Ne ​remélje, hogy megszabadul a könyvektől 49 csillagozás

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Jön ​az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig „megbízhatatlan” hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett.

Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carrière és Umberto Eco – egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Buñuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró – leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről. Beszélgetéseik többek között erről: az emlékezetről és az emlékezetből kihagyhatatlan lyukakról, jóvátehetetlen veszteségekről szólnak.… (tovább)

A beszélgetéseket vezeti Jean-Philippe De Tonnac

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2010
290 oldal · ISBN: 9789630789165 · Fordította: Sajó Tamás

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · William Shakespeare · Cesare Pavese


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Pont a legjobbkor került végre a kezem közé. Már 9 éve várakozott türelmesen a várólistámon, aztán most, mikor egyre reménytelenebbül „próbáltam megszabadulni a könyvektől”,* leemeltem a könyvtár polcáról.
Érdekes a két „notórius bibliofil” beszélgetése, mondanak persze sok-sok érdekes és okos dolgot, de alapjában nem rengetett meg a mondanivaló. Túl sokat beszélgettek filmekről, sztorizgattak, dobálták egymásnak a labdát arról, kinek milyen ritkaságok vannak a birtokában… Ez elsőre érdekes volt, aztán már kicsit untam a főként latin nyelvű kincsek felsorolását.** Talán mert sosem környékezett meg a hörcsögségnek az a fajtája, hogy méregdrága és helyfaló, sokszáz éves kiadványokat magaménak tudhassak.
De hát én nem is vagyok író vagy irodalomtörténész vagy egyéb könyvész, akiknek ezek a birtoklás élvezetén kívül időnként a munkájukhoz is kellenek.
Megnéztem egy rövid kis videót arról, hogyan keres meg Eco 40-50 ezer kötetes kis „házikönyvtárában” egy könyvet. :) Vérmolynak tartom ugyan magam, de őszintén szólva én nem vágyom ekkora könyvhalmazra. (Meg is kéne vennem az elhelyezésükhöz a mellettünk lévő min. két lakást is…) Már a saját kb. 3500 kötetünk is gondot okoz néha. Inkább elmegyek a könyvtárba, ha sokezer könyv társaságát szeretném élvezni. (És ott nem nekem kell rendet csinálni, portalanítani és a molyokat – nem olvasó könyvmolyokat, igaziakat! röpdöső fenevadakat! – irtani.)
Azt mondták a hozzánk kijövő antikváriusok, hogy bizony, kiment a divatból a könyv. És ilyesmik (mondta érezhető lekicsinyléssel hangjában, világirodalmi művekre, versantológiákra mutatva) már a kutyának se kellenek… És kiválogatták a kupacból a pár évvel ezelőtti kiadványokat, meg egy csomó kommersz, szórakoztató darabot…
De azért gondolom, egy eredeti Gutenberg-bibliának ő is megörült volna. :)
Számomra a könyv még mindig divatban van. Olvasok ugyan e-könyvet is, sőt, telefonon és képernyőn is olvasok, ha a szükség rávisz (azaz ha épp van olyan pillanat, amikor nincs lehetőségem papírkönyvet olvasni), de azért a könyv az igazi. Az igazi szerelem.
Tehát én nem megszabadulni akarok a könyvektől, úgy általánosságban. Inkább abban reménykedem, hogy a technika legújabb vívmányai nem fosztanak meg a könyvektől, és napról napra örülhetek nekik.

*egész pontosan két láda könyvtől, amit a saját könyvtárunkból helyhiány miatt továbbadtam volna – végül sok felesleges kör után ingyen elvitték őket, de bizony még ingyen is nehéz odaadni valakinek a könyveket
**könyvgyűjtő férfiak egymás közt: kinek van nagyobb régebbi és drágább könyve

2 hozzászólás
egy_ember>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Két öreg szivar beszélget:
Észrevette már, milyen rosszul főznek itt?
Igen! És milyen kis adagokat adnak!

