Lucas (A Preston fiúk 1.) 278 csillagozás

Jay McLean: Lucas

Szeress nagyon, szeress szenvedéllyel, de szeress jól!

Száz méteren minden milliszekundum számít.

Ha a szerelemre várunk, ezek a milliszekundumok örökkévalóságnak tűnhetnek.

Lucas Prestonnak, a középiskola végzősének mindene megvan: az atlétikacsapat sztárja, egy ösztöndíj várományosa, saját lakással meg újabb és újabb barátnőkkel. Egy nővére, öt öccse és egy apja van, aki számít a segítségére, hogy ezek az fiúk biztosan ne öljék meg egymást. És a megmentője? Lois „Laney” Sanders, a lány, akit tizenegy éves kora óta nagyon kedvel. Egy lány, aki a legjobb barátja, a bizalmasa, a bátorsága.

Tizenhat kopogás.

Nyolc másodperc.

Ennyi időbe telt felismernie, hogy négy éve szerelmes Laneybe.

Nyolc sorsfordító másodperc.

És pontosan ennyi időbe telt őt elveszítenie.

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rubin pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
472 oldal · ISBN: 9789635615711 · Fordította: Kereki Noémi
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
472 oldal · ISBN: 9789635615728 · Fordította: Kereki Noémi
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633995617 · Fordította: Kereki Noémi

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Lucas Preston · Logan Preston · Lois Sanders (Laney)


Kedvencelte 30

Most olvassa 11

Várólistára tette 144

Kívánságlistára tette 164

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Jay McLean: Lucas

Minél mélyebben jártam ebben a könyvben annál nehezebb volt olvasni. Rengeteg érzelmet szabadít fel. Emiatt jó, de fájdalmas is. A szereplők nagyon szimpatikusak, és örültem, hogy kivételesen senki jelleme nem tökéletes, főként Lucas hibáit látjuk premier plánban, de egyáltalán nem zavaró hogy esendő főhős. A Preston család egészen sajátos, és csodálatos szintén minden hibájával együtt.
Zavart viszont hogy túl sok volt az elhallgatás, és az emiatti dráma, egy jó részét persze értettem, de alapjaitól kezdve rengeteg volt a titok és a félreértés, amit egy jó beszélgetés dráma nélkül feloldhatott volna.
Szintén nem tette tökéletessé a regényt a fogalmazásmódja. 90 %-ban nagyon szépen ír, de van egy 10 %-os ráta amikor nem pontosan érthető a szöveg, vagy nem a szövegkörnyezetbe illő szavakat használ. Ez nálam többször megtörte az olvasást. Valójában nem bosszantó hiba, ettől nem lesz kevesebb a könyv, de kicsit zavaró volt

Dóri_Margit P>!
Jay McLean: Lucas

„– Clark Kent – mondta, majd rám pillantott. – És Lois Lane.”

Szívmelengető könyv. Annyit mosolyogtam, annyira jól esett. ^^
Olyan jól indít, annyira édes gyermeki a találkozásuk. Őszintén már a nevekkel megfogott a könyv, annyira jó hangzású és végre nem idióta becézésekkel teletűzdelt.

Szeretem ha egy könyv felépítése váltakozó időben és szemszögben is. Sokkal érthetőbbek a szereplők döntései. Annyira tetszett, hogy igazán szeretik egymást, igenis a másikat tartva szem előtt, a hibáikkal együtt.
Szerettem, hogy érezni lehetett, mennyit számít egy barátság, ami ennyire korán kezdődött és ennyi ideig kitartott. A mélysége nem éppen könnyed, de mégis jóleső, mert ők ketten igazi páros.

Ez a nagy család pedig, zseniális. Sokat nevettem és kínlódtam is velük.
Voltak mély pontjai a könyvnek, /kicsit huzavonás toporzékolós legyen már valami/, de megéri.
Laney és Lucas imádtam ezt a szerelmet olvasni ! ♥

2 hozzászólás
Hddorka>!
Jay McLean: Lucas

Akik szeretik Jay McLean könyveit azoknak bátran ajánlom. Szuper könyv. Lucas, Laney és persze a többi Preston fiú személyében igazán szerethető karaktereket kaptam.
A felépítése (múlt és a jelen), illetve a nézőpontok váltakozása miatt is sokkal élvezhetőbb a történet. És ami a legjobb, hogy Lucas szemszögéből sokkal többet olvashatunk. A könyvnek abszolút van mondanivalója, mélyebb tartalma mint így elsőre azt gondolhatjuk. Nagyon fontos témákat is érint és volt ahol fájt szívem a szereplőkért. Persze nem mondom, hogy hibátlan volt. Az egész könyvben nyilvánvaló Lucas és Laney közötti érzelem, de néha bosszantó volt nyűglődésük. Ettől függetlenül nagyon megszerettem őket.
És persze az egész Preston család teljesen levett a lábamról. Imádtam őket. Mindannyiuknak megvan a maga hibája, de ettől olyan különlegesek, hitelesebbek.♥
Nálam ez a könyv nagyon betalált. Kíváncsian várom a többi fiú könyvét is.

kellyolvas P>!
Jay McLean: Lucas

Lucas és Lois (Laney) végzős évében kezdődik a történet, de rengeteg a visszaemlékezős rész. Nagyon érdekes kapcsolatban állnak ők ketten, amit nehéz megmagyarázni, de a kettős nézőpont sokat segít a helyzetük megértésében. 11 éves koruk óta barátok, lelki társak. A kamaszkor nagyon bezavart az érzéseikbe, nem igazán merik bevallani még maguk előtt sem, ami teljesen nyilvánvaló. Főleg Lucas az, aki nem érzi elég jónak magát, hogy Laney pasija legyen. Leginkább arra koncentrál, hogy majd a fősulin lesznek egy pár, ugyanis azt tervezik, hogy együtt mennek majd, Laney a félretett pénzén, Lucas pedig sportösztöndíjjal. Laney a megismerkedésük pillanatától szereti Lucast, és nagyon fáj neki végignézni, hogy a fiú bizony csajozik, sok mindenről be is számol neki, eljár bulikra is, szóval éli a középsulisok életét. Van olyan lány, akivel elég hosszan együtt van, és az olvasó tudja, hogy ezek nem szerelmi kapcsolatok, Laney viszont gyötrődik. Ő nem beszél a kapcsolatairól, bár ezek csak legfeljebb egyszeri találkák. Amikor Lucas szembesül vele, hogy a lány is randizik párszor, akkor persze már rezeg a léc, nagyon féltékeny lesz, és kövezzetek meg, én élveztem ezt a huzavonát közöttük.
Nagyon jellemzően young adult a hangulat a regényben, az érzéseik, a tetteik a koruknak abszolút megfelelő, én pedig szépen elmerültem ebben a világban, alig tudtam letenni. Mindig történt valami, ami mozgalmassá tette az életüket, kiderült, hogy Laney anyja spoiler Egymással való kapcsolatuk is változik, végre jobban megnyílnak, de történik valami, ami után a dolgok szétesnek, félreértések történnek és csalódás lesz az egészből.
Lucas egy nagyszerű főhős, aki bizony hibázik, de a megfelelő idő és rágódás után helyre tudja tenni a dolgokat saját magában és a külvilág felé is. Ő tele van érzelemmel, az első szerelem kínlódásaival, a szeretett lány iránti féltéssel, és benne van a kötődés a családja iránt, akiket mindennél jobban szeret. Nagyon jó volt belelátni a fejébe, megismerni a gondolatait és a vívódásait. Szép karakterfejlődést tapasztaltam vele kapcsolatban, a végére egészen meglepett a további terveivel kapcsolatosan. De ne szaladjak annyira előre, van egy csúcspontja a történetnek, ami előhoz ebből a fiúból egy sötétebb oldalt, megjegyzem szerintem ez minden emberrel így történne, és baromi nehéz lenne hasonló helyzetben uralkodni a tetteinken. De ez csak azt mutatta meg, mennyire elkötelezett az érzéseit nézve, gondoskodó, családszerető felnőtt vált belőle, jó volt ezt látni a regény végén.
Laney szeretne mindenkinek megfelelni, kissé alárendelt szerepet játszik és sajnos nagyon soká áll a sarkára, addig sok-sok rossz dolog történik az életében. Nagyon ragaszkodik ehhez a családhoz, és azok is hozzá. Nagyon sajnáltam őt a vér szerinti anyja miatt, ez egy hosszú szívfájdalom, amin nem is lehet túllépni, bármit is állít, valójában ignorálhatatlan. Nagyon nehéz lehetett neki Lucas dolgait is elviselni. A barátság és később a szerelem hatalmas és soha nem múló, de megannyi fájdalmat tud okozni egy-egy rossz szó, tévedés, félreértés. Ennek tetejébe a srác akivel randizik… Nem akarok spoilerezni, de érdemes minden apróságra odafigyelni, amit megemlít Cooperrel kapcsolatban. A srác szüleiről nem is beszélve, ezen volt mit idegeskedni a végjátékban.
A többi testvér mind egy-egy egyéniség, akik nyilván megkapják majd a saját könyvüket, az eredeti kiadásban eddig Logan és Leo könyve jelent már meg. Remélem sikeres lesz az első rész itthon, csak így fogja a kiadó folytatni a sorozat további kiadását, úgyhogy vegyétek!
A fél pont levonás a regény csúcspontján történtek miatt van. Úgy ahogy van, számomra hihetetlen volt ez a jelenet, spoiler Úgy éreztem, hogy ezen a ponton a szerző hatásvadász eszközöket vet be, ami nem lenne baj, ha szabályozni tudná a mértéket.
Összességében nagyon tetszett a regény, tele volt érzelemmel, a család iránti elköteleződéssel és felelősségvállalással, és természetesen csodás ívű szerelemmel.
Igazán tudtam értékelni az epilógust, jó volt olvasni, nem volt túltolva, de öröm volt látni, hogy mennyire elbűvölő ez a srác, és valóra váltja kettejük álmait.
Még egy dolog, ez a regény tipikus példája a YA/NA crossover besorolásnak. A főszereplők korától kezdve a hangulatig minden jellemzően young adult regényre utal, ugyanakkor az erotikus jelenetek is jelen vannak, az összebújástól a hevesebb akciókig, nagyobb arányban, mint amit ya könyveknél megszokhattunk. Én emiatt 16 felett ajánlanám, szóval nem véletlenül lett rubinpöttyös ez a regény.
link

2 hozzászólás
Simon_Ziti>!
Jay McLean: Lucas

Vegyes érzelmek kavarognak bennem…
Fiú-lány barátság? Gyakori téma, néhol túlértékelt off. Itt sem értettem, hogy miért kell annyira erőltetni?
A történet tetőpontján kezd igazán izgalmas, fordulatos, lebilincselő lenni a történet. Itt jövünk rá, hogy nem csak gyermeki nyafogásokról van szó, mindenkit érhetnek nagyon fiatalon, túl fiatalon fájdalmak, amelyek elkerülhetetleneknek tűnhetnek, vagy csak nem tudjuk, hogyan kezeljük.
A cselekmények alakulása, kitisztázása javított egy fél pontot az ertékelésemen. Valamiért nem jókor talált rám.

pveronika>!
Jay McLean: Lucas

Akik követi a blogomat, azok számára nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Jay McLean az egyik kedvenc írónőm. Ha szeretnék egy igazán jó ifjúsági vagy New Adult regényt olvasni, amiben szerethető szereplők vannak, rengeteg érzelem kap helyet és fontos témákat is érint, tudom, hogy az ő regényeivel nem nyúlhatok mellé. Lucas könyvét korábban már volt szerencsém olvasni, de másodjára is képes volt levenni a lábamról, és amikor két nap alatt ledaráltam ezt az amúgy nem rövid regényt, ismét eszembe jutott, hogy miért is imádom annyira Jay McLean könyveit.

Lucas és Laney tizenegy éves korukban találkoznak először, amikor Laney és az apukája hátrahagyva a múltat költözés mellett döntenek és a férfi Lucas apjának cégénél, a Preston építőipari vállalatnál kap állást. Ők ketten hamar legjobb barátokká és elválaszthatatlanokká válnak, majd lassan elkezdenek mélyebb érzéseket táplálni egymás iránt, azonban sokáig egyikük sem meri megtenni az első lépést.

Imádtam az egész könyvet, úgy ahogy van. Nagyon szerettem a szereplőket és bár nem fogok hazudni, sokszor frusztráló dolgokat csináltak, pont azt szeretem Jay McLean karaktereiben, hogy egyikük sem tökéletes és túlidealizált. Fiatalok, sokszor hibáznak, keresik az útjukat, próbálják kitalálni a jövőjüket, és igen, olykor rossz döntéseket hoznak, de mindemelett nagyon szerethetőek és hatalmas szívük van. Lucas és Laney közös útja közel sem mentes a döccenőktől, nehézségektől és tragédiáktól, azonban ez csak erősíti a kettejük közötti kapcsot.

Az egész kötetnek nagyon fontos eleme a család, amit nagyon szerettem. Lucas a hét Preston testvér közül a második legidősebb. Az ő nővére, Lucy az írónő More Than sorozatának egyik főszereplője, amit mondanom sem kell, hogy szintén imádtam és az egyik kedvenc sorozatomként tartom számon. Éppen ezért nagyon boldog voltam, hogy ismét belecsöppenhetek egy picit a Preston család életébe. Lucas könyvén kívül angolul már megjelent Logan és Leo könyve is, amiket szintén nagyon szerettem és bízom benne, hogy hamarosan a magyar olvasók polcára is felkerülhet majd.

Összességében én őszintén ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szívesen olvasna egy olykor szívet melengető, máskor szívet tépő ’barátokból szerelmek’ típusú regényt.

http://veronikasreaderfeeder.com/jay-mclean-lucas-prest…

Pandaaaa P>!
Jay McLean: Lucas

Imádtam ezt a könyvet és szerelmes lettem off

Rengeteg szeretet és fájdalom van ebben a történetben, de így kerek az egész. Imádtam Lucas és Laney kapcsolatát és a várakozást, hogy mikor veszik már észre azt ami kettejük között van. Nem értettem egyet laney minden döntésével, sőőőttt, de nem lehet őt hibáztatni értük. Volt itt minden ami egy hétköznapi életben is lehet. Imádom az összes Preston gyereket is haláliak voltak és a szülők előtt is le a kalappal. A Preston család egyszerűen levett a lábamról, hogy mennyi szeretetet képesek nyújtani a másiknak. De Laney apukája is nagyon jó karakter.

Nagyon tetszett a váltott szemszög és nagyon élvezhető volt.

Várom már a következő részeket ♥

bodor_regina>!
Jay McLean: Lucas

"Majd az ágyára dobom a párnát, és a paplanja alá bújok. Ez egy olyan játék, amit újra meg újra eljátszunk. Egy játék, amiben mindig nyerek. Az oldalamra fordulok, a háta felé.
– Laney?
– Mi van?
– Még mindig fázom. Kiflizünk?”

Úristen! Hát mi történt itt?
Szerintem már bőven jártam úgy 200 oldalnál, amikor arra gondoltam, hogy ez nem is olyan nagy durranás. Mikor találnak már egymásra, meg most komolyan bejön még egy srác a képbe? Magamban már lepontoztam úgy 3-asra kb.
De aztán ahogy telt-múlt az idő, haladtam a könyvben (csak mosdószünetet tartva, kiolvastam az egészet fáj a szemem) egyre feszültebb lett a légkör, egyre gyanakvóbb lettem, egyre jobban izgultam és aggódtam.
Most itt tényleg az történik, amire gondolok?-reméltem hogy nem..
Nagyon durva, az, ahogyan játszott az érzéseimmel ez a könyv.
Amúgy imádtam, a Preston családot, Lucast és Laney-t, úgy a szülőket is, az egész hangulatot. Azt a sok-sok srácot. Amúgy kicsit hajazott a Royal család hangulatára csak kevesebb balhéval. Egyedül ami miatt nekem nehéz volt olvasni, az a sok L betűs név. Értem én, hogy jó dolognak tűnhetett az írónak mind a 6 gyermeket L kezdőbetűvel elnevezni, de hogy még a főszereplő lány neve is azzal kezdődött, és őt máshogy hívta a bekezdéseknél is, amikor az ő szemszöge jött, meg máshogy becézték a könyv tagjai is. Szóval kellett szerintem egy 100 oldal, mire megjegyeztem és helyre tettem, hogy ki-kicsoda.
És hát ez a durva téma, ami rubinpöttyössé tette a könyvet, az kiakasztott, de nagyon fontosnak érzem azt, hogy beszéljünk róla, és jó hogy írnak erről. Nagyon nehéz lehet áldozatnak lenni, egyedül megküzdeni ezzel, mert mint itt is olvashatjuk, hiába van mögötted x ember, aki támogat, a félelem és a szorongás nagyon erős. Főleg mennyi ember van, aki ezzel egyedül kellene, hogy megküzdjön. Bele sem merek gondolni. (de egyébként remélem, hogy ők is mernek segítséget kérni, bárkitől, szociális munkástól, családsegítőtől, vagy bármi ilyen szervtől) szóval ez a téma az : spoiler

"– Nekem is el kellett volna mondanom valakinek, Luke. De te
nem érted ezt a félelmet. – Feltör belőle egy zokogás, és ebbe
beleszakad a szívem. – Az a félelem megfojt. Elhallgattat. És
olyan nagyon szeretném megtalálni a módját, hogy ezt
elmagyarázzam neked, de nem tudom."

Szóval nem gondoltam volna, hogy ilyen durva érzéseket vált ki majd belőlem. A sok negatív mellett azért volt pozitívum. A humor, az összetartozás, a szeretet, a család, a kitartás, a tisztelet… Viszont tényleg ez az egész elment egy drámának, olyan mint egy műalkotás, amit ha előadnának a színházban, mindenki tátott szájjal nézné..
Szóval 5 csillag bizony.. Megérdemli. :)

4 hozzászólás
Nixii P>!
Jay McLean: Lucas

A könyv írásmódja könnyed és lágy, gyorsan lehet vele haladni, mert szinte olvastatja magát. A cselekmény számomra néhol túlontúl sok volt, enyhén szirupos, mégis sikerült megvennie magának, mert örömmel olvastam. Valahol középen lefoszlott a cukormáz és felsejlett, hogy nem is olyan egyszerű, lágy romantikusról van szó. Kezdett valóságossá válni, élhetővé. Sok végkifejlet megfordult a fejemben, tekintve, hogy egy elég erős prológussal indít az írónő, viszont nem gondoltam volna, hogy az fog történni ami.

Szereplőink a felnőtté válás határán járnak, mégsem éreztem egy pillanatra sem, hogy tinédzserekről lenne szó. Lucas és Lois mindketten felelősségteljesek, egyszerű, hétköznapi emberek, mégis van bennük valami végtelenül szerethető és emberi. Érdekes volt végig járni az útjukat a találkozástól a szerelemig, oly sok akadály és fájdalom várt rájuk az életben, mégis sikerült legyőzniük ezt a keserves sorsot. Nehéz szívvel olvastam kettejük vonzódásáról, minden oldalon, minden sorban érződött, hogy mennyire szeretik egymást, pont ezért volt nekem borzasztó idegesítő, hogy nem kommunikáltak egymással rendesen. Annyi lehetőségük lett volna beismerni, hogy mit éreznek egymás iránt, annyi elfeledett és heves pillanat, ami megfelelő lett volna és mégsem… Majd, amikor megtörténik a baj, rájönnek mindketten, hogy nincs idejük, az élet véges, az emberi test múlandó, ha akarják egymást, azért tenni kell. Itt és most.

Gyönyörű iskolapéldája annak, hogy talán az anya nem az, aki megszül, hanem aki feléd nyújtja a kezét, mikor zuhanni készülsz és felhúz a felszínre, mielőtt elsüllyednél, megmutatja, hogy az otthon sokszor nem egy hely, egy ház, egy elveszett utca, hanem egy személy, akinek a lelke egybefonódik a lelkeddel, akinek a szívdobbanása szinkronba lép a tieddel. Nem az számít, hogy honnan jöttél és ki vagy, hanem az, hogy merre felé igyekszel és ki leszel. Szép könyv kívül-belül, szerintem egyszer az életben mindenkinek érdemes lenne időt szakítani rá és elmerülni Lucas és Lois történetében, sőt még a Preston fiúk is megérnek egy misét. Tanulságos, lágy, vicces, megdöbbentő, szerethető. Ajánlom!

