Tűz ​és víz 79% 26 csillagozás

Minden Krentztől elvárt elem benne van ebben a könyvben. Két különc főszereplő, szórakoztató mellékszereplők, nyomozás, háziállat – itt épp Otis a papagáj, és persze a szerelem.
Elias a „tal kek csara” nevű ősi filozófia szerint él. http://moly.hu/idezetek/318772 Ennek kapcsán a gondolatait legtöbbször a vízzel kapcsolatosan fogalmazza meg.
Charityvel jó párost alkotnak, mindketten erősek, befolyásosak, új életet kezdtek, valamint vegetáriánusok és jól főznek. Ez utóbbi okból kifolyólag szinte főzőversennyé alakulnak a vacsoráik. Kapcsolatuk kezdetén belekeverednek egy gyilkossági ügybe és természetesen nem hagyják csak a rendőrségre a munkát.
Az egész könyv alkalmazkodik Elias filozófiájához, nem a szokásos pörgős történetvezetést kapjuk.

Remek modern románc némi krimi szállal. Elias és Charity tökéletesen kiegészítik egymást. Két ember, akik változtatnak az életükön és ugyanott kötnek ki. Az üzleti tárgyalásokból viszony, abból nyomozás, majd spoiler lesz. Nem hiányzik Krentz humora és némi keleti filozófia sem. Külön csíptem a papagájt, mint előmozdító tényezőt.

Kifejezetten kedveltem a történetet, kellemes olvasmány, az elejétöl a végéig.
Élveztem a pároskánk, lellentéteit, és mégis egymásra találásukat. A férfi főhös annyira fura volt az elején és anyira nem értettem, hogy most mit akar, kicsit azért az Ő szerepeltetése és a köréje kialakuló nagy problémák kicsit már eröltetettnek hatotak.
A kicsi krimi szál ami csak feldobta a hangulatott, még jól is jött a sztorinak, meg a bohokás embereknek.
Összeségében véve kellemes, könyed, ajánalani tudom minden romantika kedvelönek.

Nem a legjobb JAK történet, de elfogult vagyok, és nekem tetszett. Nem hiányzott a fanyar, szarkasztikus humor, Elias kitűnően hozta a morc, mogorva, rejtélyes férfi főszereplőt. A misztikusságát csak tovább növelte az a keleti filozófia, mi szerint élt. Állandóan vízzel kapcsolatos bölcsességekkel jött, ha zavarban volt vagy valami kellemetlen kérdést kapott. Sok igazság volt benne, nekem bejött. :-)
Charity pedig egy igazi amazon harcos, kis termete ellenére. :-) Imádtam, ahogy felülkerekedett benne a védelmező ösztön Elias miatt, ahogy megvédte őt Hanktől. :-) Igazán segítőkész, mindenki örül neki, hogy az „idegösszeroppanása” után pont Whispering Waters Cove-ba költözött. Ők ketten tökéletesen összeillettek, a múltjuk elől menekülve kötöttek ki ugyanabban a kisvárosban. Tetszett a kapcsolatuk alakulása, bírtam öket együtt.
A krimi szál nem volt olyan érdekfeszítő, mint szokott, kitalálható volt a tettes, de nem bántam. A kisváros lakói és Otis, a papagáj is szuper mellékszereplők voltak, a vége természetesen spoiler lett, minden a helyére került mindkettőjük életében. :-)

Igazán aranyos és hangulatos történet volt Krentz stílusában. A két főhőst nagyon megszerettem, a krimi szál bár nem volt valami húderejtélyes, de azért épp eléggé érdekfeszítő. És nagyon tetszett ez a lassabb tempó, ami annyira Eliasos.

Ez a víz útja filozófia nem kicsit idegesítő.

Kaptam egy igazi Jayne Ann Krentz történetet. Elvont szereplők, romantika, vicces helyzetek, némi vér. Szóval izgalmas volt, érdekes, bár a fele körül rájöttem, ki lehet a tettes.
Igazából az egyetlen problémám az volt vele, hogy Elias Winters túl elvont volt nekem, túl sokat jött a vízzel, néha arra sem jöttem rá csak sokadik olvasásra, hogy mit is akart mondani.
Másrészről Charityt nagyon megkedveltem