A ​rózsaszín háromszög 14 csillagozás

A homoszexuálisok deportálása 1933–1945
Jean Boisson: A rózsaszín háromszög

Alighanem ​kevesen tudják, hogy a náci lágerekben a rózsaszín háromszög a homoszexuálisok megkülönböztető jele vol – ahogy a köztörvényeseké a zöld, a kommunistáké a piros, a zsidóké a sárga és a cigányoké a barna. A lágerirodalom azonban furcsamód alig-alig tesz említést róluk, mintha senki sem akarna tudomást venni a rószaszín háromszögesekről. Pedig nem lehetett nem észrevenni őket, hiszen a jelzés a többinél lényegesen nagyobb volt, hogy már mindenki messziről láthassa, kivel is van dolga. És még csak nem is elenyésző kisebbségről volt szó: Jean Boisson francia történész becslése szerint akár másfél millióan is lehettek. A náci doktrína szerint az volt a bűnük, hogy kivonják magukat az árja faj szaporításának sürgető feladata alól. Eleinte csak „átnevelni” akarták őket: nyilvánosházakban dolgoztatták őket, hátha attól jobb belátásra térnek, különböző hormonoperációkkal kísérleteztek, s csak mikor végérvényesen kiderült, hogy ezzel a módszerrel semmire sem mennek, döntöttek… (tovább)

Eredeti cím: Le triangle rose

>!
Európa, Budapest, 1991
182 oldal · ISBN: 9630752867 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

csgabi P>!
Jean Boisson: A rózsaszín háromszög

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Ez a könyv leírása annak a borzalomnak, amit a homoszexuálisoknak kellett elszenvedniük a koncentrációs táborokban (illetve egészen Hitler megjelenésétől a világháború végéig). Radnóti verse, a Töredék jutott eszembe, amikor befejeztem az olvasást…
"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
…"
Boisson tanulmánya hiteles és alapos munka, amiben nemcsak tényeket írt le, de sok személyes elbeszélést is tartalmaz. Ezek a visszaemlékezések teszik még fájdalmasabbá, de hitelesebbé az írást.

Tündérke P>!
Jean Boisson: A rózsaszín háromszög

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Már a tavalyi emlékkihívásra is ezt a könyvet olvastam és azóta nem is mertem hozzányúlni, annyira megrázott. Könyvön még nem bőgtem úgy, mint ezen akkor. Most is sírtam, de hát ettől a könyvtől nem maradhatok nyugodt. Nem maradhatok nyugodt és nem felejthetem el azoknak az embereknek az értelmetlen szenvedését és halálát, csak azért, mert rózsaszín hárömszöget viseltek kopott rabruhájukon. Rózsaszín háromszög. Így bélyegezték meg ugyanis a nácik hírhedt táboraikban azokat a férfiakat és nőket, akik a saját nemükhöz vagy mindkét nemhez vonzódtak. Nekik nemcsak a nácik általi kegyetlenkedéseket kellett elviselni, rabtársaik is ugyanúgy, ha nem jobban kínozták őket. Mégis ki vannak valahogy felejtve a megemlékezésből rendre. Nincs emléktábla. Nincs szobor. Nincs semmi. A könyv elején felteszik nekem, az olvasónak azt a kérdést, hogy: vajon egyesek deportálását elfogadhatónak, másokét meg szégyenletesnek kell tekintenünk? Valóban egy nagyon érdekes és elég durva kérdés. De legalább elgondolkodunk egy picit rajta legalább. Mert senki, ismétlem SENKI nem érdemli azt a szenvedést, amin ezek az emberek keresztülmentek. Emlékezzünk hát rájuk is ezen a napon és az összes többin is. Ne felejtsük el őket soha.

MortuusEst>!
Jean Boisson: A rózsaszín háromszög

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Megrázó olvasmány. A kötetet lapozgatva én is szembesültem vele, hogy a Holokauszttal kapcsolatban igazából én sem gondoltam még soha arra, hogy ez a rettenet nem csak a zsidó milliók legyilkolásáért felelős. Valahogy soha nem hangsúlyozta eléggé senki a cigányok, homoszexuálisok tragédiáját. Na persze említés szintjén mindenki tudja, de mintha ezt senki sem tartaná eléggé fontosnak, hogy ezt is feldolgozza. A bevezetőben a szerző utal is rá, hogy még ma is (80-as évek) is élnek azok az előítéletek, amik a Himmler-féle megközelítésre hajaznak. (Gondolok itt az emlékkoszorúzásokra, melyen a homoszexuálisok emlékkoszorúját nem engedték elhelyezni, mert hogy nekik nincs joguk, mert egyébként is köztörvényesek etc…)
A kötet nagyon tanulságos, és nagyon hasznos. Amit azonban felrónék neki, hogy viszonylag kevés a hivatkozott forrás, ill. a sokszor hivatkozik ugyanarra. Mentségére legyen mondva, hogy nem is tetszeleg abban a szerepben, hogy monografikus igényre törekedne, elvégre tanulmánynak definiálja magát. (Illetve a szerző definiálja annak.)

menthaa>!
Jean Boisson: A rózsaszín háromszög

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Megdöbbentő olvasmányélmény – annak ellenére, hogy tudtam a meleg holokausztról. Nagyon tetszett az iromány szerkezete, ahogy felépítette az egészet onnan kezdve, hogy 'történelmi háttér' meg 'kivitelezés' aztán pedig 'feldolgozás', mindezeknek köszönhetően elég jó betekintést kap az olvasó az adott történelmi pillanatba. Érdekes volt, hogy az író mindvégig igyekszik objektív maradni, mégis leginkább az érzelmeimre volt hatással a könyv. Ha így írnák meg a középiskolás törikönyveket, sokkal jobban teljesítettem volna a suliban.

