Értékelések 20

pável>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

[négy felvágatlan kötet]

(A könyvtár) olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni. (Jean-Claude Carriére)

Két öreg prof szellemes házsártoskodása az egyre gyorsabban fejlődő világról. Na jó, ennél sokkal több, mert körbefecsegik a teljes egyetemes (könyves)kultúrát. De amikor a könyv ígért fő témáját feszegetik, hogy mivé lesz a papírkönyv az egymást szédítő gyorsan leváltó különféle e-adathordozókkal szemben, akkor megesik, hogy csak csúnya nagy közhelyeket puffogtatnak.

Olyan ez a dialógus (melynek a fele a francia író párizsi házában, a másik fele Eco itáliai házában zajlott, alighanem végig franciául, a végén pedig egy harmadik faggatja őket), mintha ott ülnél velük és egy kancsó jó borral az asztaluknál, de nem kínálnának meg: arra célzok, a legtöbb mondatuk kijelentéssel, kinyilvánítással, próféciával zárul, nem kérdő „hangsúllyal”, nem „nyitott művek”.

-…az olvasás valódi perverzióvá válhat. Sőt talán fetisizmussá. (J.C.C)
– Amikor gyerek voltam, (…) az olvasás kedvéért olvastam, bármit. Ez volt gyerekkorom egyik nagy megvilágosodása. (Eco)

Egyébként meg, aki már eltörpöngött e kérdéseken, az max. bólogat – vagy éppen csóválja a fejét, egyrészt mert a Mesterek néha önellentmondásba is kergetik egymást (sőt, alkalmasint ordító tévedéseikre a ford. hívja fel a figyelmet lábjegyzetben), másrészt mert nem éreztem, hogy minden aggodalmuk jogos. (Pl. mi lesz az e-olvasókkal egy áramszünet esetén – és itt a nagy New York-i áramkimaradásra utal egyikük. Jáj.) Aki még nem törte a fejét a könyvkultúra esetleges nekrológján, annak persze revelatív, prófétai okosságoknak fog tűnni minden egyes mondatuk.

Szóval az igazi kincs ebben a kötetben a kalandozás, a csapongás, két agyonművelt öreg bibliofil kedélyes, bensőséges csevelye ez. Már nem vágyaikról, afféle molyos kívánságlistáikról beszélnek, hanem a végrendeletükról… Bevallják pár gyarlóságukat, és eldicsekednek könyvgyűjteményeikkel. Pl. Eco többször belealudt a Hiúság vásárába, és sosem fejezte be, J.-C.C. meg (akiről, bevallom, eleddig még sosem hallottam, de nyomban megkedveltem a fenti, legelső idézet miatt) sosem olvasta Kafka Kastélyát, csak két filmet látott róla, de azért merte tanítani is (!) (Minderről a híres Hogyan beszélgessünk olyan könyvről, amit nem olvastunk c. könyv ürügyén vallanak.)

Legszebb életrajzi elem – számomra – Ecotól az volt, hogy fiatalon éveken át eljárt az egyetemi színházba, de a kollégium korai zárása miatt szinte soha nem látta az utolsó negyed órákat. És volt egy barátja – leendő neves zenetörténész –, aki ugyanott jegyszedő volt, na ő meg az első negyedórákat nem láthatta. Esetük gyönyörű példája a kultúra személyes befogadhatatlanságának: egymagunkban soha nem sikerülhet senkinek a teljesség elérése. (Vajon Eco professzor hány százalékát olvasta saját, óriási házikönyvtátának? Cs. Szabó László említi valahol: sajátjának jó ha a harmadát.)

Beszélnek (főleg Eco, aki mond is valamit, JCC csak mellé beszél) pl. a kánonokról: hogyan jött létre az a kultúra és miért éppen az, amit ma annak ismerünk. Az alexandriai könyvtár példáján át szóba kerülnek az elveszett művek, a kulturális kincsek tragikus sorsa a könyvégetéstől kezdve a könyvtárak felgyújtásáig, a könyvgyűjtők dicséretétől ugyanazon szakma dicstelenségéig (szétaprózott kódexek), stb stb.

„Vajon hűen tükrözik-e a könyvek mindazt, amit a többé vagy kevésbé ihletett emberi szellem megalkotott?”

Sok sok sztorira lenne még itt lehetőség – a legjobb esetben is elégedjünk meg a leendő olvasók kiváncsiságának felkeltésével. Mert élvezetes, de kuszasága miatt ne várjunk holmi mindent megválaszoló enciklopédiát.

[Eco saját szemiotikai könyvgyűjteményének sorsáról halála után] -Lehet hogy a kínaiak veszik majd meg? …Lehet, hogy a gyűjteményem egyszer a kínai kutatókat érdekli majd leginkább, akik szeretnék megérteni a Nyugat valamennyi bolondságát.