Aninaa P>!
Jay McLean: Lucas

Szavak nincsenek rá, hogy mennyire szerettem ezt a könyvet! Abszolút 5* és repül a kedvenceim közé! Minden, de minden megvolt benne amit szeretek. Imádtam Laynet, Lucast, az összes Preston fiút (Lachlantől totál odáig voltam), a szülőket, az egész történetet. Annyit nevettem, de annyit. Nem is számítottam rá, hogy ennyire fog tetszeni. Kicsit haragudtam Laynere a Connoros epizód miatt, de megbocsátottam neki, mert én is voltam már ilyen hülye… És egyébként sem lehetett őt nem szeretni. Egy érzelmi hullámvasút a könyv. Rágtam a körmöm, hogy mikor térnek már észre, meddig megy még a macska-egér játék. Rengeteg félreértésbe keveredtek a ki nem mondott szavaik, érzelmeik miatt. Borzasztó sok évig kerülgették egymást, pedig annyira szoros és mély kapcsolat volt köztük. Igazán szurkoltam nekik.
Annyira sok minden volt ebben a könyvben. A család ereje, összetartozása, szeretete. Komoly, hétköznapi témákat/nehézségeket is érint, mint a halál, az anyagi nehézség, a családon belüli erőszak vagy a válás, de azt is megmutatja, hogy mindezeken túl lehet lépni, ha van aki szeret. Nagyon szerettem♥

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

csfannie P>!

Mindannyian ismerjük a mondást, hogy szavakkal ölni lehetne.
Igaz.
A szavak fájnak.
Mélyre hatolnak a szívünkbe, ahol a fájdalom kitölti a teret, és a szívünk még arról is megfeledkezik, miért dobog egyáltalán.

Könyvmolyképző KU>!

Szeress nagyon, szeress szenvedéllyel, de szeress jól.
Vigyázz a szívedre, védd meg, és ha úgy érzed, hogy vakmerőnek kell lenni, fontos, hogy te legyél az, aki így dönt.
Lásd a világot, a jót, a rosszat, a csúnyát.
Tanulj. Soha ne hagyd abba a tanulást, Laney.
És végül: használd ki az idődet, de ne pazarold el. Ebben higgy nekem!
És most a kezedben a kulcs a saját világodhoz. Te döntöd el, melyik ajtókat zárod be, és melyikeket nyitod ki. Te döntöd el, hogy kit engedsz be, és tartasz kint. De megtennél nekem egy szívességet? Ne zárj ki túl sok embert. Te túl jó, túl értékes vagy ahhoz, hogy el legyél rejtve.

Delora>!

– Sajnálom, hogy fájdalmat okozott neked, de ezen nem változtat, ha bántod magad. Nem vagy hatással arra, hogy mások mit csinálnak, vagy hogyan bánnak veled. Csak arra vagy hatással, hogy miként reagálsz erre – mondta.

Dóri_Margit P>!

Nem számít, mert ember vagy, tökéletlen, és hibázol.

csfannie P>!

– Fogd be! Imádod az arcomat.
Laney forgatja a szemét.
– Aha, mintha a napba néznék.
– Olyan gyönyörű, hogy már fáj? – kérdezem, és képtelen vagyok visszatartani a vigyorgást.
– Vakítóan fájdalmas.
– Kedvelsz engem – ugratom.
– Elvisellek – vág vissza.

csfannie P>!

Értékesnek éreztem magam.
Végre úgy éreztem, hogy elég vagyok.

csfannie P>!

A függőség ijesztő, mert bizonytalan, irányíthatatlan, és megvan benne a lehetőség, hogy mindenben kárt tegyen, ami az útjába kerül.

csfannie P>!

– Mindig leszegett fejjel jársz – mondja a semmiből.
– Hogy?
– Aha. – Bólint, és egy szalvétába törli a száját. Majd felém fordul. – Mintha attól félnél, hogy meglát téged a világ. Vagy talán attól félsz, hogy igenis látnak téged.

csfannie P>!

– Semmi baj, bébi. Nem kell engem megmentened.
– De, igen – vágom rá, és letörlöm a könnyeimet. – Mert ez az igaz szerelem, nem? Hogy meg akarod menteni az embert, akivel vagy.


Hasonló könyvek címkék alapján

L. J. Shen: Vakmerő
Leylah Attar: The Paper Swan – Papírhattyú
Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok
Marilyn Miller: A rabság gyönyöre
Penelope Douglas: Szívatás
Helen Hoang: Amit a szív diktál
Corinne Michaels: Mondd, hogy megvársz