Hitler ​halála 76% 20 csillagozás

Nekem kifejezetten tetszett,ahogy betekintèst nyerhetünk Hitler utolsò napjaiba,külön örültem a kèpeknek is a könyvben. Sok szàmokra èrdekes tènyre bukkantam rà az olvasàs soràn. Igazàbòl nekem kicsit fura volt az oroszok hozzààllàsa a tèmàhoz akkor ès most is. Nem èrtettem,hogy mièrt kellett mibdent annak idejèn ennyire tùlbonyolìtani. Èrdekes olvasmàny volt minden esetre.

Nagyon érdekes volt végig követni a nyomozást. A szerző nagyon át tudta adni azt a kétségbeesett igyekezetet, amivel az orosz bürokratizmus falain keresztül próbáltak mindent elkövetni, hogy hozzáférjenek iratokhoz, tárgyi bizonyítékokhoz.

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2021/09/jean-chris…

A fülszövege alapján elég ígéretesnek tűnt a könyv; az, hogy sokat vártam tőle, nem egészen fedi a valóságot. Inkább úgy mondanám, hogy azt vártam, hogy valami nagy újdonságot fog mondani. Valami áttörőt.

Viszonylag sok info van benne, de Brisard szakaszosan adagolja. Felváltva járunk a jelenkor Moszkvájában, a szerzők történetét olvasva, illetve 1945-ben vagy a háború utáni években. A szárazabb tények ez utóbbi időszakról szóló fejezetekben kapnak helyet, itt viszont töményen. Vannak itt idézetek a háborús bűnösök tárgyalásairól, a kihallgatási jegyzőkönyvekből, némelyikük emlékirataiból, illetve a már sokszor ismételt, a történelemkönyvekből is ismert tények is elhangzanak. Ezekből kevesebb is lehetett volna; feleslegesnek éreztem például azokat a fejezetrészeket, amelyek a náci tisztek elfogásáról, börtönéletéről, kihallgatásáról olvastam. Ezek nem tartoznak szervesen a témához.

A szerzőpárossal történtek leírása ezzel szemben naplószerű. Részletesen beavatnak minket abba, hogy hogyan sikerült a GARF-ba bejutni, milyen nehézkesen haladt az ügyük, mennyi elutasításban volt részük, mennyi hiábavaló próbálkozás után érték el, hogy láthassák a náci diktátornak tulajdonított maradványokat. Néha már-már az volt az érzésem, hogy regényt olvasok. Aztán persze ezt az illúziót megszakították a tények. Mégis ezeket a fejezeteket élveztem jobban; nagyon szurkoltam a nyomozásuknak, az utolsó oldalaknál szinte a körmömet rágtam. Velük együtt én is nagyon akartam tudni, mit találnak, mit sikerül bizonyítani.

Mindenre nem derül fény. Talán soha nem is fog. A legfontosabbat viszont sikerült bebizonyítani, a legnagyobb kételyt eloszlatni 1945. április 30-ával kapcsolatban.
Megkaptam-e a várt áttörést a könyvtől? Igen és nem. Igen, mert amikor arról vitatkozom valakivel, hogy Hitler meghalt-e azon a napon, tudom, hogy nekem van igazam. És nem, mert még jobb lett volna, ha még többet sikerül kideríteni. Ehhez viszont a másik oldaltól kellett volna olyan fokú együttműködés, amire nem voltak hajlandók. Ez rettentően bosszantott a könyv olvasása alatt. Engem is az mozgatott volna, hogy végre kiderülhetne, mi az igazság, de értem, hogy nekik miért fájna az, ha az jönne ki a vizsgálatokból, hogy valamit rosszul tudtak. Azért szeretném megérni, hogy egyszer azt a koponyát rendesen megvizsgálhassa valaki. Talán a százéves évfordulón. Alig negyed évszázad múlva.

Új nyomozás, sablonos, elnyújtott szöveg.

Rendkívül olvasmányos dokumentarista regény volt, a legérdekesebb részek a Hitler utolsó napjait felelevenítő fejezetek voltak. Megismerhettük a diktátor közvetlen környezetében élő hűséges (és számomra eddig névtelen) segítőit, a kínvallatásokat, a háború utáni sorsukat. A jelenben játszódó részek, maga a „nyomozás” már egy kicsit lassabb ütemű, helyenként terjengősebb leírás volt, ezért nálam a fél csillag levonás.

Olvasmányos történelem könyv képekkel, és jól rendszerezett (új) információkkal. Tetszett a stílusa, az pedig különösen, hogy nem csaptunk bele a történet közepébe, hanem magáról a kutatás nehézségeiről, és az írókat segítő emberekről is képet kapunk. Szinte végig peregtek lelki szemeim előtt az események, mintha egy fekete -fehér, kicsit szemcsés dokumetumfilmet néznék.

Érdekes könyv és téma. Kicsit túl újságírós, sok benne az ismételgetés, a körítés. Cserébe könnyen olvasható mű. Erős túlzás, amit a borítón írnak, miszerint tökéletes választás történészeknek és a második vh rajongóinak. A történészeknek és a rajongóknak nem fog semmi újat elmondani a könyv. De azért szórakoztató volt.