Krisztina_Steppán_2>!
Jean Boisson: A rózsaszín háromszög

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Azért nem adtam hozzá pontos olvasást,mert szószerint hónapokig tartott átrágnom magam rajta.Mentálisan annyira megterhelő volt,hogy többször is félretettem,hogy valami vidámabbat olvassak.Ettől függetlenül nem bánom hogy elolvastam,érdekes volt.

BoneB P>!
Jean Boisson: A rózsaszín háromszög

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Nem egészen erre számítottam, amikor a kezem ügyébe került a könyv. Túl sok volt az előzmény, ami egyébként nem rossz, mert így átfogóbb képet kap az ember, hogy mi miért történt. De engem sokkal inkább a túlélők elmondásai, történetei érdekeltek volna. Bár az is lehet, hogy az annyira kegyetlen és nem könyvbe illő lett volna, hogy nem volt senki , aki vállalta volna, hogy megírja, illetve elmesélje.
A szomorú az egészben, hogy az emberek többsége a mai napig úgy gondolja, hogy a homoszexuálisokat el kell zárni a világ szeme elöl, mert ők nem olyanok, mint mi. :(

>!
Európa, Budapest, 1991
182 oldal · ISBN: 9630752867 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
bodr>!
Jean Boisson: A rózsaszín háromszög

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Középiskolás koromban én nemigen tanultam történelmet, ezért elég sok újdonsággal szolgált a könyv nemcsak a homoszexuálisok deportálásáról, hanem magáról a diktatúráról, annak belső mozgatórugóiról és a koncentrációs táborokról is (na nem mintha efféle élménygazdag dolgokat tanítanának a történelemórákon). Egy kicsit szaftosabb sztorira számítottam, de ez egy alapjáraton higgadt hangvételű könyv, ami csak néhol a vége felé enged meg magának egy-egy hatásvadász, cinikus kirohanást.
Tanulságos és élvezetes volt.
A függelék első részét, Himmler beszédét talán praktikusabb lett volna a könyv legelejére tenni, szerintem ott érdekfeszítőbb lett volna, és mivel amúgy is agyon van idézve a könyv szövegében, a végén nem lett volna masszív deja vu érzésem.

Miyakobaba>!
Jean Boisson: A rózsaszín háromszög

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

A koncentrációs táborokkal kapcsolatban mindig csak a zsidóüldözésről esik szó, ez a könyv alaposan bemutatja az üldözés okait.
Sok újdonságot tudtam meg a könyvből, de jobban örültem volna több életrajzi résznek, személyes történetnek.


Népszerű idézetek

ReniK>!

A történelemnek olykor kihagy az emlékezete.

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

ReniK>!

De az elszenvedett kínok idealizálásával mesterséges emlékezetkiesést idézünk elő, mintha nem is létezett volna ez az iszonyat – ez pedig hiba lenne. A történetírásban sokáig szokás volt hallgatni olyan emberek viselt dolgairól, akiket a körülmények rendhagyó helyzetbe juttattak. A szokás úgy kívánta, hogy az ilyen emberekből szenteket és héroszokat csináljanak, akik rendkívüli körülmények között rendkívülien viselkedtek. A legenda szép, de nem fedi az emberek valódi természetét, mivel az ember fény és árnyék keveréke, és a jó és a rossz, jellemüktől függően, különböző arányban oszlik el benne. Az még nem rosszhiszeműség, ha megállapítjuk: lealjasító körülmények között nem mindenki tud úrrá lenni kétségbeesésén és gyöngeségén, és csak a különleges egyéniségekből tör felszínre az az erő vagy emelkedettség, ami naggyá teszi az embert.

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

TiaRengia I>!