Igaz, hogy itt többnyire könyvekről folyik a társalgás, de ezzel a régi viccel elég jól leírható a szituáció. Két öreg szivar, két intelligens és művelt öreg szivar, elmondja, mit gondol a könyvekről az ősnyomtatványoktól az e-könyvig (Mondjuk az utóbbiról nincs sok mondanivalójuk, pedig a fülszöveg mintha ezt ígérte volna.) És ennek kapcsán olyan egyetemesebb dolgokról is szó esik, mint a kultúra lepárlásának folyamata; az új formanyelvek elsajátításának nehézségei; a megőrzés és ezzel együtt a szűrés/felejtés fontossága; a szabadság és diktatúra egymáshoz való viszonya; vagy Francesco Totti problémás kapcsolata a villanykörtékkel.
Hát igen, elég gyakran elkalandoznak az urak, de nem baj, mert olyankor a legszórakoztatóbbak, még úgy is, hogy időnként ordas nagy baromságokat beszélnek, de szerencsére az öniróniájukat nem hagyták a több tízezer kötetes magánkönyvtárukban. (A jó édes anyukájukat!)
Szóval szerintük azon kívül, hogy minden túl gyorsan változik, és ebben igazat kell adnom nekik, rendben vannak a dolgok. Az emberek egyre többet olvasnak, vagy legalábbis egyre többet forognak könyvek körül, és a könyvvel valami olyan tökéletességet talált fel az emberiség, mint a kerék, amin még jó ideig nincs értelme változtatni.
Ezzel együtt, lehet, hogy eltűnnek majd a könyvek, mint ahogy eltűntek az agyagtáblák, a papirusztekercsek, a pergamenre írt volumenek, és a kézírásos kódexek is az évszázadok alatt. Két dolog viszont nem tűnt el: a tudás rögzítésnek igénye, és képzeletünk, szellemünk megosztásának vágya.

13 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Szórakoztató könyv, tele jobbnál jobb és idézhető gondolatokkal a könyvekről, és az európai civilizáció értelméről. Két öreg és nagyon művelt tudós beszélgetése, akik talán azért őrizték meg a szellemi frissességüket és az optimizmusukat, mert a könyvek annyira fontosak voltak számukra.

23 hozzászólás
Trixi_Adzoa>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Nos akkor írjunk értékelést.
Meglehetősen jól mulattam olvasás közben. Umberto Eco, és Jean-Claude Carrière is jó arcnak tűnik.
Voltak részek, amik nekem kevésbé voltak érdekesek, de alapvetően élveztem. Egy csomó jó könyvhöz kapcsolódó dologról szól.
Van benne e-könyv, könyvégetés, könyvtár, olvasási szokások stb. Szóval egy jó olvasást megér, még akkor is, ha igazából nincs cselekménye.

Mariann_Czenema P>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Tulajdonképpen egy ódon könyvesboltra, könyvtárra hasonlít ez a mű, érdekfeszítő ezt is, azt is kinyitni, mindenhez hozzáférni, és sokféle tudást magunkba szívni. De mint egy svédasztalról, itt se lehet mindent megenni… Ámbátor jó lehet ilyen műveltnek lenni, mint ez a két okos tudós.
Csöppet kár, hogy kettősük jó néhányszor működik a külvilág, a beszélgetést vezető Jean-Philippe De Tonnac, sőt az olvasó nélkül is.
(hosszabban:
http://czenema.blogspot.hu/2016/04/ne-remelje-hogy-megs…)

spinakker>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Írjuk rá Eco nevét egy könyvre, és tuti el fogják kapkodni. Hát igen, ez rám is vonatkozik, mert ez az ötödik könyv tőle.
Pontosan az, amit el lehet várni tőle: két művelt és könyvgyűjtő öregúr beszélget mindenféle érdekes dologról. Semmi eget rengető, nem változtatta meg a világnézetemet, de egy-két percig elgondolkodtatott – de legalább is elvitáztam velük képzeletben. Pl. a könyv jövőjét illetően túl optimisták, és szent, örökké való tárgyként kezelik azt (a könyv tökéletes; sosem fog eltűnni). Viszont meglepően nyitottak és technológia pártiak is.
Persze voltak olyan témák is, amikhez nem tudtam hozzá szólni. Hiába, a ’30-as évek filmjei meg a 16. század irodalma nem az én területem.
Mivel beszélgetés, nem esszé gyűjtemény, ezért egy-egy témában nem merülnek el mélyebben, csak elmondják az általános gondolataikat. Mikor valami probléma (vagy önellentmondás) merül fel, arra legfeljebb csak röviden válaszolnak. Ha válaszolnak egyáltalán. Egyébként is, Eco nem nagyon beszélgetett, csak mondta, ami eszébe jut, elég sokszor semmi köze nem volt ahhoz, amit előtte Carrière mondott.

