Ne ​remélje, hogy megszabadul a könyvektől 49 csillagozás

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Jön ​az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig „megbízhatatlan” hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett.

Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carrière és Umberto Eco – egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Buñuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró – leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről. Beszélgetéseik többek között erről: az emlékezetről és az emlékezetből kihagyhatatlan lyukakról, jóvátehetetlen veszteségekről szólnak.… (tovább)

A beszélgetéseket vezeti Jean-Philippe De Tonnac

Eredeti mű: Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: N'espérez pas vous débarrasser des livres

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2010
290 oldal · ISBN: 9789630789165 · Fordította: Sajó Tamás

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · William Shakespeare · Cesare Pavese


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
blueisthenewpink SP
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Mi lesz a könyvekkel az e-book megjelenésével, meg itt van ez a fránya nagy internet is. Hadd mondjak el százhuszonhét történetet filmekről. Például amikor Buñuellel készítettük a nemtommelyik filmet… Ha már a könyvekről beszélgetünk.

Nem mondom, voltak benne érdekes anekdoták és megtudhattuk, milyen könyveket gyűjtenek, új információval is gazdagodtam, de az a helyzet, hogy sokkal többet vártam ettől a könyvtől. Két sziporkázó elme beszélgetését, ehelyett kaptam egy pici Ecót, egy kis humort, és sok-sok oldalt, amin csak túl akartam lenni, mert bármelyik közepesen intelligens asztaltársaság ugyanezt össze tudta volna hozni. Kevesebb filmes példával, persze. Hogy az interneten jaj, mennyi információ van, meg kell tanulni szűrni, melyik a hiteles, meg jaj, a könyvek illata.

„[…] viszont pontosan azt mondja el, amit mi is tudunk. […] nem ad hozzá egyetlen új gondolatot sem a tárgyhoz.” – mondja Eco. Na, valami ilyesmit éreztem. Ennyire azért nem sarkítva, de nagyjából.

Érdekes például, hogy a szövegek és az adathordozók elavulásakor nem reflektáltak arra, hogy amit most ők beszélgetnek, az vajon mennyi idő után lesz idejétmúlt. Bár szerintem 2009-ben sem voltak ezek forradalmian új, eredeti gondolatok.

Persze már rögtön az elején kisiklott a dolog, amikor a fordító csillagozott lábjegyzetekben javította Carrière tárgyi tévedéseit. Innentől nem csoda, ha némi szkepticizmussal álltam a további mondandójához.

Azért fogok még idézni biztosan, mert voltak benne érdekességek, de most nem éreztem azt, hogy de jó, ezt is, ezt is, ezt is ki akarom írni.

>!
egy_ember
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Két öreg szivar beszélget:
Észrevette már, milyen rosszul főznek itt?
Igen! És milyen kis adagokat adnak!

Igaz, hogy itt többnyire könyvekről folyik a társalgás, de ezzel a régi viccel elég jól leírható a szituáció. Két öreg szivar, két intelligens és művelt öreg szivar, elmondja, mit gondol a könyvekről az ősnyomtatványoktól az e-könyvig (Mondjuk az utóbbiról nincs sok mondanivalójuk, pedig a fülszöveg mintha ezt ígérte volna.) És ennek kapcsán olyan egyetemesebb dolgokról is szó esik, mint a kultúra lepárlásának folyamata; az új formanyelvek elsajátításának nehézségei; a megőrzés és ezzel együtt a szűrés/felejtés fontossága; a szabadság és diktatúra egymáshoz való viszonya; vagy Francesco Totti problémás kapcsolata a villanykörtékkel.
Hát igen, elég gyakran elkalandoznak az urak, de nem baj, mert olyankor a legszórakoztatóbbak, még úgy is, hogy időnként ordas nagy baromságokat beszélnek, de szerencsére az öniróniájukat nem hagyták a több tízezer kötetes magánkönyvtárukban. (A jó édes anyukájukat!)
Szóval szerintük azon kívül, hogy minden túl gyorsan változik, és ebben igazat kell adnom nekik, rendben vannak a dolgok. Az emberek egyre többet olvasnak, vagy legalábbis egyre többet forognak könyvek körül, és a könyvvel valami olyan tökéletességet talált fel az emberiség, mint a kerék, amin még jó ideig nincs értelme változtatni.
Ezzel együtt, lehet, hogy eltűnnek majd a könyvek, mint ahogy eltűntek az agyagtáblák, a papirusztekercsek, a pergamenre írt volumenek, és a kézírásos kódexek is az évszázadok alatt. Két dolog viszont nem tűnt el: a tudás rögzítésnek igénye, és képzeletünk, szellemünk megosztásának vágya.

13 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Szórakoztató könyv, tele jobbnál jobb és idézhető gondolatokkal a könyvekről, és az európai civilizáció értelméről. Két öreg és nagyon művelt tudós beszélgetése, akik talán azért őrizték meg a szellemi frissességüket és az optimizmusukat, mert a könyvek annyira fontosak voltak számukra.