[a fentik 2010 körüli jegyzeteim – szomorú aktualitása miatt vettem elő: in memoriam Jean-Claude Carriére (1931-2021) ]
https://24.hu/kultura/2021/02/09/meghalt-jean-claude-carriere/

1 hozzászólás
ppeva P>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Pont a legjobbkor került végre a kezem közé. Már 9 éve várakozott türelmesen a várólistámon, aztán most, mikor egyre reménytelenebbül „próbáltam megszabadulni a könyvektől”,* leemeltem a könyvtár polcáról.
Érdekes a két „notórius bibliofil” beszélgetése, mondanak persze sok-sok érdekes és okos dolgot, de alapjában nem rengetett meg a mondanivaló. Túl sokat beszélgettek filmekről, sztorizgattak, dobálták egymásnak a labdát arról, kinek milyen ritkaságok vannak a birtokában… Ez elsőre érdekes volt, aztán már kicsit untam a főként latin nyelvű kincsek felsorolását.** Talán mert sosem környékezett meg a hörcsögségnek az a fajtája, hogy méregdrága és helyfaló, sokszáz éves kiadványokat magaménak tudhassak.
De hát én nem is vagyok író vagy irodalomtörténész vagy egyéb könyvész, akiknek ezek a birtoklás élvezetén kívül időnként a munkájukhoz is kellenek.
Megnéztem egy rövid kis videót arról, hogyan keres meg Eco 40-50 ezer kötetes kis „házikönyvtárában” egy könyvet. :) Vérmolynak tartom ugyan magam, de őszintén szólva én nem vágyom ekkora könyvhalmazra. (Meg is kéne vennem az elhelyezésükhöz a mellettünk lévő min. két lakást is…) Már a saját kb. 3500 kötetünk is gondot okoz néha. Inkább elmegyek a könyvtárba, ha sokezer könyv társaságát szeretném élvezni. (És ott nem nekem kell rendet csinálni, portalanítani és a molyokat – nem olvasó könyvmolyokat, igaziakat! röpdöső fenevadakat! – irtani.)
Azt mondták a hozzánk kijövő antikváriusok, hogy bizony, kiment a divatból a könyv. És ilyesmik (mondta érezhető lekicsinyléssel hangjában, világirodalmi művekre, versantológiákra mutatva) már a kutyának se kellenek… És kiválogatták a kupacból a pár évvel ezelőtti kiadványokat, meg egy csomó kommersz, szórakoztató darabot…
De azért gondolom, egy eredeti Gutenberg-bibliának ő is megörült volna. :)
Számomra a könyv még mindig divatban van. Olvasok ugyan e-könyvet is, sőt, telefonon és képernyőn is olvasok, ha a szükség rávisz (azaz ha épp van olyan pillanat, amikor nincs lehetőségem papírkönyvet olvasni), de azért a könyv az igazi. Az igazi szerelem.
Tehát én nem megszabadulni akarok a könyvektől, úgy általánosságban. Inkább abban reménykedem, hogy a technika legújabb vívmányai nem fosztanak meg a könyvektől, és napról napra örülhetek nekik.

*egész pontosan két láda könyvtől, amit a saját könyvtárunkból helyhiány miatt továbbadtam volna – végül sok felesleges kör után ingyen elvitték őket, de bizony még ingyen is nehéz odaadni valakinek a könyveket
**könyvgyűjtő férfiak egymás közt: kinek van nagyobb régebbi és drágább könyve

2 hozzászólás
Phoenix88>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Egy eléggé sokrétű könyv két nagy ember beszélgetéséről nemcsak szigorúan könyvekről. :) Bár voltak kissé unalmasabb témák, illetve sokszor úgy éreztem, hogy nagyon csapong 1-1 téma között, de végeredményben egy igazán jó választás lehet, ha szeretne az ember kicsit művelődni.
Mindenképpen szeretnék majd saját példányt belőle, hogy bármikor elővehessem. ^^

Kuckókapitány>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Könyvekről van szó. Meg minden másról. Intelligens és kedélyes stílusban. Egy idő után már lebegtem a mondatok felett, kinyílt a világ. Annyi minden van, amit nem ismertem, nem is hallottam. Általában befolyásol más (általam sokra tartott) emberek véleménye, még ha ezt nem is vagyok hajlandó bevallani. Umbert Eco-ra kíváncsi voltam, ezt meg bevallom. És sokat kaptam tőle (illetve a könyvtől). Gondolkodjak önállóan, bízzak saját ítéletemben, fogadjam a dolgokat némi fenntartással és ne vegyem túl komolyan magam. :) Ez utóbbi eddig is ment. Olyan érzésem volt, mintha közöttük ülnék én is egy nagy, kényelmes fotelba bújva.

janetonic P>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Signor Eco azt mondja ebben a beszélgetésben társainak, hogy a könyv olyan, mint a kerék: ha egyszer feltalálták, nem lehet jobbat kitalálni, nem lehet tovább tökéletesíteni, mert úgy jó, ahogy van. Azt hiszem, ezt egy életre megjegyeztem. :) Helyére került a fejemben néhány bizonytalan gondolat az e-bookról, és nincsen többé lelkifurdalásom, amiért felhalmozok egy csomó könyvet, amit talán csak 2-3 év múlva fogok olvasni. Mert a jó könyv olyan, mint a jó borok a pincében: a könyvespolcon beérnek, és a megfelelő pillanatban majd kinyitjuk őket.

Trixi_Adzoa P>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Nos akkor írjunk értékelést.
Meglehetősen jól mulattam olvasás közben. Umberto Eco, és Jean-Claude Carrière is jó arcnak tűnik.
Voltak részek, amik nekem kevésbé voltak érdekesek, de alapvetően élveztem. Egy csomó jó könyvhöz kapcsolódó dologról szól.
Van benne e-könyv, könyvégetés, könyvtár, olvasási szokások stb. Szóval egy jó olvasást megér, még akkor is, ha igazából nincs cselekménye.