Stormdancer (The Lotus War 1.) 6 csillagozás

Jay Kristoff: Stormdancer Jay Kristoff: Stormdancer

Griffins ​are supposed to be extinct. So when Yukiko and her warrior father Masaru are sent to capture one for the Shogun, they fear that their lives are over. Everyone knows what happens to those who fail him, no matter how hopeless the task.

But the mission proves far less impossible, and far more deadly, than anyone expects – and soon Yukiko finds herself stranded: a young woman alone in her country's last wilderness, with only a furious, crippled griffin for company. But trapped together in the forest, Yukiko and Buruu soon discover a friendship that neither of them expected.

Meanwhile, the country around them verges on the brink of collapse. A toxic fuel is slowly choking the land; the omnipotent, machine-powered Lotus Guild is publicly burning those they deem Impure; and the Shogun cares about nothing but his own dominion. Yukiko has always been uneasy in the shadow of power, when she learns the awful truth of what the Shogun has done, both to her country and… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
St. Martin's, New York, 2013
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781250031280 · ASIN: 1250031281
>!
Tor Books, New York, 2012
puhatáblás · ISBN: 0230762883
>!
336 oldal · ISBN: 9781250001405

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Noro >!
Jay Kristoff: Stormdancer

Annyi mindenfélét írtak már erről a könyvről, hogy fogalmam sem volt, mit várjak tőle. Ezért elvárások nélkül kezdtem neki, abból nagy baj nem lehet. Így pedig az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy ez tulajdonképpen egy régimódi high fantasy ponyva. Emberáldozó szekta démonokat idéz*, kaotikus gonosz jellemű császár kegyetlenkedik sátáni vigyorral arcán, de egy valószínűtlen hős természetfeletti segítséggel szembeszáll vele. Big cinematic fight, the end.
(Ha a szerző két nyelven ír, akkor én is, bár szerintem ez még akkor is idegesítő lenne, ha mindkét nyelvet helyesen használná. Az olvasó-sama ilyenkor két dolgot tehet: ha kicsit sem érti, akkor állandóan a függeléket bújhatja, ha pedig túlságosan is érti, akkor jókat röhöghet a hibákon.)

Fantasy kalandregénynek pedig tulajdonképpen korrekt. A történet izgalmas, a karakterek klisések, de az egész abszolút látványos. Csak az a fránya hangulat, az nagyon nem akar átjönni belőle. Harminc évvel ezelőtt egy ilyen könyvvel nem is lett volna semmi probléma. Épp csak nincs benne semmi új, és háttérvilág úgy erőltetett, ahogy van. Na meg 30 éve még az sem volt gáz, ha egy az egyben átveszünk egy létező mitológiát és beépítjük a saját világunkba. Ma már azért…

* Rendben, a „démonokat idéz” az igazából „gépeket épít”, de ez a lényegen abszolúte semmit nem változtat, hiszen a technológiáról annyit tudunk meg, hogy gonosz. Bár a valódi steampunknak is fontos eleme, hogy megmutassa a túlzott fejlődés árnyoldalait, még sosem láttam korábban, hogy a gépeket valaki ennyire direkten és ellenvélemény felmutatása nélkül… nos, démonizálná.

6 hozzászólás
Nusejka_Sentellion>!
Jay Kristoff: Stormdancer

Minden regényben lehet hibát találni. A nagy kérdés inkább az, hogy el tud-e varázsolni, hiszen ha beszippant, akkor nincs időm kekeckedni a pontatlanságokon vagy a hitelességen. Az a jó könyv, ami elrepít egy másik világba, ahol egy rövid ideig nem kell a mindennapokkal, az apró-cseprő gondokkal foglalkoznom. A Vihartáncostól pedig pont ezt kaptam.

Bővebben: http://angelikablogja.blogspot.hu/2015/03/vendegblog-eg…

Kaosmagier>!
Jay Kristoff: Stormdancer

Meglehetősen sokfélék az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatosan…

Első körben a nyelvezete nagyon zavaró volt: az, hogy random néhány szót kicserélt japánra (de természetesen nem következetesen és sokszor rosszul is használva) nagyon idegesítő volt számomra. Az egész könyvből érződik, hogy olyan nagyon „japán” akart lenni, de ez egyáltalán nem sikerült neki. Inkább egy félresikerül google fordításra emlékezet, ahol nagyrészt egész érthető a szöveg, de egy-egy helyen a google nem birkózik meg egy szóval és azt így random bedobja valahova a mondat középere, hátha úgy értelmes lesz az olvasó számára :D Kedvencem, az „arashitora” (azaz griff?) baráti neve „Buruu” volt, amit nem nagyon értettem (mert személy szerint nem hangzik túl japánosan), spoiler