23 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Nos akkor írjunk értékelést.
Meglehetősen jól mulattam olvasás közben. Umberto Eco, és Jean-Claude Carrière is jó arcnak tűnik.
Voltak részek, amik nekem kevésbé voltak érdekesek, de alapvetően élveztem. Egy csomó jó könyvhöz kapcsolódó dologról szól.
Van benne e-könyv, könyvégetés, könyvtár, olvasási szokások stb. Szóval egy jó olvasást megér, még akkor is, ha igazából nincs cselekménye.

>!
Mariann_Czenema P
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Tulajdonképpen egy ódon könyvesboltra, könyvtárra hasonlít ez a mű, érdekfeszítő ezt is, azt is kinyitni, mindenhez hozzáférni, és sokféle tudást magunkba szívni. De mint egy svédasztalról, itt se lehet mindent megenni… Ámbátor jó lehet ilyen műveltnek lenni, mint ez a két okos tudós.
Csöppet kár, hogy kettősük jó néhányszor működik a külvilág, a beszélgetést vezető Jean-Philippe De Tonnac, sőt az olvasó nélkül is.
(hosszabban:
http://czenema.blogspot.hu/2016/04/ne-remelje-hogy-megs…)

>!
spinakker
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Írjuk rá Eco nevét egy könyvre, és tuti el fogják kapkodni. Hát igen, ez rám is vonatkozik, mert ez az ötödik könyv tőle.
Pontosan az, amit el lehet várni tőle: két művelt és könyvgyűjtő öregúr beszélget mindenféle érdekes dologról. Semmi eget rengető, nem változtatta meg a világnézetemet, de egy-két percig elgondolkodtatott – de legalább is elvitáztam velük képzeletben. Pl. a könyv jövőjét illetően túl optimisták, és szent, örökké való tárgyként kezelik azt (a könyv tökéletes; sosem fog eltűnni). Viszont meglepően nyitottak és technológia pártiak is.
Persze voltak olyan témák is, amikhez nem tudtam hozzá szólni. Hiába, a ’30-as évek filmjei meg a 16. század irodalma nem az én területem.
Mivel beszélgetés, nem esszé gyűjtemény, ezért egy-egy témában nem merülnek el mélyebben, csak elmondják az általános gondolataikat. Mikor valami probléma (vagy önellentmondás) merül fel, arra legfeljebb csak röviden válaszolnak. Ha válaszolnak egyáltalán. Egyébként is, Eco nem nagyon beszélgetett, csak mondta, ami eszébe jut, elég sokszor semmi köze nem volt ahhoz, amit előtte Carrière mondott.

>!
Kuckókapitány P
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Könyvekről van szó. Meg minden másról. Intelligens és kedélyes stílusban. Egy idő után már lebegtem a mondatok felett, kinyílt a világ. Annyi minden van, amit nem ismertem, nem is hallottam. Általában befolyásol más (általam sokra tartott) emberek véleménye, még ha ezt nem is vagyok hajlandó bevallani. Umbert Eco-ra kíváncsi voltam, ezt meg bevallom. És sokat kaptam tőle (illetve a könyvtől). Gondolkodjak önállóan, bízzak saját ítéletemben, fogadjam a dolgokat némi fenntartással és ne vegyem túl komolyan magam. :) Ez utóbbi eddig is ment. Olyan érzésem volt, mintha közöttük ülnék én is egy nagy, kényelmes fotelba bújva.

>!
Aurore
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Bár rengeteg olyan dologról van benne szó, amiről az egyszeri halandónak halvány lövése sincs, mindazon emberek számára, akik szerelmesek a könyvekbe, a könyvtárakba lebilincselő olvasmány. A könyv nem fog eltűnni soha, mert a könyv elérte tökéletes formáját és mindig kéznél van.

>!
BridgeOlvas I
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Igazából úgy vagyok Umberto Ecóval, hogy bármiről beszélhetne/írhatna, én azt tágra nyílt, csillogó szemekkel hallgatnám/olvasnám. Szerencsére ebben a kötetben kedvenc témámról, a könyvekről beszélget, így még inkább csillogott a szemem olvasás közben. Azt hiszem, ez a könyv leginkább az infotainment kategóriába sorolható (általam javasolt új alcím: Chill with Umberto), hiszen voltaképpen annak lehetünk tanúi , hogy Eco és barátja mindenféle könyves témákról elmélkednek, elvannak, szórakoznak, és az olvasói is elmélkedik, elvan, szórakozik, és nem is muszáj mindenben egyetérteni velük, egyszerűen csak jó olvasgatni az eszmefuttatásukat.
10 pont a Griffendélnek Eco irodalmi trollkodásáért (lsd. a Temesvar-anekdotát).

2 hozzászólás
>!
Teetee
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Szeretek értelmes emberek között lenni, és csak úgy hallgatni, miről beszélnek. Ez ilyen volt. Az első fejezetben még úgy éreztem, a műsorvezető kicsit alákérdez a két interjúalanynak, de aztán már ez elmúlt, és onnantól fogva csak élveztem az eklektikus beszélgetést.


