Értetlenül állok a Goodreads pontszámok előtt, mert szerintem nagyon jó volt ez a könyv. Talán az nem tetszik az embereknek, hogy ez nem az a tipikus road tripes regény, amire számítanak, hiszen itt csak a könyv utolsó harmadában van az utazás, de ez engem egyáltalán nem zavart, sőt szerintem ez így volt tökéletes. Egy valamit rontottam el, hogy először a Kick Push-t olvastam, mert nem tudtam, hogy a két regény összefügg. Így viszont sajnos tudtam az egész történetet, tudtam Chloe titkát és azt is, hogy mi áll a „The Road” hátterében. Viszont ha mondhatom, minden rosszban valami jó, hiszen így tudtam a befejezést is. Nagyon tetszett az egész történet és nagyon megkedveltem a szereplőket.
Blake és Chloe egy véletlen folytán futnak egymásba (szó szerint) egy éjszaka a parkban. Ezután valahogy együtt ragadnak, és az egész éjszakát együtt töltik beszélgetésbe merülve. Mikor beköszönt a reggel, elválnak útjaik és nem tudják, hogy fogják-e még látni egymást. Blake nem tudja kiverni a fejéből a lányt, így mikor meglátja a suliban, teljesen odáig van az örömtől, de kiderül, hogy a Chloe azon kívül, hogy álnevet adott meg Blaknek, megkéri a fiút, hogy a suliban ne is vegyen róla tudomást. Blake és Chloe nem is különbözhetnének jobban egymástól. Blake a kosárlabda sztárja, a legnépszerűbb diák, sok baráttal, Chloe pedig az egész életét arra tette fel, hogy láthatatlan legyen, hogy ne legyenek kapcsolatai, ne legyenek barátai és az érettségi után egyetlen célja van a „The Road”, ami során csak elindul térkép és úticélok nélkül. Chloenak megvannak az indokai, de Blake mégis megpróbál beférkőzni a lány által húzott falak mögé.
Nagyon tetszett ez a könyv és nagyon aranyos volt, ugyanakkor úgy érzem, bőven akadt mondanivalója is. Most, hogy szinte már minden Jay McLean könyvet magam mögött tudhatok, határozottan mondhatom, hogy ebben voltak a legcukormázasabb jelenetek, de azt hiszem nagyon kellettek ahhoz, hogy a sok szomorúság mellett is megmaradjon a könyv szívmelengető, aranyos hangulata. Nagyon tetszettek Josh jelenetei, így nem is csodálom, hogy külön könyvet kapott. Sokan panaszkodnak, hogy klisés ez a könyv, de szerintem ez egyáltalán nem igaz. (Egyetlen jelenetet kivéve, amit már kb. 50 másik könyvben elsütöttek. :)) Nagyon tetszettek a mágnesek, a „piros betűs levelek” és az összes karakter, mind a főszereplők, mind a mellékszereplők. Határozottan tetszett, úgyhogy mindenképpen ajánlom! :)
#Turnsomeone'sworldred