A történet is elég vegyes volt. Az eleje nagyon lassan indult, az első 20%-ban kb semmi nem történt csak leíró részek követték egymást (ami a fent leírt okok miatt nagyon közel vitt ahhoz, hogy hagyjam az egész könyvet a fenébe), a főhős csapata passzív nézelődőkként mentek egyik helyről a másikra. Aztán szerencsére beindultak a kalandok és így már egész élvezhető volt (attól eltekintve, hogy az egész olyan sablonos volt, hogy csak na), bár néha kicsit logikátlan (spoiler). A vége úgyszint sablonos volt, kb mintha eg középszerű amerikai akciófilmet néznénk (vagy animét – mindegy is), szóval semmi meglepetésre nem kell számítani, de legalább akciódús a történet…

A karakterek is teljesen sablonosak voltak, igazából senkit nem tudtam igazán megkedvelni a történetben… Talán Buruu volt még a legszimpatikusabb, amikor már elég intelligens volt, de még mielőtt teljesen asszimilálódott volna Yukiko tehetetlenségével.

Ami még egy nagyon fájó pont volt számomra, az a lánckatanák (gondolom láncfűrész-élű katanák) kultiválása volt. Már csak azért is, mert a láncfűrésszé alakítás kb pont azt az egy tulajdonságát veszi el a japán kardoknak, ami miatt olyanok lettek amilyenek. Szóval nem lep meg, hogy nem nagyon vagdalóznak vele a könyvben, mert még azt is erősen kétlem, hogy rendesen lehet vágni vele egyáltalán. De biztos menőn néznek ki. vagy valami.

obietero>!
Jay Kristoff: Stormdancer

Kihívás miatt egyszer csak szembejött. Japán, steampunk, hát mi lehet ennél érdekesebb és izgalmasabb összetétel? Miért is ne próbálnám meg, gondoltam magamban. Nagyon jól csengett ez a kettő együtt, csak sajnos nem kaptam meg, amit ígértek.

A steampunkhoz nem igazán értek, ott még meg lehet vezetni egy kis szemfényvesztéssel, néhány géppel, szerkentyűkkel és leghajókkal. De hogy az író közelről még nem látott japánokat, az tuti. Az egész hatásvadászat kimerül a fegyverekben és ruhákban, valamint a kényszeresen mindenhová ész nélkül beszúrt „hai” szócskában, kit érdekel, hogy van-e értelme épp a mondatban… Emellett dobálózik még a fú de japánosnak szánt megszólításokkal, de olyan ész nélkül, hogy Yukiko helyében már képen vágtam volna azt a teljesen ismeretlent, aki első találkozásra le-Yukiko-chanozik engem. Az önállóan álló sama-ról ne is beszéljünk… És persze a gésák egyértelműen prostituáltak… Szóval a japánkodás egy teljesen fals díszlet, teljesen kihagyva a japánok valós kultúráját. És ha az író csak egy kicsit foglalkozott volna a részletekkel, és nem csak barbár módon hajított volna össze egy japános díszletet, akkor Kasumit sose fogja Kasnak becézni japánul, próbálja csak meg, nem fog menni bakker…

Túltéve magam a csalódáson, amit a japánságon elkövetett erőszak miatt éreztem, nem maradt sok érdekes a történetben, tipikus 16 éves világmegmentő kiscsaj, fekete-fehér karakterek, a rossz nagyon rossz, de a jók azok bezzeg tudják, mi kell az országnak. Főhősünk rájön, hogy a környezetszennyezés rossz, ezért első szóra beáll a hippik közé, akik persze a shogun megölésében látják a problémát, mivel szegény shogunban összpontosít minden rosszat az író. A környezetszennyezést meg kell szüntetni, bár azzal senki nem foglalkozik, még csak érintőlegesen sem, hogy ha nem lesz üzemanyag, hogy marad életben a gazdaság, és mi védi meg őket a külföldiek ellen vívott háborúban. Persze minden lázadó első szóra megbízik a másikban, mert valaki vagy jó, vagy rossz, ennyi, nincs több oldal.

Egyszóval pont olyan felszínes, mint a többi tucat YA fantasy, egyedül a steampunk japánságával tűnhetne ki a sorból, de abban nagyon elbukott. És mégsem értem, miért vagyok egy ici-picit kíváncsi a folytatásra. Nem mondom, hogy a közeljövőben rávetemednék a 2. részre, de észben tartom, hogy a távoli jövőben még lehet, hogy kap egy esélyt, mert valami megmagyarázhatatlan okból egy kicsit mégis tetszett.


A sorozat következő kötete

The Lotus War sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandra Christo: To Kill a Kingdom
Renée Ahdieh: The Rose & the Dagger
Evelyn Skye: The Crown's Game
Cinda Williams Chima: Flamecaster
Anna Banks: Ally
Alwyn Hamilton: Traitor to the Throne
Erika Johansen: The Fate of the Tearling
Victoria Aveyard: King’s Cage
Sara Raasch: Snow Like Ashes
Anthony Ryan: The Waking Fire