunk a történetben, jönnek a kérdések, melyre nem mindig kapunk választ. Valamint vannak felesleges, vagy inkább értelmetlen részek a kötetben.
A vége felé elkapott egy kis mátrix utóérzés, amire még az író is rátett egy lapáttal, azzal, hogy idézett a filmből. Talán ő is érezte a párhuzamot.
Egyszer olvasható, érdekes, de nem annyira, hogy a folytatást is a kezembe vegyem.

7 hozzászólás
>!
Bobzen
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

A francia science-fiction szerző úgy döntött, hogy ritka állatfaj lévén biztosra megy, s büszkén ölti magára az összes sztereotípiát, ami puszta neve hallatán egy geek-diskurzus során elhangozhat. Magára öltötte ugyan – ámde kifordítva. Főhősünk egy hiperszenzibilis, egyben kicsapongó művész, aki poszthumán intellektuális képességeket igénylő poszt(a sokadikon)modern területen alkot, s olyan nővel hozza össze a sors, aki testetlen energialényként szexuálisan a legkevésbé sem hozzáférhető (ennyit a túlfűtött romantikáról, vagy mégsem?). Mégis, bújkál itt valamiféle, a költői leírások által megteremtődő párás, érzéki atmoszféra, ami folyamatos szinesztézikus izgalomban tartja főhősünket, s így az olvasót is. Leckét kapunk az állítólagos művészi „ihlet” mibenlétéről, miközben lassacskán egy csillagközi konspirációs teória is kibontakozik előttünk. Sokszor hallhatuk már, hogy egy könyv szórakoztató, mégis gondolkodásra késztet, ám itt valahogy új értelmet nyer ez az unalomig ismételt parafrázis.

u.i.: A könyvben a leghatékonyabbnak bizonyuló fegyver egy Árnyék nevezetű, amúgy igen jólnevelt cica. Instant win.

>!
ilmater
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

Már sajnálom az életemből az időt, amit ennek a könyvnek az elolvasására elpazaroltam. Szerencsére csak 290 oldal, így hamar a végére értem. (Persze joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért nem hagytam félbe? Gondolkoztam rajta, de reméltem, hogy megértem, miről szól. A 150. oldal környékén úgy tűnt, hogy mégis lesz belőle valami, így folytattam. Sajnos nem lettem okosabb a végére érve sem.)

Ami legjobban zavart a könyvben, az a magyarázatok és tényleg hiánya. Alig tudunk meg valamit a világról, a főhős fejébe belelátunk bár, de ott meg akkora zűrzavar van, hogy lehetetlen követni az eseményeket. A jelen időben elmondott 1-2 szavas mondatok, valamint a helyszínek és körülmények sűrű változása szakadozottá teszi a történetet, számomra követhetetlen volt az egész. Külön kategóriát alkothatunk rá: művész sci-fi, már ha lehet ilyet mondani rá. Elvont, bizarr, káoszos.

>!
Noro MP
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

Érdemes nyitottan hozzáállni ehhez a könyvhöz, mert nem tudok rá találóbb jellemzőt annál, hogy „fura”. Van benne különös szerelmi történet, bizarr háttér (az élő, gondolkodó, egymás között embereket teleportálgató űrvárosokról többet is megtudhatnánk a Haldokló csillagokból, ha annak magyar fordítása nem nyúzná véresre az ember agyát…), zavaros intrika, és bár az ember elsőre nem hinné, még akció is. Nekem igazán második olvasásra jött be

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Shinzo P

Mert épphogy csak kinyitottam a számat, kitört a vihar – az a fajta északi eső, ami lenézi a villámokat és a speciális hatásokat. Csak folyt a víz, monoton, konokon, fájón. Ennek a tájnak a mindennapos özönvize, mely a föld klímájának szabálytalanságából következik. Semmi köze hozzánk.

>!
Shinzo P

Árnyékot a nyakánál fogva felveszem. Ő is olyan elveszettnek tűnik, mint én.
– Hova menjünk, kiscica? – suttogom. – Ki kérhet belőlünk?
Felsőbbrendű a talpam alatt a feltétel nélküli befogadás jelét küldi felém. Ez a város hülye.

>!
Shinzo P

A reggelnek frissen mosott ruha illata van. Gitánó testvérem, Guanadi, aki elbukott az Öreg Földön, hajdanán arról álmodott, hogy a felhőket szappanpelyhekkel szórja be, hogy így tisztítsa meg a buborékok özönvize az emberek beszennyezett városait. Régi ábrándja ez a megtisztulásnak, nem vagyok benne biztos, hogy értékelném.

>!
darkfenriz 

Amíg él a remény, a nép nem fog fellázadni. Nem tudják, hogy a mechanizmus már az elején megfogant, a hamis homokszemekkel.

265. oldal

>!
Shinzo P

Ezek az oly régi városok végignézik tünékeny lakóik elmúlását… A házak túlélik látogatóikat, a városok túlélik a házakat. Fel tudod fogni, hogy az a vitrin, amiben jártadban tükröződsz, csak addig akar rád emlékezni, amíg muszáj?

>!
Shinzo P

Azzal, hogy kiszárítottuk a Földközi-tengert, súlyos tettet követtünk el: elloptuk a delfinek jövőjét.

>!
Mezzanine

Egy város csak addig szép, amíg biztosan tudjuk, hogy nem maradunk ott.

84. oldal

1 hozzászólás
>!
tamasloczi

Az esésé inkább végül is úgy kellemes, ha nem látjuk a talajt. Mindig a zuhanás után kell felébredni, úgy tűnik. Vészhelyzetben be kell törni az üveget, és a másik oldalra kell állni, figyelve a szilánkokra. A valóság úgy vág, mint az üveg.

176. oldal

>!
Shinzo P

Olyan, mintha dezertálnék. Az AnimálVáros egy rózsaszínű cukrozott sütemény, amit a földre tettek. A porban halvány nyomok csíkja húzódik a létráig. Az enyém. Előtte, mellette semmi. Ebből a világból hiányoznak a lábnyomok.

>!
Mezzanine

Az ég szőnyege hamuszürke, a felhők fekete szótagokként masíroznak el, mint rossz minőségű papírra tussal vetett haikuk. Ha egyszer megfejtem a jeleket, rögtön kitör a vihar.

12. oldal


A sorozat következő kötete

Halott csillagok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Védett férfiak
René Barjavel: A nagy titok
Pierre Boulle: A majmok bolygója
Christian Charrière: Iscambe erdeje
Jules Verne: Hector Servadac
Jules Verne: Utazás a Holdra
Robert Merle: Állati elmék
Pierre Barbet: A psziborgok álmai
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Raana Raas: Árulás