A ​tárgyak rendszere 2 csillagozás

Jean ​Baudrillard azt állítja, hogy a bennünket körbevevő tárgyak rendszert alkotnak. Pl. egy bizonyos fajta nyakkendő nem csak önmagát jelzi, hanem hallgatólagosan jelzés egy bizonyos fajta ing irányába, miként az ing is hallgatólagosan egy bizonyos fajta öltöny irányába. Az öltöny pedig egy bizonyos fajta cipőt jelez. Persze a cipő is jelzi implicit módon az öltönyt, az inget és a nyakkendőt, miként egy bizonyos fajta karórát vagy éppen egy bizonyos fajta parfümöt is. A karóra meg hallgatólagosan bizonyos fajta mobiltelefon irányába jelez. Az öltöny, a karóra, a mobiltelefon együtt egy bizonyos fajta gépkocsi felé. A kocsi egy bizonyos fajta konyhabútor irányába jelzés. A konyhabútor pedig egy bizonyos fajta ülőgarnitúra irányába utal hallgatólagosan. Az ülőgarnitúra meg egy bizonyos fajta hifi-torony vagy éppen dohányzóasztal irányába. A dohányzóasztal implicit módon egy bizonyos fajta magazint jelez, mégha az egyébként nincs is rajta. A magazin meg bizonyos fajta nyaralást, ami… (tovább)

Jean ​Baudrillard azt állítja, hogy a bennünket körbevevő tárgyak rendszert alkotnak. Pl. egy bizonyos fajta nyakkendő nem csak önmagát jelzi, hanem hallgatólagosan jelzés egy bizonyos fajta ing irányába, miként az ing is hallgatólagosan egy bizonyos fajta öltöny irányába. Az öltöny pedig egy bizonyos fajta cipőt jelez. Persze a cipő is jelzi implicit módon az öltönyt, az inget és a nyakkendőt, miként egy bizonyos fajta karórát vagy éppen egy bizonyos fajta parfümöt is. A karóra meg hallgatólagosan bizonyos fajta mobiltelefon irányába jelez. Az öltöny, a karóra, a mobiltelefon együtt egy bizonyos fajta gépkocsi felé. A kocsi egy bizonyos fajta konyhabútor irányába jelzés. A konyhabútor pedig egy bizonyos fajta ülőgarnitúra irányába utal hallgatólagosan. Az ülőgarnitúra meg egy bizonyos fajta hifi-torony vagy éppen dohányzóasztal irányába. A dohányzóasztal implicit módon egy bizonyos fajta magazint jelez, mégha az egyébként nincs is rajta. A magazin meg bizonyos fajta nyaralást, ami egy bizonyos fajta napszemüveget meg naptejet. De a magazin jelez még bizonyos fajta zenéket, sztárokat, ételeket, italokat, szervezeteket, könyveket, eszméket, eseményeket, fittnesz szalonokat stb. – és persze újabb magazinokat, amelyek meg persze még újabb és újabb zenéket, sztárokat és fittnesz szalonokat stb., stb. Miként pl. egy fittnesz szalon is hallgatólagos jelzés bizonyos fajta sportszermárkák irányába… És így tovább. Szóval jó kis rendszer ez. A dolgok, a tárgyak nem csak önmagukat jelentik, hanem mindegyik egyben implicit jelzés a másik irányába. Hallgatólagosan mindegyik tárgy a másikra utal, a másikra mutat, azt jelzi. Mert a felszín alatt ugyanazt a nyelvet beszélik. Ez a nyelv pedig leginkább egy bizonyos fajta státusz, egy bizonyos fajta életstílus, életforma. Baudrillardnál az ún. fogyasztói társadalom lényegi meghatározottsága az, hogy a tárgyakat már nem annyira a használati értékük, mintsem inkább a jelzőértékük miatt veszik. Mert az egyes tárgy a tárgyaknak egy egész rendszerét jelzi. Vagyis amikor dolgokat veszünk, akkor tulajdonképpen magukat a jeleket, a jelzőrendszert fogyasztjuk. És eleve arra is irányul a fogyasztásunk. Tehát nem is annyira a tárgy az amit fogyasztunk, hanem maga a státusz, az életstílus, az életforma.