Karcok 4

Trixi_Adzoa P>!
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

„A sajtóból gyorsan megtudtuk, hogy a Sacré-Cœurnél, a Montmartre-on bomba robbant. Ámulattal és élvezettel olvastuk a hírt. Senki nem vállalta magára a merényletet, a rendőrség vizsgálódótt.”

A Sacré Cœur-bazilika (franciául: Basilique du Sacré-Cœur), vagyis a Szent Szív-bazilika egy párizsi római katolikus templom. A román és bizánci hatásokat magán viselő bazilika a város legmagasabb pontján (129 méter), a Montmartre-on áll.

A fehér kőépület felépítését 1871-ben, a Poroszország elleni háború elvesztése után határozták el. A templom megálmodója két párizsi polgár, Hubert Rohault de Fleury és Alexandre Legentil volt, akik a háború alatt tettek fogadalmat a templom megépítésére. A templomot annak az 58 ezer francia katona emlékének szentelték, aki a poroszok elleni háborúban esett el. Az építkezés költsége negyvenmillió frank volt. A költségeket adományokból fedezték, a donátorok nevét kőbe vésték.

A helyválasztást nem csak az indokolta, hogy a hegyen álló templom Párizs jelentős részéről látható, hanem a hegy legendája is. A Montmartre azt jelenti magyarul, hogy Mártírok-hegye. Az elnevezés arra utal, hogy a hagyomány szerint ezen a helyen halt meg hitéért Szent Dénes, Párizs első püspöke és több követője a 3. század végén.

Az építkezés 1875-ben kezdődött, de a templomot csak 44 év múlva, 1919. október 16-án szentelték fel. A tervező Paul Abadie volt.
A bazilika görög kereszt alaprajzú. A templomnak öt kupolája van, belsejét márvány és mozaik borítja. Az épület 85 méter széles, 35 méter hosszú. A kupola 55 méter magas és 16 méter széles. A kupola legmagasabb pontja 83 méter.

A főbejárat két oldalán Jeanne d’Arc és Szent Lajos bronzszobra áll, amelyet Hippolyte Lefebvre készített. Az áldást osztó Jézus alakja egy falmélyedésben kapott helyet.
Nagy Krisztus-mozaik – a szentély feletti boltívet Luc-Oliver Merson munkája, a Nagy Krisztus-mozaik borítja, amely 1900 és 1922 között készült. A mozaik Franciaország Szent Szív iránti elkötelezettségét jelképezi. A mozaik 475 négyzetméteres, a világ legnagyobb ilyen alkotása.
Kripta – a boltíves kriptában őrzik az építkezés egyik támogatója, Alexandre Legentil szívét.
Bronzajtók – az ajtókat az utolsó vacsorát és Jézus életének más eseményeit megörökítő domborművek díszítik.
Harangtorony – az épület mellett álló harangtorony 84 méter magas, harangja 19 tonnát nyom. A harang a savoyai egyházkerület ajándékaként került Párizsba. A harangot 1885-ben öntötték Annecyban.
Ólomüveg ablakok – 1903 és 1920 között készültek, de a második világháború alatt, 1944-ben, súlyosan megrongálódtak. Az ablakokat 1946-ban restaurálták.

A bazilika görög kereszt alaprajzú. A templomnak öt kupolája van, belsejét márvány és mozaik borítja. Az épület 85 méter széles, 35 méter hosszú. A kupola 55 méter magas és 16 méter széles. A kupola legmagasabb pontja 83 méter.

Kapcsolódó könyvek: Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
2 hozzászólás
Trixi_Adzoa P>!
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

A 19. századi Franciaország kulturális felvirágzásának egyik eredménye az
országszerte, de főként a fővárosban, Párizsban megjelenő új, szórakoztató műfaj és
sajátos színház, a kabaré.
Párizsban az egyik legelső ilyen kabarészínpad a „Chat noir” azaz a Fekete Macska
volt, a hajdani bűvész, Rodolphe Salis vezetésével alakult kocsma a Montmarte-on. A
város művészeiből, íróiból állt, ahol az összegyűlt baráti kör saját szerzeményeikkel,
alkalmi alkotásokkal például dalokkal és versekkel mulatatták egymást, mutatták be
tehetségüket. A Chat noir hírnevét annak köszönhette, hogy az effajta estek híre
elterjedt a műkedvelők között, így később a kabarészínpadot tulajdonosa
intézményesítette, a fellépések állandóvá váltak, a művészek egész estes fellépéseket
is vállaltak akár teljes közönség előtt is.
1885-re a vállalkozás úgy kinőtte magát, hogy úgy helyre költöztették, valamint
árnyjáték-színházzal is bővítették a kabaré repertoárját.
A „Fekete Macska”számtalan neves látogatója és művésze között olyan neveket
tudhatott magának, mint Claude Debussy, Henri Riviére, Aristide Bruant és Henri de
Toulouse-Lautrec. Az itt fellépő művészek számára a kabaré közönsége előtti
szereplés sokszor ugródeszkát jelentett, karrierjük fellendítésében nagy szerepet
játszott.
A nagy sikerre való tekintettel, a kabaré és annak közönsége igényt tartott a
terjeszkedésre. A francia nép szívesen látta volna a színpadot más városokban is, ahol
pedig még nem értesültek a kocsma színvonalas tevékenységéről, ott szükséges volt
valamely figyelemfelkeltő reklám, így született meg az azóta méltán híres plakát a
„Chat noir”, Théophile Alexandre Steinlen festő kezei alatt.

Nálunk Franciaországban itt volt az Hirsutes csoportja, akik magukba olvasztották az Hydropathes néhány tagját, s akik elsősorban a Chat Noirban tanyáztak a 19. század végén.

Forrás: http://esztetika.elte.hu/baranyistvan/files/2012/02/Le-…

Kapcsolódó könyvek: Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
Lady_L>!

(J.-C. C.) Fellini ma is elbűvöl, és Antonioni, úgy látom, ma is nagy tiszteletnek örvend. Látta tőle a Michelangelo tekinteté-t, az utolsó rövidfilmjét? A világ legszebb filmje! Antonioni 2000-ben forgatta ezt a filmet, amely nem tart tovább tizenöt percnél, egy szó sem hangzik el, és ő maga játszik benne, először és utoljára életében. Látjuk, ahogy belép a római San Pietro in Vincoli templomba, teljesen egyedül. Lassan közelít II. Gyula pápa síremlékéhez, s az egész film szavak nélkül is egyetlen dialógus Antonioni és Michelangelo Mózes-ének tekintete között. A rendező csöndje és tekintete megkérdőjelezi mindazt, amit mondunk, minden látszani és megnyilvánulási akarásunkat, ezt a cél nélküli izgalmat. Azért jött, hogy elbúcsúzzon. Tudja, hogy nem tér vissza. Egy utolsó látogatásra jött ő, aki elmegy, a felfoghatatlan főműhöz, amely itt marad. Mintha fel akarna tenni még egy utolsó kérdést. Mintha bele akarna hatolni a titokba, amelyhez a szavak kínálnak kulcsot. A tekintet, amely Antonioni a szoborra vet távozáskor, mielőtt elmenne, felemelő.
(101. old.)
És maga a rövidfilm:
http://vimeo.com/12509233

Kapcsolódó könyvek: Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől