More ​Than This (More Than 1.) 72% 19 csillagozás

Egy könyv elkezdésekor elkerülhetetlen, hogy érezzük azt a megmásíthatatlanul félelmetes érzést – amikor tudod, hogy egy időre kikerül a kezedből az irányítás és nem lesz ráhatásod az eseményekre. Bíznod kell az íróban, a szereplőkben és csak reménykedhetsz benne, hogy az út végén elégedetten búcsúzol ettől az ideiglenes világtól, mert megérte az utazás minden egyes rááldozott perced. Az enyém megérte. Nagyon is. Végtelenül könnyen bele tudtam simulni, az első fejezettől kezdve egészen az utolsóig.
Ha képes lennék ojbektíven gondolkodni – ami egyékbént nem igazán megy – , nagy valószínűséggel maga a történetet nem találnám rendkívülinek – azonban a szerző stílusa, a fő és mellékszereplők jelleme igenis kivételes. Kayla és Jake pedig lélegzetelállítóan műkődtek együtt. Az a dinamika, az a sistergés. Szerencsétlen Kindle olvasóm örülök, hogy túlélte – na meg az én szívem. Nagy szerelem lett, ez egy hamisítatlan rubin pöttyös lehetne.

Habár nem fogják látni de nagy hála és köszönet a személyes könyvklubomnak, egy élmény volt velük olvasni. Jöhet a következő rész, immáron Logannel – Jake legjobb barátjával – a középpontban.

Azon ritka pillanatok egyike van, mikor magam is meglepődök a saját értékelésemen. :) Ennek egyszerűen az az oka, mert először picit nehéz volt megbarátkoznom a könyv stílusával. (Igazából nem tudnám megmondani, hogy ennek mi volt az oka, az is lehet, hogy azért éreztem gyengébbnek, mert előtte pont egy Mia Sheridan könyvet olvastam. :)) De jó volt! Tényleg! Ez gyakorlatilag egy drámaibb háttérrel megírt Jessica Park: Flat-Out-Love. Néhol szomorú volt, néhol vicces, a karakterek pedig nagyon szerethetőek és egészen aranyosra sikerültek. Egyetlen hibája annyi volt, hogy nem volt túl hihető, de hát egy YA/NA könyvnél még ez is belefér.

A történet főszereplője Mikayla, aki közvetlenül a végzős bálja előtt, az étteremben kapja rajta a barátját a legjobb barátnőjével. Szegény ott sír a szép ruhájában az étterem folyosóján mikor befut Jake, a dögös, ausztrál akcentusos baseballsztár (ki más? :D) és mint a herceg a fehér lovon, szárnyai alá veszi a lányt. Igaz, hogy nem ismerik egymást, de a srác a barátaival együtt szintén a saját iskolájuk bálja előtti vacsorán vannak, így Jake meghívja Mikaylat a saját báljára, hogy kicsit felvidítsa a lányt. Jake barátai egyből megkedvelik Kayla-t és összességében egy elég vicces estét hoznak össze, amibe beépítenek egy balhét is, amelynek az újonnan ex-é vált fiú autója esik áldozatául.
A vidám este azonban hajnalban drámai fordulatot vesz és könnyóceánba fullad. (Igyekszem nem spoilerezni.) Mikayla-nak találnia kell egy helyet, ahol maradhat és Jake felajánlja, hogy aludhat náluk. Mivel nincs hová mennie, Jake családja végül véglegesen befogadja a lányt.

Jake és Mikayla között természetesen első pillanattól kezdve meg van a szikra és ez is egy tipikusan a YA könyvekben fellehető „insta-szerelem”-típusú történet. Nekem pontosan ezzel volt a legnagyobb problémám. Szerintem azokat az eseményeket követően, amelyeket Mikayla átélt,- kezdve azzal, hogy egyik pillanatról a másikra elvesztette nem csak a négy éve tartó kapcsolatát a fiújával, hanem a gyerekkori barátnőjét is, és a többi szomorú eseményről nem is beszélve-, egyszerűen nem hiszem, hogy a valóságban pont egy dögös baseballsztár járna bárki fejében is, bár tény és való, hogy nem rossz figyelemelterelés… ;) Igazából örültem neki, hogy nem egy szomorú, depresszív történet sült ki ebből a könyvből, mert egy másik aspektusból, tízből kilencszer ez történt volna. Helyette egy aranyos történetet kaptunk, szerethető karakterekkel és sok-sok szexuális feszültséggel (maradjunk annyiban, hogy elég sokára tértek a lényegre.) Összességében attól eltekintve, hogy a való életben nem hiszem, hogy „ilyen könnyen” túl lehetne lépni azon, hogy a teljes világod a feje tetejére áll, nagyon jó kis történet volt ez.

*Ps: Valóban igaz, hogy az írásmód nem nyűgözött le a könyv elején, de teljes mértékben éreztem a fejlődést az írónő stílusában már ezen kötet alatt is, és meg kell hogy mondjam, hogy a többi kötettel együtt ez lett az egyik kedvenc New Adult sorozatom!
Ez volt az írónő első regénye és ilyen szempontból teljes mértékben megállja a helyét (talán egy picit ezért is voltam vajszívűbb a csillagozásnál)! Úgyhogy mindenkit biztatok, akinek esetleg ez kevésbé tetszett, hogy a negyedik részig (lassan az ötödikig) meg se álljon! :)*

http://veronikasreaderfeeder.com/jay-mclean-more-than-t…

Még jó, hogy nem ez volt az első könyvem az írónőtől, mert ez alapján lehet úgy döntöttem volna, hogy nem olvasok tőle többet és akkor az igazán jó könyveiről is lemaradtam volna.
Bár jól indult a történet, de sajnos az én ízlésemnek nagyon naaaaagyon vontatott lett a „cselekmény”.
Szerencsére tudom, hogy Jay ennél sokkal jobbat is tud, így folytatom a sorozatot, hisz utána vár a Preston család és értük abszolut megéri.

Nem azt mondom, hogy nem voltak hibái a könyvnek, és azt sem mondhatom róla, hogy nem volt benne egy-két logikátlanság, meg időhúzás, meg írjunk még pár oldalt csak úgy kilóra. Volt sok hibája, de valahogy egész idő alatt fentartotta az érdeklődésemet, nem volt olyan rész, amit átlapoztam volna. A vége meg teljesen ledöbbentett, a korábbi vége és a leglegvége is. A szomorú részek között pedig, voltak vicces jelenetek, amiket tényleg viccesnek találtam, és nem csak az az erőltessünk bele valami béna poént, hanem tényleg sikerült rendesen összehozni.

Az elején még nagyon tetszett, aztán a közepétől egész csak stagnált. Tele volt fent és lent állapotokkal, amik cseppet sem vitték előre a történetet, nem történt semmi, de semmi lényeges, azon kívül, hogy mindkét szereplő csak szenvedett a szexuális frusztráltságtól. A kétharmadától már kezdtem nem szeretni a hősnőt, és nagyon unni az egészet, de valahogy kitartottam a végéig.

Hát nem volt rossz…. Persze az elején fennakadtam a történeten, hogy nem lesz ez egy kicsit sok? De végülis megbírkozott az írónő a feladattal. Néha azért túlzásokba esett, de nem voltak nagy elvárásaim. Könnyed, laza olvasmány a NA műfaj azon rajongóinak, akik nem akarnak mélyebben belemászni a problémákba. Két dühös kamasz története az örökre szóló szelemről. (S konklúzióm a könyvről: Ha nekik jó így…. )