Népszerű idézetek

>!
danaida P

Amikor a 19. században a texasi iskolákba be akarták vezetni az idegennyelv-oktatást, egy szenátor ezzel az éleselméjű érvvel lépett fel a kezdeményezés ellen: „Ha Jézusnak elég volt az angol, akkor nekünk sincs szükségünk más nyelvekre.”

5 hozzászólás
>!
danaida P

U.E.: Egy Londonban végzett felmérés szerint Winston Churchill, Dickens képzeletbeli figurák voltak, míg Robin Hood és Sherlock Holmes léteztek.

270. oldal

>!
blueisthenewpink SP

[U. E.] Több választ is ismerek arra a tipikus kérdésre, amelyet egy új vendég tesz fel az impozáns házikönyvtár láttán: „És mindet olvasta?” Egyik barátom azt szokta válaszolni: „Még sokkal többet, kérem, még sokkal többet.”
    Én két választ tartogatok ilyen esetre. Az egyik az: „Nem. Ezek csak azok a könyvek, amelyeket a jövő hétre el kell olvasnom. Amit elolvastam, az már az egyetemen van.” A másik válasz: „Egyiket sem olvastam még. Különben minek őrizgetném őket?”

235-236. oldal, Mindaz, amit nem olvastunk (Európa, 2010)

11 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

U. E.: […] Minél hosszabbá válik az élet, annál nagyobb lesz a valószínűsége, hogy testünk működésében zavar áll be. Azt akarom ezzel mondani, hogy az Alzheimer-kór talán egyszerűen annak következménye, hogy manapság hosszabb ideig élünk.

J.-C. C.: Tisztelettel ellentmondanék. Nemrégen olvastam egy orvosi folyóiratban, hogy az Alzheimer-kór „fiatalodik”, s ma már negyvenöt éves embereket is elérhet.

U. E.: No jó. Akkor felhagyok a napi verstanulással, s helyette két üveg whiskyt iszom meg naponta. Köszönöm, hogy reményt adott. „Szahar!” mint Übü mondaná.

76-77. oldal

5 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

    U. E.: Amikor gyerek voltam, az egyik szomszédasszony mindig könyvet adott nekem karácsonyra. Egy nap megkérdezte: „Mondd csak, Umbertino, azért olvasol, mert tudni akarod, ami a könyvben van, vagy pusztán az olvasás kedvéért?” És el kellett ismernem, hogy nem mindig érdekel az, amit olvasok. Az olvasás kedvéért olvastam, bármit. Ez volt gyerekkorom egyik nagy megvilágosodása.

243. oldal, Mindaz, amit nem olvastunk (Európa, 2010)

>!
egy_ember

(Eco) A vanity press egy másik példája a Kortárs olasz életrajzi lexikon , amely nekem is megvan. Ennek alapelve az, hogy aki fizet, bekerül. Benne van például „Pavese Cesare, született 1908. szeptember 9-én Santo Stefano Belbóban, elhunyt Torinóban 1950. augusztus 26-án” annyi kiegészítéssel: „Fordító és író”. Ennyi. Utána két teljes lap következik egy bizonyos Paolizzi Deadatoról, akiről soha senki nem hallott még. A névtelen hírességek talán legnagyobbika egy bizonyos Giulio Ser Giacomini, aki ezerötszáz oldalon adta ki Einsteinnel és XII. Piusszal folytatott teljes levelezését. A mű csak a két hírességhez írott leveleit tartalmazza, mert nyilvánvaló, hogy egyikük sem válaszolt soha.

177-178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cesare Pavese
3 hozzászólás
>!
danaida P

U.E.: Ki olvasta igazán a Bibliát, a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig? (…)
Ki olvasta az Ezeregyéjszaká-t az első oldaltól az utolsóig?
Ki olvasta igazán a Káma-szútrát? Közben pedig az egész világ beszél róluk, sőt némelyek gyakorolják is.
(…)
A világ tehát tele van olyan könyvekkel, amiket nem olvasunk, de szinte mindannyian ismerjük. Az tehát a kérdés, hogy hogyan ismerjük ezeket a könyveket. Bayard azt mondja, hogy sosem olvasta a Joyce Ulysses-ét de képes beszélni róla a diákjainak.

235. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Káma-szútra
3 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Suppné Tarnay Györgyi – Gyermánné Huga Ibolya (szerk.): Gondolatok írásról, olvasásról
Fenyő D. György (szerk.): Kiből lesz az olvasó?
Veres Pál: A felsőoktatás tankönyvellátási rendszerének összehasonlító intézményi elemzése
Roderick Cave – Sara Ayad: A könyv története
Haiman György: A könyv műhelyében
Tokaji Zsolt: A kínai könyv története
Szántó Tibor: A szép magyar könyv 1473/1973
Mocsáry Miklós: Hogyan bánjunk könyveinkkel?
Bartha Zoltán – Vigh Klára (szerk.): Könyv a könyvről
Pesti Brigitta: Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében