Bíbor ​folyók 91 csillagozás

Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Jean-Christophe ​Grangé végig feszültséggel teli könyve bőven tartogat meglepetéseket azoknak is, akik 2000 óta megnézték Jean Reno főszereplésével, Mathieu Kassovitz rendezésében készült filmet.

Ugyanazon a napon egymástól néhány száz kilométernyi távolságra két rendőr – látszólag egymástól teljesen függetlenül – nyomozásba kezd Franciaország déli, délkeleti részén. Az egyik a bevetési osztag félreállított vén csatalova, Pierre Niémans, a másik egy kétes múltú arab fiatalember, Karim Abdouf. Niémans a képzéséről híres guernoni egyetem mellett kap egy megcsonkított holttest ügyét, Abdouf Sarzacban akad bele egy tizenöt övvel azelőtt meghalt kisfiú meggyalázott síremlékébe.
Vajon hová vezetnek a szálak? És mire jut együtt a két magányos zsaru?

Jean-Christophe Grangé 1961-ben született Párizsban. Eredetileg irodalmár, de hamar az újságírás felé vette az irányt. Hosszú éveken át volt a Paris Match, a Sunday Times és a National Geographic munkatársa. Riportjai és… (tovább)

Eredeti cím: Les rivières pourpres

>!
Egmont-Hungary, Budapest, 2011
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636298470 · Fordította: Molnár Zsófia

Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

EssentialHencsi P>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Nagyon menő! A filmre egyáltalán nem is emlékeztem, csak annyi volt meg, hogy volt benne a Jean Reno, aztán csókolom.
A háromnegyedéig két szálon fut a két különböző nyomozás, aztán szépen összetalálkoznak a szálak. Fantasztikus zsenimnek köszönhetően kábé a háromnegyedénél kitaláltam a gyilkost, az indítékot kicsit később, de ez mit sem von le a könyv értékéből, mert roppantmód izgalmas volt.

1 hozzászólás
Szamღca>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Nagyon kellemes meglepetés volt ez a könyv. Nem hittem volna hogy ennyire fog tetszeni. Nagyon tetszett mind a két vonal a nyomozásban, mindkettőt végigizgultam. Én nem jöttem rá a gyilkos kilétére, meg is döbbentem a végén spoiler
A könyv nagy része számomra szinte letehetetlenül izgalmas volt, sodortak az események, ahogy haladtunk előre és egyre több és több dolog derült ki; ahogy a szálak hol összegubancolódtak hol kitisztult a kép. A 3/4 táján egy picikét talán leült a történet de akkor sem volt unalmas.
Amiert nálam nem 5* az Itt spoiler! spoiler
Nagyon jól felépített az egész könyv – nagyon élvezetes, izgalmas olvasmány volt.

6 hozzászólás
Tigrincs P>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Fantasztikus, kérem, őrület! Egészen kiváló. Nem is annyira a sztori, bár az is megér egy misét, hanem a borzongató, már-már földöntúli hangulat, a földrajzi, természeti háttér és az ezekhez valahogy tökéletesen illeszkedő történések, az egyetemváros tablója, a múltba vesző motívumok… hahh! Régen olvastam ilyen jó krimit!

4 hozzászólás
Niko_oka>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Örökös, visszatérő kérdés: mit tudsz elmondani egy könyvről, amelyről mindent elmondtak már?!
Összehasonlíthatatlan a pillanat, amikor rájössz; ez egy „olyan könyv” lesz. Amikor biztosan tudod, hogy adrenalinszintedet az égig emeli, fantáziavilágod legmélyén turkálva űzött kíváncsiságba hajt. Amikor felismered, hogy lassan elfogynak a sorok, pedig nehezen engeded el. És amikor rémesen utálod az írói szabadságot az ilyen befejezések miatt, mégis kedvenccé avatod, mert nem tehetsz mást.
Előítéletemért minden franciától ezúton kérek elnézést! És ha kérhetem, termeljetek nekünk minél több ilyen írót!

9 hozzászólás
ggizi P>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Már rögtön az eleje érdekesen indult, ahogy Niémans felügyelő egy üldözés során kifordult önmagából, ez már rögtön megmutatta kiszámíthatatlan és harcias jellemét. (kár, hogy nem kaptunk több infót a múltjáról.) El is zavarták Párizsból, hogy segítsen délen egy bűnügyben, addig se legyen szem előtt. És amit ott talált, az kimondottan szövevényes és izgalmas eseményekbe torkollott: kegyetlenül végrehajtott gyilkosságok, különleges helyekre rejtett holttestekkel. Ezzel párhuzamosan, pár száz kilométerrel arrébb egy másik bűnügy is szem elé került, amire egy különös külsejű nyomozó harapott rá. Ez a szál is érdekes volt, bár inkább a kíváncsiságot erősítette egy rejtélyes gyereket iránt. Nem volt hiány izgalmas és feszültséggel teli pillanatokban, főleg, hogy mindkét nyomozó elég nyers és szabályszegő volt, csak pislogtam néha. spoiler És kimondottan tetszett az egész mögött rejlő alaptörténet, amiből az események fakadtak.

4 hozzászólás
PRicsmond>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Nagy kedvencem a film mai napig nagy kedvencem. Bár a történet alapja ugyanaz a könyv végkifejlete azonban messze eltér a filmtől. Sokkal drámaibb lett, de sokkal gondosabban is felépített. Niémans karakter csakúgy, mint a filmben nagyon erős, sőt itt sokkal közelebb is kerülhetünk hozzá. Itt a raszta hajú Abdouf játsza Niémans társát, ami nagy eltérés a filmben Vincent Cassel által megformált karaktertől. Abdouf karaktere nagyon jól, csak úgy, mint Niémas ő is a magányos, végletekig kitartó zsaru megtestesítője. Grangé hihetetlenül feszült, meglepetésekben gazdag, kegyetlen történetet írt, ami cseppet sem veszít a feszített tempójából, nincs meg állás egy percre sem. Fokozatosan jutunk közelebb a gyilkoshoz, valamint az indítékokhoz, elérve a történet tetőfokát, az egyik legdrámaibb befejezéssel.

hcs23>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Kiváló film, kiváló könyv. Rontott az élvezeti értéken, hogy a belőle készült filmet már láttam, ellenben még így is izgalmas tudott maradni, és egy rendkívül feszült, pörgős, rejtélyekkel teli történetet tett le az asztalra. Maga az alapsztori annyira topon van, hogy arra nincsenek szavak, és a megvalósítás is átlagon felüli. Ez a kettő ritkán párosul ennyire piszok jól. Szóval: az indítás ígéretes, a nyomozás izgalmakkal teli és néhol kifejezetten hátborzongató (jaj de jó), a vége döbbenet. Nagyjából így lehet röviden, velősen leírni azt, amit kapunk.

31 hozzászólás
Dawnofmyth>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Anno a filmet nagyon élveztem, és mit ne mondjak, maga a könyv is fenomenális, igaz a film eltér tőle (mint mindig) szerintem nagyon jól visszaadta a történet hangulatát, bár egy kicsit butítottabb verziója a történetnek. Izgalmas, feszült, pörgős, hátborzongató, fordulatos. Nem is értem miért vártam vele eddig, már jó ideje várólistás volt. A miértek sokkal egyértelműbbek, mint a filmben, a gyilkosságoknak szimbolikus jelentésük van, és a végén áll össze egy nagy egésszé a kép (és itt megjegyzendő, hogy jelentősen eltér a filmtől)

FreeAngel>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Na tehát! Amikor az ember egy krimit, thrillert szeretne olvasni, akkor valami ilyenre gondol.. Mert ez, kérem szépen, úgy össze van rakva, hogy se egy eseménysorbeli repedéssel, se logikai bukfenccel nem kellett találkoznom, de még a helyesírás vagy a fordítás folytán előforduló hibákat sem kellett „elviselni”. Sajnos nagyon ritkán tudok ilyet mondani, de ezt Grangé úgy tette le elém az asztalra, ahogy azt kell és várnám, ahányszor kinyitok egy könyvet. Mondom ezt annak ellenére, hogy a gyilkost már az első színre kerülésekor gyanúsnak találtam, a felénél meg már kb. biztos voltam benne, hogy bűnös. Néha ugyan lelassulni látszott a sztori, de alapvetően minden megvolt benne, aminek kellett. A gyilkosságok indítéka is rendben volt; értem én a „nemes” szándékot is, de a bosszúhadjáratot kiváltó ok, ama bizonyos hosszú távú terv végrehajtása a maga nemében hátborzongató, és anyaként, emberként is mélységesen felháborít.
Ez a könyv bizony nyomot hagyott bennem és ennél nagyobb dicséretet talán nem is lehet mondani. Így néz ki egy minőségi krimi-thriller. Grangé pedig valóban a „francia King”.. Nem is tudom, hogy mit olvassak ez után… De tényleg.

2 hozzászólás
agi452>!
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Kár volt eddig halogatni, igazán jó kis krimi-thriller volt ez! Mivel a filmet nagyon-nagyon rég láttam, így nem befolyásolt a történet élvezetében. Két nagyon furcsa zsarut ismerhetünk meg Niémans és Karim személyében. Mindketten igazi rosszfiúk, balhésak, indulatosak, de mindeközben hajthatatlanul nyomoznak, hogy igazságot szolgáltassanak. A könyv első felében a két zsaru két külön nyomozási szálát ismerhetjük meg, majd hirtelen összeérnek ezek a szálak, és kiderül, hogy kapcsolat lehet kettejük ügye között. Nagyon gyorsan „találtam” magamnak egy várható gyilkost, és igazam lett – és nem lett igazam. A csavarra nem számítottam, igazán meglepő volt! A végével viszont nem voltam maradéktalanul elégedett.
Kedvem támadt a filmet is újranézni! :)


Népszerű idézetek

hcs23>!

– Maga szerint mi a közös a szemben és a kézben? Mi kötheti össze az emberi testnek ezt a két részét?
A szemész sétált néhány lépést. Visszanyerte a nyugalmát, ismét a tudomány emberéhez méltó higgadtsággal viselkedett.
– A kapcsolat magától értetődő – szólalt meg végül. – Kizárólag ez a két egyedi testrészünk van, a szem és a kéz.
Niémans összerezzent. Costes bejelentése óta valami ilyesmi motoszkált a fejében, bár eddig pontosan nem tudta megfogalmazni magának. Ezúttal ő kezdett verejtékezni.
– Hogy érti?
– Az ember szivárványhártyája egyedi. Finom rostok ezrei alkotják, amelyek mindenkire sajátosan jellemző rajzolatot hoznak létre. Egyfajta biológiai lenyomatot, amit a génjeink határoznak meg. A szivárványhártya legalább olyan alkalmas az ember azonosítására, mint az ujjlenyomat.
„Hát ez köti össze a szemet és a kezet: kizárólag ezek azok a testrészeink, amelyek felérnek egy biológiai aláírással. A szakzsargon ezt nevezi biometrikus aláírásnak. Elég megfosztani a testet a szemétől és a kezétől, és máris eltűntek a külső azonosító jegyek. Ezek szerint kicsoda is egy olyan ember, aki úgy hal meg, hogy nem viseli magán ezeket a jegyeket? Senki. Egy névtelen halott, aki elveszítette az egyéniségét. És talán vele együtt a lelkét is. Ki tudja? Nincs is ennél rondább vég az ember számára. A hús közönséges, névtelen sírban pihen.”

Shanara>!

Az ember csak azt tudja sajnálni, amiben része volt (…)

57. oldal (Egmont-Hungary Kft., 2011.)

Mrs_Mila>!

A félelem félelmet generál.

37. oldal (Egmont-Hungary, 2011)

Shanara>!

Időnként maga is meglepődött, milyen erővel tört rá a düh, olyan hirtelen szakadt ki belőle, mint valami jéghegy a saját külön bejáratú kis Bering-tengerén.

138. oldal (Egmont-Hungary Kft., 2011.)

Shanara>!

A szépség minden embernél az arc vonásaiból fakad. Az arc rajzolatából. A belőle áradó tisztaságból.

53. oldal (Egmont-Hungary Kft., 2011.)

Shanara>!

Elhódított még néhány métert az időtől.
Lopott még néhány percet ezen a földön.

321. oldal (Egmon-Hungary Kft., 2011.)

zyzmut >!

A halott emléke ott lebegett még a falak között, úgy érezte, mintha a lelke a szomszéd szobában csomagolná éppen össze a holmiját.

51. oldal

Szelén P>!

Ezért vette be a tervbe Crozier-t is, aki persze olyan körültekintően végezte a dolgát, mint egy elefánt a porcelánboltban…

Szelén P>!

De az ajkán és sebekkel bőven tarkított bőrén mintha lobot vetett volna egy réges-régi tetoválás – maga is meglepődött az érzésen.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Dennis Lehane: Viharsziget
S. J. Watson: Amnézia
Harlan Coben: Senkinek egy szót se
Sebastian Fitzek: Ámokjáték
Sara Shepard: Hibátlanok
Nora Roberts: Holdfogyatkozás
Dan Brown: Angyalok és démonok
Thomas Harris: A vörös sárkány
Joe Hill: Szarvak