Még ma is vannak olyan emberek, akik a múlt század kivénhedt teóriáira utalva “beteges hajlamúnak” bélyegzik a homoszexuálisokat, mint Elchinger úr őfőtisztelendősége, Strasbourg érseke tette 1982-ben. Ez a sommás ítélet joggal kelt felháborodott ellenérzést mindazokban, akik azt remélték, hogy “ez a nyelvezet és felfogás már mindenestül a múlté”. És osztanunk kell a náci pokol egyik túlélőjének indulatát, aki arra emlékeztette Elchinger urat, hogy épp ez a “beteges” minősítés volt az a porszem, ami kőgörgeteget indítva a homoszexuálisok tengernyi szenvedéséhez vezetett. „Elhatároztam – írta a prelátusnak –, hogy azok mellett emelem fel a szavam, akik úgy érzik, 1982. április 8-i beszédében őket támadta. A nácizmus áldozataként mély meggyőződéssel kijelentem, hogy az ilyen beszédek bátorították és igazolták több millió »beteges hajlamú« ember politikai, vallási, faji vagy szexuális alapon való deportálását. Nem vagyok beteges, nem támadott meg semmiféle kór. Nem vágyom vissza abba a kórházba, ahol a homoszexualitásomat gyógyítgatták, nem messze az ön szép városától, Elzász fővárosától. 1941-ben vittek oda, csak tizennyolc éves voltam. Letartóztattak, meggyötörtek, megvertek és internáltak a védekezés lehetősége nélkül: nem volt sem jogi eljárás, sem ítélet… Túl fáradt vagyok már ahhoz, hogy elmeséljem önnek mindazt a lelki és testi kínt, azt a leírhatatlan és elmondhatatlan szenvedést, amit átéltem. Azóta az önkényes letartóztatás óta életemet szörnyű fájdalom tölti ki, és a családom is osztozik ebben a fájdalomban. Az ön 1982. április 8-i beszéde seregnyi kegyetlen emléket ébresztett bennem, ezért határoztam el, hogy ötvenkilenc év után kilépek a névtelenségből. Eddig a napig nem ismertem a vegytiszta gyűlöletet. Ez a még mindig létező homofőbia mély zűrzavarba taszít engem. Remegek, ha az eltűnt homoszexuálisokra gondolok, és azokra, akiket szerte a világon még mindig kínoznak és pusztítanak annyi más kisebbséggel egyetemben.”
Értük ki fog szólni?

146-147. oldal

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Jucko84 P>!

A szörnyűségeket nem az áldozatok számával kell mérni, és amikor az áldozatok millióiról beszélünk, nem helyezzük az egyik milliót a másik elé. A pusztítás igazi mértékét a tény adja meg, hogy a nácik tudatosan arra törekedtek, hogy bizonyos népcsoportokat jellemzőikkel együtt örökre eltüntessenek a föld színéről. S ez a szándék az, ami a történelem legsötétebb lapjaira kívánkozik.

140. oldal

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Jucko84 P>!

Hiába „a történelemnek vannak elfeledett halottai…” De nem elég, ha csak siránkozunk emiatt, és békésen elfogadjuk, mint hatókörünkön kívül eső fátumot. Tudnunk kell, hogy a „felejtés nem a történelem bűne: a történelem vak, öntudattalan. A felejtés az emberek bűne, akik a történelmet csinálják. Az embereknek van rá jó okuk, hogy kiválogassák vagy eltüntessék az emlékeiket, és nem szeretik, ha szót kérnek azok, akiket szeretnének elfelejteni.”

148. oldal

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

ReniK>!

A koncentrációs táborok legrombolóbb kártétele az volt, hogy jóval az élet vége előtt elvette az emberek személyes méltóságát.

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

ReniK>!

Jól mondta Simone Weil, aki maga is deportált volt: „ Ha emlékezünk, tanulunk a történelemből, hogy hasonló katasztrófa ne következhessen be soha többé. De csak akkor tanulunk a történelemből, ha visszautasítjuk a hamisítást.”

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

Kapcsolódó szócikkek: Simone Weil
Jucko84 P>!

Annak, hogy a német nép oly hihetetlenül engedékenyen hagyta, hogy a nácik kioktassák, nyilván több oka is van. Annyi biztos, hogy megállás nélkül ömlött mindenhonnan a propagand, és oly hatékonyan, hogy a nép bamba nyájként ment kolomposai után.

39. oldal

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

5 hozzászólás
TiaRengia I>!

A homoszexuálisok közül sokan a következőképpen vélekednek: “Nem tartozik senkire, hogy mit csinálok, ez az én magánügyem.” De ez nem az ő magánügyük: a szexualitás egy nép számára élet-halál kérdése, ettől függ, hogy elnyeri-e a világuralmat, vagy lesüllyed Svájc szintjére.

150. oldal

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945

1 hozzászólás
BoneB P>!

Szomorú példa erre az, hogy nem engedik a homoszexuális deportáltakat felvonulni a deportáltak napján. Ez a felvonulás az ő „hitbizományuk”, és elkergetik a betolakodókat.

(Európa, 1991)

Jean Boisson: A rózsaszín háromszög A homoszexuálisok deportálása 1933–1945


Hasonló könyvek címkék alapján

Gergely Anna: A székesfehérvári és fejér megyei zsidóság tragédiája
Kornfeld Tibor: Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely
Christian Gerlach – Götz Aly: Az utolsó fejezet
Krausz Tamás – Barta Tamás (szerk.): Az antiszemitizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetunió területein
Szita Szabolcs: A komáromi deportálás 1944 őszén
Randolph L. Braham (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája
Pauk Anna: A 12539-es számú fogoly
Asher Cohen: A Haluc ellenállás Magyarországon
Kiss László: Auschwitzi napló / Auschwitz Diary
Randolph L. Braham: A magyar holocaust