Coast ​– Gurulás (Lebegés 2.) 87% 124 csillagozás

”-Talán te vagy a lendület, én pedig a szilárd pont, és a gurulás, amit olyan régóta kerestünk, valójában mi vagyunk ketten. Csak együtt kell élnünk és léteznünk.”

Az első rész okozta kiábrándult befejezés után, mindenképp szerettem volna megtudni, hogyan fog szereplőink kapcsolata alakulni.
Eltávolodásuk után mindkettejüknek más-más mederben folytatódik az élete: míg Josh-t profi gördeszkásként láthatjuk viszont, addig Becca egyetemre jár és a múltban őt ért atrocitásokat próbálja feldolgozni. A gyógyulás útjára lépve több démonnal is szembe kell néznie, spoiler de a sérelmeket nehéz elfelejteni és túllendülni rajtuk.
Egy nem várt esemény árnyékot vet rájuk, mely a későbbiekben lehetőséget biztosít számukra, hogy kikövezhessék a boldogsághoz vezető utat.

Az első részben tapasztalt hangulat és meglátásmód itt sem változott. Nekem továbbra is sok volt a dráma, de legalább itt a befejezés valamelyest egyensúlyba hozta a kettőt.

link

Az előző résznek úgy lett vége, hogy „folytatása következik”. Lehetett volna úgy is vége, hogy én elképzelem, hogy ők együtt maradnak és mindenki boldog, de így felmerült egy másik befejezés lehetősége.
Ha lehetséges, ez a rész még jobban megszorongatta a szívemet.
Becca lépéseivel nem mindig értettem egyet, de az, hogy Josh ott volt neki mindig, még ha Becca nem is tudott róla az nagyon szép volt.
Tommy itt is hozta a formáját. Az adománygyűjtésen nagyon cuki volt ;)
Az epilógustól elolvadtam, Tommy írtó cuki volt, mint mindig :)

Akárcsak az első rész, ez is nagyon keserédes történet lett. Becca és Josh is nagyon sok nehéz helyzeten kellett átmenjen, ami eléggé megtörte őket. Nem átlagos fiatalkori problémákkal kell megküzdeniük, úgyhogy annak ellenére, hogy nagyon szeretik egymást, mégis nagyon nehezen találnak vissza egymáshoz a külön töltött idő után. Egy egyetemi interjúnak és Becca nagyijának köszönhető, hogy újra találkoztak és újra elkezdtek egymás felé nyitni a fiatalok. Becca múltbeli démonai nagyban megnehezítették az együtt töltött időt és az egymás iránt érzett szeretetük kifejezését, de végül sikerült legyőzniük az akadályokat. Josh végig nagyon aranyosan és türelmesen viselkedett a lánnyal, illetve Tommyval, a kisfiával szemben is nagyon nagy szeretetet tanúsított, amiről nagyon jó volt olvasni. Bár nem lett igazi happy end a vége, mégis megérte olvasni, mert bár keserédes történet, mégis gyönyörű.
Bővebben: link

Istenem, Tommy annyira cuki. Josh igazán jó apa, büszke lehet arra, hogy ilyen tökéletes Tommy. Annyira kár, hogy már vége is a sorozatnak, úgy olvastam volna még Joshról és Beccáról. Beccának szurkoltam, hogy hagyja mögött a múltat, és gondoljon a közös jövőre Joshsal. Az epilóguson el kezdtem sírni.

Gyűlölöm, hogy ilyen hosszú volt a könyv, csak több szenvedést kaptak ezalatt.
Gyűlölöm, hogy ennyi fájdalmat kellett átélniük.
Gyűlölöm, hogy ezerszer összetörte a szívemet.
Gyűlölöm, hogy Chazt is belerángatták.
Gyűlölöm, hogy ez bárkivel bármikor megtörténhet.
Gyűlölöm mert mindennek ellenére szerettem.

Annyira gyönyörű, és megindító történet. Mégis sokszor azon kaptam magam, hogy unatkoztam. Sokszor félre raktam. Nem volt olyan dinamikája, mint az előző résznek. Sajnáltam Beccát, de már egy kicsit sok volt az a szenvedés. Értem én, hogy megkellett találnia önmagát, és sajnos hosszú, és rögös volt az út, de sokszor magának köszönhette. Mint az előző részben, Timmy-t most is imádtam. Fantasztikus gyerkőc. Imádtam a dumáját. Hét éves létére, annyira felnőtt módjára tudott gondolkodni. Josh, mint mindig csodálatos. Becsülöm a kitartását.

Az első részt 3 éve olvastam, és azóta elég sok dolgot elfelejtettem, de a függővég élénken megmaradt az emlékeim között. Így inkább kevés elvárással álltam neki a könyvnek: leginkább a gördeszkázásra voltam kíváncsi, és ebből a szempontból szerencsére nem okozott csalódást a szerző. A másik fontos tényező, a fényképezés tette még izgalmassá a történetet, illetve az önkénteskedés, ami meglepően sok aranyos jelenetet tartogatott.
A romantika hullámzó volt – valamikor tudtam értékelni, máskor erotika formájában jelent meg, aztán pedig nem éreztem semmit. Inkább tűnt viccesnek, fiatalosnak, életszerűnek, és ezzel nincs is baj, csak kicsit másra számítottam. Ami a legtöbb részt illetően előtérbe került, azok a különféle családi kapcsolatok voltak, és ez kárpótolni is tudott a romantika érdekes bemutatása miatt. Apa-lánya, apa-fia, nagymama-unokája párosokon keresztül rengeteg érzelmet, problémát, támogatást és szeretetet közvetített a szerző, egyik jobban megfogott, mint a másik.
Nem hiszem, hogy a maradandó emlék-kategóriába sorolnám (körülbelül 4 napja olvastam, és szenvedősen sikerült ezt az értékelést összehozzam), viszont örülök, amiért kézbe vettem. Duológia-lezárásnak pont jó, de ennél se több, se kevesebb.

Számomra nem volt annyira erős, mint az első rész. A könyv első harmada még a 4 csillagot sem érte el. Nem értettem mire jó ez a nyűglődés. Aztán kezdtek lassan megjönni a gyomorszorító pillanatok. A vége nagyon tetszett.

Elképesztő. Bámulatos. Csodálatos. Fájdalmas.

Imádom ezt a részt is! Le a kalappal az írónő előtt, hogy így át tudja adni az érzelmeket. Nem egyszer nevettem fel hangosan, vagy épp sírtam el magam rajta. Hihetetlen dolgokat művel a szívünkkel. Milliónyi darabra összetöri, majd összeolvasztja, melengeti.

„Néha egy ideig a földön kell maradnunk, ha elesünk, mert így tanuljuk meg, mennyire fontos újra felállni.”

Végig fenntartja figyelmet. Nem tudnék egy olyan oldalt se írni, aminél lankadt volna az érdeklődésem.

Nagyon tetszik ebben a sorozatban, hogy a szereplők nagyon valóságosak. Mindenkinek van hibája, ami miatt még közelebb érzem őket magamhoz.

„– Tudom, hogy hibáztam – teszem hozzá. – Borzalmas hibákat is elkövettem, de ember vagyok, nem makulátlan. Igyekszem dolgozni a hibáimon, de sosem leszek tökéletes, tudom.”

Sok szereplő nagyon közel került hozzám a történet során, mégis leginkább Josh-t érzem a legközelebb magamhoz. Már az első részben nagyon-nagyon megkedveltem. Ez a rész után, pedig kijelenthetem, hogy a kedvenc szereplőim közé került. Becca párjának és Tommy apjának is tökéletes.
Ahogy az előző kötetben, ebben is rengeteg fájdalmas dolog történt, hangzott el. Viszont Tommy – akit egyszerűen nem lehet nem szeretni, imádnivaló kisgyerek –, olyan a regényben, mint a sötétségben a fény. Reményt, boldogságot, örömöt ad. Garantáltan mosolyt csal a Te arcodra is! :D

„– Reménykedj, hogy holnap jobban lesz.
– És ha nem lesz jobban?
– Akkor emlékezz a boldog tegnapra.”

Az epilógusról se feledkezzünk meg. Ennél jobb lezárást nem is kaphattunk volna. Minden benne van.

Természetesen kedvencet avattam. Méghozzá igen előkelő helyen foglal helyet. Sosem feledem ezt a sorozatot, a szereplőket.
Nagyon sajnálom, hogy vége, viszont még körül-belül a kötet közepénél elhatároztam magamban, hogy nem most olvasom utoljára. Nagyon ritkán olvasok újra egy könyvet. Innen is látszik mennyire fontossá vált számomra ez a duológia.

Nagyon röviden, csak említés szintjén a borítókra is kitérnék. Egyszerűen gyönyörűek. *-* Nem tudom miért, de engem mind a kettő teljesen elvarázsol. Az egyik kedvenc borítóim, ha nem a kedvenceim.

Köszönöm az írónőnek, hogy megírta! Köszönöm a kiadónak, hogy magyarul is megjelenhetett, így rajtam kívül remélhetőleg még sokan mások is tudják majd olvasni!

Érdemes elolvasni! :)

„Az én biztos pontom nem egy hely.
Hanem élénk, barna szemek, két kócos haj, ugyanolyan mosolyok. A nevetés hangja, a négy kerék súrlódása a betonon. A megkönnyebbülés, a biztonság érintése. Az én biztos pontom a tudat, hogy ha elesem, ők segítenek ismét repülni. Lebegni. Gurulni.”

Igazi szívszorító, mégis gyönyörű történet két sérült, megtört fiatalról.
Becca rengeteg rossz dolog után végre megtalálta a szerelmet, bár nem volt egyszerű menet.
Josht nagyon bírtam, igaz, hogy felvetette a pénz, de mégis megmaradt egyszerű srácnak, és a család volt a mindene. Tommyt imádtam. A kedvencem még mindig Chaz volt, a betegsége ellenére is spoiler, és természetesen Becca nagyon védelmező apukája, Martin. :)
Kicsit reménykedtem, hogy a végére Becca valamennyire meggyógyul, de hát így is megoldották a dolgokat.