Kuckókapitány>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Könyvekről van szó. Meg minden másról. Intelligens és kedélyes stílusban. Egy idő után már lebegtem a mondatok felett, kinyílt a világ. Annyi minden van, amit nem ismertem, nem is hallottam. Általában befolyásol más (általam sokra tartott) emberek véleménye, még ha ezt nem is vagyok hajlandó bevallani. Umbert Eco-ra kíváncsi voltam, ezt meg bevallom. És sokat kaptam tőle (illetve a könyvtől). Gondolkodjak önállóan, bízzak saját ítéletemben, fogadjam a dolgokat némi fenntartással és ne vegyem túl komolyan magam. :) Ez utóbbi eddig is ment. Olyan érzésem volt, mintha közöttük ülnék én is egy nagy, kényelmes fotelba bújva.

Aurore>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Bár rengeteg olyan dologról van benne szó, amiről az egyszeri halandónak halvány lövése sincs, mindazon emberek számára, akik szerelmesek a könyvekbe, a könyvtárakba lebilincselő olvasmány. A könyv nem fog eltűnni soha, mert a könyv elérte tökéletes formáját és mindig kéznél van.

BrigiHudacsko I>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Igazából úgy vagyok Umberto Ecóval, hogy bármiről beszélhetne/írhatna, én azt tágra nyílt, csillogó szemekkel hallgatnám/olvasnám. Szerencsére ebben a kötetben kedvenc témámról, a könyvekről beszélget, így még inkább csillogott a szemem olvasás közben. Azt hiszem, ez a könyv leginkább az infotainment kategóriába sorolható (általam javasolt új alcím: Chill with Umberto), hiszen voltaképpen annak lehetünk tanúi , hogy Eco és barátja mindenféle könyves témákról elmélkednek, elvannak, szórakoznak, és az olvasói is elmélkedik, elvan, szórakozik, és nem is muszáj mindenben egyetérteni velük, egyszerűen csak jó olvasgatni az eszmefuttatásukat.
10 pont a Griffendélnek Eco irodalmi trollkodásáért (lsd. a Temesvar-anekdotát).

2 hozzászólás
Teetee>!
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Szeretek értelmes emberek között lenni, és csak úgy hallgatni, miről beszélnek. Ez ilyen volt. Az első fejezetben még úgy éreztem, a műsorvezető kicsit alákérdez a két interjúalanynak, de aztán már ez elmúlt, és onnantól fogva csak élveztem az eklektikus beszélgetést.


Népszerű idézetek

danaida P>!

Amikor a 19. században a texasi iskolákba be akarták vezetni az idegennyelv-oktatást, egy szenátor ezzel az éleselméjű érvvel lépett fel a kezdeményezés ellen: „Ha Jézusnak elég volt az angol, akkor nekünk sincs szükségünk más nyelvekre.”

6 hozzászólás
danaida P>!

U.E.: Egy Londonban végzett felmérés szerint Winston Churchill, Dickens képzeletbeli figurák voltak, míg Robin Hood és Sherlock Holmes léteztek.

270. oldal

Boglárka_Madar P>!

[U. E.] Több választ is ismerek arra a tipikus kérdésre, amelyet egy új vendég tesz fel az impozáns házikönyvtár láttán: „És mindet olvasta?” Egyik barátom azt szokta válaszolni: „Még sokkal többet, kérem, még sokkal többet.”
    Én két választ tartogatok ilyen esetre. Az egyik az: „Nem. Ezek csak azok a könyvek, amelyeket a jövő hétre el kell olvasnom. Amit elolvastam, az már az egyetemen van.” A másik válasz: „Egyiket sem olvastam még. Különben minek őrizgetném őket?”

235-236. oldal, Mindaz, amit nem olvastunk (Európa, 2010)

15 hozzászólás
Boglárka_Madar P>!

    U. E.: Amikor gyerek voltam, az egyik szomszédasszony mindig könyvet adott nekem karácsonyra. Egy nap megkérdezte: „Mondd csak, Umbertino, azért olvasol, mert tudni akarod, ami a könyvben van, vagy pusztán az olvasás kedvéért?” És el kellett ismernem, hogy nem mindig érdekel az, amit olvasok. Az olvasás kedvéért olvastam, bármit. Ez volt gyerekkorom egyik nagy megvilágosodása.

243. oldal, Mindaz, amit nem olvastunk (Európa, 2010)

egy_ember>!

(Eco) A vanity press egy másik példája a Kortárs olasz életrajzi lexikon , amely nekem is megvan. Ennek alapelve az, hogy aki fizet, bekerül. Benne van például „Pavese Cesare, született 1908. szeptember 9-én Santo Stefano Belbóban, elhunyt Torinóban 1950. augusztus 26-án” annyi kiegészítéssel: „Fordító és író”. Ennyi. Utána két teljes lap következik egy bizonyos Paolizzi Deadatoról, akiről soha senki nem hallott még. A névtelen hírességek talán legnagyobbika egy bizonyos Giulio Ser Giacomini, aki ezerötszáz oldalon adta ki Einsteinnel és XII. Piusszal folytatott teljes levelezését. A mű csak a két hírességhez írott leveleit tartalmazza, mert nyilvánvaló, hogy egyikük sem válaszolt soha.

177-178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cesare Pavese
3 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

U. E.: […] Minél hosszabbá válik az élet, annál nagyobb lesz a valószínűsége, hogy testünk működésében zavar áll be. Azt akarom ezzel mondani, hogy az Alzheimer-kór talán egyszerűen annak következménye, hogy manapság hosszabb ideig élünk.

J.-C. C.: Tisztelettel ellentmondanék. Nemrégen olvastam egy orvosi folyóiratban, hogy az Alzheimer-kór „fiatalodik”, s ma már negyvenöt éves embereket is elérhet.

U. E.: No jó. Akkor felhagyok a napi verstanulással, s helyette két üveg whiskyt iszom meg naponta. Köszönöm, hogy reményt adott. „Szahar!” mint Übü mondaná.

76-77. oldal

5 hozzászólás
danaida P>!

U.E.: Ki olvasta igazán a Bibliát, a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig? (…)
Ki olvasta az Ezeregyéjszaká-t az első oldaltól az utolsóig?
Ki olvasta igazán a Káma-szútrát? Közben pedig az egész világ beszél róluk, sőt némelyek gyakorolják is.
(…)
A világ tehát tele van olyan könyvekkel, amiket nem olvasunk, de szinte mindannyian ismerjük. Az tehát a kérdés, hogy hogyan ismerjük ezeket a könyveket. Bayard azt mondja, hogy sosem olvasta a Joyce Ulysses-ét de képes beszélni róla a diákjainak.

235. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Káma-szútra
3 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet (szerk.): 'Fűben, fában…'
Szőnyegi Hajnalka: A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár Dévay-gyűjteménye
Az olvasáskultúra fejlesztése
Osztovits Levente (szerk.): A játszma vége I.
Alberto Manguel: Az olvasás története
Suppné Tarnay Györgyi – Gyermánné Huga Ibolya (szerk.): Gondolatok írásról, olvasásról
Fenyő D. György (szerk.): Kiből lesz az olvasó?
Sas Péter: Kós Károly képeskönyv
Roderick Cave – Sara Ayad: A könyv története
Veres Pál: A felsőoktatás tankönyvellátási rendszerének összehasonlító intézményi elemzése